Kukoricaleves

Még most is azon töprengek hogy juthatott ilyesmi az eszembe, mégis jó lenne valami kis frappáns felvezető a recepthez, de sajnálatomra ez elmarad, hiszen fogalmam sincs hogyan pattanhatott ki a fejemből a gondolat, vagy csak az én táplálkozási szokásaim hézagosak, de hogy ilyesmivel én még nem találkoztam az biztos. Így első körben gondoltam semmi nagy csavart nem teszek a receptbe, csakis a megérzéseimre hagyatkozva a legegyszerűbb krémleves alapjaival kezdtem. :)Bár valószínűsítem jobb lett volna ha nyáron a kukoricaszezon közepén jut az eszembe elkészíteni ezt a levest, és nem konzerv kukoricát kellett volna használnom. 

Első körben margarin, most azért mert a grillezett zöldségre is jobban szeretem, erőteljesebb íze és számomra krémesebb állaga lesz, mintha olajat használnék, megfonnyasztottam egy nagy fej hagyma felét, amit nagyon apróra vágtam, majd rádobtam egy gerezd fokhagymát, ezt vékony szeletkékre daraboltam. Alaposan megsózom - segíti a kívánt folyamatokat - és chili pehelyjel is megszórtam, majd jöhet a kukorica, most nagyjából két konzervnyi került az alapba, alaposan átforgattam, némi ételízesítővel tovább fokoztam az ízeket, és csendesen jegyzem meg, mint minden kukoricás és paradicsomos ételbe, most is csempésztem bele némi cukrot. Közben ha már kukorica leves, két evőkanál kukorica lisztet alaposan elkevertem két deci zsíros tejszínben, a leves alapot felöntöttem vízzel. Majd hőkiegyenlítéssel a tejszínes keveréket is hozzáadtam, alaposan felforraltam, végül került bele egy nagy adag durvára vágott petrezselyemzöld.

A kívánt eredményt is fölülmúlta, első gondolatom az volt, nem normális aki ilyet szeretne készíteni? második: Kérek még, vajon elég lesz? :) Nagyon finom, selymes és forró és kellemes, nagyon-nagyon jóóóó! Mostanában állandóan leveseket kívánok, bátran állíthatom, alig várom hogy Herry újra kérje...

Édes-savanyú pulykacomb

Mindenképp valami távol keleti ételre vágytam, de rendelni megint nem akartam, szinte sosem rendelek... túl drága, én meg túl fukar vagyok, mintsem egy átlagos napon, mások által készített középszerű ételt fogyasszak. Inkább nagyon ritkán az éttermet választom, és olyankor jó valami különlegeset kipróbálni, így megőrzöm a hangulatát, és az ünnepélyes alkalmak nyújtotta varázst, ami újabb élményt pingál lelkem vásznára. Valamint a konyhában eltöltött hasznos idő is jót tesz nekem, így nekiláttam: mindenképp valami szaftos (trutyis) húsos - zöldséges és természetesen elengedhetetlenül rizses étel volt a cél. Ilyet még soha nem készítettem, de most sem szerettem volna az üveges változatot, és most hasznomra lehetett a kis gyűjtögető életmódom, a hosszú évek alatt sikerült számos nem romlandó alapanyagot betáraznom a kincseim közé, és egy két friss mindig akad itthon. :) Végiggondoltam hogy mi szokott szerepelni azokban a gyors kínai ételekben, amelyeket nagy ritkán mégis megvásárolunk, és ennek megfelelően elkezdtem összeválogatni, és előkészíteni az alapanyagokat:

A pulykacombot lehártyáztam, és csinos kis csíkokra vágtam, a gyömbért, fokhagymát és chilit is előkészítettem:

A húst elkezdtem alaposan lepirítani, majd a távol keleti konyha "szentháromság" -át, ami a chili, gyömbér és fokhagyma, lereszeltem és a húshoz adtam, majd következett a répa és a hagyma is:

Közben összeállítottam a "trutyi részét", feltételezem nem igazán autentikus, de magyar ízlésnek tökéletesen megfelelő: egy kevés barna cukor, két kanál ketchup, két kanál sötét szójaszósz, egy kanál worchester szósz ezt alaposan egy üvegben összeráztam. Majd hozzá adtam két kanál rizs ecetet, két kanál kukorica lisztet és 2-3 deci vizet, majd újabb alapos rázás következett, így egy nem túl bizalomgerjesztő kotyvalékot kaptam, ezért megkóstoltam... Nem is volt rossz. :) Ekkor jöhetett a serpenyőbe a paprika és az ananász:

Megvártam míg lepirulnak:

Jöhetett a gyanús trutyi, ekkorra a zöldségek és a hús olyan forró volt hogy egy pillanat műve alatt besűrűsödött a szósz, el sem hittem olyan hirtelen elkészült, hagytam alaposan felrottyanni, közben a rizs is elkészült, így tálaltam:

Állagra és ízre szinte megegyezett a vásárolható éttermi cuccokkal... nem is rossz így elsőre, és tippre, mindenkinek bátran ajánlom, ha szereti a kínait... :)

Villámgyors félkész vacsi

Van az úgy hogy az ember nem akar semmi kreatívat művelni a konyhában, hogy nem akar részletesen átgondolt, hosszú órákat pepecselni, bonyolult receptekkel, kémiai és fizikai folyamatok segítségével elemezni és készíteni az ételeket. Csak gyorsan letudni, és lelkünket megnyugtatva konstatálni hogy mégis van valamiféle vacsora az asztalon. :) Időnként a chipsnél sem tudok jobbat elképzelni. Persze gyakran ragaszkodom a házi tésztához, de ettől még a másik véglet is megengedhető olykor-olykor... :) Ez pontosan ilyen félkész villámvacsi.. 

Halrudacska, ennek elkészítése nem feltétlenül igényel hosszú perceket, hiszen a dobozon is megtalálható az egyértelmű, néhány soros magyar leírás, mely alapján biztonságosan egy nyolc éves gyerek is bátran nekieshet. 

Krumpli: meghámoztam, megmostam, feldaraboltam, majd egy jó fűszeres vízben megfőztem. A vizet gazdagon fűszereztem: só-bors-chili és zöld fűszerek. Leszűrtem, és bő olajban hirtelen aranyszínűre sütöttem.

Hagyma: felszeleteltem, sóztam, borsoztam, alaposan darált chilivel megszórtam, néhány kanál rétesliszttel megszórtam, egy dobozban alaposan összeráztam, majd ropogósra sütöttem. 

Az eredmény:

Néha ilyen is kell... :)

Színes forgatag: fűszeres húspogácsa, fetakrémmel, zöldségekkel és gyümölcsökkel

Gyors, egyszerű, laktató és változatos. Igazán megvolt minden ebben a vacsiban amit szeretünk. :) A leírás hasonló lesz, nézzük csak szépen sorjában - fűszeres húspogácsa: darált csirkemell, só, bors, chili és amilyen zöld fűszerre vágyunk, alaposan összedolgoz, kis golyókat formáz, kilapít, extra szűz olíva olajon kisüt:

Fetakrém: (életemben az első, csak úgy találomra) feta villával alaposan eldolgoztam, kevés tejszínnel picit lazítottam, hasonló fűszerezést alkalmaztam mint a husinál, csak alaposan beledolgoztam egy nagy adag extra szűz olíva olajat: (természetesen a só elmaradhat, kicsit több chili került bele)

Zöldségek: csak egyszerűen feldaraboltam:

Gyümölcsök:

Ízek elbűvölő forgataga. :)

Gyors ropogtatnivaló

Pillanatok alatt elkészül ez a gyors kis ropogtatnivaló, hirtelen beesett vendégek esetén is fantasztikusan alkalmazható... :) Nem kell hozzá semmi nagy különlegesség, csak egy fagyasztott leveles tészta, és némi kedvünkre való fűszer. A tésztát kicsit kinyújtottam, megtekertem, felsorakoztattam a tepsibe, megszórtam frissen őrölt színes borssal és némi chilis tengeri sóval, és hirtelen megsütöttem:

Nem is kellett hozzá semmi más, csak némi saláta:

És egy adag darabolt friss és konzerv gyümölcs:

Ugyanúgy pillanatok alatt elfogy, ahogyan elkészült... :)

Rigatoni tejszínes füstölt lazaccal

Számunkra igazi különlegesség volt ez a tészta, nagyon szeretem ezt a fajta tésztát, és ezt feldobtuk egy igazán aromás füstölt lazaccal, csodás zöldfűszerekkel, markáns aromákkal és zsíros isteni selymes tejszínnel. A tészta az egyik kedvenc száraz tészta amit mostanában rendszeresen vásárolunk, igazán jó minőségű, a lazac szeleteket pedig a kis sógornőm hozta Belgiumból...

Mindenképp valami erőset szerettem volna készíteni, hiszen nem gyakran jutunk ilyen halhoz, ezért választottam ezt a tésztát, majd egy fej hagymát, két gerezd fokhagymát és egy chilit előkészítettem:

A hagymát apróra vágtam, a fokhagymákat vékony szeletekre daraboltam, a chilinek pedig a felét feldaraboltam, majd bespricceltem némi balzsamecettel:

A fenomenális lazacot előkészítettem, varázslatos földöntúli színe teljesen elvarázsolt:

Előkészítettem a "zöldeket" -  majoranna, zsálya, oregánó, bazsalikom:

Kevés extra szűz olíva olajon megpárolom a hagymákat és a chilit:

Rátettem a kis kockákra vágott lazacot, a zöldfűszereket és a tejszínt is:

Hagytam kicsit besűrűsödni, majd a rigatonival tálaltam:

Igazán ütős kis vacsi lett! IMÁDTAM!!!! :) A mostanában meghatározó ízvilág maximálisan uralta ezt az ételt... Zseniális "SZENT" hármas...

Gyors "sushi" tál...

Van az úgy hogy egy fárasztó nap után semmi kreativitás nincs az emberben. Ilyenkor menedékként a fagyasztót használom, olyan az ilyen étkezés mint egy ingerszegény környezetben eltölteni az egész napot, de mindenképp van ennek is kedvező hatása, időnként megengedhetem magamnak az ilyet is... :) Utána pedig újra büszke lehetek magamra egy-egy időigényesebb recept után. Ez akkor van, ha tényleg nincs egy csepp hangulatom sem a konyhában tevékenykedni, 18 perc alatt letudok mindent, amibe a mosogatás is belefér, és elfelejthetem az egész napot... :)
Most extra gyors vacsoraként párolt rizst és halrudacskákat sütöttem:

 A főzés egész idejét a rizs veszi igénybe, közben kisüthettem a halrudacskákat és felvágtam a zöldségeket némi salátához és még a mosogatást is letudtam:

A zöldségeket már csak egy kevés balzsamecettel ízesítettem az asztalnál... Az elnevezés csak átvitt értelemben értelmezhető, hiszen azok a cuki kis japán uzsonnás táskák ihlették... Egyszer ez is jó volt... :)

Villámgyors tejszines karalábéleves nokedlivel és zöldfűszeres bombával... :)

Herryvel elmentünk piacolni, hatalmas nosztalgia ragadt magával, amikor szemben találtam magam egy hatalmas kupac, igazi hamisítatlan gyönyörűséges lila karalábéval, manapság szinte csak a fehéret árulják, hiszen az "biztosan" nem fás... Mégis jól esik az embernek az egyik gyerekkori kedvenc zöldségével találkozni, hiszen hihetetlen mennyiséget ettünk meg belőle nyersen is, kiszaladtunk a kert hátuljába keresztapámnál, felszedtük, csak úgy ímmel-ámmal megtisztogattuk, anya ugyanilyen "alapossággal" meghámozta, és már mehettünk is tovább újabb kalandok után a kert végébe. :) Szerettem mindenhogy: nyersen, párolva, rétegezve jénaiban, rántva... igen, a fehér karalábéhoz nem fűznek ilyen emlékek, épp ezért ez a csodás érzés sem kerít soha a hatalmába... Mivel az utóbbi időben igyekszem nyitottabban viszonyulni a számomra ismeretlen ételek felé, ezért úgy döntöttem, ideje tejszínes levesként kipróbálni...

Épp csak elkezdtem meghámozni ezt a csodát, Herry máris az ajtóban termett, és leteremtett hogy milyen idétlen vagyok, kivette a kezemből a zöldséget, és ezzel meg is oldotta nekem a recept legnehezebb részét. :) Mivel nagyon éhes voltam, ezért úgy döntöttem hogy, a karalábét lereszelem, ezzel is minimalizálva a főzési időt, fűszerezésként reszeltem hozzá egy fél fej hagymát és egy gerezd fokhagymát is:

Kevés napraforgó olajon fűszerekkel (sóval és sok fehér borssal) alaposan körbeforgattam a nyers zöldségeket, amikor egy picit kezdtek lepirulni, felöntöttem egy kevés száraz fehérborral, majd vízzel és egy húsleves kockával tovább ízesítettem, sajnos nem volt elegendő időm egy jó zöldségalaplevet készíteni, ezért beértem a kockával. A napraforgóolaj pedig a nosztalgia miatt szükséges, hiszen ragaszkodom a gyerekkori emlékekhez, az én gyerekkoromban még nem lehetett olíva olajat kapni, így az eredeti alapanyagokhoz hűen készítem, egyébként az olíva nagyon elvinné az ízét... :) Ez pedig nem egy flancos Michelin csillag-os fogás, csak egy falusi puritán ízletes karalábéleves. A reszelés miatt tényleg csak néhány pillanatra van szükség az elkészüléséhez, ezért gyorsan előkészítettem a recept zöldfűszeres részét:

 Szerettem volna ha minél ízletesebb, kerek egész étel kerül az asztalra, ezért a következő ízesítőket használtam még:

• majoranna
• kakukkfű
• tárkony
• borsikafű
• petrezselyem
• bazsalikom.

 Mindet a tejszínbe kavartam, hiszen a tejszín már csak alig néhány percre - pontosan - egy rottyantásniyra kerül a levesbe, és az elegendő a zöldfűszerek aromájának felvirágozására, hiszen a hosszan tartó hőkezelésben azok elveszítik csodás ízeiket. Került még a tejszínbe egy kevés kukoricakeményítő, a sűrítés segítésére, hiszen nem akartam túl vékony levest, legyen egy kicsi teste... :)
Majd gyorsan bekavartam egy tojásból nokedlit, ami nálam ez igen érzékeny pont, csakis egyféleképpen lehet a kedvemre készíteni, soha nem bírtam felfogni, hogy lehet az hogy ennyire kevés hozzávalóból készülő, egyszerű tésztát, hogy készíthet mindenki másképp. Én nem csak köretként, vagy levesbetétként szoktam készíteni, nekünk akár főételként is az asztalra kerül. Nokedlikészítés szempontjából nálam több alapszabály is van, jelenleg én így készítettem:

1 db tojás

finom liszt

Alapszabályok:

- Ha levesbetétnek készítjük, akkor kissé keményebbre hagyom a tésztát, mert nem finom ha néhány óra alatt felpuhul!

- A tésztába nem teszek sót, csakis a főző vízbe!

- A tésztába  nem kerül más: csakis tojás és finomliszt, semmi víz!

- Nem használok nokedliszaggatót, csakis a műanyagedényből egyenesen a forrásban lévő vízbe szaggatom a tésztát, egy arra tökéletesen alkalmas vékony anyagú lemezkanállal!

- Nagyon ritka ha főételnek készítem, hogy az alaptésztán változtatok, szívesebben variálom inkább a szószokat, legutóbb egy kis füstölt szalonnával készített, párolt brokkolis sajtszósszal készítettem.

 Most levesbetétként hasznosítottam, közvetlenül a levesbe szaggattam kiskanállal:

Mire a végét is kiszaggattam kész volt az egész leves, csak a tejszín hiányzott, azt hőkiegyenlítéssel tettem a levesre: a kis edénybe óvatosan kis adagokban felengedtem a forró levessel, mikor már majdnem megtelt, visszaöntöttem az egészet a lábasba, csak egy rottyanást vártam meg, kevertem rajta néhányat és kerülhetett is a tányérra:

Nagyon finom lett, ha gyerekkoromban tudtam volna hogy ez ilyen finom, soha nem hagytam volna ki... :)

Nincs is jobb reggelire mint egy jó fűszeres rántotta baconnel, salátával és friss tejjel...

CsibeBurger salátával - fogyókúrás menü :)

Annyira fogyókúrás - szerintem - hogy az elfogyasztás után, csak elhatalmasodott rajtam az éhségem... :) Mindennek ellenére mégis megosztom veletek, hiszen az ételek iránti hedonizmusomat így is fedi - valamilyen szempontból, csak nem a szokásos: csülköt káposztával kategória! :) Jelen esetben is, mint más normális alkalmakkor két fő alkotórész alkot egy ételt, most: speckó húspogi és saláta.

A husival drága anyósom lepett meg, hiszen soha nem jutna eszembe hogy csirkemellből kérjek darálthúst, helyesbítenék: eddig nem jutott eszembe... :) De így nem olyan rostos, egyáltalán nem száraz a hús hőkezelés következtében... a darált húst alaposan befűszereztem: só, bors, chili, ketchup, mustár. Ütöttem bele két tojást és kevés kukoricalisztet, a változatosság kedvéért nem a szokásos búzalisztet használtam. Magára hagytam pácolódni, majd egyforma gombócokat gyúrtam, kilapogattam és kevés olívaolajon kisütöttem:

A saláta végtelenül egyszerű, uborka, avokádó, paradicsom, tévé paprika és kaliforniai paprika, mindezt nagyon egyszerűen jégsalátában tálaltam, egy végtelenül egyszerű öntettel, ami levendulás borecet, kevés mustár - a visszaköszönő ízek kedvéért, hiszen a husi fűszerezésére is használtam - tengeri só, frissen őrölt színes bors, és egy kevés kakukkfű, némi olívaolajjal, ezt alaposan elkevertem habverővel és átforgattam benne a zöldségeket:

Volt aki nem kérte a salátában tálalást:

Mindenkinek bátran ajánlom...

Herry főz 2.

Herry főz ismét, együtt élésünk alatt immár másodjára, lehet éheztetem... :) Mindenesetre a fejlődése figyelemre méltó, hiszen az első alkotás: Herry "főőőz"  ez volt, a jelenlegi egy sokkal kifinomultabb, "munkaigényesebb" és fantáziadúsabb alkotás lett... :) Fél liter jeget, ami mostmár mindig kéznél lesz, állandóan van a fagyasztóban 1-2 fél literes jég - hiszen ha elindul bringázni a forróságban, ezt csak odateszi, és hirtelen felindulásból, ahogyan tegnap is, leteker 60 km-t akkor is némi enyhüléssel szolgálhat, ha a táskájában van egy ilyen kis jégtömb, persze ez tekerés során szépen kiolvad, na ezt a vizet kivágta az üvegből. Beletette a turmixgépbe, meghámozott egy citromot, beletette, két nektarin és két gyönyörűséges őszibarackot feldarabolt, és csakis a magjától fosztotta meg, mehetett a turmixba, néhány kanál barna cukrot, "csakis műanyag mekis kanállal lehet beletenni, ez nagyon fontos..." - tudálékos felkiáltással hozzátette. Hiszen én közben vadul dokumentáltam minden egyes mozdulatát a fényképezővel és büszkeséggel a szívemben ittam minden szavát. :) 

Kevés vizet töltött hozzá, majd alaposan összepürésítette:

Azt már csak később vettem észre milyen zseniálisan sikerült meghámoznia a citromot:

 Igaz hogy mindig panaszkodik a paprika tévé nézésének gyakorisága miatt, de most láthatjuk hogy nem hiába nézi velem... Isteni finom volt, pillanatok alatt eltűnt, pedig négy nagy pohárral sikerült összehozni... :)

Fagyi mézes csokoládéforgással és házi tejszínhabbal

A cím le is írja valójában az egész receptet, hiszen a fagyi: bolti, a mézes csoki mindig kéznél van, egy korábbi alkotásból marad ki, csodás kis forgácsokat lehet belőle varázsolni, a tejszínhab pedig a szifonomnak köszönhető :) Valódi másfél perces varázslat, valószínűleg az egyetlen valóban létező desszert, ahol az elkészítés gyorsabb mint az elfogyasztás... :)

Tonhalomlett és fűszeres levelestészta - csak úgy reggelire

Amikor gyors reggelire vágyik az ember, de a szokásos rántottát nem szeretné, ha esetleg valami különlegesre vágyunk: tonhalomlett ropogós baconnel és pikáns fűszeres leveles tészta. Pillanatok alatt kész van, és mondhatom nagyon jól esik az embernek, két serpenyőt feldobtam a gázra, had legyenek jó forróak mind a ketten. Az egyikbe beleszórtam a kockákra vágott bacont, lassan hagyom kisülni a zsírját, hogy visszamaradhassanak a fenséges ropogós húsos kockák, az ízletes zsírral... Közben a másik edénybe a hagyományos vajas-leveles tésztát vékonyra szeletelem, van egy fajta ami még viszonylag jó minőségű és könnyen hozzáférhető kicsiny városunkban. Minden oldalát megszórtam nagy szemű tengeri sóval - természetesen chilivel, ami mostanában nálam kötelező - és frissen őrölt színes borssal, ehhez a kedvenc fűszermalmom használom, mindig késznél van ez a két leginkább jellemző fűszer nálam:

Majd lefedve pirulásig sütöm, megfordítom és a másik oldalát is alaposan megpirítom, ugyanúgy megfűszerezve. Közben néhány tojást a kötelező fűszerekkel elhabarok, majd liszttel némileg besűrítem, és egy egész tonhalkonzervvel, valamint némi tejszínnel visszahígítom, és kevés parmezánnal még egy kicsit trükköztem, hogy még izgalmasabbá tegyem. Majd a ropogós sült bacon kockákra kis pogácsákat szedek, alaposan megpirítom mindkét oldalát, majd tálalom:

Annyira fincsi... :)

Gyömölcssaláta....

Mióta a súlygyarapodásomnak köszönhetően könnyebb táplálkozásra ítéltem magunkat, hihetetlen mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt megeszünk... Lassan "nyuszicsaládnak" is hívhatnak bennünket a mennyiségek miatt, főleg hogy esténként vacsora gyanánt van olyan 2-3 répát elrágcsálok a kanapén. :) Ezekben az "ínséges" időkben a a blog csakis az elmaradt receptekkel táplálkozhat, azokat írom amik idő hiányában még nem kerültek fel, hiszen nem szerepelhet egymás után 15 zöldség, és 15 gyümölcssaláta, igaz igyekszem a salikat is változatosan elkészíteni, mind alapanyagok, mind fűszerezés tekintetében. Igyekszem szokatlan és izgalmas hozzávalókat választani, változatos textúrákkal és aromákkal. Így ezek között is van olyan amik sikeresebbek, vagy különlegesebbek mint amikor összedarabolok néhány almát tálra teszem és ehető... :) Így mindenképp úgy gondolom érdemes azokat feltenni amik esetleg számunkra kedvesebbek vagy emlékezetesebbek voltak, mint a már említett alma tál.

Ezt is konkrétan kiválasztottam, annak ellenére hogy én ebből nem ettem, a konzerv ananásznak köszönhetően, hiszen szent meggyőződésem több cukrot tartalmaz, mintha bevágnék egy egész tortát.:) Végtelenül egyszerű: egy konzerv ananász a levével együtt, 3 nektarin, 2 narancs, egy citrom héja és leve, további cukor adagolását a már fent említett okok miatt nem tartottam indokoltnak. :) Majd csavarként a még inkább nem fogyókúrázóknak kevés vermutot adtunk hozzá, egy adagba tényleg csak néhány kortyot, és igazán nagy sikert aratott... :) Izgalmas az ízekkel játszani:

Fokhagymás tejben pácolt máj

Amikor fokhagymás tejet készítek pácnak, mindig olyan érzésem van, mintha ez lenne a titkos fegyverem a kotyvasztásban... :) Pedig valójában szerintem minden valamirevaló háziasszony használja, mindenféle alapanyaghoz, lehet csirke vagy pulykamellhez, combhoz, de akár a vörös húsokhoz is használhatjuk. Arról nem is beszélve hogy az arányokat különbözőképp variálhatjuk, van hogy csak egyetlen gerezdet használok hozzá, de akad hogy akár egy egész fejjel "elpazarlok" ebből a nemes gyógynövényből. Az első variáció csak egy kis halvány ízt ad az ételnek, ami felkelti az ízlelőbimbóink kíváncsiságát, de választ nem tudunk adni, mi ez a különleges kellemes íz... :) A második lehetőség a fűszernövény összes erejét, aromáját kihasználva járja át a hús minden egyes négyzetmilliméterét, és már illat alapján is azonnal azonosítani tudjuk. Az eljárást leginkább azért szokták dicsérni, mert a száraz húsokat - például csirkemell - is szaftossá teszi.
Jelenleg összesen két gerezd fokhagymát választottam ki:

Majd az alaposan megtisztított csirkemájra törtem a fokhagymanyomóval: (csirkemáj tisztításában igen "hárklis" vagyok):

Majd tejjel felöntöm úgy hogy teljesen ellepje a májat, óvatosan összekavarom, és most egy kevés majoranna is került a keverékbe, jelenleg 24 órán keresztül pácoltam:

Kevés sertészsír került a serpenyőbe - ennél csak akkor lehetett volna jobb ha kacsazsír-t használok, de sajnos nm volt itthon - olajjal meg sem közelíti az végeredményt:

Egy nagy fej hagymát vékonyra szeleteltem:

Majd megdinszteltem a zsíron:

Elvileg a  májat nem lehet sózni - mert a "legenda" szerint megkeményedik - ezért és azért mert segíti a hagyma pirulását és megindítja karamellizációt szeretem bőven fűszerezni a hagymát, bőven sóztam és borsoztam, került bele némi chili és még majoránna, egy kevés kakukkfű is. Magas hőmérsékleten megpirítottam a májat, majd lefedve néhány perc alatt átpároltam, a jó máj második nagy titka: nem szabad túlsütni! Sima egyszerű burgonyapürével tálaltam:

Nagyon finom, de még inkább egészséges... Ha jól van elkészítve, nagyon szeretjük, de mivel nyűgös vagyok a tisztításra, így csakis azt fogyasztom amit én, vagy anyukám készített... :)

Gnocchi: házi tészta a világ legjobb kombinációjában...

A világ legszédületesebb étele egy jó házi gnocchi, amit magunk formáztunk - talán még emlékszünk is egy - két félresikerült darabra miközben jóízűen falatozunk - baconnel, gombával, tejszínnel és parmezánnal a fergeteges intenzív fűszerezést nem is említve. Jelenleg le vagyok tiltva a tésztáról, de legalábbis korlátoztuk, főleg a fent említett egyéb hozzátevők bűvös összetételeivel nem készítem, és nem is eszem. Ezt néhány hete készítettem a már előre lefagyasztott tésztával, és most összeszorul a szívem, ha csak visszaemlékszem hogy három hatalmas tányérral dézsmáltam meg egy ültő helyemben...

Első körben összepirítottam a bacont és gombát hagymán és fokhagymán, bő fűszerezéssel (só-bors-chili) kevés olívaolajon és vajon:

Majd rádobtam a kifőzött gnocchit:

Rövid pirítás után kevés parmezánnal tovább fűszereztem, majd kevés bazsalikomot és némi tejszínt is tettem rá:

Amikor összerottyant, egy kevés friss paradicsomot tettem rá, úgy hogy el is zártam a tüzet, hogy ne főjön meg a paradicsom, csak éppen átmelegedhessen:

Friss bazsalikommal nem csak finomabb lenne, hanem étvágygerjesztőbb is, de ennek hiányában meg kellett elégednünk az illatával és az ízével... ráadásul nem én voltam az egyetlen aki tökéletesen jól lakott, rajtam kívül még ketten voltak... :) Örök és megismételhetetlen kedvenc...