Gofri

A tavasz első napsugarait kihasználva néhány hete úgy döntöttük sétálunk egyet a Nagyerdőn, gondoltuk a friss levegő és egy kis D vitamin megteszi a hatását és újabb energiával tölt fel, de eredményként leginkább az éhség jelentkezett. :) Séta közben valahogy a gofri jutott az eszembe, erre Herrym néhány pillanat múlva megjegyezte: "úgy ennék egy kis gofrit". Gondoltam ez mindenképp valamiféle "jel" és mindenáron kell hogy együnk ebből a nyalánkságból. Megnéztük a környéken lévő összes büfét, és bódét, de sehogy nem találtunk olyan helyet ahol kielégíthettük volna az éhségünket. Ezért hazafelé tartva eldöntöttem, ha nem tudunk venni, akkor igenis készíteni kell! Anyához beugrottam a sütőért, felkészültem a sütésre, ami nem volt egyszerű, hiszen vagy nyolc éve nem készítettem...

Első körben, úgy éreztem a nap jótékony hatását mindenképp meg kell koronáznunk valamilyen gyümölccsel, ezért összedobtam egy gyors salátát. Felvágtam csinos kis falatokra egy körtét, gerezdekre szedtem néhány mandarint, majd ketté vágtam, került még bele néhány kiwi és egy kis doboz szamóca is. A szamócát gyakran földiepernek nevezik, de nálunk mindig is szamóca marad. A megtisztított, megmosott és felvágott gyümölcsöket frissen reszelt citrom héjjal fűszereztem, majd megcsepegtettem friss citrom levével, és néhány kávéskanál mézzel is megcsorgattam:

Majd jöhetett a tészta, ami közel sem volt ilyen egyszerű eset, hiszen természetesen rákerestem, hogy tökéletes receptet találhassak, természetesen ahány-annyiféle, de még az arányokat tekintve is igen nagy különbségeket találtam, mivel mérlegem nincs, ezért úgy döntöttem a megérzéseimre hagyatkozok.
Három tojást felütöttem, szétválasztottam, a sárgájába került egy csipet só, vagy három nagy kanál cukor, és még vaníliás cukor, most először egy nagy adag vajat és margarint is kevertem a tojásos keverékhez. (Eddig mindig olajjal készítettem.) A liszthez tettem némi sütőport majd belekevertem a tojásos keverékbe, picikét sűrűnek éreztem, ezért némi tejszínnel lazítottam. Majd felvertem a fehérjéket kemény habbá, és óvatosan beledolgoztam a tészta alapba. Egy igen selymes állagú sűrű laza nokedli jellegű masszát kaptam, de jóval sűrűbbet mint egy palacsintatészta. A sütőporral megint fukarul bántam, mert nagyon nem szeretem ha a desszerteken érződik, még annak az árán is hogy esetleg a küllem kárára válik, hiszen nem a szemünknek akarok kedveskedni, sokkal inkább az ízlelőbimbóinknak.
A gofri sütőt alaposan felmelegítettem, és egy ecsettel meg is kenegettem kevés olajjal. Valamint a tészta adagolását is óvatosan végeztem, hiszen ha túl sok, akkor a sütő "orrán-száján" folyni fog, miközben az a kicsi sütőpor megkezdi a munkáját a tésztában, valamint várhatóan a felvert tojásfehérje is segíti az állagnövekedést:

Szerencsére nem futott ki, de a feni képnél még tovább növekedett. :) Néhány pillanat alatt el is készült:

Több féle lekvárral, nutellával, gyümölccsel és tejszínhabbal ettük:

Így könnyű finomat készíteni, hiszen mind a ketten ezt kívántuk, és míg elkészült, addigra semmi más nem esett volna ilyen jól... :)