Hát van még hová fejlődni... mint technológiák, mint alapanyagok, mint fűszerek, mint tájegységek, mint MINDEN tekintetében, hisz ez is egy olyan dolog, mint bármelyik szakma, hivatás vagy hobbi, ha az ember elkezdi beleásni magát rájön, semmit sem tud erről a világról, minél inkább felfedezi a kis titkokat, annál többet akar, annál érdekesebb és izgalmasabbá válik. :)
Így vagyok én is ezzel, most az alapanyagok ismeretlensége ragadta el a fantáziám, meg az hogy ezekből számtalan van a polcon, hiszen soha nem készítettem még kukoricadarát, lencsét vagy akár babot, persze ott sorakoznak a polcon... de mivel eddig nem fogyasztottam őket, ezért csak megvásároltam, és a várják a sorukat, pihennek a helyükön, hogy végre valami fenséges dologgá változhassanak, és ezáltal elhozzák számunkra a napi boldogságot.. Természetesen nem az evés a boldogságom egyetlen forrása, de számomra az étel és a főzés ezt is jelenti, hiszen boldog leszek ha látom Herry milyen jóízűen falatozik, majd jóllakottan, nyújtózva az orra alád dörmögi: "nem rossz..." Persze az elégedett arckifejezésből tudom, azt jelenti: "nem is lehetett volna finomabb!".
Ideje ezeket a számomra titokzatos finomságokat felfedezni, hiszen most olyanokat említettem mely alapanyagok alapvetően nagyon is népszerűek, csak számomra nem ismertek. Van itt olyan is, amiről még hallani is alig hallottam, így soha nem is kóstoltam, ez a csicseriborsó. Nevelőapámmal sokat vitatkoztunk egy alkalommal, váltig állította hogy ez a növény csakis a mesében létezik, hisz olyan mint az üveghegy, vagy az Óperenciás tenger, nekem mégis itt van a polcomon, és ideje lenne kezdeni vele valamit. Általában az ismeretlen alapanyagokkal valami "legnépszerűbb" kategóriát választok, de most ez nem így történt. A csicseriborsó jó sokat várt a polcon, hozzá sem nyúltam, nemhogy ihlet, de még motiváció sem akadt, mindössze addig a röpke pillanatig, amíg megláttam a boltban, és lecsaptam rá, kifizettem, aztán szinte meg is felejtkeztem róla... Tervben volt hogy neki esek... de mindig kimarad, míg valahol rátaláltam a tökéletes receptre, de sajna arra már nem emlékszem hogy hol. Azonnal tudtam hogy ki kell próbálnom, így elővettem a kis csodákat:
Beáztattam bő 48 órára, úgy hogy 12 óránként lecseréltem róla a vizet, mert mint a hüvelyesek egy része, állítólag emészthetetlen méreganyagokat tartalmaz, 48 óra múlva egyértelmű volt a különbség:
Így vagyok én is ezzel, most az alapanyagok ismeretlensége ragadta el a fantáziám, meg az hogy ezekből számtalan van a polcon, hiszen soha nem készítettem még kukoricadarát, lencsét vagy akár babot, persze ott sorakoznak a polcon... de mivel eddig nem fogyasztottam őket, ezért csak megvásároltam, és a várják a sorukat, pihennek a helyükön, hogy végre valami fenséges dologgá változhassanak, és ezáltal elhozzák számunkra a napi boldogságot.. Természetesen nem az evés a boldogságom egyetlen forrása, de számomra az étel és a főzés ezt is jelenti, hiszen boldog leszek ha látom Herry milyen jóízűen falatozik, majd jóllakottan, nyújtózva az orra alád dörmögi: "nem rossz..." Persze az elégedett arckifejezésből tudom, azt jelenti: "nem is lehetett volna finomabb!".
Ideje ezeket a számomra titokzatos finomságokat felfedezni, hiszen most olyanokat említettem mely alapanyagok alapvetően nagyon is népszerűek, csak számomra nem ismertek. Van itt olyan is, amiről még hallani is alig hallottam, így soha nem is kóstoltam, ez a csicseriborsó. Nevelőapámmal sokat vitatkoztunk egy alkalommal, váltig állította hogy ez a növény csakis a mesében létezik, hisz olyan mint az üveghegy, vagy az Óperenciás tenger, nekem mégis itt van a polcomon, és ideje lenne kezdeni vele valamit. Általában az ismeretlen alapanyagokkal valami "legnépszerűbb" kategóriát választok, de most ez nem így történt. A csicseriborsó jó sokat várt a polcon, hozzá sem nyúltam, nemhogy ihlet, de még motiváció sem akadt, mindössze addig a röpke pillanatig, amíg megláttam a boltban, és lecsaptam rá, kifizettem, aztán szinte meg is felejtkeztem róla... Tervben volt hogy neki esek... de mindig kimarad, míg valahol rátaláltam a tökéletes receptre, de sajna arra már nem emlékszem hogy hol. Azonnal tudtam hogy ki kell próbálnom, így elővettem a kis csodákat:
Majd 200 fokos sütőben addig sütöttem amíg gyönyörű aranybarnák lettek a szemek, úgy hogy időnként megforgattam:
Nem azt mondom hogy a kedvenc ropogtatnivalónk, de érdemes vele kísérletezgetni, és más recepteket is kipróbálni, ettől függetlenül elfogyott mind!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése