Az elmúlt két hónapban a cigim hiányának köszönhetően, illetve annak hogy azt az időt amit dohányzással töltöttem volna, azt most nassolásra "pazaroltam", "fantasztikus" plusz hét otromba kiló lett az eredménye, ezzel nem lenne gond, de az összes hét kiló, az én "habtestemen" landolt. Gondolom nem kell körbemagyaráznom, hasonló hisztérikus rohamokkal kezeltem, úgy ahogyan minden elkényeztetett nő reagálna a tényre... :) Na jó, némi túlzással, bár azt gondolom ha a dohányzás feladása ilyen "egyszerű" volt, ez a néhány plusz kiló igazán nem foghat ki rajtam.. :) 14%-os testsúlynövekedés mindenki számára tetemes, nemhogy ha ez az én
potom 164 centimen oszlott el, igaz egyenletesen, azért mégiscsak jelen
van. A megoldást több óvatos alaptétel betartásában látom:
- Irány gyalog a munkahelyre, és haza. Annyira nem nagy dolog, csak az én lustaságom mellett tekintve, hiszen vagy 3-3 km-ről van szó, de az aktuális 40 fokban is, és nincs kivétel! :)
- Heti néhány plusz nagy séta, esténként ha van egy kis idő: 1 óra vagy kettő, amennyi épp belefér, minden mozgás jól jön. :)
- Este nincs evés, csak valami extra könnyű.
- Nincs csoki, és chips: ez a leges legnehezebb pont, még a 40 fokban lévő séta sem vészes...
- Nincs cukros üdítő, csakis tiszta víz! :)
- A tészták számának csökkentése, amennyire csak bírom!
- Több saláta, friss gyümölcs: hiszen nyár van!
- Kevesebb hús, és a szervezetünket megterhelő alapanyag.
- Ja, és el kell hagynom az éjszakai szalonnázásokat, a zsíros-kenyérről nem is beszélve... bár sok olyan fontos apró mozzanat van, ami leginkább a mi életünket jellemzi...
Nagyjából ennyi, a többi út közben alakul, ha látjuk hogyan viseljük és mire lesz még szükség... Ennek köszönhető a mai vacsi, ami azért született, mert igen éhesen értem haza, viszont szabályok, azok vannak, és csakis ezek figyelembevételével vacsizhatok. Így mindenképp saláta készülhet, de a szokásos alapanyagok nem álltak a rendelkezésemre, így a kreativitásomat is elő kellett kapni, eszembe jutott hogy a szokásos paradicsom-uborka párost feldobhatnám némi répával, hiszen csak néhány alapanyag volt a hűtőben. Amúgy meg eszembe jutott: Miért legyen egy saláta unalmas, egysíkú és semleges? Lehetne izgalmas? Változatos? Mind az ízekben és textúrákban vegyes? Majd rájöttem hogy az utóbbi időben csakis a citrom-olívaolajas dresszingek és a joghurtos volt jellemző nálam, a répa számomra mindenképp megérdemelt valami erőteljesebb ízt, így jutottam vissza az ecetes dresszingekhez, melyet ezer éve nem is készítettem már, ennek ellenére valamiért jobbnál jobb és izgalmasabbnál izgalmasabb eceteket sikerült beszereznem, melyet ideje kipróbálnom! Van itt: bazsalikomos balzsamecet, rizsecet, van sima és fahordóban érlelt, nem is értem hogy kerülhettek ezek hozzám. Most sikerült kiválasztanom egy fehér borecetet, mely levendulavirággal lett fűszerezve, már az üveg is végtelenül kedves: kiöntővel és fogantyúval, felül dugóval, melynek fura szokatlan anyaga van. Kibontottam, a jellegzetes szúrós illat mellett, az édes muskotályos aroma és valamilyen megmagyarázhatatlan ismeretlen jellegzetes illat is megcsapott, ami számomra eddig teljesen ismeretlen volt, éreztem tökéletes lesz...
A hűtőben talált zöldségeket és egy darab almát alaposan megmostam és felvágtam: az almát kicsiny falatokra vágtam, a paradicsomot csinos cikkekre szeleteltem, az uborkából gyufaszál hosszúságú vékony hasábokat "faragtam", a répákat pedig burgonyahámozó segítségével fantasztikus forgácsokká varázsoltam:
Az öntet egy fantasztikus fűszeres aromás és izgalmas: két evőkanál a fenomenális ecetből, némi extra szűz olívaolaj, egy kevés chilis tengeri só, frissen őrölt színes bors, és egy hatalmas löketként némi: kakukkfű, majd kevés mustár:
Majd egy kisebb fej hagymát nagyon vékony szeletekre vágtam:
Meglocsoltam a salátát:
Zseniális!!! Éljen az ecet, úgy érzem rövid időn belül kipróbálom az összeset. Fantasztikus az ízek, elképesztő illatok, változatos textúrák, szokatlan és lebilincselő, abba sem tudtam hagyni. A répát kissé megdolgozta az ecet, de észveszejtően roppanós, az uborka fantasztikusan friss és lédús, minden egyes falat paradicsomban egy egész nyár esszenciája, a hagymát átjárta az erőteljes fűszerek energikus és tüzes zamata, mellyel kiemelte annak édességét, és ezt továbbfokozta a fantasztikus nem túl édes, kissé savanykás és szivacsos szerkezetű alma íze... A legjobb amit mostanában ettem... pedig csak egy sali... ami nekem általában kevés... de nem MOST! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése