Ez itt a vég....

Hát engem is elért... csak gyanútlanul írtam a következő posztot, töltöttem volna fel a képet.. és kaptam egy üzenetet: a rendelkezésemre álló méretet meghaladtam, így vásárolhatok további tárhelyet. Én, aki annyit spórol hogy időnként egy-egy különleges alapanyagot észrevétlenül becsempésszek a kis birodalmamba, épp tárhelyet fogok vásárolni... BIZTOS hogy NEM! Így megfordult a fejemben az is: abba kellene hagynom, de annyira szeretek írni, és azért ha végiggondolok ezen a rövidke időn, igenis lettek kedvenc posztjaim, olyan írások amik némi büszkeséggel és melegséggel öntötték el a lelkemet. Így talán ideje az újrakezdésnek, ideje valami egészen új arculattal, valami megfontolt koncepcióval előrukkolni, úgyhogy hamarosan elindítom a NANY blogja kettőpontnullát. :) Az éjjel már el is kezdett kialakulni az új arculat, de néhány napot biztosan igénybe fog venni, közben természetesen a receptek sem várhatnak, hiszen közben készült néhány étel és fotó is, de valamit ki kell találnom az átmenetre, és arra is hogy legalább fejlődés látszódjon, mind az arculaton, a fotókon, a sztorykon is... Úgy tervezem, valami letisztult, kellemes dolgot szeretnék, és természetesen odafigyelek majd a képek minőségére, mennyiségére, hogy nehogy hasonló sorsra jussak... :) Remélem lesz ott is aki rendszeres olvasómmá válik... :) Igazán jól esne...

Folytatás hamarosan:

http://fuszerelem.blogspot.hu/

Nudli fagyasztás

Hát alaposan beégett a tudatomba hogy: nem szeretek nudlit készíteni, valószínűleg egyenesen következik abból a tényből hogy az ételt magát nem kedvelem, hiszen ennek a sós változatát - a  gnocchit imádom, és azoknak, és más tésztáknak  a készítése rendkívül relaxációs hatással van rám... :) Így mindenképp meg kellett találnom az arany középutat, hogy némileg megszabadulhassak a nudli gyártástól, de Herry óhaja is teljesülhessen ha épp azt kíván. Mivel frankón benéztem a mennyiségeket, és sikerült tetemes méretű tésztát gyúrnom, így úgy döntöttem a maradékot lefagyasztom... Így legközelebb pillanatok alatt a rendelkezésre áll a házi készítésű nudli, ha épp Herry valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve megkívánná. :) Mindössze három tálcára, egy nagy adag időre volt szükségem.. némi nyugitapaszra, és nekifeszültem:
Volt egy tálca, ezen a tészta volt, némi liszttel, erről a tálcáról formáztam a nudlikat, a következő tálcára, úgy hogy azok ne érjenek egymáshoz, majd ha egy szép nagy adag elkészült, akkor átkerült a fém tálcára mind, úgy hogy egymást ne érinthessék, és már ment is a fagyóba, tálcástól mindenestől.  Mire a fém tálcán egyenként megfagytak a tészták, már át is került egy újabb adag a második tálcára, így a fagyottakat összerakhattam, és fagyhatott a következő adag. :) Így ment ez mindaddig, míg el nem fogyott az összes nudlitésztám... Majd zacskóba kerültek, biztonságosan, úgy hogy nincs közte olyan ami összeragadt volna... Készen a felhasználásra, a fagyóban pihennek:

Mindenkinek javaslom a fagyasztást, jó az ha egy-két vésztartalék, ami pihen a fagyasztóban, ha kreativitás hiányában egy borzalmas nap után, egyetlen porcikánk sem képes néhány pillanatnál többet a konyhában eltölteni... :) Vagy ha a kedvesünk aki ennyire szereti... Mi meg Őt szeretjük, így hát nincs mese... :)

Nudli: az első, hagyományos is meg nem is :)

Azon ritka pillanatokat kellett megélnem, amikor nem jött az ihlet hogy mit készítsek vacsira, így utolsó kétségbeesésemben Herryhez fordultam a kérdéssel - bár ne tettem volna - Erre Ő mit mondott? Pffff "nudlit", nem elég hogy nem szeretem, de ráadásul ez tipikusan a hétvégi fogás, amikor ráérek pepecselni, burgonyát főzni, kihűteni, tésztát gyúrni, megformázni... pláne hogy nem is készítettem még, ha ilyesmire vetemedek, akkor a maradék burgonyapürét használom, és gnocchi lesz belőle, amit én is nagyon szeretek. Nem tudom valójában csak a formavilágában tér el a kettő, nálam ez biztosan így van, lévén hogy nem volt kimaradt burgonyapüré, és egy fárasztó nap után voltam, mégis nekileselkedtem, mernék én nemet mondani, vagy csalódás okozni a kedvesemnek? Meghámoztam a burgonyát, oda tettem főni, és úgy gondoltam, mégis van mit alakítani ezen a hagyományos ételen, hát dobjuk fel valamivel. :) Így jött a fordulat: mézes házi joghurt friss gyümölccsel (a joghurt házi, a mézet meglangyosítottam és a friss gyümölcsökkel együtt összekavartam):

Közben megfőtt a krumpli, amit némi vajjal összetörtem, kihűtöttem majd tojást ütöttem bele, és lisztet, alaposan összedolgoztam:

A meló felénél járhattam, amikor a kedves hazaért, de nem egyedül, így félbe kellett hagynom a bűvészkedést, bár vicces lehetett a látvány: nappali közepén a földön gyúrom a nudli tésztát, a homlokom is lisztes, a ruhám állapotát meg már nem is részletezném...Mikor elment a vendég Herryt is az asztalhoz parancsoltam, és segített gyorsba befejezni az időközben átszellemült kései vacsorát. Hosszú csini formát képeztünk, majd liszten kis párnácskákat vágtunk, végül a két tenyerünk között szépséges nudlikká formáztuk. Bátran állíthatom, minél többet készítünk annál gyorsabban fog alakulni, és ráadásul annál csinosabb nudlik keletkeznek... :)

Sós lobogó vízben a nudlikat kifőztem. Majd kekszmorzsát pirítottam kevés vajon, végül ízesítettem kristálycukorral, és titkon egy szép adag fahéj is került a prézlibe, amit bátran állíthatok, nagyon jó ötlet, a nudlikat megforgattam benne:

 

Földieper lekvárral tálaltam, amiben egész szamócák is voltak:

És mindenki vehetett a fanyar joghurtból is, amit bátran ajánlok, hiszen sikerült egy kicsit enyhíteni az émelyítően édes lekváron:

Annak ellenére hogy nem rajongok érte, mégis vacsoráztam, nem is volt annyira borzalmas, bár valahová bele kellett volna csempészni egy fél disznót is... :)

Gyümölcs és pezsgő

Csak valami fincsiségre vágytam... Volt már hogy ehhez az klasszikushoz fordultunk, akkor a eperes variációban, most lévén november van, ízletes szamócát nemigen kapni a piacon, és a műanyag ízű is "kokain árban van". Ezért az itthon található, aktuálisabb, jelenleg ízletesebb szezonális gyümölcsökhöz fordultam: kiwi, mandarin és nagy szemű szőlő. A gyümölcsöket alaposan megmostam, a kiwi-t meghámoztam, a mandarint megpucoltam, a szőlőt még ki is magoztam, feldaraboltam, pohárba adagoltuk és felöntöttük édes pezsgővel:

 

 Fincsi... :) Bár végül az alkohol részéből nagyon kevés fogyott, de a gyülölcsöket jóízűen elfogyasztottuk... :)

India ihletésű vacsi: hogy is nevezzem? Bambusznyárs, izgalmas sütőtökös rizzsel és fokhagymás zöldfűszeres joghurttal :)

Különösen büszke vagyok a mai vacsorára, hiszen nem egy tradicionális fogásról van szó, nem is autentikus ízvilágról, és nem egy hagyományos étel, maximálisan az én kreációm, az én alkotásom, indiai jellegű étel, magyar felfogásban az én és Herry ízvilágának megfelelően. :) míg elkészült több mint 24 óra telt el, az első elképzeléshez képest folyamatosan változott, fejlődött mindaddig amíg elkezdtem a főzést,  de még utána is módosítottam rajta, hiszen az első koncepcióra már nem is emlékszem. De bizonyára alakította az végeredményt a rendelkezésre álló alapanyagok, hiszen a disznó hús nem feltétlen a legnépszerűbb Indiában, ha már hús kerül a tányérra. Befolyásol a saját ízlésünk, és valószínűleg a rengeteg blog amit rendszeresen olvasok, de biztosan nagy hatással volt rá még a Paprika tévé is! :)

Előkészítettem a legfontosabb alapanyagokat a darált húshoz a legfontosabb fűszereket: kötelezőként: fokhagyma, gyömbér és chili, majd  a száraz fűszerek: kurkuma, Garam masala (lévén nem vagyok profi indiai szakács, ezért nekem egy egyszerű készen vásárolt változat van itthon, míg ismerkedünk addig tökéletes) bors és őrölt római kömény:

A nyers fűszereket belereszeltem a húsba, a porított fűszereket alaposan beledolgoztam, majd rövid időre magára hagytam, míg odakészítettem a rizst. Megpirítottam a  rizst, közben egy darabka sütőtököt meghámoztam és darabokra vágtam:

Hagytam a rizst kicsit rotyogni, majd hozzáadtam a tököt is, a rizst kurkumával és sóval ízesítettem:

lefedve hagytam hogy készre párolódjon:

A tök egy hirtelen ötlettől vezérelve került az ételbe, és mondhatom nagyon jó ötlet volt. :) Közben a husival is tovább dolgoztam: igyekeztem nagyjából egyforma módon megformázni őket, előzőleg vízbe áztatott bambusz pálcákra:

Mivel számíthattunk rá hogy egy intenzív ízbombára, és némi csípősségre is felkészülhetünk, ezért az annyira jellemző joghurtos öntetet is tereztem a fogásba, ha rám lett volna bízva akkor biztosan koriandert használok, de mivel "épp" nem volt itthon, ezért úgy döntöttem a kedvenc "zöldemmel" helyettesítem: nagy adag petrezselyemzöld egy kis fokhagymával:

Némi joghurttal, sóval és kevés cukorral pépesítettem, majd adtam még hozzá némi tejfölt és házi túrót is:

A husis pálcákat szépen megsütöttem, majd tálaltam:

Rengeteg izgalmas íz, különleges és fenséges aromát fedeztünk fel a végeredményben! Tökéletesen az volt amit vártam, ha nem egy fokkal izgalmasabb és finomabb.

Mellékesen jegyzem meg az étel összköltsége körülbelül 800 Ft körül van, ami azt jelenti valójában a felét ettük meg ketten, ebből kiindulva egy adag mindössze 200 Ft körül alakult, úgyhogy nemcsak a főbb alapanyagokat számoltam, hanem ebben az összegben szerintem benne vannak a fűszerek, de a pároláshoz használt víz és gáz díja is. :) Úgy gondolom jutányos, főleg ha az éttermi jelenetre gondolok, ami ellen tizenkétezer nagyon jó okom van, arról nem beszélve hogy most sokkal jobb ízűen fogyasztottuk a vacsorát, és mindketten elégedetten fejeztük be az étkezést.

Kukoricaleves

Még most is azon töprengek hogy juthatott ilyesmi az eszembe, mégis jó lenne valami kis frappáns felvezető a recepthez, de sajnálatomra ez elmarad, hiszen fogalmam sincs hogyan pattanhatott ki a fejemből a gondolat, vagy csak az én táplálkozási szokásaim hézagosak, de hogy ilyesmivel én még nem találkoztam az biztos. Így első körben gondoltam semmi nagy csavart nem teszek a receptbe, csakis a megérzéseimre hagyatkozva a legegyszerűbb krémleves alapjaival kezdtem. :)Bár valószínűsítem jobb lett volna ha nyáron a kukoricaszezon közepén jut az eszembe elkészíteni ezt a levest, és nem konzerv kukoricát kellett volna használnom. 

Első körben margarin, most azért mert a grillezett zöldségre is jobban szeretem, erőteljesebb íze és számomra krémesebb állaga lesz, mintha olajat használnék, megfonnyasztottam egy nagy fej hagyma felét, amit nagyon apróra vágtam, majd rádobtam egy gerezd fokhagymát, ezt vékony szeletkékre daraboltam. Alaposan megsózom - segíti a kívánt folyamatokat - és chili pehelyjel is megszórtam, majd jöhet a kukorica, most nagyjából két konzervnyi került az alapba, alaposan átforgattam, némi ételízesítővel tovább fokoztam az ízeket, és csendesen jegyzem meg, mint minden kukoricás és paradicsomos ételbe, most is csempésztem bele némi cukrot. Közben ha már kukorica leves, két evőkanál kukorica lisztet alaposan elkevertem két deci zsíros tejszínben, a leves alapot felöntöttem vízzel. Majd hőkiegyenlítéssel a tejszínes keveréket is hozzáadtam, alaposan felforraltam, végül került bele egy nagy adag durvára vágott petrezselyemzöld.

A kívánt eredményt is fölülmúlta, első gondolatom az volt, nem normális aki ilyet szeretne készíteni? második: Kérek még, vajon elég lesz? :) Nagyon finom, selymes és forró és kellemes, nagyon-nagyon jóóóó! Mostanában állandóan leveseket kívánok, bátran állíthatom, alig várom hogy Herry újra kérje...

Golf találkozó: útravalóval...

Nagy csavargásra számíthattunk alig több mint egy hónapja, hiszen az eddigi legnagyobb hazai Golf találkozó került megrendezésre, október 13-án, ahol a "hetes" is hivatalosan bemutatkozhatott. A baráti társaság: mint a márka nagy rajongói, kötelező programként szerepeltették az elfoglaltságaink sorában, így a fiúk hónapokig készítették a kis lelküket, az autóikról nem is beszélve, a regisztrációt rendszerint átolvasva/átbeszélve készültek a nagy kalandra, hatalmas örömujjongásban törtek ki amikor megérkezett a válasz - ami cseppet sem okozott valódi meglepetést - hogy bejutottak és lehet menni a partira, természetesen Janika kiemelt helyen szerepelhetett, és nyomkodhatta az airride gombjait a távirányítóján, csakis a hecc kedvéért...  Gondoltam én is kiveszem a részem a készülődésből, lévén hogy a rendezvény a Hungaroringen volt, és a fiúk még a pályát is igénybe vehették, így felkészültem hogy ezt a partit nem ússzuk meg olcsón. Így készülődésként egy csomagocskát állítottam össze vésztartalékként, ráadásul tökéletes alkalom a szilikonos muffin formáim felavatására:

Készítettem egy alap muffin tésztát, ketté választottam, az egyiket apróra vágott csokival - és titkon kevés whiskyvel - ízesítettem:

A másikat meggyel, és titkon egy kevés pálinkával bolondítottam meg:

Formába töltöttem:

És megsütöttem:

Az én Herry-m rajong a meggyért, mindent imád amiben meggy van, de most érdekes módon a csokis változat ízlett a srácoknak jobban, talán mert a volkswagen-ek mellett szenvedélyes whisky rajongók is, pedig senki nem jött rá a cselre.. :)

Az útra gondoltam ne csak édes legyen, ezért összedobtam néhány szendvicset is:

Ezek a falatok nagyon jól jöttek, elfogyott minden, de éppen kihúztuk az étteremig, ahol én marinált lazac salátát választottam előételként, főételnek egy egyszerű rántott marha jutott burgonyapürével. :)

Nagyon jó volt... :) És még fagyizni is elmentünk, a társaság fantasztikus volt, az idő gyönyörű, az autók elképesztőek, a programok lenyűgözőek, az élmény megismételhetetlen...

Csicseriborsó ropogós

Hát van még hová fejlődni... mint technológiák, mint alapanyagok, mint fűszerek, mint tájegységek, mint MINDEN tekintetében, hisz ez is egy olyan dolog, mint bármelyik szakma, hivatás vagy hobbi, ha az ember elkezdi beleásni magát rájön, semmit sem tud erről a világról, minél inkább felfedezi a kis titkokat, annál többet akar, annál érdekesebb és izgalmasabbá válik. :)
Így vagyok én is ezzel, most az alapanyagok ismeretlensége ragadta el a fantáziám, meg az hogy ezekből számtalan van a polcon, hiszen soha nem készítettem még  kukoricadarát, lencsét vagy akár babot, persze ott sorakoznak a polcon... de mivel eddig nem fogyasztottam őket, ezért csak megvásároltam, és a várják a sorukat, pihennek a helyükön, hogy végre valami fenséges dologgá változhassanak, és ezáltal elhozzák számunkra a napi boldogságot.. Természetesen nem az evés a boldogságom egyetlen forrása, de számomra az étel és a főzés ezt is jelenti, hiszen boldog leszek ha látom Herry milyen jóízűen falatozik, majd jóllakottan, nyújtózva az orra alád dörmögi: "nem rossz..." Persze az elégedett arckifejezésből tudom, azt jelenti: "nem is lehetett volna finomabb!".
Ideje ezeket a számomra titokzatos finomságokat felfedezni, hiszen most olyanokat említettem mely alapanyagok alapvetően nagyon is népszerűek, csak számomra nem ismertek. Van itt olyan is, amiről még hallani is alig hallottam, így soha nem is kóstoltam, ez a csicseriborsó. Nevelőapámmal sokat vitatkoztunk egy alkalommal, váltig állította hogy ez a növény csakis a mesében létezik, hisz olyan mint az üveghegy, vagy az Óperenciás tenger, nekem mégis itt van a polcomon, és ideje lenne kezdeni vele valamit. Általában az ismeretlen alapanyagokkal valami "legnépszerűbb" kategóriát választok, de most ez nem így történt. A csicseriborsó jó sokat várt a polcon, hozzá sem nyúltam, nemhogy ihlet, de még motiváció sem akadt, mindössze addig a röpke pillanatig, amíg megláttam a boltban, és lecsaptam rá, kifizettem, aztán szinte meg is felejtkeztem róla... Tervben volt hogy neki esek... de mindig kimarad, míg valahol rátaláltam a tökéletes receptre, de sajna arra már nem emlékszem hogy hol. Azonnal tudtam hogy ki kell próbálnom, így elővettem a kis csodákat:

Beáztattam bő 48 órára, úgy hogy 12 óránként lecseréltem róla a vizet, mert mint a hüvelyesek egy része, állítólag emészthetetlen méreganyagokat tartalmaz, 48 óra múlva egyértelmű volt a különbség:

Leszűrtem, alaposan leszárítottam:

Következett a fűszerezés: a mozsárba egy chilit és némi tengeri sót porrá őröltem, majd kevés olajjal összekavartam:

A fűszeres olajban a borsószemeket alaposan körbeforgattam, majd sütőpapírra terítettem:

Majd 200 fokos sütőben addig sütöttem amíg gyönyörű aranybarnák lettek a szemek, úgy hogy időnként megforgattam:

Nem azt mondom hogy a kedvenc  ropogtatnivalónk, de érdemes vele kísérletezgetni, és más recepteket is kipróbálni, ettől függetlenül elfogyott mind!

Édes-savanyú pulykacomb

Mindenképp valami távol keleti ételre vágytam, de rendelni megint nem akartam, szinte sosem rendelek... túl drága, én meg túl fukar vagyok, mintsem egy átlagos napon, mások által készített középszerű ételt fogyasszak. Inkább nagyon ritkán az éttermet választom, és olyankor jó valami különlegeset kipróbálni, így megőrzöm a hangulatát, és az ünnepélyes alkalmak nyújtotta varázst, ami újabb élményt pingál lelkem vásznára. Valamint a konyhában eltöltött hasznos idő is jót tesz nekem, így nekiláttam: mindenképp valami szaftos (trutyis) húsos - zöldséges és természetesen elengedhetetlenül rizses étel volt a cél. Ilyet még soha nem készítettem, de most sem szerettem volna az üveges változatot, és most hasznomra lehetett a kis gyűjtögető életmódom, a hosszú évek alatt sikerült számos nem romlandó alapanyagot betáraznom a kincseim közé, és egy két friss mindig akad itthon. :) Végiggondoltam hogy mi szokott szerepelni azokban a gyors kínai ételekben, amelyeket nagy ritkán mégis megvásárolunk, és ennek megfelelően elkezdtem összeválogatni, és előkészíteni az alapanyagokat:

A pulykacombot lehártyáztam, és csinos kis csíkokra vágtam, a gyömbért, fokhagymát és chilit is előkészítettem:

A húst elkezdtem alaposan lepirítani, majd a távol keleti konyha "szentháromság" -át, ami a chili, gyömbér és fokhagyma, lereszeltem és a húshoz adtam, majd következett a répa és a hagyma is:

Közben összeállítottam a "trutyi részét", feltételezem nem igazán autentikus, de magyar ízlésnek tökéletesen megfelelő: egy kevés barna cukor, két kanál ketchup, két kanál sötét szójaszósz, egy kanál worchester szósz ezt alaposan egy üvegben összeráztam. Majd hozzá adtam két kanál rizs ecetet, két kanál kukorica lisztet és 2-3 deci vizet, majd újabb alapos rázás következett, így egy nem túl bizalomgerjesztő kotyvalékot kaptam, ezért megkóstoltam... Nem is volt rossz. :) Ekkor jöhetett a serpenyőbe a paprika és az ananász:

Megvártam míg lepirulnak:

Jöhetett a gyanús trutyi, ekkorra a zöldségek és a hús olyan forró volt hogy egy pillanat műve alatt besűrűsödött a szósz, el sem hittem olyan hirtelen elkészült, hagytam alaposan felrottyanni, közben a rizs is elkészült, így tálaltam:

Állagra és ízre szinte megegyezett a vásárolható éttermi cuccokkal... nem is rossz így elsőre, és tippre, mindenkinek bátran ajánlom, ha szereti a kínait... :)

Gyors kavart süti

Hirtelen felindulásból elkészített, gyors, kavarós, egyszerű  még süteménynek sem nevezném édesség. Fárasztó nap után hazatérve, vacsora elkészítve - elfogyasztva, utána elmosogatva, konyhát rendbe téve... gondoltam csináljunk valami kis káoszt, mégis milyen dolog már hogy minden a helyén van 9 előtt... :) Kellene valami ami a lelkünket simogathatná, és mi lenne erre alkalmasabb mint a csokoládé karamellizálódásásnak édes elbűvölő illata, de semmi esetre sem szerettem volna nagy fenekét keríteni a dolognak. A hűtőben találtam egy extra csokis masszát, ami a kakaós csiga szégyenteljes kudarca után maradt, és mivel volt benne tej, nem szívesen hagytam volna megromlani, elpazarolni az egyik legnemesebb csokimat... Az eredeti recept szerint némi meleg tejbe került: 70 %-os csokoládé, cukor, némi NESQUIK Instant kakaópor, holland kakaó, végezetül egy nagyon sűrű csokimassza kerekedett, de még a folyós változat, gondoltam én megfelelő alapként szolgálhat a gyors nasihoz.  Így két tojást habverővel eldolgoztam, tettem bele jó adag cukrot, néhány löttyintésnyi olajat, egy csipet sót, kapott némi sütőport, és egy kevés szódabikarbónát, majd liszttel bedúsítottam, végül hozzákevertem a csokoládés keveréket. Általában nem szeretem a sütőporos dolgokat, nem is jellemző hogy használnám, azonnal megérzem mindenben a jellegzetes ízét, így sokat még nem próbálkoztam vele. Majd muffin formába adagoltam:

180 fokon előmelegített sütőbe toltam, és tűpróbáig sütöttem, a sütőpor meglepett, nem éreztem annyira azt a számomra nemkívánatos ízt, azt hiszem eljött az ideje hogy többet foglalkozzak vele :

Ez a fotó közben készült, látszik szépen megemelkedtek a sütik, és semmi meglepő nem volt benne, csak épp amire vágytunk, meleg, puha, illatos egyszerű sütikék, van hogy az ember nem vágyik nagy felhajtásra. Véletlenül az irodában az asztalomon maradt egy, megfeledkeztem róla, még harmadnap is olyan puha volt mintha egy fél órája vettem volna ki a sütőből. Ezért nem jó a sacc/kábé sütés... megismételhetetlen... :)

Egyszerű menü: csirkecomb + burgonyapüré izgi pikáns hagymával

Egy nagyon gyors, egyszerű és hétköznapi vacsi. Csirkecombokat megtisztítottam, felvágtam, és befűszereztem: a gyorsaság kedvéért kivételesen sült csirke fűszersót kevés olajat és majorannát használtam, majd letettem pihenni. Meghámoztam a burgonyát, bő sós vízbe feltettem megfőni. A combokat: hirtelen alaposan lepirítottam:

A burgonyát kivételesen kevés vajjal és házi zsíros tejföllel készítettem, szerintem különösen passzol a majorannás husi mellé, de hogy ne legyen olyan nagyon egysíkú az étel, a husit pirítás után felöntöttem egy pár korty vízzel, és magas hőfokon hagyva lefedtem, így pillanatok alatt alaposan át lehet párolni, és nem marad véres a csontok mellett. Néhányszor megismételtem a vizes-fedős dolgot, majd láttam hogy sok íncsiklandozó pörzsanyag keletkezett a serpenyő alján, gondoltam ezt nem hagyhatjuk veszni! :)  Így villámgyorsan felaprítottam egy nagy fej vörös és egy nagy fej saláta hagymát, rádobtam a serpenyőre, megöntöztem egy kevés balzsam ecettel, pici barna cukrot tettem rá, majd egy adag chilivel is megkínáltam, alaposan körbeforgattam, majd a burgonya tetejére tálaltam:

Ízletes, egyszerű, gyors és izgalmas... :)

Nem hiszem el hogy megint CHILI

A rajongásunk újabban függősébe csap át, és a legnagyobb jóindulattal sem állíthatom hogy ez helyén való... Ma kimentem a piacra, szeretek kimenni, csak bámészkodni, nézelődni és ihletet meríteni, új, friss és jó alapanyagokból. Megint találtam chilit, és megint nem tudtam otthagyni... Mai szerzemény:

Gyönyörűséges és izgalmas már csak ha a küllemét nézzük, az ízéről egyenlőre még nincs tapasztalat, de hazaérve végiggondoltam hogyan is állok mostmár chili ügyileg.. Széptnéztem a fűszeres polcon, és a hűtőben is, az eredmény:

• Általam szárított egész chili: négy különböző típus,
• 4 féle nyers darált változat, (házi és üzemi variációk)
• az összes "nagy" - kicsiny hazánkban kapható - fűszergyártó által árult porított változat, és a távol keleti boltban vásárolt típusok: összesen 6 féle
• német chili fűszermalom: 1
• chili pehely
• Mai szerzemény

A nyers típusok rendszerint megfordulnak a konyhában, de amennyiben nem nagy mennyiségben kerülnek a pultra, úgy gyorsan felhasználásra is kerül, hiszen a szárítottban válogathatok már. Így most úgy döntöttem a Márton napi vásárra ki sem megyek, hiszen tudom hogy megint van chili stand, és azt is hogy nem tudnék ellenállni neki... 

Chili - megint

Mégis az egyik nagy kedvenc fűszerünkké vált az utóbbi időben, az is bizonyítja hogy már a címkék között is helyet kapott, ráadásul több bejegyzés is készült már... Most elkészült az újabb szárított különlegesség, mely a Chilichilichili!!! -ből jöhetett létre némi szárítás és idő után...

Csipkebogyóbor

Tudom-tudom bor csak szőlőből készülhet, ezt vallják az igazi sznobok, de szerencsére mi nem vagyunk azok, így nyitottak vagyunk az újdonságokra, mind az ételek, mind az italok terén, ráadásul épp egy gasztronómiai nap alkalmával bukkantunk eme nemes gyöngyszemre, még kora ősszel. Igazán érdeme kipróbálni, emlékszem az első ilyen meglepetésünk az a szilvabor volt, ami azóta is a kedvenceink közé sorolandó, és szívesen megbontunk egy egy üveggel, egy vacsihoz, vagy akár egy jó film mellé is jó lehet, ha nem is isszuk meg mind egyszerre, attól nem kell tartanunk hogy megromlik, hiszen ezek a különlegességek általában fél literes palackban vannak, ráadásul ha csak egy-egy decit kóstolgatunk, a következő nap úgyis elfogy a maradék.

Mindenképp érdemes alaposan lehűteni, mert jelen esetben a csipkebogyóból készült variáció így is azonnal összerántotta a rágóizmaink, és az volt az első megjegyzésem, hogy ezt érdemes lenne picit meghígítani, mind a színe, illata és sűrűsége olyan volt mint a mézé: erős, markáns és pikáns, bár kissé fanyar, de rendkívül kellemes. :)

Az első üveggel még Palcsiékkal sikerült elfogyasztani, a másodikra ketten maradtunk, és kétszer ugrottunk neki. :)

Hipp-hopp leves

Kellett valami gyors, forró, fűszeres és ízletes... és egyébként is azon gondolkodtam mit csináljak hogy ne kelljen azt a néhány falatnyi darált húst kidobni, vagy megvárni míg megbüdösödik a hűtőben, magában semmire sem elég, így gondoltam egy gyors zöldséglevesbe még jó lehet gombócnak, bekevertem: só-bors, szép nagy adag majoranna és rizs, alaposan összedolgoztam és csinos kis golyókat formáztam:

 

 Megtisztítottam két nagy répát, egy petrezselymet, és fél fej karalábét, vékonyan felszeleteltem (gyors elkészülés érdekében), forró olajon megforgattam, és felöntöttem vízzel, a levest ugyanúgy fűszereztem mint a gombócokat, csak egy leheletnyi csípős paprikát is csempésztem bele. (ja és titkon egy húsleveskockát is). Belepakoltam a gombócokat, megvártam míg megfő és tálaltuk is:

Nagyon jól esett!

Herry ismét vandálkodik a konyhámban...

Herry időnként betolakodóként viselkedik, és a személyes terembe hatol. :) Jó-jó, de  a konyhába? :) Bár egyértelműen látszódik a fejlődés mind a technikáján, az alapanyagokat figyelembe véve is, hiszen már nem narancs: hámozva és gerezdekre szedve került az asztalra, és nem is egy főzés nélküli turmixot készített, most a tűzhelyet is begyújtotta, ráadásul hajnali kettőkor, egy jó kis horrorfilm után, és mit is készített? Egy tésztát!!!! :) Nem feltétlenül kedvez ez most a vonalainknak, de nem volt szívem visszautasítani, nehogy elvegyem a kedvét, főleg azok után milyen lett az eredmény... ZSENIÁLIS, nem is tudom mikor ettem ilyen finomat utoljára... :) Lehet neki kellene inkább főzni minden nap?
A kivitelezés eléggé egyszerű volt, elvileg MI főztük, de én leginkább csak megfigyelőként voltam jelen, mert úgy magához rántotta a gyeplőt, pontosabban az irányítást, hogy ha akartam volna, sem tudtam volna jeleskedni a tevékenységben, meg minek avatkozzak közbe, a lelkesedését letörtem volna, és nem lett volna az eredmény az ami... :)
Odatettük a tészta vizet forrni, közben kevés olíva olajon pirítottunk némi darált húst, melyet megfűszerezett az én Herrym: só, bors, chili, oregánó, bazsalikom, kakukkfű és egy kevés fokhagyma. Az összes fűszert érzésre adagolta, és milyen jó megérzései vannak az én kedvesemnek! :) Majd nagyon apró szemű koktélparadicsomot megfonnyasztott, egy kevés tejszínnel gazdagította, végül alaposan megforgatta benne a kifőtt tésztát, majd parmezánnal megszórtuk és tálaltuk:

Elfogyott mind, és mondhatom izgatottan várom a folytatást!

Csapongó kusza gondolatok....

A mai "egészséges" társadalomban a tévéreklámok százai, az újsághirdetések ezrei és minden egyes életünkben megjelenő momentum sulykolja belénk hogy mi az egészséges, milyennek kell lennünk ahhoz hogy jól érezzük magunkat, ezzel létre hozva a torz bulimiás barbik társadalmát. Minden egyes irányzatnak határozott elképzelése van, kemény szabályai, és mindenféle eszköz, hogy erőszakosan meggyőzhessen arról amiben Ő épp aktuálisan hisz. Kérdem én? A mai világban vannak még egészséges ételek? A mai földben teremhet még génkezeletlen kukorica? A mai levegőn növekedhetnek a táplálékul szolgáló növényi élelmiszerek? A mostani fertőzött víz alkalmas ezen alapanyagok táplálására? Így az állati eredetű táplálékról még nem is beszéltünk... Az gusztustalan ipari állattartás, a húsok festése, gyógyszerezése, és táppal való "fújtatása"? Milliónyi egyéb kérdés is felmerülne még. De sajnos globálisan nem tudjuk látni ezeket a dolgokat, hiszen az élelmiszeriparnak mindig meglesznek a mocskos kis titkai, melyeket mi soha nem tudunk meg, ilyen ez a kegyetlen valóság is a mai politikai életben Magyarországon, de talán az egész világon is...

És azt még figyelembe sem vettünk hogy mindannyiunknak más a szervezete, így mindannyiunknak másra van szüksége, hiszen mondhatjuk mi hogy mennyire fontos a búzaliszt élettani hatása, a rost tartalom, bla-bla-bla és mi lesz így egy lisztérzékenyekkel? Vagy hangsúlyozhatjuk a fehérjék fontosságát, édesanyám allergiás egy bizonyos fehérjére, így nem fogyaszthat: tejet, tojást, halat és banánt, számára mi az egészséges? Beszélhetnénk a cukorbetegekről, szív és vérnyomás problémákkal küzdő betegekről is, esetleg azokról akiknek az emésztő rendszerével van probléma... vagy akár arról hogy ezen problémák kiváltó okai mik is lehetnek? Persze itt jön a genetikai magyarázat, de számtalan ismerősöm akad, akinek a családjában nem volt hasonló jellegű probléma, mégis az újabb generációknál felütötte a fejét egy egészen új "betegség"...

Csakis akkor mondhatjuk meg hogy mi az egészséges számunkra ha az hosszú távon is boldog, egészséges életet biztosít nekünk, az utolsó ilyen generációk szerintem még az én nagymamám generációja volt, hiszen Ők még erősek voltak 80 évesen is, kapálták és gyomlálták a kertjeiket, a családjukért éltek és dolgoztak tiszta fejjel, pedig a legnagyobb jóindulattal sem mondhatnánk hogy Ők salátán és zsírmentes húsokon nőttek fel. A mai fiatalok évtizedeken át tanulnak hogy elkerülhessék a fizikai munkát, hogy végül jobb esetben egy sötét koszos kis irodában tölthessék le az életüket, vagy rosszabb esetben diplomás munkanélküliként tengessék kis szánalmas napjaikat állandó feszültségben és kilátástalan jövő illattal körüllengve, kitolva ezzel a gyermekvállalás idejét, ki tudja milyen hatással lesz ez az elkövetkezendő generációkra. Persze mondhatnánk hogy ma az életkörülmények is megváltoztak, és emiatt kell más ételeket fogyasztanunk, de ki vallja be hogy Ő egy levegőtlen konditeremben, monoton mozgást imitálva igyekszik pótolni a régiek életét... 

Számtalan kérdés, és egyetlen válasz sincs... nincs is jó válasz, hiszen hosszútávon nem tudjatjuk mi vár ránk, nem tudjuk hogy megöregszünk-e valaha, hogy az egészségünk meddig tart ki... mi is majd csak utólag lehetünk okosabbak, ezért mindenkinek azt ajánlom, egyen mindig azt ami jól esik, persze csak mértékkel, mozogjon amennyit csak az ideje engedi, és azt is úgy hogy olyan emberekkel tölti ezt az időt, akik fontosak számára, hiszen így nem kínzásként és sanyargatásként éli meg az ember. Legyünk pozitívabbak, szeressünk nyíltan, bátran és nagyon, kacagjunk hatalmasakat és hangosan, és amennyire csak lehet kerüljük a feszültségforrásokat, ha lehet ne vegyünk tudomást a bosszantó dolgokról, lássuk ami igazán fontos, lássuk a szépet és a jót, tanuljuk meg újra értékelni azt, minden egyes nap ajándék, és örüljünk az élet apró csodáinak. :) Hiszen a szeretetnél és szeretteinknél semmi sem fontosabb, így becsülnünk és tisztelnünk kell egymást, ez az ami elveszett ebből a világból... csak mi hozhatjuk vissza saját magunknak...

páLINKA

Azt hiszem nincs is most aktuálisabb alapanyag mint a sütőtök, a "holloween"-i őrület már kicsiny országunkba is beette magát - csakúgy mint a hőn áhított szerelmesek napja - így a piacot ellepték a mindenféle ehető - dísz, különböző formájú, különböző színű és textúrájú tökök. Egyik varázslatosabb mint a másik, természetesen átlagos gyerekhez méltón számomra is a gyűlölt ételek közé volt sorolandó, mindaddig amíg fel nem nőttem, vagyis úgy kezdtem viselkedni, leplezve gyermeki lelkemet... :) 

Érdekes módon mégis rendszerint visszatért az életembe, és fénylő pillanatokat hagyott emlékem forgatagában. Gyerekként egyszer megpróbálkoztam megbarátkozni vele, de rám nem jellemző módon ahogy a számba vettem, azzal a lendülettel el is hagyta a szervezetemet... ezután nehéz volt újra meggyőzni magam hogy ismételten próbálkozzak az elfogyasztásával. Volt olyan amikor Gabica barátnőmmel egész délután vitatkoztunk, jó szabolcsi lány lévén nem ismerte azt a szót: "linka", én váltig állítottam hogy ez a sütőtök neve, és kerek-e világon mindenki tudja. A végén annyira erősködött hogy "meggugliztam", és megdöbbentően vettem tudomásul, tényleg nem ismerik ilyen módon, felnőtt fejjel is olyan csalódás volt ez mint amikor megtudtam hogy anya a télapó... :)  Az egyik kedvenc story ami a LINKÁ-hoz kötődik, természetesen családhoz kapcsolódik, a nagyobbik öcsém hazajött Londonból, és készített sütőtökkrémlevest, mely életem első ilyen levese volt, nekiinduláskor azt mondtam tutira nem eszem meg... Gyömbérrel, korianderrel és mézzel készítette, fűszeres pirított kenyérkockák is kerültek hozzá. Annyira finom volt hogy teleettem magam melegen, éjjel pedig a hűtőbe eltett maradékot közvetlen az edényből ettem ki, öt percenként a hűtőre járva, nem tudtam abbahagyni, minél többet ettem belőle annál több kellett, így lettem szerelmes ebbe az émelyítően édes zöldségbe. Ma már ebben az időszakban rengeteget kerül az asztalra, és végre mostantól más recepteket is ki fogok próbálni, de valahogy eddig mindig tökéletesen megelégedtem a sütéssel, és mindig izgatottan várom a szezon első elkészülő linkáját. :) Így volt ez ma is... :) Felvágtam, én nagyon szeretem a külső megsült felületet, ezért nem kétfelé vágom, hanem minél több apró darabra, ezzel megsokszorozva a számomra oly kedves édes felületet, és nem mellékesen lecsökkentem a sütési időt, hiszen ahogy az első émelyítő illatok megjelennek a konyhában percről percre türelmetlenebbé válok, mire elkészül:

Eltávolítom a magokat, megkóstolom a levét, ha elég édes, akkor nem teszek cukrot a tetejére, de volt már olyan fogásom, ami nem volt elég fincsi, így azon egy kevés barna cukorral igyekeztem korrigálni. Amióta sütöm a tököt, azt tapasztaltam nem egyszerű megfelelőt választani, de mindenképp meg kell várni amíg az első fagy megcsípi, lehet attól nyeri a varázslatosan bűbájos mézes édességét? Ha az első fagy előtt vásároltam, az sosem volt elég finom.Jó magas hőfokra, jó sokáig máris mehetett a sütőbe. Közben készítettem egy kelt tésztát, aminek bőségesen volt ideje megkelni a forró tűzhely tetején... Már sütés közben is érződött a tök illatán hogy különlegesen finom lesz, azt nem is említve hogy vizuális megjelenése is volt, hiszen buzgón buborékozott belőle a sűrű ragacsos cukros lé, mely méginkább megédesítette a számomra oly finom külső héját,  belül pedig forró gyönyörűséges puha narancsszínű húsa, mely azonnal a rég látott forró nyári napokat idézte:

De szavunk nem lehet hiszen november lévén még most is csodás időnk van, némi esőt leszámítva, bőven jut még a nap áldásos sugaraiból, teret engedve a szabadtéri programoknak, és az esetleges nagy sétáknak. :) Sütés után vizuálisan a következő eredményt kaptuk:

Ízlelés szempontjából szavakkal nem lehet megfogalmazni mennyire ízletes volt, bár az is lehet hogy hozzáadott némi ízt a viszontlátás öröme, mégiscsak az idei első sütés... annyira édes volt, hogy nem is mertem belőle sokat enni, hiszen olyan magas a cukortartalma, hiába vonnék meg magamtól minden mást, nem hiszem hogy sikeres lenne az úgy áhított súlyfelesleg eltüntetése.. És most nem kezdek ódákat zengeni arról mennyire egészséges, és milyen élettani hatása van, a béta karotin tartalmáról nem is beszélve... bla-bla-bla... nem vagyok én Linka manáger... :) Valaki vagy szereti és rajong érte, vagy távolról elkerüli...
A napokban egy újabb kedves storyval gyarapodott a linkás történetek kedves pillanatai, mely hamarosan egy újabb kedves emlékcseppként fog letelepedni tudatom legmélyén, időnként fel-felbukkanva kellemes pillanatokat okozva. Herrym-nek van egy barátnője, vagyis igazából egy egész csapat "dinka" nőszemély, akik egy esti "ereszdelahajam" alkalmával - némi alkoholos befolyásoltság után - ide jutottak:

"Hogyan köszönünk el a sütőtöktől?

PáLinka! "

Nemhiába de a böszörményi lányok nemcsak szépek, de okosak is... :)