Golf találkozó: útravalóval...

Nagy csavargásra számíthattunk alig több mint egy hónapja, hiszen az eddigi legnagyobb hazai Golf találkozó került megrendezésre, október 13-án, ahol a "hetes" is hivatalosan bemutatkozhatott. A baráti társaság: mint a márka nagy rajongói, kötelező programként szerepeltették az elfoglaltságaink sorában, így a fiúk hónapokig készítették a kis lelküket, az autóikról nem is beszélve, a regisztrációt rendszerint átolvasva/átbeszélve készültek a nagy kalandra, hatalmas örömujjongásban törtek ki amikor megérkezett a válasz - ami cseppet sem okozott valódi meglepetést - hogy bejutottak és lehet menni a partira, természetesen Janika kiemelt helyen szerepelhetett, és nyomkodhatta az airride gombjait a távirányítóján, csakis a hecc kedvéért...  Gondoltam én is kiveszem a részem a készülődésből, lévén hogy a rendezvény a Hungaroringen volt, és a fiúk még a pályát is igénybe vehették, így felkészültem hogy ezt a partit nem ússzuk meg olcsón. Így készülődésként egy csomagocskát állítottam össze vésztartalékként, ráadásul tökéletes alkalom a szilikonos muffin formáim felavatására:

Készítettem egy alap muffin tésztát, ketté választottam, az egyiket apróra vágott csokival - és titkon kevés whiskyvel - ízesítettem:

A másikat meggyel, és titkon egy kevés pálinkával bolondítottam meg:

Formába töltöttem:

És megsütöttem:

Az én Herry-m rajong a meggyért, mindent imád amiben meggy van, de most érdekes módon a csokis változat ízlett a srácoknak jobban, talán mert a volkswagen-ek mellett szenvedélyes whisky rajongók is, pedig senki nem jött rá a cselre.. :)

Az útra gondoltam ne csak édes legyen, ezért összedobtam néhány szendvicset is:

Ezek a falatok nagyon jól jöttek, elfogyott minden, de éppen kihúztuk az étteremig, ahol én marinált lazac salátát választottam előételként, főételnek egy egyszerű rántott marha jutott burgonyapürével. :)

Nagyon jó volt... :) És még fagyizni is elmentünk, a társaság fantasztikus volt, az idő gyönyörű, az autók elképesztőek, a programok lenyűgözőek, az élmény megismételhetetlen...

Tonhalkrémes szendvics

Herryre megint rájött a szendvicsláz, aztán gondoltam elkerülendő a rendszeres vitákat kihagyni, így igyekeztem kompromisszumos megoldást keresni, hiszen ha belegondolok valóban nincs is jobb, és változatosabb, izgalmasabb egy ízletes szendvicsnél, persze ez alatt nem a magyar klasszikusra gondolok, mely idomult a magyar emberek általános hangulatához és pénztárcájához: előre szeletelt félbarna kenyér, valami selejt pékség mellékterméke, valami nagyáruházlánc védjegyével ellátott margarin, egy szelet "trógerpárizsival", és persze hatalmas adag hófehér jódozott só - csak hogy valamiféle íz is kicsalható legyen... Természetesen nem erre gondolok, persze nem is almas beluga kaviárra, és nem is kobe marha steak-re, vagy szarvasgombára, itt is igyekszem megtalálni az arany közép utat. A még megfizethető viszonylag jó minőségű alapanyagokat összeválogatva, különböző akár különleges ízkavalkádot létrehozni. A Herrys szendvicsprobléma pedig heti egy alkalommal szendvicset készíteni, akár a kreativitásom kihasználásával, ez az egyszerű tonhalkrémes szendvics is ennek köszönhető és a szecsóproblem is megoldva, MINDENKI BOLDOG... :)
Előkészítettem a zöldségeket, semmi extra, csak amit épp a hűtőben találtam, valamiféle formákra daraboltam, csak úgy kedvem szerint:

Egy tonhalkonzervet kibontottam, megmondom őszintén, nem vásároljuk meg a lehető legdrágább terméket ebből a nemes alapanyagból, de a legolcsóbbat sem vagyok hajlandó elfogyasztani. Igyekeztünk a számunkra legmegfelelőbbet kiválasztani, erősen középkategória ára szerint, vagy talán még az olcsóba is belefér, és mégis finom olajban van, és viszonylag sok husi jut... Hosszú időbe tellett mire a piacon fellelhető majdnem összes terméket kipróbáltuk, de már megvan, így csak hűek kell hogy maradjunk, ebből a fajtából mindig van a hűtőben legalább két dobozzal, hiszen alkalmas salátára, tésztához vagy akár szendvicshez is. A konzervet egy tálba tettem, olajával együtt, majd néhány csepp citromlével megkínáltam, megsóztam, kevés őrölt chilivel és frissen őrölt borssal ízesítettem, kicsi mustárral pikánssá tettem, majd kevés majonézzel és tejföllel néhány gyors mozdulattal összeforgattam, úgy hogy ne törjem össze teljesen a főszereplőt:

A magos bagettet ketté vágom, mindkét felét megpirítom palacsinta sütőben:

A forró bagettre mehet a hideg krém és a zöldség, annyi amennyi jól esik:

Gyors, finom és laktató, ja és a heti szendvicsprobléma megoldva... :)

Gyümölcsrizs

Nem vagyok nagy rizs rajongó, még inkább nem bolondulok az édes tejberizsért, ha ezt fokozni lehet gyümölccsel sem tálalnám, de most nem is rólam van szó. Herrynek akartam készíteni valami különleges nass-t, amit talán Ő értékelne, így jött az ötlet, meg úgy hogy néhány "szottyos" szilvát és barackot találtam a gyümölcsrekesz mélyén. :) A rendelkezésemre álló gyümölcsöket alaposan megmostam, a barackot meg is hámoztam, feldaraboltam, némi citromhéjjal, barna cukorral ízesítettem:

Gondoltam ha már valami különlegesre készülök - hiszen soha nem készítettem még ilyet - akkor a rizs módját is meg kell hogy adjam, így egy jó minőségű rizottó rizst választottam, egészen pontosan: arborio-t, gyönyörűséges kerek szemű, méltán a legnépszerűbb rizottórizs:

Felöntöttem tejjel, majd fűszereztem egy nagy csipet sóval, a tejet folyamatosan adagolva, egészen puhára krémesre főztem a rizst:

A tejet folyamatosan adagolva, puhára, mégis testesre főztem a rizst, olyan selymes és bársonyos lett, tökéletes alapja egy csodás desszertnek, ekkor a megpihent gyümölcsöket is hozzáadtam, némi cukorral és vanília esszenciával tovább ízesítettem:

Frissen, melegen tálaltam:

Pácolt feta sajt

Nem is tudom hogy juthatott ilyesmi az eszembe, de minden bizonnyal segített a dolgon hogy egy hatalmas adag sós lében eltett fetát találtam a hűtőben, hatalmas fém hordócskában, hófehér krémes selymes sajtrengeteg... semmi esetre nem szerettem volna hogy bármilyen módon az enyészet áldozatává váljon, de mire használjak fel ilyen mennyiségű sós finomságot? Ekkor jött az ötlet: pirítós fűszeres sajttal és salátával... Ez volt az alapgondolat. Felvágtam hát a sajtot, kis csinos kockákra, kapott egy kevés chilis sót és frissen őrölt színes borsot:

Felszeleteltem egy fél chilit, egy gerezd fokhagymát megtisztítottam, és kikészítettem némi zöldborsot, a kis üvegbe került: extra szűz olívaolaj, balzsamecet, oregánó, bazsalikom, kevés kakukkfű:

A fokhagymát összezúztam, az összes hozzávalót az üvegbe csempésztem, lezártam, és alaposan összeráztam, majd megöntöztem a sajtkockákat:

Készült hozzá fűszeres pirítós, rántottával és virslivel:

És zöldség:

Herrym imádta. Éjsza időről-időre odaosont a hűtőhöz hogy egy újabb kisadag sajthoz juthasson... :)

Herry főz 2.

Herry főz ismét, együtt élésünk alatt immár másodjára, lehet éheztetem... :) Mindenesetre a fejlődése figyelemre méltó, hiszen az első alkotás: Herry "főőőz"  ez volt, a jelenlegi egy sokkal kifinomultabb, "munkaigényesebb" és fantáziadúsabb alkotás lett... :) Fél liter jeget, ami mostmár mindig kéznél lesz, állandóan van a fagyasztóban 1-2 fél literes jég - hiszen ha elindul bringázni a forróságban, ezt csak odateszi, és hirtelen felindulásból, ahogyan tegnap is, leteker 60 km-t akkor is némi enyhüléssel szolgálhat, ha a táskájában van egy ilyen kis jégtömb, persze ez tekerés során szépen kiolvad, na ezt a vizet kivágta az üvegből. Beletette a turmixgépbe, meghámozott egy citromot, beletette, két nektarin és két gyönyörűséges őszibarackot feldarabolt, és csakis a magjától fosztotta meg, mehetett a turmixba, néhány kanál barna cukrot, "csakis műanyag mekis kanállal lehet beletenni, ez nagyon fontos..." - tudálékos felkiáltással hozzátette. Hiszen én közben vadul dokumentáltam minden egyes mozdulatát a fényképezővel és büszkeséggel a szívemben ittam minden szavát. :) 

Kevés vizet töltött hozzá, majd alaposan összepürésítette:

Azt már csak később vettem észre milyen zseniálisan sikerült meghámoznia a citromot:

 Igaz hogy mindig panaszkodik a paprika tévé nézésének gyakorisága miatt, de most láthatjuk hogy nem hiába nézi velem... Isteni finom volt, pillanatok alatt eltűnt, pedig négy nagy pohárral sikerült összehozni... :)

Már a kávé is jeges... :)

A hőségnek köszönhetően már a kávé is jeges, pedig olyan kávéfőzőnk van, amihez nem kell a tűzhelyet használni, teljesen automata, nem kell hozzá más: víz, kávébab, és némi áram. Egy gombnyomásra főzi a kávét, akár kettőt egyszerre, és a mi ízlésünkre van beállítva... az utóbbi időben Herrym már azt sem bírta meginni, hiszen meleg, ezért megleptem némi jeges kávéval, instant kávéval készült, jó hideg tejjel, és a zseniális jeges kávé készítő elektromos kézi készülékkel, tejszínhabbal és némi kakaóval a tetején, jól esett a hűvössége:

Jeges meggy turmix: tökéletes kánikula leves

Nagyon hirtelen és nagyon intenzíven leigázott bennünket a nyári kánikula, na nem az amitől már nálam is kileng a "toleranciamutató", hanem az amitől Herrym nagyon gyorsan "ledobja a láncot". Jelenleg este 21:43 van, és egy igen "kellemes" 33 celsius fok is párosul ehhez a lakásban, így igyekszem minél kevesebbet használni a tűzhelyet, mert ezekben a piciny terekben, gyorsan hat az a gázrózsa, és még jobban felforrósítja itthon a hangulatot, csak sajna nem a szó nemesebbik értelmében. Így mindenképp valami nagyon egyszerűt, gyorsat és frissítőt szerettem volna készíteni az én kedvesemnek, úgy érzem sikerült, hacsak néhány pillanatra is...

Vadásztam a fagyasztóban némi meggyet, melyet még félig fagyosan beledobtam a turmixgépbe, majd némi nádcukorral és egy kevés szerecsendióval és fahéjjal fűszereztem:

Majd két deci natúr joghurttal és két deci vizet is a keverékbe tettem, majd alaposan megforgattam, és már tálalhattam is:

Igyekeztem az alapanyagokat úgy összeválogatni, hogy minél kevésbé terhelje a szervezetünket, hiszen a kedves már így is kikészült, ezért választottam a nádcukrot, és a joghurtot is. Két kicsi és két nagy pohárral lett belőle, azzal a lendülettel, gyorsan el is fogyasztottuk, zseniálisan jól esett a savanykás meggy, mely tökéletesen harmonizált a könnyen emészthető joghurttal és néhány pillanatig a fűsítő hatást is élvezhettük... :)
Mindezen jó tulajdonságok mellett van még egy hatalmas előnye ennek a "levesnek":  nagyjából öt perc munkát igényel, és azonnal fogyasztható, ha elég ügyesek vagyunk akkor ebben már a mosogatás is benne van. Mindenesetre a héten már másodjára is elkészítettem, ugyanúgy elfogyott minden cseppje, most annyit változtattam: egy darab citromot, kevés citromhéjjal, és egy pohár vízzel több került a keverékbe, úgy hogy teljesen fagyott volt még a meggy:

Kissé jégkásás maradt, és egészen más volt az állaga, és jellege kevés változtatással:

Szerintem tökéletes hűsítő leves, a fiúk szerint turmix... :) Eredményként úgy nyugtáztam: mindegy hogyan hívjuk, lényeg hogy elfogyott, és ráadásul úgy hogy sikert is aratott... :)

Szendvics - tudom, az a rendes! :)

Néhány hét elteltével ismét jött a kérés az én kedvesemtől: "csinálsz nekem egy szendvicset?" Majd kisvártatva hozzátette: "de tudod, olyan rendeset..." Hát elég megalázó volt amikor azon sajnálkozott,  hogy neki napi kétszer kell főtt ételt enni, de hogy még szecsóból sem tudok "rendeset" készíteni, az mégis csak sok, feltételezem az ábrázatomból kitalálta, hogy értetlenül állok a kérdés előtt, ezért hozzátette: "semmi extra, csak szalámi, meg zöldség!" Aha... semmi rendetlenség: sem házi bagett, sem sült husi, az extra szószok-at nem említve... csak egy kis hazai, egyszerű, négy perc alatt kivitelezhető, mi van a készleten szendvics! :) Hát akarok én rosszat a kedvesnek, inkább örülnöm kellene hogy ilyen könnyen megúszom az Ő boldoggá tételét! Én meg itt ki vagyok akadva! :) Azt hiszem sikeresen kiviteleztem a "rendes" szendvicset, csak picit "ancsásan": házi vaj, házi kolbász, némi sajt és zöldség, természetesen chilivel.. ez az alap! :)