Máktorta

Na nem vagyok egy nagy cukrász, de rendelkezésre álló ötletek, kellékek híján még nehezebb dolgom volt ezzel a recepttel. Nem sok tapasztalattal rendelkezem sütés szempontjából, és igen érdekesen érintett, amikor "anyucicám" felhívott, és megkért "süssél már valamit Zsoltinak". Itt még csak a nagy üresség volt a fejemben, természetesen a következő kérdésem az volt hogy miket szeret az "Ő élete párja"... :) Mint kiderült Zsolti a mákosat szereti, ez megfelelően leszűkítette a kört, hogy néhány ötletem támadjon, de azok túl kuszák voltak ahhoz, hogy megvalósuljanak az ünnepi asztalon! Az első: linzeres alapon, édes mákkrém valami gyümölccsel. Második mákos piskóta tejszínhabbal és karamelldíszekkel. Harmadik: mákfelfújt, valamilyen sodós krémmel és gyümölcssziruppal. Volt még vagy száz rettenetes ötletem, de valahogy mind kútba esett. Semmi ötletem nem volt! Ezért úgy gondoltam elkezdem, aztán lesz ami lesz...

A kezdet nehezebb volt mint gondoltam, megvoltak a hozzávalók - nagyjából, minden ihlet nélkül, és csak bámultam rájuk üresen... Gondoltam az első lépés: daráljuk meg a mákot! Aha... ez nem olyan egyszerű mákdaráló nélkül. Beleerőltettem a kis izgő-mozgó mákszemeket a botmixerem késes aljú tartozékába, természetesen semmilyen eredménnyel nem jártam:

Ekkor jutott eszembe, van ám nekem mozsaram! Gondoltam pikk-pakk összezúzom ezt a kis mákot, hiszen csak MÁK!!!

Nem volt egyszerű, és igen megfájdult a kezem a végére:

Közben ki is agyaltam: félig a piskótára, félig a brownie-re szeretném hogy hasonlítson a végeredmény, mármint az alap, mert azt szeretném majd feldobni, valami kis furfanggal. Piskóra, mert: könnyű, illatos, finom alapot szerettem volna - ezért némi sütőpor is került a keverékbe, brownie, mert: lisztet nem szerettem volna használni, hanem mint az emlegetett süteménynél a csokoládé, jelen esetben a mák képezi a tészta alapját. Az elképzelés alapján, már gyorsan pörögtek az események: felütöttem 3 tojást, került bele némi margarin és vaj is - csakis a megérzésekre hallgatva:

Igen nagy mennyiségű cukor és vaníliás cukor - csakis a háziból - egy csipet só, majd alaposan kézi habverővel eldolgoztam, itt már másodjára sikerült rendesen kifárasztani a kezemet, és még az alap sincs kész! :) Amikor fehéredésig kikavartam a tojásos keveréket, a kézi erővel "szétmoncsikolt" mákba némi szódabikarbónát és sütőport is csempésztem: (természetesen csak tipp alapján adagoltam, de nagyon ki tudok akadni ha valaminek sütőpor íze van, ezért mindig igyekszem keveset használni, a megfelelő térfogatnövelés feláldozása árán is)

Majd a "nedves" hozzávalókat összeforgattam a száraz alapanyagokkal, továbbá belekerült egy egész citrom héja:

Még egy picit hígnak találtam az eredményt, így úgy gondoltam minimális mennyiségű liszt nem árthat, így összesen nagyjából két evőkanál finom liszt is került a masszába. Majd teavajjal kikent csatos tortaformába tettem, és sütőben 180 fokon kisütöttem, tűpróbával ellenőriztem, de sajnos a sütési időt nem néztem meg. Annyira vigyáztam hogy nem nyitogattam a sütőajtót, addig amíg a sült mák meg nem csiklandozta az orromat. Közben azt is kitaláltam, hogy mi lesz a következő lépés, ahol természetesen újabb akadályokba ütköztem a szép eredmény elérésében, mely valóban kifogott rajtam... :) Azt találtam ki, hogy tojásfehérje habot teszek a tetejére, ami valódi cukrászati remekműként fogja megkoronázni az édességemet... Nem jött be! Hiszen több gond is volt: a süti elkészült, így további hőkezelést nem igényel. A tojásfehérjehabnak pedig nem bánnám, ha némi hő érné... Mivel az eredeti ötlet tetszett, ezért úgy gondoltam ideje kipróbálni a gőzölt habot, amit eddig nem sikerült reprezentálnom. Itt volt a következő első akadály: nincs edényem, amiben lehetne a habot gőzölni... Csak egy kicsikét sikerült találni:

Ezen fantasztikus ötletemnek köszönhetően a következő károkat sikerült okoznom:

1. a kávégépnek nemcsak hogy az oldalát sikerült beteríteni a cukros mázzal, de valamilyen titokzatos módon a tetejére is került, ezen kívül még:
2. a tűzhely mögötti csempe,
3. a tűzhely melletti csempe,
4. a "kisközért": saját szavunk a kis két emeletes tárolóállványra, melyen mindenféle alapvető hozzávaló található, hogy mindig kéznél lehessen. Ezt alapvetően nem értem, hiszen a "kisközért" félig mögöttem volt, így mindenki belegondolhat, mennyire voltam cukormázzal bevonva... Azokról az alapanyagokról nem beszélve, melyek jelen voltak az állványon.

 A "beterítés" nem csak annak köszönhető hogy kicsi volt az edény, hanem annak is nagyban hogy a botmixerem, mellyel a műveletet óhajtottam végrehajtani 700 W-os motorral rendelkezik, így a fokozatosság varázsa elmaradt, de legalább pillanatok alatt kész lett, és még "újra is festettem" édes-habos cukormázzal... A fehérje folyamatosan kapott egy kevés ecetet, hogy a szerkezete erős lehessen, illetve igen nagy mennyiségű cukor is került bele, hogy tömör igazán édes-habos csókok legyenek. Az eredmény:

Ekkor jött a következő akadály... rájöttem: nincs mivel ráhelyezni a torta tetejére! Azóta ezt a hiányosságot édesanyám pótolta a konyhámban. De ezt így kellet volna dekoratívan megoldani... :) Gyakorlat hiányában... Gondoltam megoldom a problémát egy sima uzsonnás tasak segítségével, gyorsan pohárra húztam:

Meggőzöltem a habot, megtöltöttem a pohárra húzott zacskót és a végét kivágtam:

És igyekeztem a tortát feldíszíteni, természetesen a végére rájöttem hogy hogyan kellett volna csinálni:

Utána egy percre forró grill alá dugtam, de mivel nem sikerült egyforma magasra kreálnom a kicsi habcsókokat, ezért az egyik fele jobban megpirult:

Láttam én mi a helyzet, de a család sem titkolta el a véleményét, miszerint a megszokott küllem alapján messze elmaradtam az elvárttól, ami eléggé lelombozott...

De nem maradt egy morzsa sem, hiszen a "nem szép, de legalább sok" kijelentéssel, vanília és csoki fagyival elfogyasztottuk mind. :)