Tavaszi vásár: kakukkfüves kecskesajt

Ma van a tavaszi vásár, minden évben megrendezik itt a "nagyfaluban", ám én évek óta nem voltam, ma az eső ellenére  mégis elindultunk szétnézni. Gyerekkorom emlékei alapján imádtuk, élveztük a színes forgatagot, a portékák sokféleségét. Hát... most inkább nem minősíteném a jelenlegi színvonalat. Van: zokni, borotva és ágynemű, és remélem nem kell mondanom honnan jöttek ezek a termékek... Ja, meg szőnyegek és edények...
Mégis találtunk néhány említésre méltó apróságot. :) A kézműves utca, valahogy mindig kimarad a szórásból, most semmiképp nem akartam kihagyni, eredetileg szarvasgomba vadászatra indultam. Az utóbbi alkalmakkor mikor lehetőségem volt szarvasgombás termékeket vásárolni, mindig kihagytam, most viszont megfogadtam, ha találok ilyesmit, semmi esetre nem hagyom ott. Sajnos ilyesmit most nem találtam, csak a szokásos kovács stand, a kovácsolt rózsákkal, és a hagyományos sajtok. Meg sem akartunk állni, de az egyik standról egy harsány úriember hangosan hirdette portékáját, de nem ám a hagyományos módszerrel, ez valami egészen más volt. Negatív pszichológia, és közvetlenül az embereket szólította meg... Első lépésként utánunk kiabált: "A szerencsés ifjú pár máris megnyerte az ingyenes sajt kóstolást..." Herryvel összenéztünk, de mentünk tovább, de csak nem hagyta abba... még mindig hezitáltunk, Ő csak mondta a magáét. Épp elég volt ahhoz hogy mégis megnézzük magunknak a sajtokat. :) Alig léptünk oda, máris folytatta... vacak ez a sajt, az embereknek ingyen sem kellene... és máris nyújtotta felénk, mit ne mondjak nagyon jól néztek ki! És nyúltam is érte széles mosollyal a számon, erre rám kiabált: "maga erre rácáfolt, mégis kell ingyen!" :) Ekkor már nevettünk... gyorsan megkóstoltatott velünk több fajtát is, erre az emberek gyűltek oda, és egy kis kabaré főszereplőivé váltunk, mindenki kacagott nagyokat az árus szövegén, közben finomabbnál-finomabb sajtokat ettünk. :) Az első: lila hagymás gomolya: nagyon finom, véleményem szerint a legelterjedtebb ezeknél az árusoknál. A második: kakukkfüves kecskesajt, nagyon-nagyon jó volt, a kakukkfű egyáltalán nem volt tolakodó, tökéletes harmóniát alkotott az érlelt kellemes sajttal. A harmadik: drága kereskedőnk nehezített a dolgunkon, egy hosszú érlelésű, keményebb aromásabb sajtból nyújtott felénk egy darabot, különleges ismerős, ám beazonosíthatatlan szelíd háttérízzel, némi parmezános beütéssel és azt akarta hogy találjuk ki milyen sajtot eszünk. Szégyen-szemre, még egy nyavalyás tippet sem tudtam adni.. hosszú érlelésű kamillás tehéntejből készült sajt volt. Közben folyamatosan szórakoztatott bennünket: "én nem szeretem ezeket, tejből vannak! Ha pálinkából lehetne ilyet csinálni, talán szeretném én is!" :) Gondoltuk, már csak a szórakoztatásunk miatt is, de főként a termék íze miatt mégis veszünk egy darabkát. Végül a kakukkfüves kecskesajt mellett döntöttünk, nagyon szerettem volna a kamillásból is, engem teljesen meggyőzött, de be kell vallanom nem olcsó portékáról van szó...  Megköszöntük, és tovább álltunk. Ahogy sétálgattunk tovább, csak a sajtárusról tudtunk beszélni, nem ment ki a fejünkből, hogy micsoda megjelenése és szövege van, hogy mennyire szimpatikus és jópofa volt, megszépítette a napunkat! :) Nem mellékesen, a fincsi sajtok, vajon hová valók? Hol tudunk még ilyet beszerezni, ha legközelebb is szeretnénk? Meg is beszéltük, hogy visszamegyünk! :) Vissza is mentünk... kaptunk szórólapot, kétszer kezet is csókolt, amivel olyan zavarba hozott, hogy most is belepirulok...
A fantasztikus sajton kívül kaptam még: egy fa csipeszt, és  egy fa lapátot is, aminek szép lekerekített íveié és alaposan kezelt felülete van... :)