Ez itt a vég....

Hát engem is elért... csak gyanútlanul írtam a következő posztot, töltöttem volna fel a képet.. és kaptam egy üzenetet: a rendelkezésemre álló méretet meghaladtam, így vásárolhatok további tárhelyet. Én, aki annyit spórol hogy időnként egy-egy különleges alapanyagot észrevétlenül becsempésszek a kis birodalmamba, épp tárhelyet fogok vásárolni... BIZTOS hogy NEM! Így megfordult a fejemben az is: abba kellene hagynom, de annyira szeretek írni, és azért ha végiggondolok ezen a rövidke időn, igenis lettek kedvenc posztjaim, olyan írások amik némi büszkeséggel és melegséggel öntötték el a lelkemet. Így talán ideje az újrakezdésnek, ideje valami egészen új arculattal, valami megfontolt koncepcióval előrukkolni, úgyhogy hamarosan elindítom a NANY blogja kettőpontnullát. :) Az éjjel már el is kezdett kialakulni az új arculat, de néhány napot biztosan igénybe fog venni, közben természetesen a receptek sem várhatnak, hiszen közben készült néhány étel és fotó is, de valamit ki kell találnom az átmenetre, és arra is hogy legalább fejlődés látszódjon, mind az arculaton, a fotókon, a sztorykon is... Úgy tervezem, valami letisztult, kellemes dolgot szeretnék, és természetesen odafigyelek majd a képek minőségére, mennyiségére, hogy nehogy hasonló sorsra jussak... :) Remélem lesz ott is aki rendszeres olvasómmá válik... :) Igazán jól esne...

Folytatás hamarosan:

http://fuszerelem.blogspot.hu/

Nudli fagyasztás

Hát alaposan beégett a tudatomba hogy: nem szeretek nudlit készíteni, valószínűleg egyenesen következik abból a tényből hogy az ételt magát nem kedvelem, hiszen ennek a sós változatát - a  gnocchit imádom, és azoknak, és más tésztáknak  a készítése rendkívül relaxációs hatással van rám... :) Így mindenképp meg kellett találnom az arany középutat, hogy némileg megszabadulhassak a nudli gyártástól, de Herry óhaja is teljesülhessen ha épp azt kíván. Mivel frankón benéztem a mennyiségeket, és sikerült tetemes méretű tésztát gyúrnom, így úgy döntöttem a maradékot lefagyasztom... Így legközelebb pillanatok alatt a rendelkezésre áll a házi készítésű nudli, ha épp Herry valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve megkívánná. :) Mindössze három tálcára, egy nagy adag időre volt szükségem.. némi nyugitapaszra, és nekifeszültem:
Volt egy tálca, ezen a tészta volt, némi liszttel, erről a tálcáról formáztam a nudlikat, a következő tálcára, úgy hogy azok ne érjenek egymáshoz, majd ha egy szép nagy adag elkészült, akkor átkerült a fém tálcára mind, úgy hogy egymást ne érinthessék, és már ment is a fagyóba, tálcástól mindenestől.  Mire a fém tálcán egyenként megfagytak a tészták, már át is került egy újabb adag a második tálcára, így a fagyottakat összerakhattam, és fagyhatott a következő adag. :) Így ment ez mindaddig, míg el nem fogyott az összes nudlitésztám... Majd zacskóba kerültek, biztonságosan, úgy hogy nincs közte olyan ami összeragadt volna... Készen a felhasználásra, a fagyóban pihennek:

Mindenkinek javaslom a fagyasztást, jó az ha egy-két vésztartalék, ami pihen a fagyasztóban, ha kreativitás hiányában egy borzalmas nap után, egyetlen porcikánk sem képes néhány pillanatnál többet a konyhában eltölteni... :) Vagy ha a kedvesünk aki ennyire szereti... Mi meg Őt szeretjük, így hát nincs mese... :)

Nudli: az első, hagyományos is meg nem is :)

Azon ritka pillanatokat kellett megélnem, amikor nem jött az ihlet hogy mit készítsek vacsira, így utolsó kétségbeesésemben Herryhez fordultam a kérdéssel - bár ne tettem volna - Erre Ő mit mondott? Pffff "nudlit", nem elég hogy nem szeretem, de ráadásul ez tipikusan a hétvégi fogás, amikor ráérek pepecselni, burgonyát főzni, kihűteni, tésztát gyúrni, megformázni... pláne hogy nem is készítettem még, ha ilyesmire vetemedek, akkor a maradék burgonyapürét használom, és gnocchi lesz belőle, amit én is nagyon szeretek. Nem tudom valójában csak a formavilágában tér el a kettő, nálam ez biztosan így van, lévén hogy nem volt kimaradt burgonyapüré, és egy fárasztó nap után voltam, mégis nekileselkedtem, mernék én nemet mondani, vagy csalódás okozni a kedvesemnek? Meghámoztam a burgonyát, oda tettem főni, és úgy gondoltam, mégis van mit alakítani ezen a hagyományos ételen, hát dobjuk fel valamivel. :) Így jött a fordulat: mézes házi joghurt friss gyümölccsel (a joghurt házi, a mézet meglangyosítottam és a friss gyümölcsökkel együtt összekavartam):

Közben megfőtt a krumpli, amit némi vajjal összetörtem, kihűtöttem majd tojást ütöttem bele, és lisztet, alaposan összedolgoztam:

A meló felénél járhattam, amikor a kedves hazaért, de nem egyedül, így félbe kellett hagynom a bűvészkedést, bár vicces lehetett a látvány: nappali közepén a földön gyúrom a nudli tésztát, a homlokom is lisztes, a ruhám állapotát meg már nem is részletezném...Mikor elment a vendég Herryt is az asztalhoz parancsoltam, és segített gyorsba befejezni az időközben átszellemült kései vacsorát. Hosszú csini formát képeztünk, majd liszten kis párnácskákat vágtunk, végül a két tenyerünk között szépséges nudlikká formáztuk. Bátran állíthatom, minél többet készítünk annál gyorsabban fog alakulni, és ráadásul annál csinosabb nudlik keletkeznek... :)

Sós lobogó vízben a nudlikat kifőztem. Majd kekszmorzsát pirítottam kevés vajon, végül ízesítettem kristálycukorral, és titkon egy szép adag fahéj is került a prézlibe, amit bátran állíthatok, nagyon jó ötlet, a nudlikat megforgattam benne:

 

Földieper lekvárral tálaltam, amiben egész szamócák is voltak:

És mindenki vehetett a fanyar joghurtból is, amit bátran ajánlok, hiszen sikerült egy kicsit enyhíteni az émelyítően édes lekváron:

Annak ellenére hogy nem rajongok érte, mégis vacsoráztam, nem is volt annyira borzalmas, bár valahová bele kellett volna csempészni egy fél disznót is... :)

Gyümölcs és pezsgő

Csak valami fincsiségre vágytam... Volt már hogy ehhez az klasszikushoz fordultunk, akkor a eperes variációban, most lévén november van, ízletes szamócát nemigen kapni a piacon, és a műanyag ízű is "kokain árban van". Ezért az itthon található, aktuálisabb, jelenleg ízletesebb szezonális gyümölcsökhöz fordultam: kiwi, mandarin és nagy szemű szőlő. A gyümölcsöket alaposan megmostam, a kiwi-t meghámoztam, a mandarint megpucoltam, a szőlőt még ki is magoztam, feldaraboltam, pohárba adagoltuk és felöntöttük édes pezsgővel:

 

 Fincsi... :) Bár végül az alkohol részéből nagyon kevés fogyott, de a gyülölcsöket jóízűen elfogyasztottuk... :)

India ihletésű vacsi: hogy is nevezzem? Bambusznyárs, izgalmas sütőtökös rizzsel és fokhagymás zöldfűszeres joghurttal :)

Különösen büszke vagyok a mai vacsorára, hiszen nem egy tradicionális fogásról van szó, nem is autentikus ízvilágról, és nem egy hagyományos étel, maximálisan az én kreációm, az én alkotásom, indiai jellegű étel, magyar felfogásban az én és Herry ízvilágának megfelelően. :) míg elkészült több mint 24 óra telt el, az első elképzeléshez képest folyamatosan változott, fejlődött mindaddig amíg elkezdtem a főzést,  de még utána is módosítottam rajta, hiszen az első koncepcióra már nem is emlékszem. De bizonyára alakította az végeredményt a rendelkezésre álló alapanyagok, hiszen a disznó hús nem feltétlen a legnépszerűbb Indiában, ha már hús kerül a tányérra. Befolyásol a saját ízlésünk, és valószínűleg a rengeteg blog amit rendszeresen olvasok, de biztosan nagy hatással volt rá még a Paprika tévé is! :)

Előkészítettem a legfontosabb alapanyagokat a darált húshoz a legfontosabb fűszereket: kötelezőként: fokhagyma, gyömbér és chili, majd  a száraz fűszerek: kurkuma, Garam masala (lévén nem vagyok profi indiai szakács, ezért nekem egy egyszerű készen vásárolt változat van itthon, míg ismerkedünk addig tökéletes) bors és őrölt római kömény:

A nyers fűszereket belereszeltem a húsba, a porított fűszereket alaposan beledolgoztam, majd rövid időre magára hagytam, míg odakészítettem a rizst. Megpirítottam a  rizst, közben egy darabka sütőtököt meghámoztam és darabokra vágtam:

Hagytam a rizst kicsit rotyogni, majd hozzáadtam a tököt is, a rizst kurkumával és sóval ízesítettem:

lefedve hagytam hogy készre párolódjon:

A tök egy hirtelen ötlettől vezérelve került az ételbe, és mondhatom nagyon jó ötlet volt. :) Közben a husival is tovább dolgoztam: igyekeztem nagyjából egyforma módon megformázni őket, előzőleg vízbe áztatott bambusz pálcákra:

Mivel számíthattunk rá hogy egy intenzív ízbombára, és némi csípősségre is felkészülhetünk, ezért az annyira jellemző joghurtos öntetet is tereztem a fogásba, ha rám lett volna bízva akkor biztosan koriandert használok, de mivel "épp" nem volt itthon, ezért úgy döntöttem a kedvenc "zöldemmel" helyettesítem: nagy adag petrezselyemzöld egy kis fokhagymával:

Némi joghurttal, sóval és kevés cukorral pépesítettem, majd adtam még hozzá némi tejfölt és házi túrót is:

A husis pálcákat szépen megsütöttem, majd tálaltam:

Rengeteg izgalmas íz, különleges és fenséges aromát fedeztünk fel a végeredményben! Tökéletesen az volt amit vártam, ha nem egy fokkal izgalmasabb és finomabb.

Mellékesen jegyzem meg az étel összköltsége körülbelül 800 Ft körül van, ami azt jelenti valójában a felét ettük meg ketten, ebből kiindulva egy adag mindössze 200 Ft körül alakult, úgyhogy nemcsak a főbb alapanyagokat számoltam, hanem ebben az összegben szerintem benne vannak a fűszerek, de a pároláshoz használt víz és gáz díja is. :) Úgy gondolom jutányos, főleg ha az éttermi jelenetre gondolok, ami ellen tizenkétezer nagyon jó okom van, arról nem beszélve hogy most sokkal jobb ízűen fogyasztottuk a vacsorát, és mindketten elégedetten fejeztük be az étkezést.

Kukoricaleves

Még most is azon töprengek hogy juthatott ilyesmi az eszembe, mégis jó lenne valami kis frappáns felvezető a recepthez, de sajnálatomra ez elmarad, hiszen fogalmam sincs hogyan pattanhatott ki a fejemből a gondolat, vagy csak az én táplálkozási szokásaim hézagosak, de hogy ilyesmivel én még nem találkoztam az biztos. Így első körben gondoltam semmi nagy csavart nem teszek a receptbe, csakis a megérzéseimre hagyatkozva a legegyszerűbb krémleves alapjaival kezdtem. :)Bár valószínűsítem jobb lett volna ha nyáron a kukoricaszezon közepén jut az eszembe elkészíteni ezt a levest, és nem konzerv kukoricát kellett volna használnom. 

Első körben margarin, most azért mert a grillezett zöldségre is jobban szeretem, erőteljesebb íze és számomra krémesebb állaga lesz, mintha olajat használnék, megfonnyasztottam egy nagy fej hagyma felét, amit nagyon apróra vágtam, majd rádobtam egy gerezd fokhagymát, ezt vékony szeletkékre daraboltam. Alaposan megsózom - segíti a kívánt folyamatokat - és chili pehelyjel is megszórtam, majd jöhet a kukorica, most nagyjából két konzervnyi került az alapba, alaposan átforgattam, némi ételízesítővel tovább fokoztam az ízeket, és csendesen jegyzem meg, mint minden kukoricás és paradicsomos ételbe, most is csempésztem bele némi cukrot. Közben ha már kukorica leves, két evőkanál kukorica lisztet alaposan elkevertem két deci zsíros tejszínben, a leves alapot felöntöttem vízzel. Majd hőkiegyenlítéssel a tejszínes keveréket is hozzáadtam, alaposan felforraltam, végül került bele egy nagy adag durvára vágott petrezselyemzöld.

A kívánt eredményt is fölülmúlta, első gondolatom az volt, nem normális aki ilyet szeretne készíteni? második: Kérek még, vajon elég lesz? :) Nagyon finom, selymes és forró és kellemes, nagyon-nagyon jóóóó! Mostanában állandóan leveseket kívánok, bátran állíthatom, alig várom hogy Herry újra kérje...

Golf találkozó: útravalóval...

Nagy csavargásra számíthattunk alig több mint egy hónapja, hiszen az eddigi legnagyobb hazai Golf találkozó került megrendezésre, október 13-án, ahol a "hetes" is hivatalosan bemutatkozhatott. A baráti társaság: mint a márka nagy rajongói, kötelező programként szerepeltették az elfoglaltságaink sorában, így a fiúk hónapokig készítették a kis lelküket, az autóikról nem is beszélve, a regisztrációt rendszerint átolvasva/átbeszélve készültek a nagy kalandra, hatalmas örömujjongásban törtek ki amikor megérkezett a válasz - ami cseppet sem okozott valódi meglepetést - hogy bejutottak és lehet menni a partira, természetesen Janika kiemelt helyen szerepelhetett, és nyomkodhatta az airride gombjait a távirányítóján, csakis a hecc kedvéért...  Gondoltam én is kiveszem a részem a készülődésből, lévén hogy a rendezvény a Hungaroringen volt, és a fiúk még a pályát is igénybe vehették, így felkészültem hogy ezt a partit nem ússzuk meg olcsón. Így készülődésként egy csomagocskát állítottam össze vésztartalékként, ráadásul tökéletes alkalom a szilikonos muffin formáim felavatására:

Készítettem egy alap muffin tésztát, ketté választottam, az egyiket apróra vágott csokival - és titkon kevés whiskyvel - ízesítettem:

A másikat meggyel, és titkon egy kevés pálinkával bolondítottam meg:

Formába töltöttem:

És megsütöttem:

Az én Herry-m rajong a meggyért, mindent imád amiben meggy van, de most érdekes módon a csokis változat ízlett a srácoknak jobban, talán mert a volkswagen-ek mellett szenvedélyes whisky rajongók is, pedig senki nem jött rá a cselre.. :)

Az útra gondoltam ne csak édes legyen, ezért összedobtam néhány szendvicset is:

Ezek a falatok nagyon jól jöttek, elfogyott minden, de éppen kihúztuk az étteremig, ahol én marinált lazac salátát választottam előételként, főételnek egy egyszerű rántott marha jutott burgonyapürével. :)

Nagyon jó volt... :) És még fagyizni is elmentünk, a társaság fantasztikus volt, az idő gyönyörű, az autók elképesztőek, a programok lenyűgözőek, az élmény megismételhetetlen...