Lecsó: gyűlöletből szerelem...

Lecsó... tipikusan az az étel amiről még csak kétféle véleményt hallottam: "IMÁDOM" és "GYŰLÖLÖM".  És mindez nem elég, én is vallottam - szent meggyőződéssel - mind a kettőt, sőt a véleményeimet tekintve alig volt néhány pillanat hogy egyik végletből a másikba cseppentem. Szegény anyukám 29 évig hallgatta hogy mennyire nem szeretem a lecsót, és hogy a paprikát nyersen sem bírom megenni, nemhogy ha főtt, arról nem is beszélve hogy a "szagát" sem szeretem, így mellőzze annak készítését. Csakhogy megérkezett a családunkba Herry, mondanom sem kell, Ő nagy rajongója ennek az ételnek, így anyukám bátran vette a fáradtságot, és rendszerint meglepte az én kedvesemet, ha éppen neki is arra szottyant kedve, vagy csak arra: hogy picit hergeljen, hiszen tudta ha Herryről van szó, úgy engedékenyebb vagyok, és egy rossz szavam sem lesz... :) Nem is régen volt amikor eljátszotta ismét a közös lecsózást, és rendszerint engem is kínáltak vele, természetesen fintorogva, fújtatva és mérgelődve visszautasítottam. Amire anyukám csak szűkszavúan ennyit mondott: "majd megszereted" és már ették is a tojásos lecsót, persze én éhen maradtam...
Az egyik alkalommal éppen azon tanakodtam mit készítsek vacsorára, nehezen döntöttem, de nem akartam a snassz párolt rizs - sült hús kombót az asztalra tenni, először valamilyen párolt zöldséget terveztem még mellé, ami megszínesíti az adott fogást.  Majd a hűtőben felfedeztem némi falusi paprikát és paradicsomot, annak ellenére hogy nem szeretem, nagy vonalakban mégis tisztában vagyok vele hogy mi kell a lecsóhoz, gondoltam ha magamnak nem is, de a kedves mindenképp megérdemli... :)Majd tovább gondoltam, a szalonna mindig jó, így némi házi füstölt húsos szalonnát kevés házi zsírral a serpenyőbe tettem:

Majd előszedtem az alapanyagokat, feltételezem nem kell egyenként bemutatni őket, ami viszont fontos: igazi falun nőttek ezek a kis gyönyörűségek:

Amikor a szalonna kellőképpen megpirult mehet rá a hagyma, amit azonnal bőven meg is sóztam, hogy a fűszer segíthesse a kémiai folyamatokat:

Mire felvágtam a zöldpaprikát, már mehetett is a serpenyőbe:

Aztán  némi chili:

És a sárga tévépaprika:

Amikor a víz nagy része elpárolgott a zöldségekről, kevés házi pirospaprikával is meghintettem:

Néhány kavarás, hogy a paprika színanyagai szépen kioldódjanak, és jöhet is a paradicsom:

"Összerottyantom", de csak éppen, hiszen a paradicsomnak csak néhány forró pillanat kell. :)

Azt hiszem mindenki másképp készíti, ahányat láttam mindnek más volt a külseje... Mindenki másmilyenre darabolja a belevalót, más arányokban, és mindenki más időintervallumot használ az elkészítéséhez. Nekem tökéletes volt az a variáció: lehető legmagasabb hőmérsékleten, adott sorrendben, amíg az egyik hozzávalót felvágtam, addig volt csak a másik egyedül a serpenyőben, semmit nem főztem teljesen szét, hagytam hogy összeálljon az egész, és egyetlen másodperc sem volt felesleges, nem vártam semmire, nem telt feleslegesen az idő. Használom ezeket az alapanyagokat, eddig csak fűszerként készítettem lecsós alapot: pörkölthöz, de azt trükkösen összepépesítettem a kis csodamasinámmal, mert sem a paprika, sem a paradicsom darabkáit nem tűrtem az ételben, mint a kisbabák. Most először kóstoltam... el sem hittem hogy eddig hogyan fordulhatott elő hogy nem szerettem... Megmagyarázhatatlanul imádom!!! 

Kukoricás rizzsel és a drága anyósom által készített darált fűszeres csirkemellel töltött papacsinával tálaltam:

Azt hiszem ideje lesz a rizses, tojásos, de még a ratatouille-t is kipróbálnom, sajnos lehet ezek már csak a jövő nyári zöldségekből fognak készülni...