páLINKA

Azt hiszem nincs is most aktuálisabb alapanyag mint a sütőtök, a "holloween"-i őrület már kicsiny országunkba is beette magát - csakúgy mint a hőn áhított szerelmesek napja - így a piacot ellepték a mindenféle ehető - dísz, különböző formájú, különböző színű és textúrájú tökök. Egyik varázslatosabb mint a másik, természetesen átlagos gyerekhez méltón számomra is a gyűlölt ételek közé volt sorolandó, mindaddig amíg fel nem nőttem, vagyis úgy kezdtem viselkedni, leplezve gyermeki lelkemet... :) 

Érdekes módon mégis rendszerint visszatért az életembe, és fénylő pillanatokat hagyott emlékem forgatagában. Gyerekként egyszer megpróbálkoztam megbarátkozni vele, de rám nem jellemző módon ahogy a számba vettem, azzal a lendülettel el is hagyta a szervezetemet... ezután nehéz volt újra meggyőzni magam hogy ismételten próbálkozzak az elfogyasztásával. Volt olyan amikor Gabica barátnőmmel egész délután vitatkoztunk, jó szabolcsi lány lévén nem ismerte azt a szót: "linka", én váltig állítottam hogy ez a sütőtök neve, és kerek-e világon mindenki tudja. A végén annyira erősködött hogy "meggugliztam", és megdöbbentően vettem tudomásul, tényleg nem ismerik ilyen módon, felnőtt fejjel is olyan csalódás volt ez mint amikor megtudtam hogy anya a télapó... :)  Az egyik kedvenc story ami a LINKÁ-hoz kötődik, természetesen családhoz kapcsolódik, a nagyobbik öcsém hazajött Londonból, és készített sütőtökkrémlevest, mely életem első ilyen levese volt, nekiinduláskor azt mondtam tutira nem eszem meg... Gyömbérrel, korianderrel és mézzel készítette, fűszeres pirított kenyérkockák is kerültek hozzá. Annyira finom volt hogy teleettem magam melegen, éjjel pedig a hűtőbe eltett maradékot közvetlen az edényből ettem ki, öt percenként a hűtőre járva, nem tudtam abbahagyni, minél többet ettem belőle annál több kellett, így lettem szerelmes ebbe az émelyítően édes zöldségbe. Ma már ebben az időszakban rengeteget kerül az asztalra, és végre mostantól más recepteket is ki fogok próbálni, de valahogy eddig mindig tökéletesen megelégedtem a sütéssel, és mindig izgatottan várom a szezon első elkészülő linkáját. :) Így volt ez ma is... :) Felvágtam, én nagyon szeretem a külső megsült felületet, ezért nem kétfelé vágom, hanem minél több apró darabra, ezzel megsokszorozva a számomra oly kedves édes felületet, és nem mellékesen lecsökkentem a sütési időt, hiszen ahogy az első émelyítő illatok megjelennek a konyhában percről percre türelmetlenebbé válok, mire elkészül:

Eltávolítom a magokat, megkóstolom a levét, ha elég édes, akkor nem teszek cukrot a tetejére, de volt már olyan fogásom, ami nem volt elég fincsi, így azon egy kevés barna cukorral igyekeztem korrigálni. Amióta sütöm a tököt, azt tapasztaltam nem egyszerű megfelelőt választani, de mindenképp meg kell várni amíg az első fagy megcsípi, lehet attól nyeri a varázslatosan bűbájos mézes édességét? Ha az első fagy előtt vásároltam, az sosem volt elég finom.Jó magas hőfokra, jó sokáig máris mehetett a sütőbe. Közben készítettem egy kelt tésztát, aminek bőségesen volt ideje megkelni a forró tűzhely tetején... Már sütés közben is érződött a tök illatán hogy különlegesen finom lesz, azt nem is említve hogy vizuális megjelenése is volt, hiszen buzgón buborékozott belőle a sűrű ragacsos cukros lé, mely méginkább megédesítette a számomra oly finom külső héját,  belül pedig forró gyönyörűséges puha narancsszínű húsa, mely azonnal a rég látott forró nyári napokat idézte:

De szavunk nem lehet hiszen november lévén még most is csodás időnk van, némi esőt leszámítva, bőven jut még a nap áldásos sugaraiból, teret engedve a szabadtéri programoknak, és az esetleges nagy sétáknak. :) Sütés után vizuálisan a következő eredményt kaptuk:

Ízlelés szempontjából szavakkal nem lehet megfogalmazni mennyire ízletes volt, bár az is lehet hogy hozzáadott némi ízt a viszontlátás öröme, mégiscsak az idei első sütés... annyira édes volt, hogy nem is mertem belőle sokat enni, hiszen olyan magas a cukortartalma, hiába vonnék meg magamtól minden mást, nem hiszem hogy sikeres lenne az úgy áhított súlyfelesleg eltüntetése.. És most nem kezdek ódákat zengeni arról mennyire egészséges, és milyen élettani hatása van, a béta karotin tartalmáról nem is beszélve... bla-bla-bla... nem vagyok én Linka manáger... :) Valaki vagy szereti és rajong érte, vagy távolról elkerüli...
A napokban egy újabb kedves storyval gyarapodott a linkás történetek kedves pillanatai, mely hamarosan egy újabb kedves emlékcseppként fog letelepedni tudatom legmélyén, időnként fel-felbukkanva kellemes pillanatokat okozva. Herrym-nek van egy barátnője, vagyis igazából egy egész csapat "dinka" nőszemély, akik egy esti "ereszdelahajam" alkalmával - némi alkoholos befolyásoltság után - ide jutottak:

"Hogyan köszönünk el a sütőtöktől?

PáLinka! "

Nemhiába de a böszörményi lányok nemcsak szépek, de okosak is... :)