Rizs - köret

Alapvetően nem vagyok rizs párti, de nem ehetünk állandóan tésztát, vagy krumplit, így rendszeresen rizs is kerül az asztalra. Emlékszem fiatal kezdő háziasszonyként minden merényletet sikerült elkövetnem ezzel a növénnyel, leégettem, szétfőztem, volt, hogy ízetlen lett, de az is előfordult hogy olyan kemény maradt, hogy nem bírtam volna megenni. Valamit mindig elbaltáztam, aztán egyszer sikerült éppen eltalálnom, úgy hogy számunkra finom legyen, azóta soha nem rontottam el! Egyszer kell eltalálni, utána mindig tudni fogjuk hogy mit csináljunk vele. Én hiszek abban az elméletben, hogy nem csak az általunk használt fűszerek, és alapanyagok milyensége határozza meg asztalra kerülő ételek ízeit, hanem befolyásolja a gáz minősége, a tűzhely milyensége, de még az edényeink is hatással vannak a végeredményre. Ezért mindenkinek saját magának kell megtalálnia a tökéletes elkészítési módot. 

Amennyiben párolt rizst készítek - és nem rizottót - akkor számunkra a legfontosabb hogy pergős és ízletes legyen az, attól függetlenül hogy teszek-e bele valamilyen zöldséget, vagy sem. Leggyakrabban a jól ismert rizi-bizit, esetleg kukoricás rizst készítem, de jelen esetben, a legegyszerűbb, legpuritánabb párolt rizst választottam. 

Én így készítem: felteszem az edényt a lángra, némi napraforgóolajjal, az olajat alaposan felmelegítem, addig hámozok egy kis fej hagymát, melyet éles késsel picit körbeszurkálok úgy, hogy a hagyma egyben maradjon, majd megforgatom alaposan a forró olajon. Amikor a hagyma kiengedi az illóolajait, és éppen csak megérezzük az illatát, a szükséges mennyiségű rizst is a lábasba tesszük, majd időnként megkeverve, szépen fehéredésig "pirítjuk":

Amikor már egységesen fehérek a rizsszemek - és már megéreztük a piruló rizsszemek különleges illatát - de még nem barnulnak, vízzel felöntöm, és nagy lángon alaposan felforralom. A szükséges víz és rizs arányáról mindenféle variációt hallottam már, de nekem egyik sem vált be, valószínűleg ezért rontottam el minden alkalommal. Az egyetlen ami nekem bevált: teljesen mindegy, hogy mennyi rizst főzünk, az edény méretét úgy válasszuk meg, hogy az körülbelül kétszeresére fog dagadni, és a víz mennyisége annyi legyen, hogy körülbelül két ujjnyira ellepje. Ilyenkor fűszerezem némi sóval és egy húsleveskockával, majd takarék lángra teszem és lefedem. Amikor a víz már majdnem elpárolgott, megkóstolom. Ha majdnem tökéletesen puha, akkor a lángot elzárom, és fedő alatt pihentetem még vagy 15 percig. Előfordulhat, hogy még néhány korty vizet kíván ilyenkor, de ez mindig attól függ hogy milyen minőségű rizst sikerült vásárolni, én például sosem veszek zacskós félkész rizst, szükségtelenül drágának találom, és soha nem lesz olyan ízletes.  Bátran kísérletezhetünk a fűszerezéssel, nagyon sokféle variációt kipróbálhatunk, egészen különleges ízeket csalogathatunk elő. Természetesen ha rizottót készítek, ahhoz mindig kerek szemű fajtát használok, de annak a elkészítési technológiája is egészen más.

Köret: Burgonyapüré

Hát igen, nagyon nagy kedvenc nálunk! A burgonyáért mindenféle formájában szinte rajongok, imádom mindenhogy! Pürének, gnocchinak, reszelve és sütve, rakva és törve, zöldfűszerekkel és mindenhogy... sokszor még a sima sóban-vízben burgonyát is imádom! Nagyon elégedett tudok lenni egy sima krumplis tésztával, így nem meglepő hogy a püré is méltán népszerű az otthonunkban. Itt is igyekszem némi változatosságot vinni a dologba, hiszen alapvetően a krumpli szerelmes az összes fűszerbe, így gazdagon és változatosan lehet variálni az ízeket.

Burgonyapüré: Bő vízben felteszem főni a felaprított burgonyát, ha a burgonya már jó puha, alaposan lecsepegtetve gyorsan leszűröm, és legalább 30%-os zsírtartalmú tejszínt és házi tea vajat keverek hozzá, majd a botmixer habverős részével, krémesre pürésítem, a só miatt mindig megkóstolom, hiszen burgonyafajtáktól függően, ilyenkor még sótlan lehet a krumpli. Természetesen a pürén is szoktam változtatni, mert van hogy inkább más ízeket kíván az ember, én mindig az aktuális érzéseimhez ízesítem. Van hogy tejföllel vagy tejjel ízesítem, de leggyakrabban tejszínt használok, időnként keverek bele némi frissen reszelt szerecsendiót, de előfordult már hogy majonézzel tálaltam. Arra is volt már példa, hogy amikor fűszeres pácolt oldalast készítettem, a burgonyapüré ízesítésére is az oldalas sült zsiradékát használtam fel, ilyenkor egy kis sült fokhagyma külön jól jöhet, az is isteni finom!!! :) De felhasználhatjuk azokat a fűszereket, melyeket az étel többi részénél használtunk, így tökéletes harmóniára tehetünk szert. Gyakran sűrítésre is a burgonyapürét használom... :) Tényleg dobogós köret... :)

KÖRET: nokedli

Úgy gondolom, ebben a hónapban egyetlen értelmes bejegyzést sem sikerült összehozni, így ideje kicsit felpörgetni a dolgokat., visszaülni erre a lóra, ha már ilyen csúnyán levetett magáról.. Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy valamicskét bepótoljak az elmaradásból, és az egyes posztokban ne kelljen külön részleteznem a kedvenc köreteink elkészítési módját, hiszen létezik az hogy pofon egyszerű dolgokról van szó, de igen uncsi lenne, ha minden egyes alkalommal leírnám a kukoricás rizst, ahányszor az asztalra kerül. Persze igyekszem változatosan főzni, de a köret az mégiscsak köret... :) Akármennyire is snassz, fontos részét képezi az étkezésnek, és sok apróságra is oda szoktam figyelni! 

Az első: az egyik nagy kedvenc: Nokedli! Kicsit csalok, mert egyszer már leírtam, így a saját írásomból "lopok" és azt kiegészítve újra tálalom... így minden gyorsan újra beindul! :) Olyan ez mint az isteni sült csirkét újra felhasználni és egy fantasztikus szószos aromás hatalmas fenomenális szendvicsként, úgy köntösben tálalni... :) Szinte ugyanaz, de mégsem, és nem landol a szemetesben a maradék...

Én nagyon szeretem a nokedlit, de soha nem bírtam felfogni, hogy lehet az hogy ennyire kevés hozzávalóból készülő, egyszerű tésztát, hogy készíthet mindenki másképp. Én nem csak köretként, vagy levesbetétként szoktam készíteni, nekünk akár főételként is az asztalra kerül. Nokedlikészítés szempontjából nálam több alapszabály is van:

Alapszabályok:

- Ha levesbetétnek készítjük, akkor kissé keményebbre hagyom a tésztát, mert nem finom ha néhány óra alatt felpuhul!

- Levesbetétként általában 1 vagy két tojásból, főételnek van hogy 8-ból, de azt mindig sokszor meggondolom! :)

- A tésztába nem teszek sót, csakis a főző vízbe!

- A tésztába  nem kerül más: csakis tojás és finomliszt, semmi víz!

- Nem használok nokedliszaggatót, csakis a műanyagedényből egyenesen a forrásban lévő vízbe szaggatom a tésztát, egy arra tökéletesen alkalmas vékony anyagú lemezkanállal!

- Nagyon ritka ha főételnek készítem, hogy az alaptésztán változtatok, szívesebben variálom inkább a szószokat, legutóbb egy kis füstölt szalonnával készített, párolt brokkolis sajtszósszal készítettem. 

Láttam már hogy boltban árulják kész állapotban, de soha nem vásároltam még meg, felfogni sem tudom ki az aki ilyesmit vásárol...

Elkészült nokedli: