Ma mikor hazaértünk a munkából, nagyon éhes voltam, és Herrym is megjegyezte hogy kiment a fejéből az evés, így az ebédje is ott maradt, ami egészen konkrétan azt jelenti hogy semmit nem evett... Így egyértelmű volt, valami nagyon gyorsat, finomat és nem túl nehezet tegyek az asztalra, már csak azért sem, mert lévén hogy éhségünk igen nagy, és ha valami nehezet teszek oda, abból teleesszük magunkat, úgy az hosszú órákig tartó hasfájást okozhat. Herrym amúgy is salátás, így az kézenfekvő volt, hogy ez a kiindulópont, de mégiscsak éhesek vagyunk, ezért úgy gondoltam pirítok némi kenyeret, sok fűszerrel, pici olívaolajjal, de mivel olaj megy a salátára, ezért arról lemondtam... Szerettem volna valami husit, de semmi nem jutott az eszembe, majd rájöttem, inkább valami különlegesebbet szeretnék, ilyenkor mindig jó egy kis tőkehalmáj, amit most igen pikánssá tettem... Ekkor már összeállt a fejemben, hogy mit szeretnék látni végeredményként a tányérunkon. Az egyetlen időigényes feladat két tojás megfőzése, ezért ezzel indítottam: feltettem főni hideg vízben nagy lángon, némi sóval. Majd megtisztítottam a salihoz a zöldségeket: egy nagy kígyóuborkát felvágtam egyforma méretű kis hasábokra, két fej retket vékony szeletekre, egy paprikát kis falatokra szeleteltem, két fantasztikusan nyár illatú paradicsomot is a keverékbe daraboltam. Mostanában a dresszingbe nem teszek cukrot, inkább egy fél fej almát kis falatokra darabolok, és az fantasztikusan feldobja az ízeket, majd némi kukoricát is belekevertem. (ki volt bontva a hűtőben:)) Majd némi sóval meghintettem, és szép mennyiségű őrölt fekete-borssal megszórtam, rácsavartam majdnem egy fél citrom levét, és meglocsoltam egy kevés extra szűz olívaolajjal, és mehetett a hűtőbe. A citrom és az olívaolaj aránya nagyjából, 2/3 és 1/3, ez az arány amit az én Herrym igazán szeret, ha egy picit több olajat teszek, akkor már megjegyzi hogy hivalkodó az íze. Közben elővettem egy kis adag tőkehalmájat, amit beletettem a botmixer késes aljába, tettem bele némi mustárt, majonézt, kevés margarint, sóval-borssal és néhány csepp citromlével ízesítettem, majd alaposan összeturmixoltam, két csipet cukorral ellensúlyoztam a citrom savasságát:
Közben elkészült a tojás, hideg víz alá tettem, közben egy palacsintasütőt a tűzhelyre tettem melegedni, és friss kenyereket pirítottam. Nagyon sokszor hallom hogy a szikkadt kenyér tökéletes pirítósnak, vagy bundás kenyérnek, de nem értek ezzel egyet, hiszen ha friss kenyérből készítem a pirítóst, nekem sokkal inkább ízlik, egészen más az úgy... Közben "megpuccantottam" a tojásokat, és a saláta szélén elhelyeztem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése