Pácolt feta sajt

Nem is tudom hogy juthatott ilyesmi az eszembe, de minden bizonnyal segített a dolgon hogy egy hatalmas adag sós lében eltett fetát találtam a hűtőben, hatalmas fém hordócskában, hófehér krémes selymes sajtrengeteg... semmi esetre nem szerettem volna hogy bármilyen módon az enyészet áldozatává váljon, de mire használjak fel ilyen mennyiségű sós finomságot? Ekkor jött az ötlet: pirítós fűszeres sajttal és salátával... Ez volt az alapgondolat. Felvágtam hát a sajtot, kis csinos kockákra, kapott egy kevés chilis sót és frissen őrölt színes borsot:

Felszeleteltem egy fél chilit, egy gerezd fokhagymát megtisztítottam, és kikészítettem némi zöldborsot, a kis üvegbe került: extra szűz olívaolaj, balzsamecet, oregánó, bazsalikom, kevés kakukkfű:

A fokhagymát összezúztam, az összes hozzávalót az üvegbe csempésztem, lezártam, és alaposan összeráztam, majd megöntöztem a sajtkockákat:

Készült hozzá fűszeres pirítós, rántottával és virslivel:

És zöldség:

Herrym imádta. Éjsza időről-időre odaosont a hűtőhöz hogy egy újabb kisadag sajthoz juthasson... :)

Chips

Időnként vannak ilyen "rohamaim", ahogyan ez is készült, az éjszaka közepén hihetetlen mennyiségű chipset kívántam, mivel Csabandáék már bezártak, így saját magamhoz fordultam megoldásért. Ez a szép mennyiség nagyjából 3 nagyobbacska burgonyából készült, és vagy 60 forintos ráfordítást igényelt mindennel együtt, ha a végeredményt figyelembe vesszük szerintem két csomag chips is kijött belőle, de nem szeretném itt az ár-érték arányt firtatni, hiszen sokszor jó nekem a bolti is... :) A burgonyákat meghámoztam, majd az ügyes kis uborkagyalumon gyorsan leszeleteltem. Forró olyajat hevítettem, egyenként beledobáltam a burgonyákat és 4 rétegnyi papírra szedtem, minden egyes réteget, külön befűszereztem, chilis-sóval és frissen őrölt borssal:

Természetesen elkészíteni hosszabb időt jelentett, míg a tálcáról eltüntetni, valószínűleg kihűlni sem volt ideje... :)

Határozott ízek.. :)

Az utóbbi időben három határozott és karakán fűszer határozza meg a konyhai kalandjaimat:

• Fokhagyma: igyekeztem minél többet kipróbálni, kínait és magyart, régit és frisset, kis fejűt és hatalmasat, mindnek megvolt a maga előnye, főleg ha a zseniális aromái mellett az egyéb áldásos hatását is figyelembe veszem. 
• Chili: minden formában és mennyiségben, jelenleg is van otthon vagy 3 féle friss, őrölt, számtalan szárított, porított, pelyhesített mindenféle varázslatos kapszaicin bomba. Imádjuk mind, használjuk tésztaételbe, rizshez, húsokhoz, de most már még zöldségekhez is! Igen jó szolgálatot tett mostanában a szárított chilis-tengeri sós őrlőm.
• Balzsamezet: mióta világ a világ szinte mindig van otthon, de valahogy mindig megbújt a polc hátuljában, mindig elkerülte a figyelmem, a megvásárlást követően a fellángolt lelkesedésem a feledés homályába bujtatta. Most valahogy újra felfedeztem, és mondhatom fenomenális élményeket élehetünk át, összetéveszthetetlen kellemes ízt ad az ételeknek, és fantasztikus változatossággal használhatjuk... :)

Igyekszem végre az ide vágó recepteket is megjeleníteni... :)

Köret: Burgonyapüré

Hát igen, nagyon nagy kedvenc nálunk! A burgonyáért mindenféle formájában szinte rajongok, imádom mindenhogy! Pürének, gnocchinak, reszelve és sütve, rakva és törve, zöldfűszerekkel és mindenhogy... sokszor még a sima sóban-vízben burgonyát is imádom! Nagyon elégedett tudok lenni egy sima krumplis tésztával, így nem meglepő hogy a püré is méltán népszerű az otthonunkban. Itt is igyekszem némi változatosságot vinni a dologba, hiszen alapvetően a krumpli szerelmes az összes fűszerbe, így gazdagon és változatosan lehet variálni az ízeket.

Burgonyapüré: Bő vízben felteszem főni a felaprított burgonyát, ha a burgonya már jó puha, alaposan lecsepegtetve gyorsan leszűröm, és legalább 30%-os zsírtartalmú tejszínt és házi tea vajat keverek hozzá, majd a botmixer habverős részével, krémesre pürésítem, a só miatt mindig megkóstolom, hiszen burgonyafajtáktól függően, ilyenkor még sótlan lehet a krumpli. Természetesen a pürén is szoktam változtatni, mert van hogy inkább más ízeket kíván az ember, én mindig az aktuális érzéseimhez ízesítem. Van hogy tejföllel vagy tejjel ízesítem, de leggyakrabban tejszínt használok, időnként keverek bele némi frissen reszelt szerecsendiót, de előfordult már hogy majonézzel tálaltam. Arra is volt már példa, hogy amikor fűszeres pácolt oldalast készítettem, a burgonyapüré ízesítésére is az oldalas sült zsiradékát használtam fel, ilyenkor egy kis sült fokhagyma külön jól jöhet, az is isteni finom!!! :) De felhasználhatjuk azokat a fűszereket, melyeket az étel többi részénél használtunk, így tökéletes harmóniára tehetünk szert. Gyakran sűrítésre is a burgonyapürét használom... :) Tényleg dobogós köret... :)

KÖRET: nokedli

Úgy gondolom, ebben a hónapban egyetlen értelmes bejegyzést sem sikerült összehozni, így ideje kicsit felpörgetni a dolgokat., visszaülni erre a lóra, ha már ilyen csúnyán levetett magáról.. Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy valamicskét bepótoljak az elmaradásból, és az egyes posztokban ne kelljen külön részleteznem a kedvenc köreteink elkészítési módját, hiszen létezik az hogy pofon egyszerű dolgokról van szó, de igen uncsi lenne, ha minden egyes alkalommal leírnám a kukoricás rizst, ahányszor az asztalra kerül. Persze igyekszem változatosan főzni, de a köret az mégiscsak köret... :) Akármennyire is snassz, fontos részét képezi az étkezésnek, és sok apróságra is oda szoktam figyelni! 

Az első: az egyik nagy kedvenc: Nokedli! Kicsit csalok, mert egyszer már leírtam, így a saját írásomból "lopok" és azt kiegészítve újra tálalom... így minden gyorsan újra beindul! :) Olyan ez mint az isteni sült csirkét újra felhasználni és egy fantasztikus szószos aromás hatalmas fenomenális szendvicsként, úgy köntösben tálalni... :) Szinte ugyanaz, de mégsem, és nem landol a szemetesben a maradék...

Én nagyon szeretem a nokedlit, de soha nem bírtam felfogni, hogy lehet az hogy ennyire kevés hozzávalóból készülő, egyszerű tésztát, hogy készíthet mindenki másképp. Én nem csak köretként, vagy levesbetétként szoktam készíteni, nekünk akár főételként is az asztalra kerül. Nokedlikészítés szempontjából nálam több alapszabály is van:

Alapszabályok:

- Ha levesbetétnek készítjük, akkor kissé keményebbre hagyom a tésztát, mert nem finom ha néhány óra alatt felpuhul!

- Levesbetétként általában 1 vagy két tojásból, főételnek van hogy 8-ból, de azt mindig sokszor meggondolom! :)

- A tésztába nem teszek sót, csakis a főző vízbe!

- A tésztába  nem kerül más: csakis tojás és finomliszt, semmi víz!

- Nem használok nokedliszaggatót, csakis a műanyagedényből egyenesen a forrásban lévő vízbe szaggatom a tésztát, egy arra tökéletesen alkalmas vékony anyagú lemezkanállal!

- Nagyon ritka ha főételnek készítem, hogy az alaptésztán változtatok, szívesebben variálom inkább a szószokat, legutóbb egy kis füstölt szalonnával készített, párolt brokkolis sajtszósszal készítettem. 

Láttam már hogy boltban árulják kész állapotban, de soha nem vásároltam még meg, felfogni sem tudom ki az aki ilyesmit vásárol...

Elkészült nokedli:

Ideje visszatérnem...

Az utóbbi időben egyéb "dolgokkal" voltam elfoglalva, így úgy érzem ideje visszatérnem, újra írnom, hiszen a fotók csak gyűlnek, egyes recepteket azt sem tudom hogyan készítettem, egy tuti: ma füstölt lazacos téma lesz otthon! Ez elég löketet kell hogy adjon az újabb lelkesedésemnek és újrakezdésnek... :)