Csicseriborsó ropogós

Hát van még hová fejlődni... mint technológiák, mint alapanyagok, mint fűszerek, mint tájegységek, mint MINDEN tekintetében, hisz ez is egy olyan dolog, mint bármelyik szakma, hivatás vagy hobbi, ha az ember elkezdi beleásni magát rájön, semmit sem tud erről a világról, minél inkább felfedezi a kis titkokat, annál többet akar, annál érdekesebb és izgalmasabbá válik. :)
Így vagyok én is ezzel, most az alapanyagok ismeretlensége ragadta el a fantáziám, meg az hogy ezekből számtalan van a polcon, hiszen soha nem készítettem még  kukoricadarát, lencsét vagy akár babot, persze ott sorakoznak a polcon... de mivel eddig nem fogyasztottam őket, ezért csak megvásároltam, és a várják a sorukat, pihennek a helyükön, hogy végre valami fenséges dologgá változhassanak, és ezáltal elhozzák számunkra a napi boldogságot.. Természetesen nem az evés a boldogságom egyetlen forrása, de számomra az étel és a főzés ezt is jelenti, hiszen boldog leszek ha látom Herry milyen jóízűen falatozik, majd jóllakottan, nyújtózva az orra alád dörmögi: "nem rossz..." Persze az elégedett arckifejezésből tudom, azt jelenti: "nem is lehetett volna finomabb!".
Ideje ezeket a számomra titokzatos finomságokat felfedezni, hiszen most olyanokat említettem mely alapanyagok alapvetően nagyon is népszerűek, csak számomra nem ismertek. Van itt olyan is, amiről még hallani is alig hallottam, így soha nem is kóstoltam, ez a csicseriborsó. Nevelőapámmal sokat vitatkoztunk egy alkalommal, váltig állította hogy ez a növény csakis a mesében létezik, hisz olyan mint az üveghegy, vagy az Óperenciás tenger, nekem mégis itt van a polcomon, és ideje lenne kezdeni vele valamit. Általában az ismeretlen alapanyagokkal valami "legnépszerűbb" kategóriát választok, de most ez nem így történt. A csicseriborsó jó sokat várt a polcon, hozzá sem nyúltam, nemhogy ihlet, de még motiváció sem akadt, mindössze addig a röpke pillanatig, amíg megláttam a boltban, és lecsaptam rá, kifizettem, aztán szinte meg is felejtkeztem róla... Tervben volt hogy neki esek... de mindig kimarad, míg valahol rátaláltam a tökéletes receptre, de sajna arra már nem emlékszem hogy hol. Azonnal tudtam hogy ki kell próbálnom, így elővettem a kis csodákat:

Beáztattam bő 48 órára, úgy hogy 12 óránként lecseréltem róla a vizet, mert mint a hüvelyesek egy része, állítólag emészthetetlen méreganyagokat tartalmaz, 48 óra múlva egyértelmű volt a különbség:

Leszűrtem, alaposan leszárítottam:

Következett a fűszerezés: a mozsárba egy chilit és némi tengeri sót porrá őröltem, majd kevés olajjal összekavartam:

A fűszeres olajban a borsószemeket alaposan körbeforgattam, majd sütőpapírra terítettem:

Majd 200 fokos sütőben addig sütöttem amíg gyönyörű aranybarnák lettek a szemek, úgy hogy időnként megforgattam:

Nem azt mondom hogy a kedvenc  ropogtatnivalónk, de érdemes vele kísérletezgetni, és más recepteket is kipróbálni, ettől függetlenül elfogyott mind!

Édes-savanyú pulykacomb

Mindenképp valami távol keleti ételre vágytam, de rendelni megint nem akartam, szinte sosem rendelek... túl drága, én meg túl fukar vagyok, mintsem egy átlagos napon, mások által készített középszerű ételt fogyasszak. Inkább nagyon ritkán az éttermet választom, és olyankor jó valami különlegeset kipróbálni, így megőrzöm a hangulatát, és az ünnepélyes alkalmak nyújtotta varázst, ami újabb élményt pingál lelkem vásznára. Valamint a konyhában eltöltött hasznos idő is jót tesz nekem, így nekiláttam: mindenképp valami szaftos (trutyis) húsos - zöldséges és természetesen elengedhetetlenül rizses étel volt a cél. Ilyet még soha nem készítettem, de most sem szerettem volna az üveges változatot, és most hasznomra lehetett a kis gyűjtögető életmódom, a hosszú évek alatt sikerült számos nem romlandó alapanyagot betáraznom a kincseim közé, és egy két friss mindig akad itthon. :) Végiggondoltam hogy mi szokott szerepelni azokban a gyors kínai ételekben, amelyeket nagy ritkán mégis megvásárolunk, és ennek megfelelően elkezdtem összeválogatni, és előkészíteni az alapanyagokat:

A pulykacombot lehártyáztam, és csinos kis csíkokra vágtam, a gyömbért, fokhagymát és chilit is előkészítettem:

A húst elkezdtem alaposan lepirítani, majd a távol keleti konyha "szentháromság" -át, ami a chili, gyömbér és fokhagyma, lereszeltem és a húshoz adtam, majd következett a répa és a hagyma is:

Közben összeállítottam a "trutyi részét", feltételezem nem igazán autentikus, de magyar ízlésnek tökéletesen megfelelő: egy kevés barna cukor, két kanál ketchup, két kanál sötét szójaszósz, egy kanál worchester szósz ezt alaposan egy üvegben összeráztam. Majd hozzá adtam két kanál rizs ecetet, két kanál kukorica lisztet és 2-3 deci vizet, majd újabb alapos rázás következett, így egy nem túl bizalomgerjesztő kotyvalékot kaptam, ezért megkóstoltam... Nem is volt rossz. :) Ekkor jöhetett a serpenyőbe a paprika és az ananász:

Megvártam míg lepirulnak:

Jöhetett a gyanús trutyi, ekkorra a zöldségek és a hús olyan forró volt hogy egy pillanat műve alatt besűrűsödött a szósz, el sem hittem olyan hirtelen elkészült, hagytam alaposan felrottyanni, közben a rizs is elkészült, így tálaltam:

Állagra és ízre szinte megegyezett a vásárolható éttermi cuccokkal... nem is rossz így elsőre, és tippre, mindenkinek bátran ajánlom, ha szereti a kínait... :)

Gyors kavart süti

Hirtelen felindulásból elkészített, gyors, kavarós, egyszerű  még süteménynek sem nevezném édesség. Fárasztó nap után hazatérve, vacsora elkészítve - elfogyasztva, utána elmosogatva, konyhát rendbe téve... gondoltam csináljunk valami kis káoszt, mégis milyen dolog már hogy minden a helyén van 9 előtt... :) Kellene valami ami a lelkünket simogathatná, és mi lenne erre alkalmasabb mint a csokoládé karamellizálódásásnak édes elbűvölő illata, de semmi esetre sem szerettem volna nagy fenekét keríteni a dolognak. A hűtőben találtam egy extra csokis masszát, ami a kakaós csiga szégyenteljes kudarca után maradt, és mivel volt benne tej, nem szívesen hagytam volna megromlani, elpazarolni az egyik legnemesebb csokimat... Az eredeti recept szerint némi meleg tejbe került: 70 %-os csokoládé, cukor, némi NESQUIK Instant kakaópor, holland kakaó, végezetül egy nagyon sűrű csokimassza kerekedett, de még a folyós változat, gondoltam én megfelelő alapként szolgálhat a gyors nasihoz.  Így két tojást habverővel eldolgoztam, tettem bele jó adag cukrot, néhány löttyintésnyi olajat, egy csipet sót, kapott némi sütőport, és egy kevés szódabikarbónát, majd liszttel bedúsítottam, végül hozzákevertem a csokoládés keveréket. Általában nem szeretem a sütőporos dolgokat, nem is jellemző hogy használnám, azonnal megérzem mindenben a jellegzetes ízét, így sokat még nem próbálkoztam vele. Majd muffin formába adagoltam:

180 fokon előmelegített sütőbe toltam, és tűpróbáig sütöttem, a sütőpor meglepett, nem éreztem annyira azt a számomra nemkívánatos ízt, azt hiszem eljött az ideje hogy többet foglalkozzak vele :

Ez a fotó közben készült, látszik szépen megemelkedtek a sütik, és semmi meglepő nem volt benne, csak épp amire vágytunk, meleg, puha, illatos egyszerű sütikék, van hogy az ember nem vágyik nagy felhajtásra. Véletlenül az irodában az asztalomon maradt egy, megfeledkeztem róla, még harmadnap is olyan puha volt mintha egy fél órája vettem volna ki a sütőből. Ezért nem jó a sacc/kábé sütés... megismételhetetlen... :)

Egyszerű menü: csirkecomb + burgonyapüré izgi pikáns hagymával

Egy nagyon gyors, egyszerű és hétköznapi vacsi. Csirkecombokat megtisztítottam, felvágtam, és befűszereztem: a gyorsaság kedvéért kivételesen sült csirke fűszersót kevés olajat és majorannát használtam, majd letettem pihenni. Meghámoztam a burgonyát, bő sós vízbe feltettem megfőni. A combokat: hirtelen alaposan lepirítottam:

A burgonyát kivételesen kevés vajjal és házi zsíros tejföllel készítettem, szerintem különösen passzol a majorannás husi mellé, de hogy ne legyen olyan nagyon egysíkú az étel, a husit pirítás után felöntöttem egy pár korty vízzel, és magas hőfokon hagyva lefedtem, így pillanatok alatt alaposan át lehet párolni, és nem marad véres a csontok mellett. Néhányszor megismételtem a vizes-fedős dolgot, majd láttam hogy sok íncsiklandozó pörzsanyag keletkezett a serpenyő alján, gondoltam ezt nem hagyhatjuk veszni! :)  Így villámgyorsan felaprítottam egy nagy fej vörös és egy nagy fej saláta hagymát, rádobtam a serpenyőre, megöntöztem egy kevés balzsam ecettel, pici barna cukrot tettem rá, majd egy adag chilivel is megkínáltam, alaposan körbeforgattam, majd a burgonya tetejére tálaltam:

Ízletes, egyszerű, gyors és izgalmas... :)

Nem hiszem el hogy megint CHILI

A rajongásunk újabban függősébe csap át, és a legnagyobb jóindulattal sem állíthatom hogy ez helyén való... Ma kimentem a piacra, szeretek kimenni, csak bámészkodni, nézelődni és ihletet meríteni, új, friss és jó alapanyagokból. Megint találtam chilit, és megint nem tudtam otthagyni... Mai szerzemény:

Gyönyörűséges és izgalmas már csak ha a küllemét nézzük, az ízéről egyenlőre még nincs tapasztalat, de hazaérve végiggondoltam hogyan is állok mostmár chili ügyileg.. Széptnéztem a fűszeres polcon, és a hűtőben is, az eredmény:

• Általam szárított egész chili: négy különböző típus,
• 4 féle nyers darált változat, (házi és üzemi variációk)
• az összes "nagy" - kicsiny hazánkban kapható - fűszergyártó által árult porított változat, és a távol keleti boltban vásárolt típusok: összesen 6 féle
• német chili fűszermalom: 1
• chili pehely
• Mai szerzemény

A nyers típusok rendszerint megfordulnak a konyhában, de amennyiben nem nagy mennyiségben kerülnek a pultra, úgy gyorsan felhasználásra is kerül, hiszen a szárítottban válogathatok már. Így most úgy döntöttem a Márton napi vásárra ki sem megyek, hiszen tudom hogy megint van chili stand, és azt is hogy nem tudnék ellenállni neki... 

Chili - megint

Mégis az egyik nagy kedvenc fűszerünkké vált az utóbbi időben, az is bizonyítja hogy már a címkék között is helyet kapott, ráadásul több bejegyzés is készült már... Most elkészült az újabb szárított különlegesség, mely a Chilichilichili!!! -ből jöhetett létre némi szárítás és idő után...

Csipkebogyóbor

Tudom-tudom bor csak szőlőből készülhet, ezt vallják az igazi sznobok, de szerencsére mi nem vagyunk azok, így nyitottak vagyunk az újdonságokra, mind az ételek, mind az italok terén, ráadásul épp egy gasztronómiai nap alkalmával bukkantunk eme nemes gyöngyszemre, még kora ősszel. Igazán érdeme kipróbálni, emlékszem az első ilyen meglepetésünk az a szilvabor volt, ami azóta is a kedvenceink közé sorolandó, és szívesen megbontunk egy egy üveggel, egy vacsihoz, vagy akár egy jó film mellé is jó lehet, ha nem is isszuk meg mind egyszerre, attól nem kell tartanunk hogy megromlik, hiszen ezek a különlegességek általában fél literes palackban vannak, ráadásul ha csak egy-egy decit kóstolgatunk, a következő nap úgyis elfogy a maradék.

Mindenképp érdemes alaposan lehűteni, mert jelen esetben a csipkebogyóból készült variáció így is azonnal összerántotta a rágóizmaink, és az volt az első megjegyzésem, hogy ezt érdemes lenne picit meghígítani, mind a színe, illata és sűrűsége olyan volt mint a mézé: erős, markáns és pikáns, bár kissé fanyar, de rendkívül kellemes. :)

Az első üveggel még Palcsiékkal sikerült elfogyasztani, a másodikra ketten maradtunk, és kétszer ugrottunk neki. :)