Bűnös kényeztetés...

Az utóbbi időben sikerült magamra kapni tíz kilót, igen... nem dekát, úgyhogy saját elhatározásomból  - és külső nyomás hatására - igyekszem változtatni a táplálkozási szokásaimon, hiszen nem behatárolható, hogy az utóbbi időben végbe ment változások közül melyik felelős a tetemes súlygyarapodásomért. Minden esetre nem ideális a csekély 164 centimhez ez a súlytöbblet, még úgy sem hogy egyenletesen került mindenhová belőle, hiszen nehezebben mozgok, és nem is érzem túlságosan jól magam, életemben először ideje fogyókúrázni... Szörnyű belegondolni is, leginkább a középkori inkvizíció által gyakorolt kegyetlen megtorlások jutnak az eszembe, hiszen mindarról kell lemondanom, ami oly szorosan az életem mindennapjait érinti, az hedonizmusom egy nagyobbacska részét lefedi: a napi csokoládémennyiségem elfelejtése, nincs chips, sem nasi! Cukor kizárólag a kv-ba kerülhet. :) Este semmi éjszakai hűtőre járás... Illetve ami még fontos: mozgás, hiszen ez eléggé hiányzik az életemből, és több dolog miatt is ideje erősíteni a szervezetemet... :) Néha mégis bűnbe esek... már a második nap végén megszegtem a szabályokat, mégpedig a"nincsCSOKI-t", persze jó okot is találtam a "szélhámosságra": Fázós napunk van, épp a forró csoki időszaka! :) Így ez egy tökéletes nass, kielégíti az édesség iránti vágyam, néhány pillanat alatt, első osztályú édesség készíthető, mindig van hozzá otthon elegendő alapanyag, és könnyen variálható, épp az aktuális kívánalmaknak megfelelően.
Így első alkalommal a már klasszikussá vált chilis variációt választottam. :) Először is felmelegítettem két deci zsíros tejszínt, két deci tejjel, tettem bele egy fél csipet sót, egy késhegynyi chilis és ugyanennyi szerecsendiót, egy teáskanál házi pálinkát, majd alacsony hőfokon felmelegítettem. Közben összevágtam egy tábla 70 %-os csokoládét apró darabokra vágtam, egy evőkanál vaníliás cukorral egy edénybe tettem, majd botmixerrel a meleg tejet folyamatosan adagolva, jó habosra dolgoztam, majd kiöntöttem:

A cukor kevés volt, de ez gyorsan orvosolható, forró-selymes-illatos boldogság lett belőle.. Tervezek még: whiskys, kávés és talán még gyömbéres variációt is!

Pizzás szentségtörés... :)

Az egyik délután munkából hazatérve arra kellett rájönnöm pokoli napom volt... Nincs is erre jobb gyógyír: tésztát kell gyúrni, szeretem ahogy a kezem alatt átalakul a liszt, szeretem gyúrni, nyújtani és formálni, az összes dühöm elszáll és valami különleges érzés kerít a hatalmába, ami fura módon romantikussá tesz, ez számomra nem mindennapi hangulat, hiszen egyáltalán nem jellemző rám... :) Így volt ez most is, ahogy elkezdtem gyúrni a tésztát, tettem bele némi olívaolajat és zöldfűszereket - csak mert most ehhez volt hangulatom - és élveztem ahogy a kezem melegének hatására, és a formálásnak köszönhetően felszabadultak az illóolajok, az olívaolaj összetéveszthetetlen kesernyés aromája, és az illatok elárasztva lelkemet az utolsó szegletéig, a világot is magamhoz öleltem volna, ez aztán az aromaterápia! :) Egy szempillantás alatt szép lett minden, főleg amikor arra gondoltam hogy Herry mennyire fog örülni ha hazaért, és frissen sült forró pizza várja! :) 
Nagyon egyszerű, a tésztát begyúrtam, félretettem kelni, közben összedobtam egy gyors gyümölcssalátát:

Előkészítettem a többi alapanyagot: felfűszereztem a sűrített paradicsomot, felvágtam egy paradicsomot, és némi erős zöld paprikát, reszeltem sajtot, meg szeleteltem egy kis maradék camambert, jöhetett: házi csípős parasztkolbász - persze ez is maradék, kevés virsli, és némi maradék sült csirke: (mint a mellékelt ábra mutatja, a hűtőben található maradékokból dobtam össze! :) Így nemcsak hogy spóroltam, de nem is pazaroltunk...

A tésztát a tepsibe nyújtottam, hagytam még kelni kicsit:

Közben megterítettem: 

Megpakoltam a pizzát:

Betoltam a sütőbe:

Megsütöttem:

Gyertyafénynél, organza terítővel, alaposan behűtött 2005-ös hat puttonyos tokaji aszú kísérettel, maradék alapanyagok felhasználásával készült  pizzát ettünk, egyesek számára több szentségtörés is létezhet ebben a menüben, de szerencsére nem vagyunk sommelier-ek, sem elhivatott gasztro szakértők, de még csak dizájnerek sem... Nekünk így volt tökéletes az este: elfogyott az összes pizza, a borból egy csepp sem maradt, a hangulat varázslatos volt, szerelmes pillantásokból sem nélkülöztünk, és a lakást sem gyújtottuk fel. :)

Ovo-lakto vegetáriánus gnocchi

Vagyis inkább gyorsan valami finomat... Nem tudtam szerénynek semmi értelmes nevet adni, de az elnevezés minden bizonnyal a valóságnak megfelel. A rendelkezésre álló alapanyagokból igyekeztem kihozni valami finomat, ami nem túl könnyű... :) Így előkaptam az általam készített fagyasztott fura alakú nudlit, azaz gnocchit, ami eredetileg a kedvenc köretem volt: krumplipüré, majd újragondoltam és dolgoztam, majd a fagyasztóba rejtettem ínséges időkre, hát eljött az idő. ... :)Gondoltam, minél hamarabb elkészüljek, ezért nem terveztem semmi nagy dolgot, csak egy intenzív-varázslatos fűszeres alapot, így egy fej apróra vágott hagymát és egy gerezd fokhagymát alaposan lepirítottam, némi olívaolajon:

Fűszereztem: sóval, borssal, nagy adag chillivel, kevés oregánóval és kakukkfűvel, a gnocchi-kat forró vízbe dobtam, megfőztem, majd megpirítottan a fűszeres alapban:

Majd rálöttyintettem három deci fejszínt,

és hirtelen beforraltam és tálaltam:

Az alapanyagok finomak, az elképzelés fenomenális, viszont a kivitelezéssel némi gondom  akadt, hiszen ehetetlenül elsóztam, nem volt jobb mentségem: "szerelmes a szakácsunk..." :)

Paraszttarhonya

Az utóbbi időben nagyon sok volt a: kínai, thai, indiai, francia de még az olasz jellegű étel is az asztalunkon, lassan el is felejtjük hol is élünk, természetesen ez részben nagyon jó dolog, hiszen éppen az a kísérletező típus vagyok a konyhában, szeretek mindenféle ételbe belekóstolni, nagy izgalommal töltenek el az új alapanyagok megízlelése, megismerése, különböző kultúrák felfedezése. De mégiscsak magyarok vagyunk vagy mifene... :) Az újdonsághoz mégis ragaszkodom, és nem annyira vágyódok most a hatalmas húsok után - mint általában, így találtam szembe magam egy igazi magyar jellegű étellel, amit eddig nem sodort az utamba a sors, nem is értem hogyan történhetett, de édesanyám nem túl sok tarhonyát készített gyerekkorunkban, de most sikerült megismerkednem ezzel a magyar klasszikussal: paraszttarhonya. Olyannyira magyaros a jellege, hogy ami számomra a "szentháromságot" jelenti a távol keleti konyhában: fokhagyma, chili és gyömbér, úgy ebben szerepel a magyar konyhai "szentháromsága", ami számomra: zsír, hagyma és őrölt piros paprika. Nagyon egyszerű, végtelenül gyors, laktató és ízletes étel, nem is említve a gazdaságosságát, ami ugye egyre nagyobb fontosságot tölt be a midennapjainkban. Most a"hipernagyonvillámgyors" változatot igyekeztem elkészíteni, így elsőre, hiszen nem tudjuk még hogy mennyire szeretjük, ezért nem kezdtem el a szalonnát kiolvasztani, egyszerűen egy szép nagy adag házi zsírt kezdtem felolvasztani az edényben, majd rádobtam a tarhonyát, amíg pirulgatott, meghámoztam három fej burgonyát. Érdemes az edény méretére odafigyelni, hiszen tudjuk milyen szapora ez a tészta! :) Amikor a tészta megpirult, belevagdostam a burgonyát, tovább pirítottam, majd karikáztam be egy kis füstölt és egy kis parasztkolbászt is, még egy kicsi pirítás. Közben egy nagy fej hagymát lereszeltem, hiszen most nincs pörkölt alap, amíg a tészta megpirul, addig a hagyma meg is égne, viszont az íze mindenképp szükséges, így a reszelt hagymát csak utólag adagolom, egy részt nem reszeltem le, azt nagyobb darabokra vágtam, és mehetett az is az edénybe. 

Ízesítettem még saját fűszerezésű sűrített paradicsommal, és egy kevés házi darált csípős-paprikával, melyet Herry "sztahanov" viselkedése eredményezett az otthonunkba, hiszen egy fusi meló miatt kapta "hálapénz"-ként. Az ilyennek én duplán tudok örülni, azt hiszem saját termés volt, és saját maguknak készítették, történetesen Gabica barátnőm sógornőjétől érkezett, mivel most próbáltam először, igyekeztem óvatosan bánni vele... És milyen jól tettem, egy kiskanál segítségével, egy keveset tettem az ételbe, na... megadta az ízét rendesen, a házi jelleget beleszámítva is javában túlszárnyalta a hozzá fűzött reményeket, isteni finom paprikaíze mellett, fantasztikus nem tolakodó de kellemes tüzet gyújtott a torkunkban, azt hiszem ez a nagy üveg nagyon sokáig be fog járni, pedig a tészta mennyisége - mire kész lett az étel - kitöltötte az egész edényt... :) Kapott még némi sót, egy kevés ételízesítőt, kicsi pirospaprikát, majd ezután tetemes mennyiségű vizet, melyet folyamatosan adagoltam még, míg a tészta és a burgonya meg nem főtt, hagytam hogy kicsit "szottyos" maradjon, majd karikáztam még bele virslit:

Nagyon fincsi, mindenkinek ajánlom, bár vagy kétszer még utánasóztam, hiszen a krumpli és a tarhonya is szereti a bő fűszerezést...

Őzláb... :)

Igen nagy mennyiségű őzlábgomba került hozzánk... :) Utána néztem néhány receptnek, és igen jó ötleteket is találtam, melyet hamarosan szeretnék kipróbálni is. :) A mennyiségnek köszönhetően az alapos tisztítás és fagyasztás már megtörtént, hiszen összesen 38 nagyobbacska gomba került hozzánk, ami nem mellékesen összesen 3 kis csörgős százforintosba került, egy hatalmas szatyrot alaposan megtöltöttek a gombák. :) 

Alig várom hogy valami az asztalra kerülhessen belőle, ez mégiscsak vadontermő, számunkra még ismeretlen alapanyag... :)

Indiai kaland

Az oly régen várt indiai kalandon is túl vagyunk... Semmit nem szeretnék hozzáfűzni, de azt a néhány képet megosztanám...
Az italom:

A vendégmarasztaló:

Herry étele:

Az én választásom:

"Vajaskenyér":

Szendvics

Újra szendvics... :) A heti egyben ennek is benne kell lennie, bár az utóbbi időben ez a típus olyan sikert aratott, hogy hetente többször is az asztalra került, lehet variálni szabadon, és ez benne az annyira jó. Egyszerű, mégis lehet kreatív szendvics, félig mégis melegétel... :)
A folyamat főszereplője még gyermekkoromból rám maradt sütő alkalmatosság, kissé ütött-kopott, de a világ összes kincséért sem adnám, és lecserélni sem akarom... igazi eszmei értékkel rendelkezik:

Első lépésként a sütőt beizzítom, legyen jó forró, mire a sütnivaló összeáll. Majd készítek egy öntet féleséget, ami mindig más, jelen alkalomkor: tejföl, kevés mustár, kicsi majonéz, só-bors, erős pista, kakukkfű és bazsalikom:

Van olyan hogy az öntet nem áll másból: tejföl, só-bors, fokhagyma, most egy picit variáltam. Majd előkészítettem még: reszelt sajtot, egy kevés paradicsomot és erős paprikát:

A szendvicskenyereket megkentem sajttal, pakoltam rá sonkát, az öntetet, sajtot és zöldséget, majd szép pirosra sütöttem:

Jó képet sajnos nem sikerült összehoznom, de az ízek magukért beszélnek, Herry nagyon szereti ezt a fajta szendvicset, mert a fűszerekkel, és különböző zöldségekkel húsokkal, egészen különböző aromákat tudunk kicsalni. :) Ahogy felmelegednek a zöld fűszerek a krémes öntetben, méginkább meggyőzik az embert...

Csirkemell, párolt karfiollal és borsóval, különleges fűszeres burgonyával

Az utóbbi időben rendgeteg volt a távolkeleti hatás a konyhában, ezért a burgonya valahogy elmaradt, de rengeteg volt a rizs és a kínai tészta, így ideje volt újra a számomra oly kedves krumplihoz visszatérni, ám a keleti hatásokat nem tudtam elhessegetni... Alig néhány napja készült, de valószínűleg a fotózást elrontottam, hiszen nem tudom mivel pácoltam a csirkemellet, csak azt hogy ez is a fagyasztó leolvadásának maradványa, így a pácolás jó előre megtörtént.

A kép alapján csak tippelni tudok: chili, fokhagyma és gyömbér, ami természetesen a távol kelet szentháromságát jelenti számomra, némi sötét szójaszósz, és talán egy kevés worchester szósz, közben erősen igyekeztem visszaidézni az ízeket és utóízeket, melyet az étel a számban hagyott:

Ehhez ismét csatlakozott, a mostanában megszokott: hús-köret-zöldség párosításához híven - ismételten a fagyasztónak köszönhető - karfiol és zsenge zöldborsó, melyet egyszerűen kevés vajjal-fokhagymával, sóval és fehér borssal megpároltam:

És mivel minden előre leolvadt, és már be volt pácolva, így igyekeztem egy kicsit több figyelmet fordítani a burgonyára, csak az illúzió megőrzésére, ezért összeállítottam egy meglepő fűszer párosítást, mely rám nem jellemző - chili (semmiből nem maradhat ki mostanában), kakukkfű (aromás, ízletes és nagyon jó hőtűrő képességű), rozmaring (szintén az aromái miatt választottam és a hőtűrő képessége miatt mint a kakukkfüvet) és citrom (a tervek szerint megtöri az erős aromákat, lágyítja azokat és frissességet ad az ételnek:

Valahogy soha nem szerettem a citromot az ételben, az én ízlésemnek nem jött be, csakis a halakoz tudtam kapcsolni. Még levesben sem jellemző az én konyhámban, éppen ezért a fantasztikus citromos csirke is kimaradt eddig nálam, felfoghatatlan hogyan jutott az eszembe hogy most a krumplira teszem... :)

Majd a husit forró serpenyőben hirtelen kiütöttem:

Közben a burgonyát nagyobbacska cikkekre vágtam, megfőztem sós vízben, majd a hús kisülése után egy nagy darab vajat tettem a serpenyőbe, amikor az megforrósodott, beletettem a kiválasztott fűszereket és a főtt krumplit is:

A burgonyát lepirítottam és tálaltam:

Nekem nagyon bejött a citromos fűszeres forró és selymes és ropogós burgonya, a fogás többi részével sem volt semmi gond, nagyon jól laktam... :)

Tüzes karaj, édes-savanyú céklával és rizzsel

Eredetileg mikor ezt a receptet terveztem, azt gondoltam a karajé lesz a főszerep ebben a receptben, de mint oly sokszor az élet másképp hozta, és mégiscsak egy mellékszerep jutott a husinak, pedig a történet végéig azt hihetjük hogy Ő a központi szereplő, de csak a legvégén, csattanóként súlyt le ránk a sors, hogy egészen másképp van, mint ahogyan azt az elején elterveztük, de végül mégsem bánjuk... :)

A story azzal indult Herry dolgozott egy szombaton, én vittem neki ebédet, de valszeg beba...-tam a hűtőajtót mielőtt kiléptem az ajtón, így a fagyasztó ajtaja aljas galád módon kinyílt... persze a röpke nyolc óra alatt amíg nem voltam otthon minden leolvadt amit kincsként rejtegettem a fagyasztóban. Így mentsük ami menthető elvén a húsokat lepácoltam, a zöldségeket ledobozolva a hűtőbe pakoltam, a számtalan veszteség mellett a legnagyobb fájdalmat a gyönyörűséges babarózsaszín méregdrága garnéláim elvesztése okozta, de már nem mertem őket elkészíteni, lévén mégiscsak tengeri herkentyűk... :( Herry hősiesen mellettem állt, pakolt, takarított és fertőtlenített, és mikor látta a fájdalmam, csendesen csak ennyit mondott: "Kapsz majd másikat.". Na de az egyik pác..

A karajhoz a következő pácot készítettem, vagyis ez volt az alap: A kávédarálóba tettem a fűszereket, egész bors, köménymag, szárított méregerős chili, nagy szemű tengeri só, házi szárított-darált piros paprika és némi ételízesítő:

Alaposan összedolgoztam, majd tovább ízesítettem némi mustárral és egy kevés fokhagyma porral:

Majd kevés olajjal felöntöm, és alaposan összedolgozom:

Egy műanyag edény aljára kevés olajat öntöttem, majd a hússzeleteket egyenként bedörzsöltem az sűrű páccal és egymásra pakolgattam, nagy körültekintéssel, úgy, hogy a szeletek között ne maradhasson levegőbuborék, hiszen mint tudjuk a levegő összetételében van az oxigén, ami oxidációt, azaz a romlást előidézi...

Mikor beleraktam az összes husikát, alaposan lenyomkodtam, hogy minél vízszintesebben álljanak a húsok az edényben:

 Majd olajjal lezártam, ezzel megvédve az értékes husit a baktériumoktól és a levegőtől, ezáltal megfékeztem a romlási folyamatokat:

Mehetett is a hűtőbe, összesen 48 órát töltött így, mire sorra került és összeállt a recept további része a fejemben. A rizshez a szintén kiolvadt kukoricát is felhasználtam, amit a saját kezemmel fejtettem le még fagyasztás előtt:

A csípős-fűszeres hús mellé gondolkodtam valami zöldségen is, ami fokozatosan állt össze a fejemben, majd jó szokásomhoz híven a hűtőszekrény tartalmát terveztem kirámolni. Találtam is kincseket, és egy egészen különleges összeállítást sikerült létrehozni: egy nagyobbacska cékla fele, két nagyobbacska darab karalábé, egy nagy répa, egy kis petrezselyemzöld, és egy szép adag szottyant falusi paradicsom:

Alapvetően nem hiszem hogy ezek az alapanyagok kavalkádja jó összeállítás lehetne, de valahogy mégiscsak sikerült összehozni, éppen ezért zseniális, és emiatt léphetett egy csapásra főszerepbe az étel ezen része. A zöldségeket nagy lyukú reszelőn lereszeltem - a petrezselymet a kis lyukún - a paradicsomot felvágtam, majd beszórtam: egy csipet tengeri sóval, egy nagy adag barna cukorral, és megöntöztem jó nagy adag balzsamecettel:

Amíg a zöldség pácolódott, kisütöttem a fűszeres húsokat, és a rizst is elkészítettem:

Majd a húsos forró serpenyőbe borítottam az édes-savanyú cékla alapját:

Majd további fűszerekkel ízesítettem: nagy adag fekete borsot és szárított extra erős chilit is tettem bele, néhány perc alatt alaposan összepároltam, majd tálaltam:

Majd a fogást együtt is megízlelhettük:

Különleges és tökéletes harmónia uralkodott az étel egészén a fűszerek sokasága egyetlen komplett ízzé érett, és az alapízek közül három azonnal azonosítható volt: édes, sós és savanyú; majd csendesen a háttérből előbújt a umami.. ami mid közül a legmisztikusabb. :)

Herry még háromszor, vagy talán négyszer is szedett, és soha nem dicsérte még így a főztöm, pedig nem is tudtam hogy szereti a céklát, bár lehet ő sem... :)

Távol keleti ihletésű pirított tészta

Ez közvetlenül a Zing-es élmény után történt, de valójában nem nevezhetem koreai ételnek, hiszen - mint utólag már megtudtam - Koreában nincsen étkezés rizs és kimcsi nélkül, viszont mi nem rajongunk ennyire ezért a gabonáért, így mindenképp valami mást képzeltem, és  kínai gyors tészta általában van itthon, nagyon szeretjük is, így emellett döntöttem. Viszont az arányokat némileg igyekeztem betartani, mindkettőnk ételénél érvényes lehetett az a megállapítás: legalább ugyanannyi zöldség szerepeljen a fogásban mint husi, a köret mellé, mostanában észrevettem nem elégszem meg a hagyományos hús és köret felállással. Hajlandó vagyok némi hús mennyiséget feláldozni, ha nem is az egészséges életmód, de mindenképp az ízletes ételek oltárán, cserébe egy harmadik ízbombaként ható összetevőért, ami általában valamilyen zöldség, vagy saláta. Ha már minden nap eszünk húst, akkor ez igazán nem nagy áldozat, bár igyekszem hetente egy nap valami húsmenteset asztalra tenni... az igyekezet persze nem mindig hoz eredményt. :)

Hát kezdett összeállni a fejemben a fogás: valamilyen pirított roppanós friss zöldség, csípős-fűszeres hússal és aromás gyors pirított tészta. Első körben a hússal indítottam, két nagy csirkecomb, kifiléztem feldaraboltam, előkészítettem hozzá a chilit és a fokhagymát:

A húsdarabkákat fűszereztem: tisztességes mennyiségű szójaszósszal, egy kevés  Worcestershire szósz, vagyis minden bizonnyal: Worcester szósszal, a feldarabolt chilivel és fokhagymával, kevés reszelt gyömbérrel, és némi sóval - ezzel vigyázni kell, hiszen a szójaszósz nagyon sós:

Majd félre tettem, had pácolódon, beindulnak a folyamatok. Zöldség gyanánt a "hozott anyagból dolgozunk"elvét követve a hűtőszekrényben talált karalábét és répát választottam, viszonylag egyforma, szép vékony hasábokra szeleteltem:

 A serpenyőbe napraforgó olajat melegítek, azért ezt mert kár lenne az extra szűz olívaolajat használni, hiszen annyira sok íz fog belekerülni, hogy az olíva nem tud érvényesülni, illetve nagyon magas hőfokon készítjük az ételt, így az olíva elveszítené az értékes alkotóelemeit, illetve mivel az extra szüzességét is amiatt kapta: mert hőkezelés hiányában nyerték ki az értékes nedűt, valamint a napraforgó olaj hőtűrő képességben magasan veri az ízletes olívát. Az olajat hasonlóképp fűszerezem, mit a húst: chili, fokhagyma és reszelt gyömbér. Szójaszószt nem adok hozzá mert nem szeretném hogy elszíneződjön, ehelyett kevés sóval és némi borssal tovább ízesítem. Hagyom hogy az olajban feloldódjanak az ízek, a kapszaicin, ami a csípősséget okozza, igen jó hőtűrő képességű és stabil szerkezetű, majd beledobom a feldarabolt zöldségeket:

Magas hőfokon hirtelen megpirítom, majd 2 X 2 korty vízzel megpárolom, a zöldségek mérete miatt tényleg csak néhány pillanat kell az elkészüléshez, majd tányérra teszem.Ugyanabban a forró serpenyőben az olajat pótolva, a husikat egyenként a serpenyőbe pakolom:

Azért szükséges hogy egyenként, mert mindig beleesek abba a hibába, hogy túl hamar kezdem kevergetni, túl sokat teszek, így lehűtöm a serpenyőt, és az ízletes husi megfő, és nem megpirul. Viszont, ha egyenként pakolom a falatkákat, nem hűtöm le a serpenyőt, nem fedik egymást a húsok, és van idejük gyönyörűségesen megkaramellizálódni a serpenyőben:

Közben felforrt a víz a tésztának, amit már előkészítettem, beledobtam a vízbe:

A husihoz némi kukoricalisztet összekevertem egy kis vízzel, csak hogy ne legyen olyan száraz:

Majd a zsírjára pirult húshoz adtam, amit a zöldség mellé tálaltam:

És a serpenyő mai pályafutása még mindig nem fejeződött be, hiszen értékes alkotóelemek ragadtak az aljára, melyhez további olajat adagoltam, és a kifőtt tésztát megforgattam:

A fotó a mennyiséget annyira nem adja vissza, de elkészülésekor is bő négy adagnak láttam, hiszen ez egy hatalmas pizzás tányér, ehhez képest - meg ahhoz hogy Herry nem akar vacsizni - vagy három adagot egy ültő helyében eltüntetett... Úgyhogy ebédre nem is maradt, így félig kezdhettem elölről a főzést, bár csak a tésztát pótoltam... :)