Villámgyors tejszines karalábéleves nokedlivel és zöldfűszeres bombával... :)

Herryvel elmentünk piacolni, hatalmas nosztalgia ragadt magával, amikor szemben találtam magam egy hatalmas kupac, igazi hamisítatlan gyönyörűséges lila karalábéval, manapság szinte csak a fehéret árulják, hiszen az "biztosan" nem fás... Mégis jól esik az embernek az egyik gyerekkori kedvenc zöldségével találkozni, hiszen hihetetlen mennyiséget ettünk meg belőle nyersen is, kiszaladtunk a kert hátuljába keresztapámnál, felszedtük, csak úgy ímmel-ámmal megtisztogattuk, anya ugyanilyen "alapossággal" meghámozta, és már mehettünk is tovább újabb kalandok után a kert végébe. :) Szerettem mindenhogy: nyersen, párolva, rétegezve jénaiban, rántva... igen, a fehér karalábéhoz nem fűznek ilyen emlékek, épp ezért ez a csodás érzés sem kerít soha a hatalmába... Mivel az utóbbi időben igyekszem nyitottabban viszonyulni a számomra ismeretlen ételek felé, ezért úgy döntöttem, ideje tejszínes levesként kipróbálni...

Épp csak elkezdtem meghámozni ezt a csodát, Herry máris az ajtóban termett, és leteremtett hogy milyen idétlen vagyok, kivette a kezemből a zöldséget, és ezzel meg is oldotta nekem a recept legnehezebb részét. :) Mivel nagyon éhes voltam, ezért úgy döntöttem hogy, a karalábét lereszelem, ezzel is minimalizálva a főzési időt, fűszerezésként reszeltem hozzá egy fél fej hagymát és egy gerezd fokhagymát is:

Kevés napraforgó olajon fűszerekkel (sóval és sok fehér borssal) alaposan körbeforgattam a nyers zöldségeket, amikor egy picit kezdtek lepirulni, felöntöttem egy kevés száraz fehérborral, majd vízzel és egy húsleves kockával tovább ízesítettem, sajnos nem volt elegendő időm egy jó zöldségalaplevet készíteni, ezért beértem a kockával. A napraforgóolaj pedig a nosztalgia miatt szükséges, hiszen ragaszkodom a gyerekkori emlékekhez, az én gyerekkoromban még nem lehetett olíva olajat kapni, így az eredeti alapanyagokhoz hűen készítem, egyébként az olíva nagyon elvinné az ízét... :) Ez pedig nem egy flancos Michelin csillag-os fogás, csak egy falusi puritán ízletes karalábéleves. A reszelés miatt tényleg csak néhány pillanatra van szükség az elkészüléséhez, ezért gyorsan előkészítettem a recept zöldfűszeres részét:

 Szerettem volna ha minél ízletesebb, kerek egész étel kerül az asztalra, ezért a következő ízesítőket használtam még:

• majoranna
• kakukkfű
• tárkony
• borsikafű
• petrezselyem
• bazsalikom.

 Mindet a tejszínbe kavartam, hiszen a tejszín már csak alig néhány percre - pontosan - egy rottyantásniyra kerül a levesbe, és az elegendő a zöldfűszerek aromájának felvirágozására, hiszen a hosszan tartó hőkezelésben azok elveszítik csodás ízeiket. Került még a tejszínbe egy kevés kukoricakeményítő, a sűrítés segítésére, hiszen nem akartam túl vékony levest, legyen egy kicsi teste... :)
Majd gyorsan bekavartam egy tojásból nokedlit, ami nálam ez igen érzékeny pont, csakis egyféleképpen lehet a kedvemre készíteni, soha nem bírtam felfogni, hogy lehet az hogy ennyire kevés hozzávalóból készülő, egyszerű tésztát, hogy készíthet mindenki másképp. Én nem csak köretként, vagy levesbetétként szoktam készíteni, nekünk akár főételként is az asztalra kerül. Nokedlikészítés szempontjából nálam több alapszabály is van, jelenleg én így készítettem:

1 db tojás

finom liszt

Alapszabályok:

- Ha levesbetétnek készítjük, akkor kissé keményebbre hagyom a tésztát, mert nem finom ha néhány óra alatt felpuhul!

- A tésztába nem teszek sót, csakis a főző vízbe!

- A tésztába  nem kerül más: csakis tojás és finomliszt, semmi víz!

- Nem használok nokedliszaggatót, csakis a műanyagedényből egyenesen a forrásban lévő vízbe szaggatom a tésztát, egy arra tökéletesen alkalmas vékony anyagú lemezkanállal!

- Nagyon ritka ha főételnek készítem, hogy az alaptésztán változtatok, szívesebben variálom inkább a szószokat, legutóbb egy kis füstölt szalonnával készített, párolt brokkolis sajtszósszal készítettem.

 Most levesbetétként hasznosítottam, közvetlenül a levesbe szaggattam kiskanállal:

Mire a végét is kiszaggattam kész volt az egész leves, csak a tejszín hiányzott, azt hőkiegyenlítéssel tettem a levesre: a kis edénybe óvatosan kis adagokban felengedtem a forró levessel, mikor már majdnem megtelt, visszaöntöttem az egészet a lábasba, csak egy rottyanást vártam meg, kevertem rajta néhányat és kerülhetett is a tányérra:

Nagyon finom lett, ha gyerekkoromban tudtam volna hogy ez ilyen finom, soha nem hagytam volna ki... :)

Nincs is jobb reggelire mint egy jó fűszeres rántotta baconnel, salátával és friss tejjel...

Lecsós jérce májjal töltött burgonya

Nem is értem az étel indíttatását, hogyan pattant ki az agyamból hogy ilyesmit készítek, hiszen eddig nem volt még rá alkalom... :) Mindenképp valami különlegesre vágytam... :)
Burgonyákat alaposan megsúroltam, de nem hámoztam meg, félbe vagdostam, alaposan befűszereztem: só, bors, chili, és némi répával, kevés rosé-val és kicsi vízzel, néhány kocka margarinnal összekészítettem:

Fedő alatt sütőben alaposan megpároltam, majd a burgonyákat karalábé vájóval kikapartam:

A töltelékhez a hagymát megpirítottam, alaposan befűszereztem sóval borssal:

A májakat rátettem, és néhány perc alatt megsütöttem:

Közben előkészítettem egy szem paradicsomot felvágtam, egy paprikát, vékony szeletekre daraboltam, egy gerezd fokhagymát vékony szeletekre vágtam:

Majd a zöldségeket és némi majorannát a májra tettem:

Kissé megfonnyasztottam a zöldségeket, nagyon vigyázni kell, gyorsan kell dolgozni, hiszen a máj pillanatok alatt túlsül:

Majd hozzákevertem a fűszeres burgonyákból eltávolított részeket:

Alaposan összeforgattam, majd visszatöltöttem a krumplikba:

Megszórtam sajttal:

Majd sütőben rágrilleztem:

Nagyon fincsi volt... szerintem...

CsibeBurger salátával - fogyókúrás menü :)

Annyira fogyókúrás - szerintem - hogy az elfogyasztás után, csak elhatalmasodott rajtam az éhségem... :) Mindennek ellenére mégis megosztom veletek, hiszen az ételek iránti hedonizmusomat így is fedi - valamilyen szempontból, csak nem a szokásos: csülköt káposztával kategória! :) Jelen esetben is, mint más normális alkalmakkor két fő alkotórész alkot egy ételt, most: speckó húspogi és saláta.

A husival drága anyósom lepett meg, hiszen soha nem jutna eszembe hogy csirkemellből kérjek darálthúst, helyesbítenék: eddig nem jutott eszembe... :) De így nem olyan rostos, egyáltalán nem száraz a hús hőkezelés következtében... a darált húst alaposan befűszereztem: só, bors, chili, ketchup, mustár. Ütöttem bele két tojást és kevés kukoricalisztet, a változatosság kedvéért nem a szokásos búzalisztet használtam. Magára hagytam pácolódni, majd egyforma gombócokat gyúrtam, kilapogattam és kevés olívaolajon kisütöttem:

A saláta végtelenül egyszerű, uborka, avokádó, paradicsom, tévé paprika és kaliforniai paprika, mindezt nagyon egyszerűen jégsalátában tálaltam, egy végtelenül egyszerű öntettel, ami levendulás borecet, kevés mustár - a visszaköszönő ízek kedvéért, hiszen a husi fűszerezésére is használtam - tengeri só, frissen őrölt színes bors, és egy kevés kakukkfű, némi olívaolajjal, ezt alaposan elkevertem habverővel és átforgattam benne a zöldségeket:

Volt aki nem kérte a salátában tálalást:

Mindenkinek bátran ajánlom...

Megint oldalas... soha nem elég! Édes és sima serpenyős burgonyával

Oldalas minden formában jöhet, tényleg a kedvencem, most is saját pácot készítettem a husihoz, megint a mozsarat kaptam kézhez, tengeri só, fekete bors, chilli, római és hagyományos kömény, valamint egy darab szegfűbors - nem tudom az miért kellett, csak az erős lelki késztetés hatására tettem bele:

Alaposan ízzé-porrá zúztam, és jöhetett a többi fűszer: házi pirospaprika őrlemény, kevés ételízesítő, némi porrá zúzott babérlevél (egészen másmilyen ízt kölcsönöz, mint egészben), szárított rozmaring, még só, egész fokhagyma és az általunk készített friss őrlemény:

Előkészítettem a főszereplőt is, egyszerűen hideg vízben alaposan kiáztattam:

Majd némi napraforgó olajjal bekevertem a fűszerrengeteget:

Bekentem a főszereplőt, és a tetején elhelyeztem a csínos kis fokhagymákat:

Majd lefedve bő 24 órára betettem a hűtőbe, és igyekeztem megfeledkezni róla... :) Közel sem könnyű feladat! A hagyományos része ezzel megvolt az ételnek, de az utóbbi időben vadásztam az édesburgonyára, de sehogy sem sikerült horogra akasztanom. Lévén hogy még soha nem ettem, nem vállalhattam a teljes kockázatot, úgy döntöttem hagyományos burgonyával együtt készítem. Sikerült néhány darabhoz hozzájutnom, és nem csekély megelégedésemre a mamlasz pénztáros újburgonya árban adta az egyébként 790 Ft-os kilónkénti  terméket, így mind összesen 90 forintomba került, ami  majdnem egy teljes kilót tett ki, összesen 3 darab:

Érdekes mód már a hámozásnál feltűnt néhány apróság: egészen másmilyen az édesburgonyát hámozni, sokkal keményebb, erősebb, és a víztartalma sokkal kisebb.  Emlékszem, az ízével meg nem is igazán tudtam mit kezdeni, de ezekből a tulajdonságokból, azt gondoltam sokkal nehezebben fog megpuhulni... tévedtem!

Így ide is gondoskodnom kellett a pácról, mindenképp visszaköszönő ízekre vágytam, hogy a kontrasztok különbsége mellett az ízekben hasonlóságok jelenhessenek meg, viszont mivel az oldalassal fűszerénél a mozsárral sikerült levezetnem a felesleges feszültséget, így most a másik szokásos módszeremet választottam, van nekem egy régi frankó kis kávédarálóm. Másra nem alkalmas... viszont a fűszerekhez gyakran használatba veszem. Fűszerezés: tengeri só, paprika, őrölt babérlevél, rozmaring, bors, chili és újdonságként jött némi szárított kakukkfű:

Gép üzemben, majd látható: annyira nem lesz por állagú, mint a mozsárnál, de arra most nincs is szükség:

A köretet feldaraboltam:

Némi olajjal megcsorgattam, és összekevertem a fűszerekkel:

Majd kevés kockára vágott vajjal is megkínáltam, kevés vizet is öntöttem alá és titkon néhány korty édes fehér bort is belecsempésztem, lefedtem és a sütőben alaposan megpároltam:

Hasonlóképpen bántam el az oldalassal is, pácolás után fedő alatt magas-egyenletes 200 fokon átpároltam - nem kevés idő kell hozzá - majd fedő nélkül még magasabb hőfokon alaposan megpirítottam:

Majd az alaposan megpárolódott körettel tálaltam:

Nagyon fincsi volt, bár anyukám nem rajongott a jutányos áron szerzett édesburgonyáért, azért mégiscsak elfogyott:

Az édesburgonya íze egészen más, mint amire számítottam, talán: sütőtök, répa és burgonya 40:30:30 arányú tökéletes házassága, még akkor is ha ebben a tökéletes frigyben hárman vesznek részt... :) Fog még szerepelni a repertoáromban... :)

Paprikáscsirke - az örök nagy kedvenc

Szentül hiszem hogy minden magyar ember életében van időszak amikor ez a lehető legnagyobb kedvenc, igazi autentikus, ha lehet ilyet mondani a "legmagyarabb" magyar étel, mármint ami a népszerűségét illeti biztosan állíthatom... :) Mindenkinek megvan a tökéletes receptje, és természetesen mindenki más alapvető fogásokra esküszik, és mindenki szentül állítja, csakis az Ő saját receptje lehet e legtökéletesebb! :) Nekem is van egy ilyenem, én tisztában vagyok vele hogy nem az eredeti, de a mi családunk csakis így szereti. Első körben tisztáznom kellene a fejemben vajon mi lehet a különbség a paprikás csirke és a csirke pörkölt között... igazából fogalmam sincsen, csak a saját elképzelésem szerint: a pörkölt több hagymával készül, a paprikás csirkébe pedig a főzés során belekerül a tejföl. Na én ennek a két ételnek a tökéletes kombóját teszem asztalra, ha ilyesmit készítek, ráadásul ugyanolyan a szertartásossággal tudom készíteni, mint a Húsleves-t. De ezt én is rettenetesen szeretem, két egyszerű oka van a két elkészítés időbeni igen nagy távolságnak... Ad.1.: szerény véleményem, és meggyőződésem szerint csakis nagy mennyiség készítése esetén lesz eléggé ízletes, és mint tudjuk, az utóbbi időben teljesen ráálltam a kis mennyiségekre, a felesleges "maradék" képződés elkerülése végett. Ad.2.: csakis olyan csirkéből fincsi aminek a bőre is megvan, ennek takarítása nálam nagyon durván időigényes folyamat, amit az utóbbi időben igyekeztem szintén lecsökkenteni, hiszen egyéb ezer dologra is figyelnem kell...
A lényeg: csakis első osztályú alapanyagok felhasználásával érdemes belekezdeni, mint tudjuk, ez nem túl egyszerű a mai kínálat mellett, ez is nagy mértékben megnehezíti a dolgunkat... Mind csirkéből, de még paprikából is házit használok... :) Vagyis igyekszek...
Szeretem ebben az ételben a csontosát, sokkal intenzívebb, ízletesebb lesz, jelenleg a következő csirke egyes részeit válogattam össze, alap esetben az ember egy csirkéből elkészíti, vagy kettőből, de  én most összeválogattam az alkotóészeket:

• 2 kiló egész comb, alsó és felső
• 2 db farhát
• 6 db szárny

Nagyon szeretem a szárnyát, de tutira valami ünnepnek kell lennie hogy megcsináljam, hiszen a combját lenyúzom, és kész, de a szárnyával ugyanezt tenni nem olyan egyszerű... és csakis úgy finom ha rajta van a szaftos ízletes bőre... így első körben megperzselem, majd késsel esek neki: eltávolítom a nagyobb tokokat, és ha a szükséges, akkor a szemöldökcsipeszt is magamhoz ragadom, és azzal sem kímélem, egyetlen egy tok, sem szőr nem maradhat, mert akkor utána egy ideig nem bírom megenni a húst. Természetesen ebből már vélhető hogy csakis az általam készített csirkét eszem meg, és természetes amit anyukám csinál, hiszen valahonnan származtathatjuk ezt a fene nagy finnyásságomat. :) A fent említett mennyiség előkészítése "röpke" két órát vett el az életemből, úgy hogy a türelmem a határaihoz ért, és a combokat pillanatok alatt megnyúztam, távolról szépnek tűnt a hús, közelről egyáltalán nem, alaposan meg kellett perzselnem, kapargatom, késeztem és a csipeszelés sem maradt el. A tennivalókat figyelembe véve, úgy döntöttem: amit lehet nem erőltetek, így nyúztam a combokat:

Majd előkészítettem a szükséges zöldségeket: három nagy fej hagyma, egy adag fagyasztott paradicsom és paprika, még paradicsom egy gerezd fokhagyma és még kevés paprika. A paradicsomokat és a paprikát összepürésítem, ezt csak azért mert én nem szeretem az ételben az említett zöldségek héját, a hámozás a "szokásos" módszerrel, túl körülményes, van még elég dolgunk, minthogy elkezdjük leforrázni a paradicsomot, jeges vízbe tenni és lehúzni a héját. A botmixer két pillanat alatt elintézi helyettünk, így sem leforrázni nem fogjuk magunkat, és az összes hibalehetőséget is kizárjuk:

Majd folytatjuk az előkészítést: a hagymát nagyon apróra vágjuk, a fokhagymát szeletekre, majd kisebb darabokra kaszaboljuk, és ezt hozzá adjuk a paradicsomos - paprikás péphez, amit tovább ízesítek csípős piros arannyal és egy kevés gulyás krémmel:

 Ezennel az előkészítésen túl vagyunk, ezek után már csakis jó része következik a főzésnek, lehet sokat megköveznek, mások alap törvénynek tartják - köztük én is - a paprikás csirkét csakis jóféle házi zsírral szabad indítani, erre én most rátettem a farhátakról levagdosott, alaposan megtisztított bőr darabkákat:

Alaposan megsütöttem, majd az apróra vágott hagyma is rákerült:

Kissé üvegesre pároltam, majd amikor már láttam hogy a hagymából kiáramló víz elpárolgott, lehúztam a tűzről az edényt, és amikor kissé lehűlt a zsiradék, szép nagy adag piros paprikával meghintettem, azért fontos a felesleges víz elpárologtatása mert a paprikában lévő szín és ízanyagok a tiszta zsírban tudjak a leghatékonyabban kioldódni:

Alaposan megkeverem:

Majd néhány korty vízzel hígítom. Itt a második szabály: miután újra elpárolgott a víz, újabb néhány korty következik, én összesen hétszer ismétlem ezt meg. Nem tudom hogyan alakult ki ez nálam, de szent meggyőződésem, hogy így lesz tökéletes a szaftja a pörimnek, hiszen így tökéletesen szétfő a hagyma, és egy rendkívül ízletes sűrű szaft lesz az eredmény. :) Szertartásosan végzem, ha nem ismételném meg az adott számot, szerintem nem is ízlene. :) Amikor hetedjére is elpárolgott a víz a hagymáról, jöhet a paprikás-paradicsomos, fűszeres massza a fokhagymával. Majd szépen egyenként beleteszem a husikat:

Óvatosan beleforgatom:

Következő arany szabály: Soha nem teszek plusz vizet a pörire, tökéletesen elegendő az, ami kifő a husiból. Alacsony lángon magára hagyom. Ha alaposan megpuhult, és igazán a zsírjára pirult, kiszedem:

Igazán tökéletes csakis nokedlivel lehet, de most idő hiányában, hiszen közben készült az oldalas is édes burgonyával... így tésztát készítettem, kicsit megcsorgattam a szafttal, és házi tejföllel tálaltuk! 

Vanília esszencia... erre várunk rééég... :)

Hát ez egy igen régi story, hónapok óta tervezem... elolvastam vagy ezer elkészítési módot, találtam megfelelő áron vanília rudakat, sok idő volt mire megrendeltem, azt nem is említve mire megérkezett... De érdekes módon arra tisztán emlékszem, hogy amikor megérkezett mennyire rohantam haza a munkából, hogy a postán felvehessem a csomagocskámat, legalábbis az érzés tisztán megvan. :) Micsoda izgalommal vittem haza és bontottam fel... aztán megint sok idő volt mire kiválasztottam a megfelelő alkoholt.. :) Minden recept azt írta hogy nem kell jó minőségű... azért én egy közép kategóriát választottam, nem akartam a leggagyibbat a drága vanília rudakhoz. Az utasítások és arányok is nagy mértékben eltértek, így én a saját megérzéseimre hallgattam, úgy döntöttem fél liternyi vodkát használok fel, egyes receptek azt írták hogy decinként 1 rudat, mások szerint fél literbe 15 rudat is tehetünk... egy arany középutat választottam, és úgy döntöttem 10 rudat használok fel, egyes iránymutatásokhoz képest ez igen nagy mennyiség, másokhoz kevés... De döntésem szerint: egyszer megcsinálom, tisztességesen, és szeretném ha hosszú évekig bejárna, így ezt tartottam ésszerűnek. Kiválasztottam a "feláldozható" orchidea terméseket:

Mellé készítettem az egyéb hozzávalót, ami egy szép üveg vodka:

A rudakat egyenként felvágtam és beleügyeskedtem az üvegbe:

Rátekertem a kupakot, és alaposan felráztam:

Minden egyes eltelt nappal szebb és szebb színe lett:

Életem egyik leghosszabb várakozása sikeredett.. hiszen mindig türelmetlen vagyok... :) Most mégis összejött hogy 3 héten keresztül nem bontottam meg az üveget, csak minden egyes nap alaposan összeráztam, legalább egyszer, de volt olyan nap amikor fél óránként visszatértem és újra és újra elcsodálkoztam a változás mértékén, ja és az összerázogatás sem maradt el félóránként sem, mindenképp gyorsítani szerettem volna a folyamatot! Három hét után én sem várhattam tovább, megtörtént az első kibontás... Fantasztikus, varázslatos, és bódító illata lett a vodkának, bár egyértelműen érződött: ez még vodka... így tovább vártam. Most járunk a negyedik héten túl és ismét szembe tűnő a változás, bár a mindennapi rázogatásról és "vizslatásról" már nem tudok leállni... :) Egyre előtejesebb, intenzívebb vanília érződik rajta...Az a típusú illat amit nem hasonlítható az eddigi életem során beazonosított aromával, ez egészen új, annyira energikus hogy soha többé nem fogom tudni elhessegetni a gondolataimból, és soha többé nem fogom összetéveszteni azzal amit gagyi és hitvány aromával, melyet nap mint nap megvásárolhatunk a közértekben. Ha tehetem soha többé nem használok mást csakis igazi vaníliarudat, bár azzal is tisztában vagyok hogy, ez csak az első lépés az alapanyagok igényessége iránt, hiszen vaníliarúd és vaníliarúd között is nagy különbség lehet, de eddig ezt még nem állt módomban megtapasztalni, vagy legalábbis kiérezni, lehet az én érzékszerveim alkalmatlanok erre a feladatra. Jelenleg az ötödik héten túl vagyunk, fantasztikus színe és illata van az esszenciámnak:

Alig várom hogy lassan használhassam, de addig nem fogom amíg napról napra illatosabb, kivárom amíg megáll ez a nagyon egyértelmű változás, amikor már nem lesz ilyen intenzív a zamat változása... Fenséges!