Tonhalkrémes szendvics

Herryre megint rájött a szendvicsláz, aztán gondoltam elkerülendő a rendszeres vitákat kihagyni, így igyekeztem kompromisszumos megoldást keresni, hiszen ha belegondolok valóban nincs is jobb, és változatosabb, izgalmasabb egy ízletes szendvicsnél, persze ez alatt nem a magyar klasszikusra gondolok, mely idomult a magyar emberek általános hangulatához és pénztárcájához: előre szeletelt félbarna kenyér, valami selejt pékség mellékterméke, valami nagyáruházlánc védjegyével ellátott margarin, egy szelet "trógerpárizsival", és persze hatalmas adag hófehér jódozott só - csak hogy valamiféle íz is kicsalható legyen... Természetesen nem erre gondolok, persze nem is almas beluga kaviárra, és nem is kobe marha steak-re, vagy szarvasgombára, itt is igyekszem megtalálni az arany közép utat. A még megfizethető viszonylag jó minőségű alapanyagokat összeválogatva, különböző akár különleges ízkavalkádot létrehozni. A Herrys szendvicsprobléma pedig heti egy alkalommal szendvicset készíteni, akár a kreativitásom kihasználásával, ez az egyszerű tonhalkrémes szendvics is ennek köszönhető és a szecsóproblem is megoldva, MINDENKI BOLDOG... :)
Előkészítettem a zöldségeket, semmi extra, csak amit épp a hűtőben találtam, valamiféle formákra daraboltam, csak úgy kedvem szerint:

Egy tonhalkonzervet kibontottam, megmondom őszintén, nem vásároljuk meg a lehető legdrágább terméket ebből a nemes alapanyagból, de a legolcsóbbat sem vagyok hajlandó elfogyasztani. Igyekeztünk a számunkra legmegfelelőbbet kiválasztani, erősen középkategória ára szerint, vagy talán még az olcsóba is belefér, és mégis finom olajban van, és viszonylag sok husi jut... Hosszú időbe tellett mire a piacon fellelhető majdnem összes terméket kipróbáltuk, de már megvan, így csak hűek kell hogy maradjunk, ebből a fajtából mindig van a hűtőben legalább két dobozzal, hiszen alkalmas salátára, tésztához vagy akár szendvicshez is. A konzervet egy tálba tettem, olajával együtt, majd néhány csepp citromlével megkínáltam, megsóztam, kevés őrölt chilivel és frissen őrölt borssal ízesítettem, kicsi mustárral pikánssá tettem, majd kevés majonézzel és tejföllel néhány gyors mozdulattal összeforgattam, úgy hogy ne törjem össze teljesen a főszereplőt:

A magos bagettet ketté vágom, mindkét felét megpirítom palacsinta sütőben:

A forró bagettre mehet a hideg krém és a zöldség, annyi amennyi jól esik:

Gyors, finom és laktató, ja és a heti szendvicsprobléma megoldva... :)

Színes forgatag: fűszeres húspogácsa, fetakrémmel, zöldségekkel és gyümölcsökkel

Gyors, egyszerű, laktató és változatos. Igazán megvolt minden ebben a vacsiban amit szeretünk. :) A leírás hasonló lesz, nézzük csak szépen sorjában - fűszeres húspogácsa: darált csirkemell, só, bors, chili és amilyen zöld fűszerre vágyunk, alaposan összedolgoz, kis golyókat formáz, kilapít, extra szűz olíva olajon kisüt:

Fetakrém: (életemben az első, csak úgy találomra) feta villával alaposan eldolgoztam, kevés tejszínnel picit lazítottam, hasonló fűszerezést alkalmaztam mint a husinál, csak alaposan beledolgoztam egy nagy adag extra szűz olíva olajat: (természetesen a só elmaradhat, kicsit több chili került bele)

Zöldségek: csak egyszerűen feldaraboltam:

Gyümölcsök:

Ízek elbűvölő forgataga. :)

Saláta pirítóssal és pikáns tőkehalmájkrémmel

Ma mikor hazaértünk a munkából, nagyon éhes voltam, és Herrym is megjegyezte hogy kiment a fejéből az evés, így az ebédje is ott maradt, ami egészen konkrétan azt jelenti hogy semmit nem evett... Így egyértelmű volt, valami nagyon gyorsat, finomat és nem túl nehezet tegyek az asztalra, már csak azért sem, mert lévén hogy éhségünk igen nagy, és ha valami nehezet teszek oda, abból teleesszük magunkat, úgy az hosszú órákig tartó hasfájást okozhat. Herrym amúgy is salátás, így az kézenfekvő volt, hogy ez a kiindulópont, de mégiscsak éhesek vagyunk, ezért úgy gondoltam pirítok némi kenyeret, sok fűszerrel, pici olívaolajjal, de mivel olaj megy a salátára, ezért arról lemondtam... Szerettem volna valami husit, de semmi nem jutott az eszembe, majd rájöttem, inkább valami különlegesebbet szeretnék, ilyenkor mindig jó egy kis tőkehalmáj, amit most igen pikánssá tettem... Ekkor már összeállt a fejemben, hogy mit szeretnék látni végeredményként a tányérunkon. Az egyetlen időigényes feladat két tojás megfőzése, ezért ezzel indítottam: feltettem főni hideg vízben nagy lángon, némi sóval. Majd megtisztítottam a salihoz a zöldségeket: egy nagy kígyóuborkát felvágtam egyforma méretű kis hasábokra, két fej retket vékony szeletekre, egy paprikát kis falatokra szeleteltem, két fantasztikusan nyár illatú paradicsomot is a keverékbe daraboltam. Mostanában a dresszingbe nem teszek cukrot, inkább egy fél fej almát kis falatokra darabolok, és az fantasztikusan feldobja az ízeket, majd némi kukoricát is belekevertem. (ki volt bontva a hűtőben:)) Majd némi sóval meghintettem, és szép mennyiségű őrölt fekete-borssal megszórtam, rácsavartam majdnem egy fél citrom levét, és meglocsoltam egy kevés extra szűz olívaolajjal, és mehetett a hűtőbe. A citrom és az olívaolaj aránya nagyjából, 2/3 és 1/3, ez az arány amit az én Herrym igazán szeret, ha egy picit több olajat teszek, akkor már megjegyzi hogy hivalkodó az íze.  Közben elővettem egy kis adag tőkehalmájat, amit beletettem a botmixer késes aljába, tettem bele némi mustárt, majonézt, kevés margarint, sóval-borssal és néhány csepp citromlével ízesítettem, majd alaposan összeturmixoltam, két csipet cukorral ellensúlyoztam a citrom savasságát:

Közben elkészült a tojás, hideg víz alá tettem, közben egy palacsintasütőt a tűzhelyre tettem melegedni, és friss kenyereket pirítottam. Nagyon sokszor hallom hogy a szikkadt kenyér tökéletes pirítósnak, vagy bundás kenyérnek, de nem értek ezzel egyet, hiszen ha friss kenyérből készítem a pirítóst, nekem sokkal inkább ízlik, egészen más az úgy...  Közben "megpuccantottam" a tojásokat, és a saláta szélén elhelyeztem:

A pirítós is elkészült:

Majd hideg tejjel, együtt tálaltam:

Nagyjából fél hatkor értünk haza, és hatkor ránéztem az órára, már majdnem megettünk mindent, azt hiszem bátran állíthatom hogy rendkívül gyors és fincsi vacsi volt, igazán kevés energiából...

Tonhalkrém tőkehalmájjal

Van az úgy hogy az embernek nincs kedve főzőcskézni, vagy nem jön az ihlet... ilyenkor mindig valami "hideget" teszek az asztalra. Az egyik alkalommal bepillantottam a hűtőbe, és rá kellett jönnöm hogy igen üres, majdnem azt is megkockáztattam, hogy éhen maradunk, végül mégis sikerült összehozni valamit... :) Direkt ilyen alkalmakra mindig van itthon tőkehalmáj. Több variációban is hozzá lehet jutni, mi kipróbáltunk néhányat, és arra a következtetésre kellett jutnom, azt érdemes megvenni, amelyiket "saját levében" értékesítenek, a növényi olajosnak nagyon szelíd íze van. Túl gyakran nem fogyasztjuk, így ebben az esetben nem sajnálom az esetlegesen picit drágábbat megvenni. Sokan idegenkednek tőle, de mi rettenetesen szeretjük, ám úgy éreztem túl tömény lenne most, ezért gondoltam kissé felhígítom: némi házi vajat feltettem edénybe, szépen megolvasztottam, és hagytam hogy pici színt is kapjon, úgymond megpirítottam, csak úgy magában. Majd egy habverő segítségével alaposan beledolgoztam a tőkehalmáj konzervet (ekkor már levetem a gázról), saját levével együtt, és beletettem még egy tonhalkonzervet is, alaposan átkevertem, de úgy hogy ne legyen teljesen homogén állagú. Fűszerezés gyanánt némi citromhéjat reszeltem bele, sóval-fehér borssal ízesítettem, és egy pár csepp citromlével is megbolondítottam, amit a halas ételek esetében gyakran alkalmazok, hiszen kiemeli a halételek ízét.

Volt itthon valamilyen kenyérféle, sajnos nem tudom a pontos nevét, de mondhatom frissen isteni volt: kissé ropogós világos külseje, a hatalmas lukacsos puha belsejével engem maximálisan meggyőzött. De sajnos már nem volt teljesen friss, így ketté vágtam őket egyenként, meg borsoztam, pici olívaolajjal meglocsolgattam, reszeltem rá némi edami sajtot, majd gyorsan a grill alatt megpirítottam, végül erre tettük a krémet.

Vágtam fel hozzá kivit és zöldségeket, mindenki azt ehetett hozzá amit éppen kívánt. Evés közben még beszélgetni is elfelejtettünk, és mivel mind elfogyott, ez bátorságot adott hogy legközelebb is kipróbáljak valami hasonlót. :)

Padlizsánkrém - panelváltozat!

Kitakarítottam a hűtőt, találtam benne nem túl friss három darab padlizsánt, ennek ellenére tökéletes állapotban voltak: fényes kemény sötétlila külsejük, és roppanós húsuk volt. Úgy gondoltam ideje varázsolni belőle egy kis padlizsánkrémet, így nem vész kárba, és ha csak az alapot készítem, az gyorsan fagyasztható, megkívánása esetén 24 óra alatt hűtőben kiolvasztva tökéletes csemege vacsira.
Ma nem is akartam főzni, de soha nem szeretek semmit sem kidobni, így ha valami akad a hűtőben ami menthető, mindig kitalálok rá valami gyorsat... :) Ez a panelváltozat, a legegyszerűbb módja a padlizsánkrém elkészítésének, melyet az évek során sikerült összehoznom... :) Emlékszem amikor kezdtem a "szakmát" nagyon féltem a padlizsán elkészítésétől, mindenféle legendát olvastam róla és nehezen fogtam hozzá az első receptekhez. Saját tapasztalatom alapján egyik rémisztő sztori sem bizonyult valósnak. Volt olyan miszerint, csak akkor finom a padlizsánkrém, ha faszénen egészben megsütjük, volt olyan miszerint szeletelés után le kell sózni és órákon keresztül lecsepegtetni, mert ha nem, akkor rettentő keserű lesz... Továbbá találtam olyat mely szerint csakis fakéssel lehet kikaparni a belsejét... Hát lehet, hogy annak köszönhető, hogy nem találkoztam egyetlen egy rossz tulajdonságával sem eme említett nemes törökparadicsomnak, mert Magyarországon szinte egyetlen típusa vásárolható meg, persze úgy tudom, hogy több alakban és különböző színekben is előfordulhat... Bár ha találkoznék valamelyik különlegesebb változatával, abból biztosan nem krém lenne, hanem valami kivételesen látványos kompozíciót igyekeznék létre hozni.
Jelenleg egy gyors krém készült a tárolórekesz kincseiből, a következő eljárás szerint:
Viszonylag sok olajat feltettem alaposan felmelegedni, annyit amennyi padlizsánonként egy darab hagymát és egy gerezd fokhagymát teljesen ellep. Ha az olaj elég forró, beledobom a nagy szeletekre vágott hagymát és a ketté vágott fokhagymát, majd megsózom, amíg a alap pirul, addig van időnk feldarabolni a padlizsánt, én egyszerűen nagy kockákra vágom, meg sem hámozom...

Majd némi lecsóval (melyet a fagyasztóból varázsoltam elő) és némi sűrített paradicsommal tovább ízesítettem. Fűszerek tekintetében, én úgy szeretem ezt a zöldséges krémet, ha minél több ízt fel tudok fedezni benne, ha minél fűszeresebb, pikánsabb, had indítsanak hadjáratot az ízlelőbimbóim megtornáztatására. Rendszerint használok, sót, borsot, és amennyiben lehetséges minél több zöldfűszert: petrezselyemzöld, rozmaring, majoránna, kakukkfű, akár egy kis babérlevél is kerülhet a keverékbe, azt is szívesen veszem ha némi csípős ízt is találok a krémben, erre vagy chilli pelyhet, esetlegesen erős pistánkat veszem igénybe. Nagyon minimális vizet kap és lefedem, majd jól magárahagyom egy ideig.

 Ha már látjuk hogy a zöldségek rendesen megpuhultak, levesszük a fedőt, és hagyjuk hogy a felesleges víz teljes mértékben elpárologhasson. Ha lepirult botmixert ragadunk, és teljesen pépesre pürésítjük. Ha elkészültünk én mindig rakok bele némi házi vajat és extra szűz olívaolajat, előbbit a krémesség fokozására, utóbbit még egy plusz íz hozzáadására.
Így el is készült az alapunk, melyet bátran fagyaszthatunk kicsi adagokban, vagy tovább fokozhatjuk az ízeket. Én szeretem natúran:

De most feltúrbóztam némi házi tejföllel és egy pici mustárral:

Összekeverés után a következő eredményt kaptam:

Egy adagot vittem át belőle anyukámnak, egy nagy részét gyorsan megettük vacsira és másnap reggelire, egy rész pedig kerül a fagyasztóba :)
Ez is egy nagyon egyszerű recept, de tapasztalatim szerint nincs belőle két egyforma elkészítési mód, minden ismerősöm másképp készíti, egészen másmilyen fűszerekkel, vagy technikával...