Megint oldalas... soha nem elég! Édes és sima serpenyős burgonyával

Oldalas minden formában jöhet, tényleg a kedvencem, most is saját pácot készítettem a husihoz, megint a mozsarat kaptam kézhez, tengeri só, fekete bors, chilli, római és hagyományos kömény, valamint egy darab szegfűbors - nem tudom az miért kellett, csak az erős lelki késztetés hatására tettem bele:

Alaposan ízzé-porrá zúztam, és jöhetett a többi fűszer: házi pirospaprika őrlemény, kevés ételízesítő, némi porrá zúzott babérlevél (egészen másmilyen ízt kölcsönöz, mint egészben), szárított rozmaring, még só, egész fokhagyma és az általunk készített friss őrlemény:

Előkészítettem a főszereplőt is, egyszerűen hideg vízben alaposan kiáztattam:

Majd némi napraforgó olajjal bekevertem a fűszerrengeteget:

Bekentem a főszereplőt, és a tetején elhelyeztem a csínos kis fokhagymákat:

Majd lefedve bő 24 órára betettem a hűtőbe, és igyekeztem megfeledkezni róla... :) Közel sem könnyű feladat! A hagyományos része ezzel megvolt az ételnek, de az utóbbi időben vadásztam az édesburgonyára, de sehogy sem sikerült horogra akasztanom. Lévén hogy még soha nem ettem, nem vállalhattam a teljes kockázatot, úgy döntöttem hagyományos burgonyával együtt készítem. Sikerült néhány darabhoz hozzájutnom, és nem csekély megelégedésemre a mamlasz pénztáros újburgonya árban adta az egyébként 790 Ft-os kilónkénti  terméket, így mind összesen 90 forintomba került, ami  majdnem egy teljes kilót tett ki, összesen 3 darab:

Érdekes mód már a hámozásnál feltűnt néhány apróság: egészen másmilyen az édesburgonyát hámozni, sokkal keményebb, erősebb, és a víztartalma sokkal kisebb.  Emlékszem, az ízével meg nem is igazán tudtam mit kezdeni, de ezekből a tulajdonságokból, azt gondoltam sokkal nehezebben fog megpuhulni... tévedtem!

Így ide is gondoskodnom kellett a pácról, mindenképp visszaköszönő ízekre vágytam, hogy a kontrasztok különbsége mellett az ízekben hasonlóságok jelenhessenek meg, viszont mivel az oldalassal fűszerénél a mozsárral sikerült levezetnem a felesleges feszültséget, így most a másik szokásos módszeremet választottam, van nekem egy régi frankó kis kávédarálóm. Másra nem alkalmas... viszont a fűszerekhez gyakran használatba veszem. Fűszerezés: tengeri só, paprika, őrölt babérlevél, rozmaring, bors, chili és újdonságként jött némi szárított kakukkfű:

Gép üzemben, majd látható: annyira nem lesz por állagú, mint a mozsárnál, de arra most nincs is szükség:

A köretet feldaraboltam:

Némi olajjal megcsorgattam, és összekevertem a fűszerekkel:

Majd kevés kockára vágott vajjal is megkínáltam, kevés vizet is öntöttem alá és titkon néhány korty édes fehér bort is belecsempésztem, lefedtem és a sütőben alaposan megpároltam:

Hasonlóképpen bántam el az oldalassal is, pácolás után fedő alatt magas-egyenletes 200 fokon átpároltam - nem kevés idő kell hozzá - majd fedő nélkül még magasabb hőfokon alaposan megpirítottam:

Majd az alaposan megpárolódott körettel tálaltam:

Nagyon fincsi volt, bár anyukám nem rajongott a jutányos áron szerzett édesburgonyáért, azért mégiscsak elfogyott:

Az édesburgonya íze egészen más, mint amire számítottam, talán: sütőtök, répa és burgonya 40:30:30 arányú tökéletes házassága, még akkor is ha ebben a tökéletes frigyben hárman vesznek részt... :) Fog még szerepelni a repertoáromban... :)