2012. május 18., péntek

Élelmiszeripar szemetének mennyországa

A cím sokat sejtethet magáról, főleg ha azt is hozzáteszem hogy kicsiny hazánkat szeretném jellemezni ezzel a néhány sokat sejtető kifejezéssel. Az utóbbi néhány hónapban igen megsokasodtak azoknak az élményeknek a száma az életemben, mely által felruházva érzem magam ezen igen erős kritika megfogalmazásához, még akkor is ha azokat az apró információkat nem is vesszük számításba, hogy bizonyos termékek beszerzése sem egyszerű ma már...
Mi történt a piacon? Az árak az egekbe szöktek, a minőség nem is tudom hová süllyedt... csupa gusztustalan szemetet akarnak ránk sózni, azok akik eddig megbízható, jó forrásnak bizonyultak. Az első ilyen élmény a tojással volt, melyet meg is fogalmaztam az Okos tojás című bejegyzésben, a lényeg: "tanyasi tojás" feliratú táblával igyekeztek rám sózni "3"-as kóddal kezdődő terméket, mely egyértelműen a ketreces tartásra utal.
De ez csak a jéghegy csúcsa volt, mert azóta meg sem tudom számolni mennyi negatív élmény ért. Mindig igyekszem megbízható termelőkkel felvenni a kapcsolatot, félreértés ne essék, nem vagyok "biomániás", de néhány alapszabály kialakult már a saját konyhámban. Pl: nem vásárolok húst hipermarketben, mindig a piaci hentesnél vásárolok, - bár ezt a hentest nagy valószínűséggel most le kell cserélnem. Pedig egyetlen rossz élményem volt vele, a számtalan jó mellett, ez mégis akkora vétek, hogy azt hiszem tovább állok. Mindig friss volt nála az áru, mindig kaptam mindent amit csak elterveztem, és mellette még némi bónusz is rendszerint besikeredett, az egyik alkalommal, házi füstölésű angol szalonna jellegű húst kaptam, aminek mennyei aromái voltak, nevetséges áron. Volt olyan amikor gyönyörű marhahúst vásároltam, 1 200 Ft-os áron, és ez már az 1 400 Ft-os csirkemellfilé idején volt! A zabos kacsamájat rendszerint 600 Ft-ér veszem nála... A csirkemájról nem beszélve, annak pedig a nagy erénye hogy mindig gyönyörűségesen meg van takarítva, vagyis megkezdve, mert ilyen szempontból picit hárklis vagyok, és nincs összezúzva, hogy mire hazaérek, csak alvadt vérrel keveredett pép legyen a zacskóban... De most? Néhány hete leszaladtam, mindenképp valamilyen húsos szalonnát szerettem volna, elsősorban császárt... erre közölte a

  • Hentes: NINCS! 
  •  Mondom: Kolozsvári? 
  • Hentes: Az sincs?
  • Mondom: Valami, vagy bármi? Ami húsos szalonna?
  •  Hentes: Semmi sincs...Csak fehér és füstölt...
  • Csak néztem bambán... Gondoltam csirkecomb legyen otthon, erre:
  • Hentes: Nincs!
  • Mondom: Csirkemell? 
  • Hentes: Csontos/bőrös
  • Azokat a részeit nem használom... így nem kértem, csakhogy a kukában végezze... kétségbeesésemben csak néztem ki a fejemből... Ez mégis hogy fordulhat elő? Közben megvizslattam a jó kis füstölt-csülköket a hűtőpult tetején, akkora penészfoltok voltak rajta, hogy azokat összevarrva egy századnak elegendő öltözéket  készíthettem volna....
 Soha nem láttam ilyen állapotokat errefelé, mindig tiszta pult, rendes-kedves személyzet, roskadozó polcok a finomabbnál-finomabb füstölt és friss árutól, de most nem csak üres kézzel, de mérhetetlenül csalódottan távoztam! Azóta nem mentem hús közelébe... Pihenem a sokkot!
Vagy a tejes... újabb botrányos csalódás... Van egy tejes bolt a piacon, ahol elvileg házi tejtermékeket lehet vásárolni, rendszerint ide járok! És mondhatom imádom! A tejföl olyan krémes, mintha félig tejszín lenne, és nincs műanyag íze, a vaj, hát mondhatom, az összes termékük közül a kedvencem, a túró összehasonlíthatatlan a hipermarketes termékek többségével, a joghurt isteni, a krémtúró mennyei, és a gyümölcsös joghurtok... ez volt az első amit szívesen megettem én is. Az utóbbi időben kétszer fordult elő hogy a tejföl néhány nap alatt megromlott, és a túró is bűzös levet eresztett magából... ezt igyekeztem a hirtelen felmelegedésre kenni, vagy a hűtőnk mostanában kattogó zajokat hallat, talán csökkent a teljesítménye, de más szokásos termékeknél még nem tapasztaltam idő előtti romlást... Egy próbát mindenképp tenni fogok még...
Volt hipermarketes élmény is, az utóbbi időben mindennek megnőtt alaposan az ára... így én is igyekszem minél több helyen minél többet megtakarítani, hogy az egyéb dolgainkra is juthasson.  Legutóbb egy nagy áruházban találtam "császár szalonnát", igen akciós áron, mint tudjuk a hentesnél javában hús árban van, mi pedig nagyon szeretjük, így a hűtőben mindig van egy nagy darab, és sok mindenhez használom is, így viszonylag nagy mennyiség fogy el egy hónapban. Gondoltam, majd ezen milyet sokat spórolok, így egy nagy darab a kosárba is végezte, már mikor hazavittem, lehetett rajta érzeni, hogy valami nem stimmel... Ránézésre jó volt, szerintem valamiféle festékkel kenhették be, mert sem illatra, sem ízre semmit nem tapasztaltam, még egy pitypang is erősebb ingert tud kiváltani belőlem, mintha egy szépséges - és üres - műanyag húsutánzat lett volna. Mintha ellopták volna belőle az összes ízanyagot és illatot is, amit valami más termékben hasznosítottak. Igazán tökéletes példája: "az olcsó húsnak, híg a leve" témájának, így újra erősen a tudatomba véshettem az örök igazságot: "nem vásárolok húst hipermarketben!!!!" ezzel erősítve: "ismétlés a tudás anyja" igen okos közmondásunkat... Nem tudom felfogni milyen eljárással készíthetik ezeket a szemeteket, milyen gyors érlelésű eljárás az, ami minden eredeti értékét eltünteti az ízletes húsnak! Főzésre nem is nagyon volt alkalmas, a kedvem is elment tőle, mégis betettem a hűtőbe, hátha csak én nem érzem az aromáját, majd egy hét múlva szépen megpenészedett a tálcáján, ezzel megfertőzve a többi jó minőségű szalonnát, és kolbászt! Mondanom sem kell főként házi termékekről van szó, melyeket igen becses kincsként kezelünk.. Nemhogy nem spóroltam, de ahhoz igen drága volt, hogy gyorsan a kukában végezze, és veszélyeztette a többi finomságot is!
Ma már vásárolni sem könnyű...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése