Bolognai spagetti

Rajongok az olasz konyháért! Leginkább az tésztaételekért, ami számomra röviden azt jelenti: néhány jó minőségű alapanyagból, gyorsan finomat! :) Valahogy hajlamos vagyok a különböző nemzetek ételeit bekategorizálni a nemzet alapvető tulajdonságaival. Szerintem az olaszok is olyanok mint a saját konyhájuk: temperamentumosak, intenzívek, egyszerűek, őszinték, náluk nincs köntörfalazás. Ők aztán tudnak élni, szenvedélyesen főzni, imádnak enni, rajonganak az ételeikért, a kultúrájukért, hagyományaikat igyekeznek megőrizni, bár náluk is általános az "ahány ház, annyi szokás" elv, hiszen mindenkinek megvannak a titkos receptjeik. :) 

A tésztaételeiket három külön csoportra osztotta az agyam: paradicsomos, tejszínes és a natúr, azaz olívaolajas megoldás. Nálam a tejszínes, esetleg a tejfölös megoldás a legkedveltebb. Tésztát igyekszem minél kevesebb hozzávalóval készíteni, hogy jól kivehető lehessen az egyes alkotóelemek íze. Illetve csakis hétvégén vagyok hajlandó lassan készíteni az olasz konyha remekeinek valamelyikét, de akkor, csakis nyers tésztát készítek - szeretek tésztát gyúrni - és valamilyen csodás szósszal megtöltöm, vagy egyszerűen csak a szószként tálalom a friss metélten. Egészen más a friss tésztás megoldás, fantasztikusan nagy mennyiséget képes vagyok megenni belőle. De a hétköznapokra marad a szárított változat.

Jelen esetben az oly népszerű bolognaira esett a választás, mindössze azért, mert a hétvégén arra a döntésre jutottam, hogy addig nem vagyok hajlandó bevásárolni, amíg a fagyasztóból el nem tüntettem az összes alapanyagot, hiszen van benne olyan nyersanyag ami vagy két hónapos, és ezt rendszerint teljesen lecserélem. Most jött el az idő, így az elkövetkezendő időben inkább a kreativitásomra, mint a fantáziámra lesz szükség. Az első ami a kezembe akadt, egy kis darab darálthús, melyet először töltött karalábénak szántam, de rá kellett jönnöm hogy egy leves soha nem lesz számomra olyan tartalmas, hogy elegendő legyen, egy kis tészta meg mindig jól esik az embernek.

Én ezt is gyorsan készítem, soha nem értettem hogy emberek hogy főzhetik órákon keresztül, bár az egyértelműen könnyíti a dolgom hogy a szószhoz sűrített paradicsomot használok. Felteszem a gázra forrni a vizet a tészta főzéséhez, minden esetben nagy edényt használok. Sokkal ízletesebb lesz a "paszta", ha bő sós vízben főzzük ki, arról nem is beszélve, ha kis vízben próbáljuk ugyanezt egy nagy mennyiségű tészta beledobása után, könnyen lehűl a víz és nem megfelelően melegszik vissza. Így a tészta sem puhul megfelelően. Ha kettőnkre főzök úgy, hogy vacsorázunk és ebédelni is szeretnénk belőle, akkor az nagyjából négy teljes adagnak felel meg, ehhez megfőztem egy egész csomag tésztát (500 g).  Majd felvágtam egy kis fej hagymát apró kockákra, némi olívaolajon üvegesre pároltam, dobtam rá egy gerezd reszelt fokhagymát , majd jól megsóztam.

A darálthúst a keverékre tettem, kissé megpirítottam:

Majd kicsi helyet készítek a serpenyő közepén, és némi cukrot szórok bele. Amint a cukor elkezd megolvadni, alaposan megfűszerezem sóval, borssal, oregánóval és bazsalikommal, alaposan megforgatom és mehet is rá a sűrített paradicsom. Illetve ha találok a  hűtőben egy kis "szottyadt" paradicsomot - amit szendvicsre már nem szívesen fogyasztanánk el, azt meghámozom és mehet a szószba, jól összeforralom és kész is.
Tálalás tekintetében az utóbbi időben Herry több alkalommal megjegyezte hogy túl nagy adagokat készítek össze, ezért most úgy döntöttem hogy az összes tésztát nem négyfelé osztom, hanem kisebb adagokat készítek. Magamnak egy tányérra készítettem egy adagot - forrón - a többi tésztát, még roppanósan alaposan lemostam hideg vízzel, hogy ne puhuljon tovább. Sajnos a tálalás során nem figyeltem eléggé, így a fotó sem adja vissza hogy milyen fincsi volt:

Majd amikor a szósz is hűlt már,  három további adagot összeállítottam kis edénybe és kimaradt egy nagyobbacska adag, erre nem került a szószból, csak némi olívaolajjal megcsepegtettem és egy nagyobbacska dobozba tettem, hogy hátha felhasználom még valamire...