Grillezett gyümölcs túrófagyival

Egy rendkívül gyors nasi - persze csakis a munka időigényességét figyelembe véve, hiszen a fagyinak hűlni kell, ráadásul fagyi gép hiányában rendesen oda kellett figyelnem rá. Eredetileg a grillezett gyümölcs volt a kiindulópont, amihez gondoltam jól esne valami könnyű krém, de mivel a grillezést nádcukorral terveztem, ezért az volt az alapötlet hogy valami fanyar könnyű és habos kerüljön mellé. Majd szerettem volna valami omlósat, valami édeset, ami a textúrák változatosságával gyönyörködtethetett volna, ezért először valamilyen kekszmorzsát, vagy omlós teakekszet terveztem. Majd eszembe jutott egy kiló fantasztikus házi túró van a hűtőben, és ebből varázsolok valamiféle fagyi jellegű desszertet, és a fagyos savanykás-krémes fagylalt fantasztikus lesz a karamellizált forró gyümölccsel. 
Ezért habverővel egy nagy adag túrót alaposan összedolgoztam: egy citrom héjával, némi levével, megbolondítottam egy kevés nádcukorral és vaníliával is, majd kevés tejfölt is adagoltam, hogy még krémesebb lehessen a keverék. Két deci habtejszínből kemény habot készítettem, melyet összedolgoztam a túrós keverékkel, és betettem a fagyasztóba. Nagyjából húsz percenként alaposan megkevertem, ezzel igyekeztem elkerülni a nagy kristályok kialakulását.
A gyümölcsöket megtisztítottam, tetszőlegesen feldaraboltam, majd nádcukorba forgattam:

Forró grill alá tettem mindössze néhány percre, majd a félig megszilárdult túrófagyival tálaltam:

Vidám-pikáns tésztasaláta

Az én szótáramból és tapasztalataimból maximálisan hiányzik a tésztasaláta, egyenlőre... Természetesen ezt a hiányosságot is igyekszem pótolni, mindössze annyi a baj, hogy maximálisan ragaszkodok a tészta hőfokát illetően a forróhoz! Viszont előállt egy helyzet, gyorsan át szerettem volna ugrani anyához, Herry éppen dolgozott, egyik munkából ugrált a másikig, így várhatóan hazajön enni, de ha nem vagyok itthon? Nem akartam étel nélkül hagyni egész napra. Gondoltam maradt egy adag a főtt masnitésztából... Ő szereti a hideg tésztát friss zöldséggel és a markáns ízeket is! Így kézenfekvő volt a megoldás: Serpenyő a tűzhelyre, belelöttyintettem némi olívaolajat, szeleteltem a kedvenc füstölt és csípős száraz kolbászából, majd megsóztam, kapott némi borsot és chilit, és átforgattam benne a tésztát. Tányérra borítottam, és tovább ízesítettem némi friss paradicsommal, paprikával és zöld méreg erős paprikával:

Igazából nagyjából öt perces munka volt, és a kedves is felhívott hogy megköszönje, mert nagyon fincsi volt és jól esett neki hogy gondoltam rá... Ez csak természetes... :)

Masnitészta hagymás pirított csirkével

Ezt a tésztát egy rettenetes nap után készítettem, ilyenkor mindig valami pikánsra vágyok, sok fűszerrel és még több szénhidráttal, arról nem is beszélve, hogy nincs hangulatom pepecselni a főzéssel, így tálcán kínálja magát valamiféle tészta. Hiszen a tészta mindig tökéletes, fenséges, gyors, laktató és isteni! :) A fűszerességet sok hagyma, foghagyma, és számos fűszer szolgáltatta, de a kiválasztott tésztától is pszichológiai hatást - stresszoldást - vártam, hiszen a helyes kis masnik csakis jókedvre derítheti az embert.

Feltettem a tésztát főni, közben egy nagy fej hagymát vékony karikákra vágtam, és fűszerekkel alaposan összepirítottam, melyek a következők: só, bors, pici édes-nemes paprika, chili és fokhagyma. Majd a husikát, azaz kockákra vágott csirkemellet is megpirítottam, később egy kis kanál mustár is került a husihoz, és pici tejföllel és tejszínnel tovább ízesítettem. Majd a tésztára szedtem és kicsike házi tejföllel tálaltam:

Legkönnyebb vacsora: fokhagymás csirkemell salátával

Herrym nagyon szereti a könnyű ételeket, valamelyik nap közöltem az én drágámmal hogy paprikás krumpli lesz a vacsi, az igen alacsony érdeklődésre reagálva, mégis megkérdeztem hogy mit szeretne enni, olyan ritkán kapok használható választ, de jelenleg sikerült valami valósat mondania, ezért nem volt mit tenni, mennem kellett a piacra... :) "valami sült husi, és friss saláta" jól esne neki...

Bevásároltam, salihoz a következő alapanyagokat sikerült összeválogatnom:

Összevágtam egy kis fej lilahagymát, egy szál újhagymát, és néhány levél medvehagymát is apróra daraboltam, alaposan megsóztam, megborsoztam, belereszeltem egy citrom aromás héját, majd megöntöztem némi olívaolajjal és némi citromlével:

Összevágtam a zöldségeket: két fej paradicsomot, egy fél szál kígyóuborkát, egy nagyobb paprikát és két fej retket, majd megöntöztem a dresszinggel:

Alaposan összeforgattam, és betettem a hűtőbe picit, hogy összeérhessenek kicsit az ízek. Egy kis tálba némi sót, fehérborsot, egy gerezd fantasztikus fokhagymát - melyet most vettem, sajnos nem tudom pontosan milyen fajta, de valami fenségesen lágy és "vajpuha", igazán különleges vele dolgozni, fantasztikus... a hozzávalókat némi olívaolajjal összekeverem:

Majd a csirkemellet vékony szeletekre vágtam, és egy ecset segítségével megkentem mind a két oldalukat a fokhagymás olajjal:

Majd hirtelen kisütöttem és a salival tálaltam:

Én sajnos soha nem értem azt, hogy egy saláta lehet köret.. számomra a köret: tészta, krumpli vagy rizs, és ennek mindenféle variációi... Gondoltam nem fogok magamnak külön főzni, mert az nem túl könnyű! Így némi friss kenyeret megkentem házi teavajjal, ráhelyeztem a forró husiszeleteket, arra pakoltam a salátából, majd majonézzel is meglocsoltam, és egy újabb szelet friss kenyérrel zártam a sort. Így már az én éhségemet is csillapíthatta:

Paradicsomleves - csak úgy menzásan

Soha nem csináltam még, és eddig nem is nagyon ettem meg... de nemrégiben sikerült betű tésztát vásárolnom, ezért úgy gondoltam ideje ezt is bevezetni a repertoárba, hátha mégis sikert arat. Nem is értem miért vettem meg a tésztát, de valahogy annyira hívogatott, és kántálta: "vegyél meg!!!".  Mivel korai még nyers paradicsomból készíteni, hiszen a piac tele van a melegházi, sem íze-sem bűze féle fajtákkal, ezért mindenféleképpen jóféle sűrítettet variációt választottam. Nem titok, hogy igyekszem mindig ugyanazt a fajtát venni, bár igaz, jóval drágább mint a hasonló termékek, ezért rendszerint újra végiggondolom annak pozitív tulajdonságait. Alapvetően nagyon szeretem a paradicsomot, a paradicsomlevet, a paradicsom szószt - egyenlőre ez az egyetlen a szervezetemnek "fura állagú" étel, amelyet hajlandó vagyok elfogyasztani, így gondoltam talán a levest is szeretni fogom, de mindenképp valamiféle fűszeres variációra vágytam.

Némi vajat egy lábasba tettem, és egy fél fej lila hagymát nagyon pici apró kockákra vágtam, majd a vajon megpároltam:

Nagyjából két evőkanál lisztet enyhén megpirítottam a vajon:

Majd két deci hideg vízzel felöntöttem, és habverő segítségével csomómentesre kevertem:

Majd két darab - azt hiszem 140 g-os - sűrített paradicsomot is beletettem, némi sóval borssal, pici bazsalikommal és oregánóval:

Majd beledobtam a betűtésztát, és némi nádcukorral és kristálycukorral is ízesítettem. Majd kis csészésben, frissen sült pogácsával tálaltam:

A pogi életem legnagyobb csalódása volt... de frissen még fogyasztható... a posztot hozzá egy hete írom, még a főzéstől is elvette a kedvem, nemhogy az írástól! Viszont a leves: mind melegen és hidegen is nagyon jól esett, egyedül befaltam az összeset... :) Más fűszerekkel is ki fogom próbálni...

Chilis tonhalas spagetti

Ez az igazi 15 perces történet, amibe szinte a mosogatás is belefér, és mindemellett a "mivanahűtőben?" fogás, gyorsan feltesszük a tésztát főni, a kolozsvári szalonnát apró kockákra vágjuk, hirtelen megpirítjuk, alaposan  megszórjuk chillivel, sóval és borssal, majd rádobunk egy konzerv tonhalat, picit átmelegítjük. A tésztát leszűrjük, pici olívaolajjal megcsorgatjuk, mehet rá a tüzes feltét és néhány csepp citromlé:

Friss gyümölccsel tálaljuk:

Mustáros flekken

Nem vagyok nagy mustáros, de ezt kifejezetten szeretem... Végtelenül egyszerű és viszonylag nagy mennyiségben is gyorsan jó előre elkészíthető. Én a legegyszerűbb variációt készítem: a tarját vékony szeletekre darabolom, kicsit megklopfolom, egy fej hagymát kettévágok, majd vékony szeletekre:

Egy nagy műanyag edény aljára kevés olajat teszek, a hús mindkét oldalát megborsozom, és jó mustárral vékonyan bekenegetem, a tetejére teszek a hagymából:

Majd így rétegezem a husikat, addig amíg el nem fogy az összes, majd a tetejére pirított babérleveleket helyezek és olajjal gondosan lefedem. Nagyon fontos hogy sem a husik között ne maradhasson levegő buborék, és a tetején se kandikálhasson ki semmi az olaj alól, így a hűtőben sokáig akár egy hétig is eltartható.

Nekem most több mint 24 órát pihent, majd lecsepegtettem a felesleges olajtól, picit megsóztam, és hirtelen kisütöttem, végül burgonyapürével tálaltam:

Fűszer rendezés...

A hétvégén tavaszi nagytakarítást terveztem, több alkalommal felmérgesített már hogy, nem találom a két fűszeres kosaramban a megfelelő fűszereket, így gondoltam megfelelő időpont hogy rendet tegyek az életemet oly nagyon befolyásoló aromák között... :) Az utóbbi időben, sikerült új fűszereket beszereznem, így össze-vissza kavarodott minden, így új rendszert kellett találom, hogy mindent rövid idő alatt megtalálhassak. Eddig két kosaram volt: 

1. Sós 
2. Édes

De az új fűszerek összekeveredtek, mindenhová beférkőztek, és végül semmilyen rendszer nem volt, természetesen azokat soha nem találtam amire éppen szükségem lenne.  Így számomra egyértelmű rendszert kellett vinnem a dologba... ahogy kitetten őket a rendezésre, arra is rájöttem, nem elegendő egy plusz kosár beiktatása, hanem egyből kettőre lesz szükségem. Most a saját rendszerem így alakult:

1. Alap kosár: ide pakoltam mindenféle alapfűszert, ami a mindennapi főzéshez szükséges: különböző egész és őrölt borsok, kömény és minden ami egyéb kategóriába nem illeszthető. Valamint ez a legnagyobb kosaram, és ennek a végébe rendeztem a különböző fűszerkeverékeket, melyeket igen ritkán használok, pl: grill fűszerkeverék...Itt az elrendezés sorrendjét a használat gyakorisága adta meg.
2. Édes kosár: Itt találhatóak: zselatin, sütőpor, instant élesztő, néhány pudingpor, szerecsendió, fahéj...
3. Szárított zöldfűszerek: minden szárított zöldfűszert elkülönítettem. Így könnyen hozzáférhetőek, természetesen a kosáron belül is rendeztem, abc sorrendbe rendeztem, így pakolás során egymás mellé kerülhettek melyekből több is van egyszerre. Lévén hogy friss-hez nem férek hozzá, így egyenlőre tökéletesen helyettesíthetem ezeket, van itt minden: bazsalikom, babérlevél, tárkony, medvehagyma, kapor, zsálya és még sok más is.
4. Különleges kosár:az utóbbi időben megsokasodtak, az eddig számomra szokatlan fűszerek, ezek mennyisége szépen alakult az utóbbi időben, ezért úgy éreztem, hogy ideje lesz külön helyet kapnia ezen csodáknak. :) Ide került: csillagánizs, cayenne bors, kurkuma, koriander, sáfrány és társaik.

 Az új rendszert még nem sikerült lepróbálnom, de biztos vagyok benne hogy hamarosan megérezhetem az előnyeit. Természetesen, a só, a piros paprika- melyből csakis házit vásárolok - a borsőrlőmmel együtt külön helyet kapott a szekrényemben...

Túrógombóc

Mint tudjuk nem rajongok a túrógombócért, de most ráakadtam egy olyan variációra, amiről bátran állíthatom hogy: TÖKÉLETES, néhány apró mozdulattal, és némi odafigyeléssel egészen különleges, összehasonlíthatatlan eredményt kaphatunk, az első variációhoz képest, amit már gyorsan száműztem az életünkből! :) Ide már nem kell semmi meglepetés meggy a belsejébe, mert önmagában is tökéletes lesz az eredmény. :) Édesanyám és az én közös barátnőnknél akadtam rá, először nem is kértem, de amikor megtudtam hogy a kicsi lány: Lina segítségével készült, nem volt szívem visszautasítani, és milyen jól tettem! Olyan kellemes meglepetés volt hogy csak na :) Gyorsan elkértem a receptet, és már két alkalommal készült nálunk azóta... A recept melyet kaptam a következő:

"Hozzávalók: 2 tojás, 3dkg margarin vagy vaj, 50 dkg tehéntúró, 4 csapott evőkanál búzadara, só.

 

A tálaláshoz: 4 evőkanál zsemlemorzsa , 5 dkg vaj

 

A tetejére: 2-3 dl tejföl,2-3 evőkanál cukor.

 

A tojások sárgáját 3 dkg olvasztott margarinnal simára keverek, a túrót szitán áttörjük(én nem szoktam) ,a darával együtt a tojássárgájához adjuk,1 mokkáskanál sóval. A tojásfehérjét habbá verjük, óvatosan a túróamasszába forgatjuk. 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy a dara megdagadjon. a vajban a zsemlemorzsát megpirítjuk. Forró vízbe tesszük a gombócokat, ha feljött a tetejére 6-8 percig főzzük lassú lángon, és hideg vízbe szedjük. Morzsába hempergetjük, tejföllel ízesítjük és JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK HOZZÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

 

Természetesen megint nem tudtam ellenállni annak, hogy némileg saját ízlésünkhöz alakítsam a receptet.  Ez nálunk nem főételként, inkább minden alkalommal desszertként kerül az asztalra, így jó nagy mennyiségű cukorral, kevés vanília magokkal és némi friss citromhéjjal bővítettem a leíráson.

Először habverővel alaposan összedolgoztam 3 tojássárgáját vagy négy deka vajjal, majd belekerült a só, és a túró, robotgéppel alaposan összedolgoztam, belekerült 4 csapott evőkanál dara, majd a sok cukorral kemény habbá vert tojásfehérje, kis adagokban óvatosan összeforgatva. Ekkor a következő eredményt kaptam:

Mehetett a hűtőbe, igen lágy, folyékony és habos ilyenkor a massza, egy órát pihent. Anya titokban csempészett még némi búzadarát a masszába, de sajnos nem tudta megmondani mennyit, mert jó szokásához híven, csak úgy a zacskóból öntött még hozzá - hát igen, a nem méricskélést is tőle tanultam! :) Végül mégiscsak kicsit lágy volt a massza, de valójában ez a titka saját véleményem szerint. Majd kifőztem a gombócokat - jó maszatos munka, de megér minden egyes rászánt pillanatot. :) Majd hideg vízbe helyeztem őket. Ami nagyon fontos: csakis nyugodt lelkiállapotban készítsük, mert ezek a gombócok, olyanok mint a rossz gyerekek, ha nem elég odafigyeléssel, és óvatossággal bánunk velük, máris kész a katasztrófa... A gombócokat vajon pirított cukros zsemlemorzsába forgattam. Házi tejfölt vaníliás cukorral bekevertem, ezzel tálaltam, és került még a tetejére némi csokoládé. A csoki a whisky krémes csokitorta bevonatából maradt, mely sok mézzel volt összekeverve, hűtőszekrényben szépen megszilárdult, de elég lágy ahhoz hogy csodás-hosszú gyönyörűséges csoki "forgácsot" gyártsunk belőle, fantasztikusan olvadozó dekoráció, amely minden desszertnél kéznél lehet:

Mindenképp még egy megjegyzést megérdemel a recept, eddig hajlamos voltam kekszmorzsát használni, de most mindenképp úgy gondolom az túlságosan por alapú, nem érvényesülnek a textúrák, és fullasztó lehet evés közben. A lágy, könnyű gombóchoz sokkal inkább passzol egy kis édes zsemlemorzsa...

Csokoládé torta - csak úgy liszt nélkül, kávés mascarpone krémmel

Számomra ez a legtökéletesebb csokoládés édesség ami létezhet - ha jól van elkészítve, most nem lett tökéletes, de majd legközelebb - igazi ízorgia, a gasztronómiai hedonizmus egyik csúcsa. Zseniális maga az elképzelés is! :) Fantasztikus tiszta csokoládé íz, kívül ropogós - szinte habcsókos, belül lágy nyúlós-ragadós izgalmas csokival, lágy, selymes kesernyés és édes sima kávékrémmel, néhány csepp alkohollal. Tökéletes harmónia! 

Kezdetnek elkészítem a fürdőt a csokinak: nagyon alacsony lángon egy edényben felteszek vizet, majd jöhet a keverőtál a tetejére, de nagyon figyeljünk hogy ne érjen bele a vízbe az alja, mert a jó minőségű csokoládé igen érzékeny a hőre, és hamar megégne, fogyaszthatatlanná válna. Kerül bele 2 tábla magas kakaótartalmú finom csokoládé (20 dkg) és nagyjából 10 dkg házi vaj és egy csipet só:

A legkisebb hőfokon hagyom hogy felolvadjon, addig szétválasztok 6 db tojást:

Ha a csokoládé és a vaj felolvadt, teszek bele némi cukrot, pici vaníliás cukorral, és a tojás sárgáját egyenként óvatosan beledolgozom:

A tortába és a krémbe is terveztem valami kis apró csavart, aminek a következtében: a titkos hozzávaló: egy pici chili a tortába és egy leheletnyi Jack a krémbe. Erre nem azért van szükség, hogy érződjön, hanem hogy megadja a desszert egyediségét, amikor megkóstolják, gondolják azt hogy mitől ilyen különleges, és ne akarják abbahagyni az elfogyasztását, hiszen a chili kiemeli a csokoládé valódi ízért, a whisky pedig feldobja az egyszerű könnyű kávés  krémet.

Majd a 6 tojásfehérjéből kemény habot vertem, úgy hogy félúton adagoltam bele némi cukrot:

Majd nagyon lassan, óvatosan, beleforgattam a csokikrémbe:

Majd az eredményt vajjal alaposan kikent csatos tortaformába öntöttem:

Mehetett a sütőbe 180 fokra 30 percre, jelen pillanatban én picit tovább hagytam bent, ezért nem lett tökéletes, mert szerettem volna ha a belseje méginkább nyúlós-ragadós marad, de lehet azért nem sikerült, mert előtte már vagy 3 órán keresztül sütöttem egészben egy nagy darab oldalast, ami miatt eredetileg is túl forró volt a sütő. Közben elkészítettem a krémet:

Némi mascarpone, nádcukor, egy kis kávéskanál instant kávé és néhány korty Jack Daniels, alaposan összekavarom, és magára hagyom, hogy az instant kávé felolvadhasson. Arra gondoltam hogy ez a krém így túl tömény lenne, ezért 2 dl habtejszínt kemény habbá varázsoltam:

Majd mivel tisztában voltam a torta töménységével, úgy gondoltam valamivel szilárdítanom kell a habot, jobb ötlet híján némi színtelen íztelen zselatint felolvasztottam némi forró vízben:

Ekkor az instant kávé már megtette amit meg kellett, így még egyszer alaposan összedolgoztam, majd a zselatint is gyorsan belekevertem, sietni kell mert a meleg zselatin ahogy érintkezik a hideg krémmel, azonnal összeáll, és nem fog elkeveredni a krémben, csak vacak pvc ízű visszataszító darabkák lesznek benne, és a krém többi része elfolyik:

Alaposan és óvatosan beledolgoztam a tejszínhabot:

Ilyenkor a tortánk már megsül, én most picit túlsütöttem, pedig amikor kivettem, tűpróbát csináltam, és úgy éreztem tökéletes lett, de amíg meghűlt addig, tovább sütötte magát a desszertünk, így csak pici réteg maradt belül ami folyékony és ragadós volt. Sütőből kivéve ilyen lett, látszik milyne szépen megemelkedett:

Majd lehűlés után némileg visszaesett:

Látszik a tetején hogy a tojásfehérjének köszönhetően ropogós habos teteje van. Majd a kávékrémmel és  kakaóval, instant kakaóval, reszelt csokoládéval és még fahéjjal is tálaltuk, mikor milyet sikerült összehozni. A krémnek kellett néhány óra mire a megfelelő állagot elérte, a hűtőben...

Rakottkrumpli

A rakott krumpli számomra igazi nosztalgia, anyukám sokszor készítette mikor még kicsi voltam, és akkor is ugyanazzal a lelkesedéssel szerettem ahogyan most is... Az egyik legegyszerűbb és legízletesebb étel lehet ha jól van elkészítve, bár ez mindenkinek mást jelent... Van aki főzőkolbásszal szereti, van aki csak füstölttel, van aki virslivel... 

Az én variációm: A burgonyát alaposan megtisztítom, viszonylag vékony karikákra vágom, és felteszem főni jó sós vízben. Sikerült vásárolnom egy szép szál lecsókolbászt, persze nem olyan mint amit gyerekkorunkban lehetett megvásárolni, de mindig igyekszek jó minőségűt választani: (ez itt csak a fele)

Egy serpenyőben alacsony hőfokon összemelengettem egy adag csemege, egy adag csípős és egy adag füstölt kolbászkarikákkal, mindössze arra kell vigyázni, hogy mindegyiknek alaposan eltávolítsuk a bőrét. A vegyes válogatott pedig annak köszönhető: szeretem ha minél többféle íz fedezhető fel az ételben, annál izgalmasabb, és valljuk be egy lecsókolbász a maga kis semleges ízével nem feltétlenül elégítené ki a kíváncsiságom, de egy füstölt talán túl erőteljes ízhatást kölcsönözhetne az ételnek, így az elősütéssel létrehozhatunk egy tökéletes egyensúlyt, mely kellően megízesíti a natúr burgonyánkat:

Most összesen négy tojást keményre főztem, nem találtam meg a tojás szeletelőt, így aljas módon Herryvel felszeleteltettem. Igazából Ő ajánlotta fel a segítségét, mert látta hogy mérges vagyok! :) A tojás mennyiségének magyarázata igen egyszerű, túlságosan nem rajongunk érte, így összesen egy réteget terveztem a rakottba.

Közben a jó sűrű házi tejfölt is előkészítettem: kapott némi sót és jó sok fehér borsot, majd alaposan kikavartam simára. A jénai aljára némi sült kolbászzsírt csorgattam, majd szépen elkezdtem rétegezni a hozzávalókat. Első körben természetesen némi burgonya: 

Majd a kolbászkák: természetesen a szélekre került a lecsó, és középre az aromásabb, fűszeresebb variációk:

Majd a most előkészített alapanyagok arányait figyelembe véve jött még egy adag burgonya, arra egy adag fűszeres tejföl, majd még egy adag burgonya és újabb kolbász réteg:

És az egyetlen ide szánt tojás réteg:

Majd az utolsó adag burgonya, melyet megsózok, és frissen őrölt borssal is megszórok:

Majd mehet a sütőbe 180 fokra, és zsírjára pirítom

Mind elfogyott...

Szendvics

Ma szendvics volt a vacsi, aminek több magyarázata is van... Lustaság... dögvész... és még sorolhatnám. Az én Herrym nagy örömére, hiszen az utóbbi hetekben több alkalommal sérelmezte hogy nekünk naponta kétszer kell főtt ételt ennünk, fáj a szívem érte, és gondolom sokan másoknak is! :) Bár Ő tökéletesen meg tud elégedni néhány jó kis fűszeres kolbászkával, zöldséggel és kenyérrel. Ezért összedobtam most egy gyors tálat:

Friss magos zsömlével, vajjal, sok zöldséggel és tejjel ettük meg... :)

Kenyér - életem első sütése...

Elég régóta foglalkoztat a gondolat hogy: süssünk kenyeret! De annyi recept van a neten, olyan mások az arányok, és mindenki más technológiára esküszik, valamint kenyérsütő gépem sincs... így valahogy mindig elfelejtődött! Mikor gyerek voltam nagymamám gyakran sütött kenyeret, amolyan napi rutin volt neki, majd anyukám is sokat készített, de mindig valamilyen másik receptet próbált: fokhagymásat, magvas kenyereket sütött, igazán hagyományosat soha... Most egyre több rossz véleményt hallok a kenyérsütőkről... így gondoltam nekem sem kell ez a szerkezet. :) Valamint egészen véletlenül ráakadtam egy receptre az egyik gasztroblogon, ami nemcsak hogy nagyon kevés munkát, de rendkívül jó eredménnyel is kecsegtetett, nagyban alátámasztotta a recept mellé feltöltött fotó, ami a lelkesedésemet az egekig repítette, az általa okozott éhség ugyanazzal a lendülettel a pokolba küldött! Megpróbáltam megkeresni a forrást, hogy kit jelölhetnék meg, hiszen a bloggerek nem szeretik, ha lenyúlják a receptjeiket, melyet Ők is kaptak valahonnan... hiszen ez egy olyan alkotás, ami tényleg körbejárt a nagy blogok között! Így én sem tudtam igazán, kinek a véleményét és engedélyét kérhetném a poszt elkészüléséhez... Egy biztos volt, csakis jó véleményeket, még gyönyörűségesebb képeket és dicséretek tömkelegét találtam a poszt nyomában. Így gyorsan döntöttem, KIPRÓBÁLOM! Az első bökkenő: BL80-as liszt... Igen analfabétának éreztem már magam azonnal, így gondoltam nem kezdek neki a sütésnek amíg pontos infók nincsenek arról, mégis mivel dolgozok. :) Így kutakodtam egy kicsit, de mindenképp azt szűrtem le a recept alapján, ez tökéletes alap lehet az első kenyeremhez, variálni meg ráérek utána, hogy különböző variációkban, más ízesítésekkel is kipróbálhassam, akár magvakkal, vagy zöldfűszerek adagolásával.
A kutakodás során egyre mélyebbre ástam magam az alapvető információk sokaságában. A legfontosabbnak információk közül számomra a következőek voltak, mely tulajdonságokat a liszteken is jelölik:

1. milyen gabonából készült az adott liszt, (a liszt kódon ez az első betű)
2. milyen méretűre őrölték, azaz a szemcsenagysága a lisztnek, (a liszt kódjában a második betű, esetlegesen a harmadik is)
3. mennyi a hamutartalmuk, azaz mennyi héjanyag van a lisztben. (ezt a liszt kódjában szereplő szám jelöli)

Az új keletű rajongásom: a távol keleti konyha iránt eredményezte hogy van már itthon kukorica és rizslisztem is. De az hogy a búzalisztnek is jóval több "fajtája" van, ez teljesen újdonság volt számomra. Azt is  tudatosult bennem hogy milyen jól is teszem, hogy a réteslisztet többször használom, mint a sima finomlisztet. Hiszen a tapasztalataim szerint, nem csak én vagyok ilyen kis tudatlan a mai háziasszonyok között, hogy megelégszik a finomliszttel. Sokszor használom panírozáshoz, (jóval könnyebb vele maszatolni) vagy a pizza tésztához, (ropogósabb lesz a tészta, és nem nő meg túlságosan) esetleg bizonyos süteményeknél is használom. Eddigi a tapasztalatom helyesnek bizonyult, de most már azt is tudom hogy miért van ez így: a réteslisztnek magasabb a sikértartalma és a szemcsenagyságnak köszönhetően kevesebb folyadékot is vesz fel.  A jövőben tervezek egy időt, amikor külön-külön elkészítek sütiket a két liszt felhasználásával, úgy: hogy minden egyéb alapanyag ugyanaz legyen, ugyanabban az edényben, igyekszem ugyanúgy elkészíteni, nagyon kíváncsivá tesz az eredmény szempontjából.
Az olvasgatás után, csakis a vásárlás volt meglepőbb számomra, irány a bolt! Azonnal igyekeztem a lisztekhez, és még soha nem tűnt fel hogy ilyen hosszú ez a sor, ilyen sokféle gyártó, ilyen sokféle jelöléssel. Csak álltam ott, és elolvastam mindet egyenként, mint egy hatéves kislány aki azokban a régi típusú édességboltokban áll, ahol a polcok csak úgy roskadoznak a különböző üvegekben, különböző méretű, és formájú, a szivárvány minden színével rendelkező nyalánkságok között éhezve a sok finomságra. Megnéztem magamnak mindet egyenként, és megkerestem az oly áhított BL-80-as típusjelzésű csodát is. Voltak különböző gabonafélékből, különböző szemcsenagyságú, különbözős sikértartalmú lisztek is, leginkább a grahamliszt (GL), a rozslisztek különböző változatai és a tönkölybúzaliszt lepett meg, le is vontam a következtetést: itt van még mit tanulni! :) Fura hogy eddig hogy elmentem mellettük, mindig megkerestem a finomlisztet és a réteslisztet, tettem kettőt-kettőt a kosárba és igyekeztem is tovább, mintha nem is lenne fontos hogy mit is vásárolok...Valamint további meglepetés volt számomra a különböző sütőporos lisztek, de azt sajnos nem tudtam hogy milyen arányban vannak bekeverve, az ára aránytalanul magas volt, így úgy döntöttem maradok a saját magam fajta kevergetésnél... :) A vásárlás során annyira biztos voltam már a dolgomban hogy egyből nem is egy, hanem két csomaggal került a kosárba.

Na de túl sokat beszélek,  a recept rendkívül egyszerű, mind hozzávalókat, mind a tésztával való foglalkozást tekintve: (bögre: 2,5 dl)

1. 3 bögre BL-80 liszt
2. 1,5 bögre víz
3. 1,5 tk só
4. egy csapott tk instant élesztő.

Elfelejteni is nehéz lenne. :)

Az összeállítás is rendkívül egyszerű: A liszthez hozzáadom a szükséges mennyiségű sót és instant élesztőt:

Összekeverem, majd a szükséges mennyiségű vizet is hozzáadagolom, és néhányszor megkeverem:

Nagyjából nokedli jellegű tésztát kaptam, a dagasztó tálat lezártam és a tésztát magára hagytam egészen 12 órára. Péntek este tízkor állítottam össze, hiszen szombaton mindig szeretek sokáig lustizni, és nem bírtam volna kivárni más időpontban a 12 órát. :) Az eltelt idő után a következő eredmény várt:

Majd néhányszor, liszttel átforgattam:

Alaposan beliszteztem az összes oldalát, és hagytam megint fél órát pihenni:

Közben egy nagy jénait alaposan felforrósítottam a sütőben, melyet előmelegítettem nem kevesebb mint 250 fokra. Majd belefordítottam a tésztát, és megszórtam némi liszttel:

Lefedtem és fél órára mehetett a forró sütőbe:

Fél óra után lekerült a fedő, és újra visszatettem:

Elvileg további 20-25 percig sülnie kellett volna, de szerintem az én sütőm forróbb lehet mert az alja megpirtyant, de kárba nem veszett, időben észrevettem, és tíz perc elteltével kivettem!

Úgy éreztem vártam már eleget, úgyhogy még forrón kivadásztuk az edényből, és azonnal fel is szeleteltem:

Az eredmény csodálatos lett! Úgy falatoztam belőle mintha bélszínt ennék, szarvasgombás raviolival, sáfrányos mártásban és hatalmas gyönyörűséges parmezánforgácsokkal. Pedig csak kenyér volt, házi készítésű isteni selymes vajjal és néhány szem sóval... Semmi más, csak kenyér, mely még ilyen ízletes nem volt a számban, ropogós héja, meleg lukacsos puha belseje volt!!!  Minden kezdő háziasszonynak azt javasolnám, készítse el, ha egy kis önbizalomra van szüksége, ez tökéletes megoldás! Még öt nappal később is rendkívüli elégedettséggel és büszkeséggel tölt el... pedig csak kenyér... :)