Túrógombóc

Mint tudjuk nem rajongok a túrógombócért, de most ráakadtam egy olyan variációra, amiről bátran állíthatom hogy: TÖKÉLETES, néhány apró mozdulattal, és némi odafigyeléssel egészen különleges, összehasonlíthatatlan eredményt kaphatunk, az első variációhoz képest, amit már gyorsan száműztem az életünkből! :) Ide már nem kell semmi meglepetés meggy a belsejébe, mert önmagában is tökéletes lesz az eredmény. :) Édesanyám és az én közös barátnőnknél akadtam rá, először nem is kértem, de amikor megtudtam hogy a kicsi lány: Lina segítségével készült, nem volt szívem visszautasítani, és milyen jól tettem! Olyan kellemes meglepetés volt hogy csak na :) Gyorsan elkértem a receptet, és már két alkalommal készült nálunk azóta... A recept melyet kaptam a következő:

"Hozzávalók: 2 tojás, 3dkg margarin vagy vaj, 50 dkg tehéntúró, 4 csapott evőkanál búzadara, só.

 

A tálaláshoz: 4 evőkanál zsemlemorzsa , 5 dkg vaj

 

A tetejére: 2-3 dl tejföl,2-3 evőkanál cukor.

 

A tojások sárgáját 3 dkg olvasztott margarinnal simára keverek, a túrót szitán áttörjük(én nem szoktam) ,a darával együtt a tojássárgájához adjuk,1 mokkáskanál sóval. A tojásfehérjét habbá verjük, óvatosan a túróamasszába forgatjuk. 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy a dara megdagadjon. a vajban a zsemlemorzsát megpirítjuk. Forró vízbe tesszük a gombócokat, ha feljött a tetejére 6-8 percig főzzük lassú lángon, és hideg vízbe szedjük. Morzsába hempergetjük, tejföllel ízesítjük és JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK HOZZÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

 

Természetesen megint nem tudtam ellenállni annak, hogy némileg saját ízlésünkhöz alakítsam a receptet.  Ez nálunk nem főételként, inkább minden alkalommal desszertként kerül az asztalra, így jó nagy mennyiségű cukorral, kevés vanília magokkal és némi friss citromhéjjal bővítettem a leíráson.

Először habverővel alaposan összedolgoztam 3 tojássárgáját vagy négy deka vajjal, majd belekerült a só, és a túró, robotgéppel alaposan összedolgoztam, belekerült 4 csapott evőkanál dara, majd a sok cukorral kemény habbá vert tojásfehérje, kis adagokban óvatosan összeforgatva. Ekkor a következő eredményt kaptam:

Mehetett a hűtőbe, igen lágy, folyékony és habos ilyenkor a massza, egy órát pihent. Anya titokban csempészett még némi búzadarát a masszába, de sajnos nem tudta megmondani mennyit, mert jó szokásához híven, csak úgy a zacskóból öntött még hozzá - hát igen, a nem méricskélést is tőle tanultam! :) Végül mégiscsak kicsit lágy volt a massza, de valójában ez a titka saját véleményem szerint. Majd kifőztem a gombócokat - jó maszatos munka, de megér minden egyes rászánt pillanatot. :) Majd hideg vízbe helyeztem őket. Ami nagyon fontos: csakis nyugodt lelkiállapotban készítsük, mert ezek a gombócok, olyanok mint a rossz gyerekek, ha nem elég odafigyeléssel, és óvatossággal bánunk velük, máris kész a katasztrófa... A gombócokat vajon pirított cukros zsemlemorzsába forgattam. Házi tejfölt vaníliás cukorral bekevertem, ezzel tálaltam, és került még a tetejére némi csokoládé. A csoki a whisky krémes csokitorta bevonatából maradt, mely sok mézzel volt összekeverve, hűtőszekrényben szépen megszilárdult, de elég lágy ahhoz hogy csodás-hosszú gyönyörűséges csoki "forgácsot" gyártsunk belőle, fantasztikusan olvadozó dekoráció, amely minden desszertnél kéznél lehet:

Mindenképp még egy megjegyzést megérdemel a recept, eddig hajlamos voltam kekszmorzsát használni, de most mindenképp úgy gondolom az túlságosan por alapú, nem érvényesülnek a textúrák, és fullasztó lehet evés közben. A lágy, könnyű gombóchoz sokkal inkább passzol egy kis édes zsemlemorzsa...