Paprikáscsirke - az örök nagy kedvenc

Szentül hiszem hogy minden magyar ember életében van időszak amikor ez a lehető legnagyobb kedvenc, igazi autentikus, ha lehet ilyet mondani a "legmagyarabb" magyar étel, mármint ami a népszerűségét illeti biztosan állíthatom... :) Mindenkinek megvan a tökéletes receptje, és természetesen mindenki más alapvető fogásokra esküszik, és mindenki szentül állítja, csakis az Ő saját receptje lehet e legtökéletesebb! :) Nekem is van egy ilyenem, én tisztában vagyok vele hogy nem az eredeti, de a mi családunk csakis így szereti. Első körben tisztáznom kellene a fejemben vajon mi lehet a különbség a paprikás csirke és a csirke pörkölt között... igazából fogalmam sincsen, csak a saját elképzelésem szerint: a pörkölt több hagymával készül, a paprikás csirkébe pedig a főzés során belekerül a tejföl. Na én ennek a két ételnek a tökéletes kombóját teszem asztalra, ha ilyesmit készítek, ráadásul ugyanolyan a szertartásossággal tudom készíteni, mint a Húsleves-t. De ezt én is rettenetesen szeretem, két egyszerű oka van a két elkészítés időbeni igen nagy távolságnak... Ad.1.: szerény véleményem, és meggyőződésem szerint csakis nagy mennyiség készítése esetén lesz eléggé ízletes, és mint tudjuk, az utóbbi időben teljesen ráálltam a kis mennyiségekre, a felesleges "maradék" képződés elkerülése végett. Ad.2.: csakis olyan csirkéből fincsi aminek a bőre is megvan, ennek takarítása nálam nagyon durván időigényes folyamat, amit az utóbbi időben igyekeztem szintén lecsökkenteni, hiszen egyéb ezer dologra is figyelnem kell...
A lényeg: csakis első osztályú alapanyagok felhasználásával érdemes belekezdeni, mint tudjuk, ez nem túl egyszerű a mai kínálat mellett, ez is nagy mértékben megnehezíti a dolgunkat... Mind csirkéből, de még paprikából is házit használok... :) Vagyis igyekszek...
Szeretem ebben az ételben a csontosát, sokkal intenzívebb, ízletesebb lesz, jelenleg a következő csirke egyes részeit válogattam össze, alap esetben az ember egy csirkéből elkészíti, vagy kettőből, de  én most összeválogattam az alkotóészeket:

• 2 kiló egész comb, alsó és felső
• 2 db farhát
• 6 db szárny

Nagyon szeretem a szárnyát, de tutira valami ünnepnek kell lennie hogy megcsináljam, hiszen a combját lenyúzom, és kész, de a szárnyával ugyanezt tenni nem olyan egyszerű... és csakis úgy finom ha rajta van a szaftos ízletes bőre... így első körben megperzselem, majd késsel esek neki: eltávolítom a nagyobb tokokat, és ha a szükséges, akkor a szemöldökcsipeszt is magamhoz ragadom, és azzal sem kímélem, egyetlen egy tok, sem szőr nem maradhat, mert akkor utána egy ideig nem bírom megenni a húst. Természetesen ebből már vélhető hogy csakis az általam készített csirkét eszem meg, és természetes amit anyukám csinál, hiszen valahonnan származtathatjuk ezt a fene nagy finnyásságomat. :) A fent említett mennyiség előkészítése "röpke" két órát vett el az életemből, úgy hogy a türelmem a határaihoz ért, és a combokat pillanatok alatt megnyúztam, távolról szépnek tűnt a hús, közelről egyáltalán nem, alaposan meg kellett perzselnem, kapargatom, késeztem és a csipeszelés sem maradt el. A tennivalókat figyelembe véve, úgy döntöttem: amit lehet nem erőltetek, így nyúztam a combokat:

Majd előkészítettem a szükséges zöldségeket: három nagy fej hagyma, egy adag fagyasztott paradicsom és paprika, még paradicsom egy gerezd fokhagyma és még kevés paprika. A paradicsomokat és a paprikát összepürésítem, ezt csak azért mert én nem szeretem az ételben az említett zöldségek héját, a hámozás a "szokásos" módszerrel, túl körülményes, van még elég dolgunk, minthogy elkezdjük leforrázni a paradicsomot, jeges vízbe tenni és lehúzni a héját. A botmixer két pillanat alatt elintézi helyettünk, így sem leforrázni nem fogjuk magunkat, és az összes hibalehetőséget is kizárjuk:

Majd folytatjuk az előkészítést: a hagymát nagyon apróra vágjuk, a fokhagymát szeletekre, majd kisebb darabokra kaszaboljuk, és ezt hozzá adjuk a paradicsomos - paprikás péphez, amit tovább ízesítek csípős piros arannyal és egy kevés gulyás krémmel:

 Ezennel az előkészítésen túl vagyunk, ezek után már csakis jó része következik a főzésnek, lehet sokat megköveznek, mások alap törvénynek tartják - köztük én is - a paprikás csirkét csakis jóféle házi zsírral szabad indítani, erre én most rátettem a farhátakról levagdosott, alaposan megtisztított bőr darabkákat:

Alaposan megsütöttem, majd az apróra vágott hagyma is rákerült:

Kissé üvegesre pároltam, majd amikor már láttam hogy a hagymából kiáramló víz elpárolgott, lehúztam a tűzről az edényt, és amikor kissé lehűlt a zsiradék, szép nagy adag piros paprikával meghintettem, azért fontos a felesleges víz elpárologtatása mert a paprikában lévő szín és ízanyagok a tiszta zsírban tudjak a leghatékonyabban kioldódni:

Alaposan megkeverem:

Majd néhány korty vízzel hígítom. Itt a második szabály: miután újra elpárolgott a víz, újabb néhány korty következik, én összesen hétszer ismétlem ezt meg. Nem tudom hogyan alakult ki ez nálam, de szent meggyőződésem, hogy így lesz tökéletes a szaftja a pörimnek, hiszen így tökéletesen szétfő a hagyma, és egy rendkívül ízletes sűrű szaft lesz az eredmény. :) Szertartásosan végzem, ha nem ismételném meg az adott számot, szerintem nem is ízlene. :) Amikor hetedjére is elpárolgott a víz a hagymáról, jöhet a paprikás-paradicsomos, fűszeres massza a fokhagymával. Majd szépen egyenként beleteszem a husikat:

Óvatosan beleforgatom:

Következő arany szabály: Soha nem teszek plusz vizet a pörire, tökéletesen elegendő az, ami kifő a husiból. Alacsony lángon magára hagyom. Ha alaposan megpuhult, és igazán a zsírjára pirult, kiszedem:

Igazán tökéletes csakis nokedlivel lehet, de most idő hiányában, hiszen közben készült az oldalas is édes burgonyával... így tésztát készítettem, kicsit megcsorgattam a szafttal, és házi tejföllel tálaltuk!