Szűz párolt rizzsel és hagymakarikával

Leginkább a vörös húsok kedvelője vagyok, és elterjedtsége - valamint az ára miatt - a legnépszerűbb nálam a malac! De malac esetében is van "prémium" kategória, ami nem lehet más mint a szűz. A szűzpecsenye a rövid karaj alatt, a gerinc belső oldalán elhelyezkedő színhús. Gyakorlatilag ugyan az az izomköteg, ami a marhánál a bélszín. Azt szokták mondani hogy ez a legnemesebb része a sertéshúsnak, ennek megfelelően alakul az ára is. Leginkább ünnepi vagy különleges alkalmakra szoktam készíteni, de minden esetben valami nagyon egyszerű és gyors fogás készül belőle, hiszen sem inak, sem felesleges zsiradék nincs ebben a husiban, jól elkészítve puha, omlós és megfelelően szaftos eredményt kapunk. Így a felesleges hőkezelésnek, a trükközésnek vagy fortélyoknak semmi értelme sincs, hiszen önmagában is igen ízletes.
Most épp kéznél volt nekem egy szép darabja ennek a kedves husinak, így alaposan leáztattam:

Majd alaposan lehártyázom, mert bármit is teszünk, ezt a hentes nem csinálja meg helyettünk. A kést szorosan a hártya alá nyomom, majd óvatos mozdulatokkal hosszában lefejtem a húsról, úgy hogy abból minél kevesebb vesszen kárba:

Igyekszem szép, egyenletes, kis csinos szeletekre vágni:

Majd némi frissen őrölt színes borsot lepirítok a serpenyőben, a husit sóval ízesítem:

Majd pici mustár is került a serpenyőbe, és forró olajon, gyorsan megsütöm:

Ez az egyetlen husi, amitől elfogadhatónak tartom hogy picikét rózsaszín legyen:

Közben egy nagy fej hagymát karikákra vágtam, meghintettem sóval, borssal és némi rétesliszttel:

Majd bő forró olajban kisütöttem, a husit ezzel és némi párolt rizzsel tálaltam:

Nem lehet belőle eleget készíteni! :)