Pizza - ahogy mi szeretjük

Na a Pizza el is készült... Munkából hazafelé tartva azon agyaltam, van-e itthon friss élesztő, biztos voltam benne hogy nincs, igazam volt! Valamint a sonka is hiányzik általában a hűtőből, ennek nagyon egyszerű a magyarázata: nem nagyon lehet jó áron jó minőségű sonkát kapni, és legkevésbé sem hiányzik hogy a hűtőből egyenesen a kukába pakoljam a rossz minőségű nyúlós "húskészítményt" ami néhány nap alatt gusztustalan ragacsos péppé modifikálja magát.... Annak a szokásomnak köszönhetően hogy gyűlölök vásárolni, így azt olyan ritkán teszem amennyire csak lehet! Csak akkor vásárolok ilyesmit, ha kifejezetten szükséges az adott recepthez, amit készítek... 

Viszont az időjárás alakulása is arra késztetett, hogy még inkább ne legyen ingerenciám boltba menni. Hiszen az én üzemi hőmérsékletem bőven a plusz fokok magasabb skálái felé húznak, lévén hogy január vége van, a hó is elkezdett esni, ami arra következtetésre adott okot, hogy messze elmaradunk a hőmérséklet tekintetében, attól ami számomra ideális lehet...

Így kerestem a fejemben az alternatív megoldásokat. Nagy tepsi pizza lesz, két különböző alappal: paradicsomos és tejfölös. A paradicsomos, pikáns, fűszeres és aromás, míg a tejfölös natúr visszafogott és simulékonyabb ízvilágot képviseljen a nagyobb kontraszt kihangsúlyozásával. Így a paradicsomos következőképp állt össze a fejemben: némi chilli, és található a hűtőben jó kis parasztkolbász, erős csípőspaprika, friss paradicsomszeletekkel, a  tejfölös: legyen fokhagymás, egy kis csirkemellel és gombával vagy kukoricával...

Az élesztőre is találtam alternatív megoldást: vészhelyzetekre, akad itthon instant élesztő, amit soha nem használtam még, és mi az ha nem EZ!!! Arról nem beszélve hogy, némi lámpalázam is van, így ha mégis elrontom, akkor tökéletes kifogás és mentség lehet ez a kudarcra! :)

Úgyhogy az alapötlet elkészült kezdődhet a munka: Először is jól belobbantottam a sütőt, had legyen jó forró, hiszen ha a tésztát begyúrom, azt érdemes jó meleg, nem huzatos helyen keleszteni egy kicsikét... Ígyhát elővarázsoltam az instant élesztőt, mellékesen megjegyzem nagyon nem szeretem az instant dolgokat, és először egyáltalán nem is hittem a működésében, biztos ami biztos elolvastam a "használati útmutatót", amit az írónak sikerült kb 8 szóban összefoglalni, hát ez a lelkesedésemet méginkább eltüntette az instant termékek iránt... Tudom hogy nem kell felfuttatni, közvetlenül a liszthez kellene adagolni, gondoltam mégis kipróbálom a hagyományos eljárással, lássam mi történik vele: pici langyos tej, és cukor, és már működött is a dolog! :)

Nagyon meglepett, és nagyon örültem is, úgyhogy a lelkesedésem szárnyalni kezdett.

A lisztet beleszitáltam egy nagy keverőtálba, tettem bele sót, pici oregánót, bazsalikomot, némi ételízesítőt, olívaolajat és a futásban lévő élesztőt.

A hozzávalókat jó alaposan összedolgoztam, és folyamatosan picike langyos víz adagokat adagoltam a tésztámhoz, egészen addig amíg a tészta össze nem szedte az összes kis apró darabkát az edény minden részéről. Illetve a légbuborékok meg nem jelentek a tészta felszínén. A tészta állagát tekintve nem szabad hogy nagyon kemény legyen, inkább olyan közepes állagú. A dagasztás végeztével, pici cipót formáztam és tiszta konyharuhával letakartam, és a tűzhely tetejére tettem pihenni. Pihentetés előtt a következő képet mutatta:

 Gondoltam amíg pihen, addig elkészítem a szószokat és összeválogatom a feltéteket. Ez az idő tökéletesen elég volt hogy a pihenés után a következő formáját mutatta a tésztám:

 Hát nem gyönyörűséges??? :):):)

Szószok: 

1: Paradicsomos: ami belekerült: sűrített paradicsom, só, bors, oregánó, bazsalikom, cukor, némi kechup, szárított chilli, de nem éreztem elég pikánsnak, így egy kis erős pistával módosítottam. :)

2: Tejfölös: házi tejföl, reszelt fokhagyma, só és fehér bors.

Majd kinyitottam a hűtőt, hogy kincseket találjak benne, a paradicsomos feltéthez a következő alapanyagokat válogattam ki:

 A tejfölös alapos feléhez csíkokra vágtam a csirkemellet, pici hagymával és fokhagymával, sóval és fehér borssal kevés olívaolajon rövid idő alatt elősütöttem, amiről képet elfelejtettem készíteni.

Majd a tésztát belesimogattam a tepsiben, lévén hogy a konyhám méretét tekintve, sajnos nincs benne egy akkora felület ahol tisztességesen kinyújthattam volna. Bár szerintem így is elfogadható lett:

 Jöhettek a feltétek, aminek az elrendezése közben átalakult:

És sajt, jelen esetben trapista, azt találtam a hűtőben:

Végül a paradicsomos felére került egy tojás is, melyet csak készen fotóztam:

A sütő szerintem túl forró lett, így az alja kissé túlpirult, talán 3 perccel előbb kellett volna kivenni, de a grillt is rá kellett kapcsolnom, hogy a teteje is megpiruljon. Bár elfogyott az egész... úgyhogy csak nem lett olyan rossz!

Azt hiszem a tésztát máskor is így fogom csinálni, csak megint nem mértem semmit, így legközelebb tippelgethetek, mire megint eltalálom :)