"Malacságok"

Nagyon spórolós vagyok, nem szeretek semmit sem kidobni, és ezen belül azt utálom a legjobban ha  étel landol a szemetesben! Mivel a saját étkezési szokásainkat ismerem, ezért általában sikerül úgy főznöm, hogy éppen elfogy, de tegnap vendégeink voltak, és előre azt sem tudtam hányan érkeznek, nem ismerem a "fogyasztásukat", és azzal sem voltam tisztában hogy vajon éhesen érkeznek-e... :)

Ezért mindenképp úgy készítettem az ebédet, hogy ha a család összes tagja érkezik éhesen, akkor is bőségesen jól lakhassunk. :) Nagyon könnyű dolgom volt, de szükség is volt rá, hiszen kettőre ígérték magukat, meg kellett főznöm, kimosni, meg kisúrolni az egész házat, hiszen ők egy olyan család, akik a hagyományos családmodellt igyekeznek követni, apa dolgozik állandóan, hogy a gyermekeinek biztosíthasson mindent, anya segíti a vállalkozást, de mindemellett, csillog-villog a hatalmas családi ház, mindig van meleg étel az asztalon, a család egyben tartása is az Ő feladata, valami olyan összhang van köztük, amivel a mai világban nagyon ritkán találkozok... Nagyon jó látni őket, én is ilyenre vágyok... Ezért nagyon izgultam az érkezésük miatt, így nem kockáztathattam!

Végül azért volt főzés szempontjából nagyon könnyű dolgom, mert anyukám bepácolt némi oldalast, és tarját valamelyik nap, majd közölte, hogy Ő nem süti meg, én meg gyorsan lecsaptam rá, mivel a pác már megtette a maga hatását, így nekem szinte semmit nem kellett az étellel bajlódnom. Hazahoztam, majd a pácolt husival annyit tettem, hogy elrendeztem a műanyag edényben, jól összenyomkodtam, hogy egy szintben helyezkedjen az edényben, és egy darab levegő buborék sem maradhasson a húsok között, majd felöntöttem sima napraforgó olajjal, hogy teljesen elzárjam a húst a külvilágtól, leginkább a számunkra oly fontos oxigéntől. Jó szorosan lefedtem, és a hűtőben a leghidegebb helyre tettem.

Tudni érdemes, én teljesen oda vagyok az oldalasért, mindenhogy imádom, igazán ízletes hús, rengeteg módját kipróbáltam már az elkészítésének. Készítem bőrösen, vagy anélkül, egyben, darabokra vágva, van hogy csak sóval borssal és egy fej fokhagymát ketté vágva az edény két végébe helyezve sütöm, de készítettem már mindenféle páccal, vagy citromfűvel, gyömbérrel, fokhagymával és szójaszósszal a keleti ízek tisztelőjeként, mindenesetre bártan elárulhatom, minden alkalommal hatalmas sikert aratott, és soha nem maradt belőle egyetlen felesleges falat sem.

A felesleges olajat leborítottam a húsról, jól átforgattam:

Most egyszerű dolgom volt, egyszerűen olajjal kikentem a jénait, beledobtam a húsokat, és néhány korty vörösbort öntöttem alá:

Aztán lefedtem, és mehetett is a sütőbe, félúton megfordítottam, és úgy is sütöttem, majd lekerült a fedő, és alaposan lepirítottam.

A tarján ennyi módosítást végeztem: A lehető legnagyobb tepsimet kiolajaztam, ráhelyeztem a húsokat, felvágtam vékony karikára egy nagy fej hagymát, és a húsokra dobtam, vágtam fel cikkekre burgonyát és mellé pakoltam, majd némi frissen őrölt fekete borsot kapott a krumpli, semmi mást, mert a hús elggé fűszeres, és minden husi tetejére tettem, egy kis darab házi vajat.

Kapott picike vizet a burgonya miatt, lefedtem fóliával, és alaposan megpároltam, majd a fóliát levéve, szépen lepirítottam.

Vendégeink egy órával előbb érkeztek, pedig nekem minden percem be volt osztva, hiszen mindenképp úgy szerettem volna tálalni az ebédet, hogy ne kelljen melegíteni, ezért picikét el voltam maradva, ezért a fényképek nem készültek a rohanásban... :( Két dolog miatt szerettem volna időben tálalni: ad1: frissen fincsi igazán minden, ad2: nincs mikrohullámú sütőm a melegítéshez, aminek több oka is van    :) Így már csak a maradékról készült kép: (de biztos vagyok hogy ez sem fog pocsékba menni)

Köretként egyszerű burgonyapürét készítettem: meghámoztam a burgonyát, bő sós vízben megfőztem, leszűrtem, tejet és házi vajat dobtam rá, majd a kedvenc botmixerem habverős részével krémesre pürésítettem, mehetett az asztalra!

Egy nagyon gyors salátát is összedobtam: Egy kígyó uborkát negyedeltem, majd roppanós darabokra vágtam, két tévépaprikát felkockáztam, egy nagy répát vékonyra szeleteltem, és öt nagy fej paradicsomot szeletekre vágtam. Alaposan összeforgattam és egy citromleves, olívaolajas gyors dresszinget dobtam rá. 1/3 friss citromlé, 2/3 olívaolaj, só, bors, és ízlés szerint zöld fűszereket habverővel alaposan egyneműsítettem és már kész is... Friss házi gomolyát tettünk mellé az asztalra... A rohanás ellenére, nagyon rövid idő alatt elkészültem, kiderült hogy senki sem éhes, ennek ellenére leültünk és jóízűen megebédeltünk, visszajelzések hiányában is egyértelműen állíthatom, fincsi volt, mert végül mindenkinek üres volt a tányérja, természetesen Herrym többször megköszönte, és az egekbe magasztalta az ebédet. Lehet hogy csak Ő tudta mennyire izgultam? :)