Pulykacomb marokkói lélekkel

Mostanában túlságosan érdeklődök más nemzetek konyhái iránt, ezért rengetek műsort megnézek a témával kapcsolatosan, újabban könyveket is olvasok, most kaptam egy könyvet melynek a cím: Csodás indiai konyha. Nagyon izgalmas... de erről egy külön posztban szeretnék írni. Ami mégis ide vágna: eddig mindig azt hittem hogy a magyar konyha mennyire fűszeres, vannak ám nemzetek amelyek javában túlszárnyalnak rajtunk... nemcsak a felhasznált fűszerek mennyiségét, de számukat tekintve is. És ez igen a keleti konyha, ma néztem egy műsort, melyben a marokkói konyha játszotta a főszerepet. Teljesen elkápráztatott a fűszerek sokfélesége, a zöldségek és gyümölcsök rengetege, és a receptek fantasztikus változatossága, ez a műsor ihlette a mai vacsoránkat. Nagyon érdekes volt ahogy a kultúrát bemutatta a film, amit sikerült nagyjából leszűrnöm a műsorból: rengeteg gyümölcsöt, zöldséget fogyasztanak, húsból: leginkább a csirke és a bárány a jellemző, de gyakran készítenek halakat. Fűszerek használatában: hasonló az indiai ételekhez, rendkívül sokféle fűszert használnak, számtalan keveréket, melyeknek mágikus hatást tulajdonítanak. Marokkó egyik legmeghatározóbb íz és aroma szerepét az őrölt római kömény adja meg. A leggyakrabban használt fűszerek ezen kívül a paprika, kurkuma, gyömbér, ánizskapor, fahéj, bors, cayenne bors, koriander, és természetesen igen nagy mennyiségben használják ezeket a fűszereket. Nagyon érdekesnek találtam hogy az étkezés alatt egy hatalmas tálat körbeültek a vendégek, és jobb kézzel fogyasztották, (a bal kéz számunkra tisztátalan, és egészen más a funkciója) de csakis a saját területükről vehettek. Rengeteg ételt készítenek hosszú órákon át át, cserépedényben sütve, úgy hogy több zöldséget, rengeteg fűszert, általában bárányhússal, szaftos végeredményt kapnak, melyet mindig kenyérrel és/vagy kuszkusszal tálalnak. De erről rengeteget lehetne még beszélni, hiszen fűszerekben, alapanyagokban és kultúrában  varázslatosan változatos népség... Úgyhogy inkább lássuk az első receptet, melyet Marokkó ihletett:

Mivel hirtelen ötlettől vezérelve akartam hasonló ételt készíteni, és az én konyhám nincs felkészülve tökéletesen az ilyen ripsz-ropsz megmozdulásaimra, ezért néhány hozzávaló tekintetében kompromisszumot kellett kötnöm. Tudom a pulyka nem feltétlenül jellegzetes alapanyag Marokkóban, de nekem most ez volt kéznél. Első körben megtisztítottam néhány répát, és nagy darabokra vágtam, annak függvényében, hogy hosszú ideig fog párolódni az edényben. Egy nagy fej hagymát kettévágtam, és vékony szeletekre szeleteltem, egy egész paprikát apró kockákra vágtam, majd egy jénaiba dobtam, kevés olaj társaságában:

Majd egy palacsintasütőben a következő fűszerek pirítása következett: római kömény, koriander, szegfűbors, babérlevél és némi mustármag:

Amikor elkezdtek illatozni a fűszerek, néhányszor körkörös mozdulatokkal megmozgattam a serpenyőben őket, és már mehetett is a mozsárba:

Került még bele: gyömbér, piros csemege paprika, pici chili és bors:

Majd feszültséglevezetésként porrá őrlés, került bele még só és olaj:

Majd a husi került a jénaiba, és rá a fűszerkeverék:

Alaposan összeforgattam, két deci vizet is tettem rá, majd mehetett lefedve a sütőbe 170 fokon - hiszen igen hosszú távra terveztem. Két órával később kivettem, hogy megforgassam:

Megforgattam, és újabb egy óra várt rá a sütőben, kicsit magasabb hőfokon, úgy 200 fok körül:

A film alapján öt hat órán át is sütik az agyagedényben ezeket az ételeket, de én nagyon türelmetlen voltam, ráadásul nem is bárány volt a jénaiban... Így is rettenetesen omlós és ízletes lett, friss kenyérrel tálaltam - kuszkusz hiányában, amit még soha nem ettem, de mindenképp arra vágytam volna. 

Mindenesetre siker volt első nekifutásra.