Paraszttarhonya

Az utóbbi időben nagyon sok volt a: kínai, thai, indiai, francia de még az olasz jellegű étel is az asztalunkon, lassan el is felejtjük hol is élünk, természetesen ez részben nagyon jó dolog, hiszen éppen az a kísérletező típus vagyok a konyhában, szeretek mindenféle ételbe belekóstolni, nagy izgalommal töltenek el az új alapanyagok megízlelése, megismerése, különböző kultúrák felfedezése. De mégiscsak magyarok vagyunk vagy mifene... :) Az újdonsághoz mégis ragaszkodom, és nem annyira vágyódok most a hatalmas húsok után - mint általában, így találtam szembe magam egy igazi magyar jellegű étellel, amit eddig nem sodort az utamba a sors, nem is értem hogyan történhetett, de édesanyám nem túl sok tarhonyát készített gyerekkorunkban, de most sikerült megismerkednem ezzel a magyar klasszikussal: paraszttarhonya. Olyannyira magyaros a jellege, hogy ami számomra a "szentháromságot" jelenti a távol keleti konyhában: fokhagyma, chili és gyömbér, úgy ebben szerepel a magyar konyhai "szentháromsága", ami számomra: zsír, hagyma és őrölt piros paprika. Nagyon egyszerű, végtelenül gyors, laktató és ízletes étel, nem is említve a gazdaságosságát, ami ugye egyre nagyobb fontosságot tölt be a midennapjainkban. Most a"hipernagyonvillámgyors" változatot igyekeztem elkészíteni, így elsőre, hiszen nem tudjuk még hogy mennyire szeretjük, ezért nem kezdtem el a szalonnát kiolvasztani, egyszerűen egy szép nagy adag házi zsírt kezdtem felolvasztani az edényben, majd rádobtam a tarhonyát, amíg pirulgatott, meghámoztam három fej burgonyát. Érdemes az edény méretére odafigyelni, hiszen tudjuk milyen szapora ez a tészta! :) Amikor a tészta megpirult, belevagdostam a burgonyát, tovább pirítottam, majd karikáztam be egy kis füstölt és egy kis parasztkolbászt is, még egy kicsi pirítás. Közben egy nagy fej hagymát lereszeltem, hiszen most nincs pörkölt alap, amíg a tészta megpirul, addig a hagyma meg is égne, viszont az íze mindenképp szükséges, így a reszelt hagymát csak utólag adagolom, egy részt nem reszeltem le, azt nagyobb darabokra vágtam, és mehetett az is az edénybe. 

Ízesítettem még saját fűszerezésű sűrített paradicsommal, és egy kevés házi darált csípős-paprikával, melyet Herry "sztahanov" viselkedése eredményezett az otthonunkba, hiszen egy fusi meló miatt kapta "hálapénz"-ként. Az ilyennek én duplán tudok örülni, azt hiszem saját termés volt, és saját maguknak készítették, történetesen Gabica barátnőm sógornőjétől érkezett, mivel most próbáltam először, igyekeztem óvatosan bánni vele... És milyen jól tettem, egy kiskanál segítségével, egy keveset tettem az ételbe, na... megadta az ízét rendesen, a házi jelleget beleszámítva is javában túlszárnyalta a hozzá fűzött reményeket, isteni finom paprikaíze mellett, fantasztikus nem tolakodó de kellemes tüzet gyújtott a torkunkban, azt hiszem ez a nagy üveg nagyon sokáig be fog járni, pedig a tészta mennyisége - mire kész lett az étel - kitöltötte az egész edényt... :) Kapott még némi sót, egy kevés ételízesítőt, kicsi pirospaprikát, majd ezután tetemes mennyiségű vizet, melyet folyamatosan adagoltam még, míg a tészta és a burgonya meg nem főtt, hagytam hogy kicsit "szottyos" maradjon, majd karikáztam még bele virslit:

Nagyon fincsi, mindenkinek ajánlom, bár vagy kétszer még utánasóztam, hiszen a krumpli és a tarhonya is szereti a bő fűszerezést...