Hamis sajttorta - 1/38

Az egyik kedvenc receptem! Ha édességről van szó ez nálam az etalon! :) Több szempontból is, hiszen könnyű is és nehéz is, krémes is és ropogós, édes is meg savanykás is! Minden megvan benne ami számomra egy desszertnél fontos lehet.
Jelenleg az a nagyobbik öcsém tiszteltére készítettem, hiszen évek óta először volt itthon a születésnapján. :)
Emlékszem először az egyik "dögkút" jellegű intézményben ettem ezt a desszertet, egyszerűen nem tudtam betelni vele, legszívesebben lecsaptam volna az egész készletre. Előtte nem találkoztam ilyen nyalánksággal, és azonnal tudtam, hogy otthon is reprezentálnom kell. :) Úgyhogy különböző bolgokon, oldalakon szétnéztem, és több recept alapján összeállítottam a sajátomat is. Mindig változtatok valami apróságot rajta, de alapjában hasonlóképpen készítem minden alkalommal. Számomra a sajttortákat két külön csoportba sorolom, a hidegen készülőt, és a vízfürdőben melegen sütöttet.
A hideg: mascarpone alap, felvert tejszínhabbal, ízesítve, hőhatástól kímélve, hűtőben dermesztve...
A meleg - ami számomra inkább kedvesebb - alap ugyanaz: mascarpone és tejszín (nem felvert, de nagyon jó minőségű), tojássárgájával és különböző hozzávalókkal ízesítve, de vízfürdőben, hosszú idő alatt megsütött változat.
Szinte minden alkalommal a sütött variációt választom. Számomra sokkal intenzívebb, inkább sajttorta jellegű íze van, míg a hidegen készült, szelídebb és visszafogottabb desszertnek, valamint sokkal könnyebnek hat, mint az én kedvencem.

A lényeg: az én sajttortám két különböző nagyon fontos részből áll: először mindig az alapot készítem, melyhez alapvetően a következő hozzávalókat használom fel: (természetesen itt sem mérek semmit, ezért csak megközelítően adom meg a hozzávalókat):
25 dkg darált keksz
20 dkg vaj
két kanál házi vaníliás cukor
cukor ízlés szerint

A vajat felolvasztom, majd az összes hozzávalót alaposan összekeverem egy keverőtálban. Többé-kevésbé nedves homok jellegű keveréket kell hogy kapjunk.

Ezt a keveréket alaposan belenyomkodjuk az alaposan kivajazott tortaforma aljába:

Majd betesszük a sütőbe alacsony hőmérsékletre, hogy egy picit egybe álljon és ne szívhassa magába a rettentően folyékony sajtkrémet. Nem várom meg amíg  keksz alap megbarnul, csak azt hogy el kezdjen illatozni a sütőből a vaj és a keksz fantasztikus sült aromája.

Egyébként ezt az alapot különböző módokon variálhatjuk, én készítettem már sima piskóta alappal vagy ledarált száraz babapiskótával, de miden esetre a ropogós vajas kekszalap utolérhetetlen számomra. De a kekszalapot is készítettem többféleképpen, karácsonyi hangulatot adva neki: fajhéjjal, szerecsendióval és mézzel; vagy darált olajos magvakkal, én eddig kipróbáltam mogyoróval, mandulával és kesudióval, úgy hogy a kekszből kevesebbet használtam, és a hiányzó részt darált magvakkal helyettesítettem.

A második fontos rész a krém, ez a lelke a süteménynek! Ma azért sikerült hamis sajttortát készítenem, mert sajnos az alapvető hozzávaló költsége igen borsosra sikeredett volna, az amúgy sem alacsony költségvetésű desszerthez mérve, a nagy mascarpone több mint 1 400 Ft-ba került a hipermarketben, ezért ezt most helyettesítettem két kisebb doboz ricottával, melynek az ára majdnem harmadolta a krém árának összegét! Igazából megízlelése után senki nem tudott lefülelni, hogy nem az eredeti hozzávalókat használtam, melyhez jelenleg a következő hozzávalókat válogattam össze:

2 doboz ricotta
fél liter tejszín (jó minőségű legalább 30%-os)
5 db tojás sárgája
fél citrom héja és néhány csepp citromlé
fél narancs héja
2 kanál házi vaníliás cukor
ízlés szerint cukor
egy csipet só

A hozzávalókat belepakoltam az én kis karácsonyi csodámba, és alaposan összekeverem:

Összekeverés után egy rendkívül híg keveréket kapunk, melyet az elősütött kekszalapra óvatosan ráborítunk, a tortaforma alját alufóliával több rétegben lezárjuk, egy nagyobb tepsibe helyezzük és már küldhetjük is a sütőbe 160 fokra, majd a tepsibe vizet öntünk, és a sütés során folyamatosan pótoljuk az elpárolgott folyadékot:

A felhasznált alapanyagok függvényében szoktam kiszámolni a sütési időt, amit természetesen most elnéztem, hiszen párolódott a sütőben vagy két és fél órát a csemege, mire kivarázsoltam belőle. Nem szabad megijedni még ilyenkor is túlontúl folyékonynak hat a krém, de lassú hűtés során, szépen megszilárdul, és egy leírhatatlanul selymes krém lesz az eredmény. 

A sütőből kivéve, általában áfonya lekvár teszek a tetejére:

Ott rontottam el, hogy anyukám öt percenként felhívott hogy mikor óhajtok átlibenni a családhoz, ezért igyekeztem gyorsan kihűteni, és a még forró formával a kezemben lebaktattam a negyedikről, át a surranó utcákon, fel a tizedikre, és izgatottan vettem le az alufóliát a forma tetejéről... na itt borult az egész napom, a még lágy forró krém, összerázódott és valami szörnyű formáját mutatta... szerencsére arról kép nem készült, igyekeztem menteni a menthetőt, ezért visszavarázsoltam édesanyám sütőjébe és újabb időre magára hagytam.. Tesóm mondta hogy Ők mindig aranybarnára sütik, viszont míg kirántottam a csirkecombokat és szárnyakat, elkészítettem a burgonyapürét és a petrezselymes burgonyát, addig a torta is szépen elkészült, és most először kicsikét túlsütöttem, de a család így is nagyon szerette és az utolsó morzsáig elfogyasztotta: