Nem gondolnám hogy egy ilyen jellegű tevékenység megérdemel egy egész bejegyzést, de mivel az anyák napi menümről van szó, és a mi anyáink annyira szeretik, így mégis úgy gondoltam, érdemes rászánni vagy három percet. Több szempontból is, hiszen amit tanultam, azt anyukámnak köszönhetem, és a főzés iránti szeretetet és szenvedélyt is tőle örököltem. Valamint szeretném ha egy hónapban legalább 24 bejegyzés szerepelne, ami igen sok lehet a napi 10 órás munka, a család, a lakás és minden egyéb mellett, valamint ez az is jelenti hogy esetleg egy hónapban 24 új receptet kellene szerepeltetnem az asztalon, ami akár egy ideig kivitelezhető is lenne... :) Igyekszem pozitívan látni... És ha ezt a számot nézem, csakis egyetlen hónapban teljesítettem eddig...
A lényeg most a kukorica: Két szabály van kukorica főzés esetén:
- Nem szabad hosszú órákon át főzi, emlékszem gyerekkoromban nagynéném 1,5 - 2 órán keresztül főzte, addig amíg a benne lévő cukor keményítővé alakult, így az íze kifejezetten kellemetlen volt, a szemek meg gusztustalanul kemények, így anyukám megtanított hogy: vagy 10 perc a főzési idő, amit forrás után számítok...
- A vízbe kevés só és két három kávéskanál cukor is kerül.
Nagyon sokan nem tesznek semmit a vízbe, és csakis erre esküsznek, nekem viszont tökéletesen bevált, hogy mindkettőt teszek bele. A főzést úgy indítom: langyos vízbe felteszem egy hatalmas edénybe, hogy a kukoricaszemek egyenletesen melegedhessenek fel, és egyszerre, kicsi só és kevés cukor is kerül a vízbe, majd közepes lángon felforralom, nagyjából 10 perc és kész! :) Időnként finom házi vajjal is megkenegetem, ilyenkor akár grillezve is nagyon fincsi lehet! :) Az anyusok két csőig meg sem állnak, és tehetek eléjük bármi flancosat, ennek mindig marad egy kis hely. Én is nagyon szeretem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése