Életem során igyekszem minél több újdonságot kipróbálni a konyhaművészet terén, minél több, akár számunkra szokatlan alapanyagot megismerni, minél több technológiát elsajátítani, de igazából úgy gondolom, ahhoz, hogy mindent megismerhessünk egy élet is kevés lenne, de talán még több élet is... És tudtommal nekem egyenlőre csak egy van! :)
Az olasz konyha legnagyobb remekeit biztosan sikerült már végigennem - néhányszor. A méltán híres francia konyhát is igyekeztem már hazavarázsolni. De igyekeztem belekóstolni a kínai és a japán konyha világába - a távol-keleti ételekbe - természetesen az megint más kérdés, hogy piciny hazánkban mennyire van lehetőségünk igazán autentikus ízeket kipróbálni. Hiszen nem kell ahhoz messzire mennünk, hogy például azt a véleményt halljuk, hogy az igazi olasz pizza a magyar ember számára "befogadhatatlan". Arról nem is beszélve hogy csak néhány "magyarosított" variációját ismerjük, de vannak olyan változatok, melyeket egyáltalán nem hoztak be az országba.
És tovább megyek: országunkon belül is vannak régiók, ahol egészen másképp készítenek ételeket. Például a Dunántúlon fokhagymával készítik a bablevest, míg az a "keleti" magyar számára elfogadhatatlan, hiszen keleten cukorral-ecettel fogyasztják. Valamint a töltött káposztáról nem is beszélve, hiszen én is készítettem már vagy hatféle módon, úgy hogy az ország határait el sem hagytam. De számtalan példát kereshetnék erre a problémára.
Így kérdem én, hogyan kóstolhatunk bele más nemzetek ízeibe - ha esetleg egy nagyobb ország ízeire gondolunk - ahol feltételezem hasonló változatosság a jellemző... Létezhet az, hogy valódi régiókra jellemző ízeket varázsolhassunk elő? Jó lenne minden országba eljutni, és ott nem csak az éttermekben enni, hiszen ha csak magunkból indulunk ki, a magyar éttermek konyháin is árulnak botrányos gulyást...
Az olasz konyha legnagyobb remekeit biztosan sikerült már végigennem - néhányszor. A méltán híres francia konyhát is igyekeztem már hazavarázsolni. De igyekeztem belekóstolni a kínai és a japán konyha világába - a távol-keleti ételekbe - természetesen az megint más kérdés, hogy piciny hazánkban mennyire van lehetőségünk igazán autentikus ízeket kipróbálni. Hiszen nem kell ahhoz messzire mennünk, hogy például azt a véleményt halljuk, hogy az igazi olasz pizza a magyar ember számára "befogadhatatlan". Arról nem is beszélve hogy csak néhány "magyarosított" variációját ismerjük, de vannak olyan változatok, melyeket egyáltalán nem hoztak be az országba.
És tovább megyek: országunkon belül is vannak régiók, ahol egészen másképp készítenek ételeket. Például a Dunántúlon fokhagymával készítik a bablevest, míg az a "keleti" magyar számára elfogadhatatlan, hiszen keleten cukorral-ecettel fogyasztják. Valamint a töltött káposztáról nem is beszélve, hiszen én is készítettem már vagy hatféle módon, úgy hogy az ország határait el sem hagytam. De számtalan példát kereshetnék erre a problémára.
Így kérdem én, hogyan kóstolhatunk bele más nemzetek ízeibe - ha esetleg egy nagyobb ország ízeire gondolunk - ahol feltételezem hasonló változatosság a jellemző... Létezhet az, hogy valódi régiókra jellemző ízeket varázsolhassunk elő? Jó lenne minden országba eljutni, és ott nem csak az éttermekben enni, hiszen ha csak magunkból indulunk ki, a magyar éttermek konyháin is árulnak botrányos gulyást...
De van egy méltán híres konyha, ami eddig minden tekintetben kimaradt a repertoáromból, és ez nem más mint az INDIAI. Az utóbbi időben gyakran foglalkoztatott az a gondolat, hogy vajon milyen lehet. Először, amikor hazafelé sétáltunk Herryvel egy mozi után, és szó szerint belebotlottunk városunk egyetlen Indiai éttermébe. Meg is jegyeztük hogy mindenképp kipróbáljuk, csak eddig vártam az ihletet, ami eddig elmaradt...
Valamint egyre gyakrabban találkozok főzőműsorokban is az indiai ételek varázsával, arról nem beszélve, hogy a hétvégén sikerült rátalálnom az egyik hipermarketünkben egy "fantasztikus" fűszerkeverékre, ami indiai "ízű" volt. Nem véletlen a megfogalmazás és az észrevétel, hiszen köztudott hogy szörpökben sem szabad megvenni az "ízű" szó jelölésével ellátottakat, ugyanis a legsilányabb mesterséges adalékanyagokat tartalmazzák.
Az, hogy az indiai konyha eddig kimaradt, feltételezem a remek kis ismeretterjesztő műsoroknak köszönhetem, hiszen minden indiai dokumentumfilm beszámol az ott lévő szegénységről, a hatalmas nyomornegyedekről, és a higiénia hiányáról - ami számomra igen nagyra becsült szempont.
Alapvetően, ha Indiára gondolok csak néhány dolog jut az eszembe: különleges kultúrájuk és vallási meggyőződéseik, amelyek igen eltérőek az általunk megszokottól. A hatalmas nyomornegyedek, és felfoghatatlan szegénység, hatalmas népsűrűség, betegségek és az analfabetizmus. Úgy gondolom, leginkább a média tehet ennek a képnek a kialakulásáról, leginkább a negatívumokat mutatják be, hiszen erre van igény a felvevőpiacon.
Az utóbbi időben sikerült elkapnom egy igen különleges dokumentumfilmet, mely ugyancsak Indiát mutatja be,de ez életem egyik meghatározó műsora volt. Hihetetlen módon mutatta meg ezt a nemzetet, fantasztikusan színes, gyönyörű ország! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az általában vetített és az adott film között lehet a valóság. De ez valami varázslatos volt... Megmutatták a különböző vallások alapgondolatait és szépségeit, majd meg is magyarázták azokat. Betekinthettünk egy esküvő előkészületének mesés folyamataiba is. A film bemutatta az ország fejlődésének folyamatait, varázslatos gazdagságát és hihetetlen színességét. Olyan forgatag volt ez, ami pillantatok alatt a Mennyországba repített, és azonnal ott akartam lenni! Tudom ez sem egy valós kép, de sokkal inkább közelebb engedtem magamhoz ezt az elragadó országot.
Nagyon megfogott és magával ragadott az ételeik sokfélesége, a fűszerek bűbájos aromája és mennyisége. Rendkívül izgalmas színes világ ez.... Ezek után sem fogok minden nap indiai ételeket készíteni, de mivel az első recepten már túl vagyok - amit csak másodjára sikerült összehozni - mindenképp ki kell próbálnom azt az éttermet, hogy valódi véleményt alkothassak. :) Van mit tanulni róla... így ez is egy fantasztikus kis utazás lesz a számomra.
Hát sajnos a fényképezőm nincs otthon, így képet sem sikerült készítenem az elkészült "műremekről", pedig igazán érdemes lett volna. Több alapvető szabályt megsértettem a kivitelezés során, de igyekeztem olyan ételt az asztalra tenni, ami a mi ízlésünknek megfelelő.
Az alap:
Tudom, köretként illett volna rizst készítenem, de sajnos mi nem rajongunk érte, és mostanában túl sokszor is készítettem, ezért gondoltam maradunk a hagyományos burgonyapüré mellett.
A pürét nem lehet elrontani sem... A husiról viszont hiába vettem le a fedőt, a víz csak nem akart eltűnni róla, az ízét pedig nem minősíteném... Ez a fűszerkeverék nagyjából olyan volt, mintha a pürét is dobozból szerettem volna készíteni... Se íze, se bűze... Rosszabb volt mint bármelyik por alapú milánói szósz... Fel nem tudom fogni, hogy hogyan készíthetnek ilyet emberek!
Nem volt mit tenni, ki kellett találnom valamit hogy menthető legyen a husi! :) Irány a konyha, gondoltam átgondolom ezt a receptet:
A kis serpenyőm már ment is a tűzre, elővettem a két fantasztikus kis csodafűszeres kosaramat, és dobtam bele:
Irány az étterem, izgatottan várom!
Valamint egyre gyakrabban találkozok főzőműsorokban is az indiai ételek varázsával, arról nem beszélve, hogy a hétvégén sikerült rátalálnom az egyik hipermarketünkben egy "fantasztikus" fűszerkeverékre, ami indiai "ízű" volt. Nem véletlen a megfogalmazás és az észrevétel, hiszen köztudott hogy szörpökben sem szabad megvenni az "ízű" szó jelölésével ellátottakat, ugyanis a legsilányabb mesterséges adalékanyagokat tartalmazzák.
Az, hogy az indiai konyha eddig kimaradt, feltételezem a remek kis ismeretterjesztő műsoroknak köszönhetem, hiszen minden indiai dokumentumfilm beszámol az ott lévő szegénységről, a hatalmas nyomornegyedekről, és a higiénia hiányáról - ami számomra igen nagyra becsült szempont.
Alapvetően, ha Indiára gondolok csak néhány dolog jut az eszembe: különleges kultúrájuk és vallási meggyőződéseik, amelyek igen eltérőek az általunk megszokottól. A hatalmas nyomornegyedek, és felfoghatatlan szegénység, hatalmas népsűrűség, betegségek és az analfabetizmus. Úgy gondolom, leginkább a média tehet ennek a képnek a kialakulásáról, leginkább a negatívumokat mutatják be, hiszen erre van igény a felvevőpiacon.
Az utóbbi időben sikerült elkapnom egy igen különleges dokumentumfilmet, mely ugyancsak Indiát mutatja be,de ez életem egyik meghatározó műsora volt. Hihetetlen módon mutatta meg ezt a nemzetet, fantasztikusan színes, gyönyörű ország! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az általában vetített és az adott film között lehet a valóság. De ez valami varázslatos volt... Megmutatták a különböző vallások alapgondolatait és szépségeit, majd meg is magyarázták azokat. Betekinthettünk egy esküvő előkészületének mesés folyamataiba is. A film bemutatta az ország fejlődésének folyamatait, varázslatos gazdagságát és hihetetlen színességét. Olyan forgatag volt ez, ami pillantatok alatt a Mennyországba repített, és azonnal ott akartam lenni! Tudom ez sem egy valós kép, de sokkal inkább közelebb engedtem magamhoz ezt az elragadó országot.
Nagyon megfogott és magával ragadott az ételeik sokfélesége, a fűszerek bűbájos aromája és mennyisége. Rendkívül izgalmas színes világ ez.... Ezek után sem fogok minden nap indiai ételeket készíteni, de mivel az első recepten már túl vagyok - amit csak másodjára sikerült összehozni - mindenképp ki kell próbálnom azt az éttermet, hogy valódi véleményt alkothassak. :) Van mit tanulni róla... így ez is egy fantasztikus kis utazás lesz a számomra.
Hát sajnos a fényképezőm nincs otthon, így képet sem sikerült készítenem az elkészült "műremekről", pedig igazán érdemes lett volna. Több alapvető szabályt megsértettem a kivitelezés során, de igyekeztem olyan ételt az asztalra tenni, ami a mi ízlésünknek megfelelő.
Az alap:
- 4 egész csirkecomb ketté vágva
- adott, nemzeti "ízű" fűszerkeverék
- némi olaj
- két kávéskanál paradicsomszósz
- fél fej hagyma fél karikákra vágva
- két gerezd fokhagyma egészben
- némi vaj
- néhány kanál tejföl.
Tudom, köretként illett volna rizst készítenem, de sajnos mi nem rajongunk érte, és mostanában túl sokszor is készítettem, ezért gondoltam maradunk a hagyományos burgonyapüré mellett.
A pürét nem lehet elrontani sem... A husiról viszont hiába vettem le a fedőt, a víz csak nem akart eltűnni róla, az ízét pedig nem minősíteném... Ez a fűszerkeverék nagyjából olyan volt, mintha a pürét is dobozból szerettem volna készíteni... Se íze, se bűze... Rosszabb volt mint bármelyik por alapú milánói szósz... Fel nem tudom fogni, hogy hogyan készíthetnek ilyet emberek!
Nem volt mit tenni, ki kellett találnom valamit hogy menthető legyen a husi! :) Irány a konyha, gondoltam átgondolom ezt a receptet:
A kis serpenyőm már ment is a tűzre, elővettem a két fantasztikus kis csodafűszeres kosaramat, és dobtam bele:
- Koriandert
- egész köményt
- mustármagot
- szegfűborsot
- egész borsot
- kurkuma
- fokhagyma granulátum (vésztartaléknak akad otthon, és most tökéletes, mert nem szándékoztam hosszú ideig tovább hőkezelni a szószt)
- só
- bors
- chili (SOK)
- gyömbér (szárított, friss hiányában)
Irány az étterem, izgatottan várom!
Várom az összehasonlítás eredményét....:)
VálaszTörlés