Távol keleti ihletésű pirított tészta

Ez közvetlenül a Zing-es élmény után történt, de valójában nem nevezhetem koreai ételnek, hiszen - mint utólag már megtudtam - Koreában nincsen étkezés rizs és kimcsi nélkül, viszont mi nem rajongunk ennyire ezért a gabonáért, így mindenképp valami mást képzeltem, és  kínai gyors tészta általában van itthon, nagyon szeretjük is, így emellett döntöttem. Viszont az arányokat némileg igyekeztem betartani, mindkettőnk ételénél érvényes lehetett az a megállapítás: legalább ugyanannyi zöldség szerepeljen a fogásban mint husi, a köret mellé, mostanában észrevettem nem elégszem meg a hagyományos hús és köret felállással. Hajlandó vagyok némi hús mennyiséget feláldozni, ha nem is az egészséges életmód, de mindenképp az ízletes ételek oltárán, cserébe egy harmadik ízbombaként ható összetevőért, ami általában valamilyen zöldség, vagy saláta. Ha már minden nap eszünk húst, akkor ez igazán nem nagy áldozat, bár igyekszem hetente egy nap valami húsmenteset asztalra tenni... az igyekezet persze nem mindig hoz eredményt. :)

Hát kezdett összeállni a fejemben a fogás: valamilyen pirított roppanós friss zöldség, csípős-fűszeres hússal és aromás gyors pirított tészta. Első körben a hússal indítottam, két nagy csirkecomb, kifiléztem feldaraboltam, előkészítettem hozzá a chilit és a fokhagymát:

A húsdarabkákat fűszereztem: tisztességes mennyiségű szójaszósszal, egy kevés  Worcestershire szósz, vagyis minden bizonnyal: Worcester szósszal, a feldarabolt chilivel és fokhagymával, kevés reszelt gyömbérrel, és némi sóval - ezzel vigyázni kell, hiszen a szójaszósz nagyon sós:

Majd félre tettem, had pácolódon, beindulnak a folyamatok. Zöldség gyanánt a "hozott anyagból dolgozunk"elvét követve a hűtőszekrényben talált karalábét és répát választottam, viszonylag egyforma, szép vékony hasábokra szeleteltem:

 A serpenyőbe napraforgó olajat melegítek, azért ezt mert kár lenne az extra szűz olívaolajat használni, hiszen annyira sok íz fog belekerülni, hogy az olíva nem tud érvényesülni, illetve nagyon magas hőfokon készítjük az ételt, így az olíva elveszítené az értékes alkotóelemeit, illetve mivel az extra szüzességét is amiatt kapta: mert hőkezelés hiányában nyerték ki az értékes nedűt, valamint a napraforgó olaj hőtűrő képességben magasan veri az ízletes olívát. Az olajat hasonlóképp fűszerezem, mit a húst: chili, fokhagyma és reszelt gyömbér. Szójaszószt nem adok hozzá mert nem szeretném hogy elszíneződjön, ehelyett kevés sóval és némi borssal tovább ízesítem. Hagyom hogy az olajban feloldódjanak az ízek, a kapszaicin, ami a csípősséget okozza, igen jó hőtűrő képességű és stabil szerkezetű, majd beledobom a feldarabolt zöldségeket:

Magas hőfokon hirtelen megpirítom, majd 2 X 2 korty vízzel megpárolom, a zöldségek mérete miatt tényleg csak néhány pillanat kell az elkészüléshez, majd tányérra teszem.Ugyanabban a forró serpenyőben az olajat pótolva, a husikat egyenként a serpenyőbe pakolom:

Azért szükséges hogy egyenként, mert mindig beleesek abba a hibába, hogy túl hamar kezdem kevergetni, túl sokat teszek, így lehűtöm a serpenyőt, és az ízletes husi megfő, és nem megpirul. Viszont, ha egyenként pakolom a falatkákat, nem hűtöm le a serpenyőt, nem fedik egymást a húsok, és van idejük gyönyörűségesen megkaramellizálódni a serpenyőben:

Közben felforrt a víz a tésztának, amit már előkészítettem, beledobtam a vízbe:

A husihoz némi kukoricalisztet összekevertem egy kis vízzel, csak hogy ne legyen olyan száraz:

Majd a zsírjára pirult húshoz adtam, amit a zöldség mellé tálaltam:

És a serpenyő mai pályafutása még mindig nem fejeződött be, hiszen értékes alkotóelemek ragadtak az aljára, melyhez további olajat adagoltam, és a kifőtt tésztát megforgattam:

A fotó a mennyiséget annyira nem adja vissza, de elkészülésekor is bő négy adagnak láttam, hiszen ez egy hatalmas pizzás tányér, ehhez képest - meg ahhoz hogy Herry nem akar vacsizni - vagy három adagot egy ültő helyében eltüntetett... Úgyhogy ebédre nem is maradt, így félig kezdhettem elölről a főzést, bár csak a tésztát pótoltam... :)