Tortilla

Hűűűhaaa... ez igazán régen volt, alig emlékszem rá hogy készült, csak arra, van néhány momentum ami miatt mindenképp szeretnék megosztani veletek, és azt is tudom azért nem készült még el a bejegyzés, mert nem nagyon sikerült értékelhető, valósághű fotót készíteni a végeredményről... :)  Ez pedig rendesen hazavágta a lelkesedésemet. Ráadásul azok a vacak kis mankó fotóim nincsenek itt, hogy segítségemre legyenek a folyamatban. Az az egy biztos, találtam egy hatalmas húst a fagyasztóban, az volt ráírva: Tarja, és pontos dátum, hogy mikor került hűvösre a husika. :) Herrym nagybátyjától kaptuk, az egyik látogatás alkalmával, nem is értettem, minek pakolnak nekünk oda mindenféle jót, rengeteg cuccal jöttünk el! :) Volt közte a saját burgonyájukból, fagyasztott csöves kukorica, jóféle házi malacból sós szalonna, ez a hatalmas tarja, és ki tudja még mi minden más... Kivettem a fagyasztóból husit, egy hatalmas edényben a hűtőbe tettem, hogy szépen fokozatosan kiolvadhasson. 24 óra múlva ránéztem, kiolvadt, de egészen más volt a hús színe és illata is mint amit megszoktunk már az utóbbi években. Ráadásul még szeletelni is más volt, a szerkezete is egészen szokatlan volt. Hiába volt rég, most is tisztán emlékszem, már az előkészületeknél is volt egy fura érzésem... A husi eredete és mérete miatt is különleges terveim voltak vele, az biztos volt hogy egyben, egy ekkora adagot nem fogunk tudni megenni.. így pácoltam, szeleteltem, ha jól emlékszem háromszor főztem belőle. Ha úgy számoljuk hogy egy főzés alkalmával általában négy adag készül, - nálam vacsora és ebéd is két főre, így láthatjuk a nagy adag húsból nagyjából 12 adag étel készült. :)
Vásároltam tortilla lapokat, azóta természetesen alaposan utánaolvastam, az alapanyagok is megvannak, így mindenképp szeretném majd elkészíteni, van itthon kukoricaliszt is, így azt a variációt sem hagyom ki, most készen volt... csak át kellett melegítenem. :) A husit apró kockákra vágtam, és alaposan befűszereztem, most csak képről tippelhetek, hogy nagyjából mik kerültek a husira, hiszen - ezt is mint általában - érzésből főztem... Tehát a fűszerek: só, bors, piros paprika, chili, oregánó, rozmaring és olaj:

Majd némi újhagymát is összedaraboltam, friss kockázott paradicsommal összekevertem, és ezt is befűszereztem:

Némi sűrített paradicsomhoz ketchupot és nagyon sok erős Pistát kevertem:

Majd natúr joghurthoz fehér-borsot és kaprot adagoltam:

A husit forró serpenyőben megpirítottam:

A szószokat együtt szervíroztam:

A lapokat alaposan átforrósítottam, majd husit, zöldséget és szószokat pakoltunk rá:

Feltekertük és együtt megettük, sajnos nem voltam eléggé felkészülve zöldségek szempontjából, valamint a husinál további rendellenességet tapasztaltam, hiába vágtam apróra, nem akart pillanatok alatt elkészülni, ahogy megkavartam, éreztem hogy valami nem olyan a serpenyőbe, mint ahogy lenni szokott. De még mindig nem tudtam mi az ami nem úgy működik... Majd az első falatnál azonnal rájöttem, máris fénysebességgel repültem vissza gyerekkoromba, valami hihetetlen nosztalgikus érzés kíséretében, és villámként hasított belém, igazi malacot eszek! :) Olyat amelyik dagonyázik, és valódi életet él igazi ólban, igazi napfénnyel, és valódi táplálékkal... :) Ezért volt az a sok fura érzés, az ismerős halvány emlékek, amelyek az első falatnál kiélesedtek, és egyértelművé váltak. Ismét lelkes gyerekként vacsoráztam, fantasztikus és szomorú is ez... :)