Tejszínes-gombás tésza mozzarellával

Félelmetesen gyors, és egyszerű, néhány perc alatt elkészíthető, hiszen a szósz hamarabb kész van mint amennyi időt a tészta megfőzése igényel, így az az első lépés: a tészta víz feltevése, majd a konzerv gombát (nem kell bajlódni a hámozással, tisztítással, és mindig van itthon) megkínálom némi fehér borssal, egy kevés sóval, apróra reszelt parmezánnal és extra szűz olíva olajon lepirítom:

Majd jöhet is a tejszín, alacsony hőmérsékleten hagyom kicsit besűrűsödni:

A kifőtt tésztát beleforgatom az ízletes, de szelíd szószba, majd tépkedett mozzarellával tálalom:

Nagyon kellett volna hozzá egy kevés friss apróra vágott petrezselyemzöld, de sajnos nem volt itthon, így is az egyik kedvencem... :) Egy valakinek kifejezetten ajánlanám... :)

Chilichilichili!!!

Az utóbbi időben nagyban befolyásolta az ételeinket, ezáltal az életünket is ez a varázslatos fűszer... újabban nagyon szeretem - szinte rajongok érte, még a reggeli kávémba is csempésznék ha lehetne. Volt itt kicsiny városunkban egy gasztronómiai nap, ahol is a töltött ételeké volt a főszerep, így mi reggel felkerekedtünk, és gondoltuk kilátogatunk erre a jeles eseményre. Hát mit ne mondjak elég gyér volt a felhozatal, ahogyan ezt már a megszokott módon el is fogadtuk az utóbbi időben, egyetlen említésre méltó ételt sem találtam, így panini-t ettünk a belváros szívében, maximálisan elégedett voltam... Isteni volt, csak kevés... :)
Az egyetlen említésre méltó mozzanat az a chili árus volt a "nagy" vásári forgatagban, terveztem is hogy minden egyes fajtából vásárolok magamnak, a chilik mindenféle formája, mérete, színek kavalkádja volt felsorakoztatva az asztalon, kedves kis kosárkákban, ez a forgatag és az elragadó változatosság azonnal magával ragadott. Ki is készítettem a fényképezőt, hogy a megvásárolt paprikákat felismerhessem később is. Sajnos nem jutottam vissza, de mindenképp megemlíteném hogy a fajták sokaságának köszönhetően igen szép összeget tudtam volna ott hagyni az árusnál, hiszen paprikánként 50 és 100 forintot is elkért az árus, de erről lemaradtam... Viszont a piacon ráleltem egy fajtára, mely lágy csípőssége némileg kárpótolt a nagy mennyiség "elvesztéséért"... Ebből a paprikából csakis egy kilót lehetett vásárolni, mely hálókba volt kimérve, és összesen 400 forintos terhet jelentett a nagybevásárlás után, nem mellékesen megjegyzem ebbe az összegbe pontosan 77 darab csinos, tüzes chilipaprika került, azért ez így barátságos...

Még némi kedvességet is sikerült varázsolni belőle, ajándéknak éppen nem nevezhető, max egy kis apró figyelmességnek, az egyik legkedvesebb szomszédunknak CsaBANDITÁNAK:

A másik Julcsinak és Palcsinak, szintén kedves barátaink:

Továbbá számos finom étel is készült már ezeknek a kis erős csodáknak köszönhetően, melyek posztolása folyamatosan várható, sőt még szárítani is tervezek belőlük.. :)

Spagetti paradicsommal és fűszeres húsgombóccal

Nagyon szeretem a tésztát, szinte rajongok érte... :) Így gyakran készítem is, mindenfélét! Ráadásul nagyon időtakarékos megoldás, amellett hogy mennyire fincsi, de időnként szeretek olyan tésztát tálalni ami egy picit több időt vett igénybe, mint a negyed óra, ilyenkor vagy friss tésztát gyúrok, vagy ezeket a csodás kis csini húsgolyókat készítem. Így azt az illúziót keltem saját magam számára, milyen sok munkát fektetek be a konyhai bűvészkedésbe, ezzel háborgó lelkemet nyugtatom, hiszen a törődés, az törődés. :) Valahogy ez a recept mindig különleges alkalmakkor készül...
Egy kis adag darált húsba belereszelek a kis lyukú reszelőn egy fej hagymát és két gerezd fokhagymát,teszek bele: sót-borsot, oregánót, bazsalikomot és némi búzadarát. A búzadarától egészen különleges íze és állaga lesz a golyócskáknak, majd egy fél órára magára hagyom, a dara szívja magába a nedvességet, így kellőképpen megdagad:

Majd csinos kis golyókat formálok:

Extra szűz olívaolajban kicsit megpirítom a gombócokat:

Míg a gombócok pirulnak, addig összeállítom a mártást: sűrített paradicsomot ízesítek, ugyanazokkal a fűszerekkel, melyeket a gombócokhoz is használtam:

Habverővel alaposan összedolgozom, majd a forró pirult húsgolyókhoz adom, pici cukorral tovább ízesítettem, és enyhítettem a paradicsom savasságán, alacsony hőfokon néhány percig párolom:

Kifőzött spagettivel tálalom:

Extraként némi parmezánnal megszórhatjuk:

Azt hiszem több szót ez a recept nem kíván... :)

Koreai kaland: ZING

Hiszti van... mostanában sokat, Herry igyekszik enyhíteni a feszültségeimet, és a legkiválóbb módon sikerült ezen jeles alkalommal. Látta hogy nyűgös vagyok, ezért kitalálta: elvisz vacsizni, és mi lehetett volna az alkalmasabb, minta  fűszeres, csípős, átütő, vad koreai étterem. Soha nem ettem eddig ilyesmit, nemcsak hogy istenien finom volt, de annyira intenzív volt az élmény, az illatok, a színek, és főként az ízek hogy a világ összes búját-baját elfelejtettem. :)
Első alkalommal akkor találtunk rá az étteremre amikor a drága apósomhoz mentünk látogatóba a kórházba, egészen véletlenül vettük észre,  nem is tudtuk hogy ilyesmivel is meg tud ajándékozni városunk, hiszen semmilyen reklámban nem találkoztunk vele, semmilyen hírt nem hallottunk még róla... de mint utólag kiderült, ez nem is véletlen... :) Csak úgy belebotlottunk, míg sétáltunk át a klinikán, akkor is teljesen egyértelmű volt hogy ki szeretnénk próbálni, hiszen messziről fenomenális illatok csábítottak felé, nem értettük honnan ez az átható aroma, csak fokozatosan erősödött ahogy közelítettünk ... :) A döntés már akkor megszületett, és most végre valahára az alkalom is elérkezett, így elindultunk, izgatottságom valódinak bizonyult - és nem hiába. Amikor megérkeztünk már akkor igyekeztem odafigyelni minden egyes ingerre ami a különböző érzékszerveimet érhette, hiszen időnként hajlamos vagyok egyes részletekben nyakig merülni, másokat viszont teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, igyekeztem elkerülni ezt a hibát. Nagyon kis kedves volt a hely ahogy beléptünk, egy modern épület ridegségét, egyszerűségét néhány vitrinnel hivatott enyhíteni, mely bepillantást engedett az idegen kultúra régmúlt dicső idejébe, mely időkapszulája néhány apró morzsája világította meg számunkra hogy itt egy igazán idegen érzéssel fogunk megismerkedni, egy különleges ország hagyományos ételei által. Néhány dob, régi tárgyak, különleges írásjelek figyelmeztettek hogy valami egészen új, valami titokzatos és ismeretlen kaland vár ránk. Egy fiatal lányba botlottunk - magyar, ez nem valami biztató... Viszont egy pillanat alatt rácáfolt a gyanakvásomra, megemlítettem hogy "szüzek" vagyunk ezen idegen konyha ismeretével kapcsolatosan, kifejezetten kedvesen reagált, mesélt az ételekről, alapanyagokról, kérdezgetett az ízlésünkről és ennek tükrében igyekezett a legmegfelelőbb étel kiválasztásában/ajánlásában hihetetlenül tetszett ez a hozzáállás, egészen különös, cseppet sem magyar mentalitás. Szétnéztünk és megnyugvással vontam le a konzekvenciát, csakis koreai fiatalok voltak az étkezdében, ez azért mégis arra engedett következtetni, hogy talán autentikus ételekkel fogunk találkozni, még izgatottabbá váltam. Beszéltünk még pár kedves szót, majd a rendelés nyugtázására egy kis cetlit kaptunk, rajta egy számmal, leginkább a postai hívószámhoz hasonló, majd a kijelző is megkerült hozzá... :) De a lényeg, az ételek: kedvesem választása:

Sajnos mivel minden egyes részletre igyekeztem odafigyelni, ezért az ételek nevei teljesen kimaradtak... szánom bánom bűnömet, de mivel tudjuk nem az utolsó látogatás volt, biztosan állíthatom, legközelebb megjegyzem azt is. Mindketten olyat választottunk ahol van lehetőségünk a levest is és a főételt is megkóstolni, mindezek fényében bátran állíthatom, az árak Debrecen képére lettek formálva. A leves egy tiszta natúr ízű kellemes forró előételként felkészítette a szervezetünket az erőteljes fűszeres íztámadásra. :) Lágy kellemes apró tofukockákkal, és vékonyra vágott zöldhagymával, meg némi algával igazán különleges volt, már ekkor tudtam hogy van az ételben valami, egészen különleges íz, amit soha életemben nem kóstoltam még, valami megfejthetetlen titok. Herry főétele párolt rizs, ami beazonosíthatatlan a fotón... Mégiscsak telefonnal készült... Valamint ha jól emlékszem csirkét kért, ami némi sárgarépával, csípősen lett elkészítve, az én kedvesen kiskanállal eszi az annyira magyar erős pistát, itt az étel végére - csendesen jegyzem meg - teljesen lefőtt, természetesen nem tehettem hogy nem dugom bele az orromat a tányérjába, megkóstoltam az övét is, fenomenálisan finom volt! A kis edénykében pedig a kimcsi húzódik meg, az egyetlen aminek biztosan sikerült megjegyezni a nevét, és azt is azért mert azóta időről-időre belefutok a városban, és mindig megüti a fülemet, ez egy hagyományos koreai savanyúság, hihetetlenül intenzív és finom, számos pozitív élettani hatással, mindenkinek ajánlom!
Az enyém:

Leves ugyanaz mint Herrynek, a másodikat viszont egy forró kőtálban hozták: párolt rizs, rajta zöldségek: répa, mungóbabcsíra, cukkini, gomba, és alga, a közepén pedig egy nyers tojás sárgája. Igazán hagyományos étel, azt hiszem bibimbap-nak hívták. Mellé két kis tálkában kaptam darált marha húst - ami picit íztelenül volt elkészítve - és valamilyen chilis szószt, amit nekem kellett összekeverni az étel többi részével.  A tojássárgája krémessé varázsolta az ételemet, a paprikakrém fantasztikusan fűszeressé, így nem hiányzott a húsról sem a fűszer. Ez volt az a fajta paprika, aminek olyan különleges aromája volt, ami összehasonlíthatatlan minden más ízhez képest. Amíg a levessel barátkoztam, ízlelgettem a forró kőtál folyamatosan zenélt a fülembe, mely következtében ropogóssá és aranybarnává sütötte a benne elhelyezett párolt rizst. Természetesen az én tálcámról sem hiányozhatott a kimcsi, az utolsó rizsszemig megettem... :)

A rendelésnél az egyszemélyes személyzet tájékoztatott hogy hol találunk evőeszközt, hogy a víz és kukoricatea fogyasztása korlátlan mennyiségben vállalható, ami valljuk be magyar körökben igen népszerűvé teheti a fogyasztást.Mindenesetre nagyon érdekes volt a kukorica tea, olyan mint amikor megfőzzük a kukoricát sima vízben, és semmilyen ízsítő anyagot nem teszünk bele, csak a "puritán" kukorica íze lágy formában, ami tökéletesen enyhítette a chili által gyújtott háborgó tüzet az ízlelőbimbóimon. :) Nagyon jól esett... :)Beszélgetni is elfelejtettünk, semmi mással, csakis az ízekkel voltunk elfoglalva...
Elégedetten, boldogan és gondtalanul álltunk fel az asztaltól, olyan menzásan helyeztük a tárolókocsiba a tálcáinkat, és ennek ellenére ötcsillagos élményként könyveltük. Az ajtón kifelé tartva már meg sem lepett bennünket amikor a "magyar" leányzó kedvesen érdeklődött a tapasztalatainkról, jól éreztük-e magunkat? Ízlettek-e az ételek? És amikor áradoztam, és boldogan nyugtázta, továbbá örömét is kifejtette... Csak nem hagyott nyugodni, mégis megkérdeztem, miért nem csinálnak valamilyen reklámot... Eredetileg egy itt tanuló diáknak készítették a helyet, és nem pusztán haszon és pénzhajhász étterem. Amit mindenképp elismerhetek, míg ott voltunk néhány társaság váltotta egymást, de egyetlen magyar sem láttam, csakis koreai diákokat, nem csoda hogy nekünk ennyire bejött, hiszen nekik is tökéletes, biztosan hazai ízekért járnak vissza... Várom hogy megint menjünk.. :)

Barackos túrótorta

Az egyik tuti recept a repertoáromban, egy olyan számunkra klasszikussá vált desszert amit elrontani nem lehet, és minden esetben jól esik mindenkinek ha az asztalra kerül, mindig változtatok rajta valami kis apróságot, most is - mint általában - egyszerű piskóta alapot készítek: 3 tojást szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá verem, fokozatosan adagolva némi cukrot:

A tojás sárgáját alaposan fehéredésig kavartam, hozzá adagoltam 3 kanál cukorral, egy csipet sót, majd három kanál lisztet:

A fehérjét nagyon óvatosan több részletben beleforgattam a sárgájás keverékhez, majd kivajazott csatos torta formában kisütöttem, majd félre tettem kihűlni:

Elkészítettem a krémet, melyhez facsartam ki citromlevet, és reszeltem citromot is:

A nagyjából negyed kiló túró felét a késes darabolóval teljesen simára kavartam, majd a másik felével a citrom levével és héjával egy tálba tettem:

Az érett mézédes barackot feldaraboltam egy nagy adag cukorral és egy kevés vanília esszenciával ízesítettem:

Majd a két alapot összekevertem, némi zselatinnal fixáltam, és egy 4 dl kemény habbá vert tejszín habbal lazítottam:

A krémet a kihűlt piskóta alapra szedtem, majd sárga barackkal és vékonyra szeletelt nektarinnal díszítettem:

Egy éjszakán át a hűtőben pihenni hagytam... volna, természetesen megint nem bírtuk ki, így nekiestünk a még meg nem szilárdult süteménynek, így némi kívánnivalót hagyott maga után a külcsín, de nem volt időm lefotózni, hiszen pillanatok alatt elfogyott...

Különleges rizs távol-keleti csirkemellel

Mindig is piszkálta a fantáziámat, hogy a semleges ízű rizst mivel tudnám feldobni, igyekszem minden esetben más fűszerrel elkészíteni, különböző változatokat megízlelni, amik közül több nagy sikert aratott már, de egyetlen ízre nagyon kíváncsi voltam, ám meg kellett várni azt a különleges, vagy inkább aberrált pillanatot, amikor készen állok ennek a megízlelésére, a nem annyira távoli múltban ez is elérkezett... :) a rizs, melyet fahéjjal ízesítettem.

Alapvetően a szokásos készítési módot választottam a párolt rizst illetően, csak egy igazán extra fűszereket tartalmazó csomagocskát készítettem hozzá - chili, örölt kömény, római kömény, bors és fahéj:

A különleges körethez távol keleti ihletésű csirkét készítettem: chili, reszelt fokhagyma és gyömbér, továbbá némi szójaszósz keverékébe pácoltam a csirkemell szeleteket:

Hirtelen kisütöttem a hússzeleteket, és a különleges illatú rizzsel tálaltam:

Mindenesetre érdemes kipróbálni, bár én annyit tanultam belőle az én ízvilágomat illetően sós ételbe nem teszünk fahéjat! :) Érdekes volt, de nem nekem való,  a fahéj így is túl erős volt, és minden falatnál vártam az édes szaftos tejberizst, általában nem érzem ennyire magyarnak magam...

Barackos linzer szederpudinggal

Ez egy nagyon gyors "hanyag" sütike... Valamelyik egyszerű linzer tészta alapot vettem kiindulópontként, de azt felfűszereztem néhány aprósággal, ha jól emlékszem kerül bele: fahéj, szegfűszeg, szerecsendió. Gyorsan összedolgoztam, majd a hűtőbe tettem pihenni:

Pihenés után nagy vonalakban beledolgoztam a formába, és a szeletelt barack is rákerült, melyet óvatosan megszórtam barna cukorral és mehetett is a sütőbe:

A puding alapjául a már sokat emlegetett fagyasztott szederpüré szolgált:

Felolvasztottam, majd sima zacskós pudingporral, cukorral és tejjel (csökkentett mennyiség, hiszen a püré is magas víztartalmú) befejeztem a folyamatot, egy habverővel, hogy minden szempontból csomómentes lehessen a keverék:

Közben megsütöttem a tortát:

És a ropogós omlós sütemény mellé a selymes és lágy pudingot is tálaltam:

Villámgyors félkész vacsi

Van az úgy hogy az ember nem akar semmi kreatívat művelni a konyhában, hogy nem akar részletesen átgondolt, hosszú órákat pepecselni, bonyolult receptekkel, kémiai és fizikai folyamatok segítségével elemezni és készíteni az ételeket. Csak gyorsan letudni, és lelkünket megnyugtatva konstatálni hogy mégis van valamiféle vacsora az asztalon. :) Időnként a chipsnél sem tudok jobbat elképzelni. Persze gyakran ragaszkodom a házi tésztához, de ettől még a másik véglet is megengedhető olykor-olykor... :) Ez pontosan ilyen félkész villámvacsi.. 

Halrudacska, ennek elkészítése nem feltétlenül igényel hosszú perceket, hiszen a dobozon is megtalálható az egyértelmű, néhány soros magyar leírás, mely alapján biztonságosan egy nyolc éves gyerek is bátran nekieshet. 

Krumpli: meghámoztam, megmostam, feldaraboltam, majd egy jó fűszeres vízben megfőztem. A vizet gazdagon fűszereztem: só-bors-chili és zöld fűszerek. Leszűrtem, és bő olajban hirtelen aranyszínűre sütöttem.

Hagyma: felszeleteltem, sóztam, borsoztam, alaposan darált chilivel megszórtam, néhány kanál rétesliszttel megszórtam, egy dobozban alaposan összeráztam, majd ropogósra sütöttem. 

Az eredmény:

Néha ilyen is kell... :)

Színes forgatag: fűszeres húspogácsa, fetakrémmel, zöldségekkel és gyümölcsökkel

Gyors, egyszerű, laktató és változatos. Igazán megvolt minden ebben a vacsiban amit szeretünk. :) A leírás hasonló lesz, nézzük csak szépen sorjában - fűszeres húspogácsa: darált csirkemell, só, bors, chili és amilyen zöld fűszerre vágyunk, alaposan összedolgoz, kis golyókat formáz, kilapít, extra szűz olíva olajon kisüt:

Fetakrém: (életemben az első, csak úgy találomra) feta villával alaposan eldolgoztam, kevés tejszínnel picit lazítottam, hasonló fűszerezést alkalmaztam mint a husinál, csak alaposan beledolgoztam egy nagy adag extra szűz olíva olajat: (természetesen a só elmaradhat, kicsit több chili került bele)

Zöldségek: csak egyszerűen feldaraboltam:

Gyümölcsök:

Ízek elbűvölő forgataga. :)

Kaliforniai paprika saláta

Nagyon egyszerű színes, és igazán vonzó saláta, az autentikus magyar uborkasaláta ihlette, de igazából semmi hasonló sem az ízében, sem az állagában, egy egészen új dimenzióba repíti a Herry által annyira sztárolt húsos roppanós kaliforniai paprikát. A három színű paprikát szépséges vékony csíkokra vágjuk, egy csipet sóval, némi cukorral és aktuálisan rizsecettel ízesítettem, jó hideg vízzel felöntöttem, majd hűtőben hagytam kissé érni. A rizsecet lágysága eredményezte hogy egy cseppet sem hasonlított az alapot ihlető uborkasalátához, lágy és kellemes hatást nyújtott, nagyon tetszett, örültem az eredménynek:

Mama titka

Hát igen! Csakis a nagymamák tudnak ilyet... sajnos saját nagyim már nincsen, - nagy szomorúságomra, de hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy az én Herrymnek milyen fantasztikus családja van. Nemcsak hogy elfogadtak, de a szeretetüket is minden alkalommal tisztán érzem, ha sikerül egy kicsit "össze ülnünk", neki két igazi fantasztikus mesébe illő nagyi is jutott, az egyik varázslatosabb mint a másik, rendszerint meglátogatjuk mindkettőjüket, és rendszerint még mindig igyekeznek minden alkalommal a kedvünkbe járni, mindenféle finomsággal, kedvességgel, égig érő szeretettel. :) Pedig szerintem nekünk kellene Őket segíteni, de a nagyik már csak ilyenek, csak remélhetem hogy mi is hasonlóak leszünk a mi unokáinkkal.. Bár addig még sok időnek el kell telnie. :)
Legutóbb emiatt nem is jeleztük nekik hogy érkezünk, váratlanul beállítottunk, hátha nem pazarolják a drága energiáikat a főzésre-sütésre. Persze nem jelentett ez sem semmit, ahogy megérkeztünk, azonnal tépte fel a fagyasztó ajtaját "nyanyanyám", már került is a sütőbe az isteni házi kolbász és hurka, máris sütötte a süteményt, és számomra felfoghatatlan módon fél óra alatt három hatalmas rúd almás süteményt rettyintett az asztalra, majd megszólalt... 
Olyan hirtelen és gyorsan történt minden hogy még fotózni is majdnem elfelejtettem, félkészen:

 Házi tojással megkenve:

Kisütve:

Mivel mamika nem készült hogy érkezünk, így az ünneplős terítő elmaradt - végre - és a kötelező szentimentális kockás maradt, nagy megelégedettségemre:

Fogok én tudni valaha ilyet? Vagy ebben a rohanó világban elfelejtünk majd jó nagymamának lenni? Igyekszem nem megfeledkezni ezekről a kincset érő pillanatokról, és elvesződni ebben az őrült világban...

Szeder...

Herrym az összes zöldség - kivéve karfiol - és gyümölcs elkötelezett rajongója, így a mindig aktuális/szezonális dolgok vannak itthon, volt ám az idén is szeder szezon, sajnos nem tart túl sokáig, de nem volt szívem kihagyni, így az egyik alkalommal két nagy doboz, hatalmas gyönyörűséges mélylila - szinte fekete - érett varázslatos szedercsomagot vettem. Alig tudtam megmosni Herry máris elragadta és a turmixgépbe fél pillanat alatt le is "darálta":

Ám a magok igen ellenállónak bizonyultak, ezért egy igen időigényes folyamat részeként egy széles fejű fakanállal, egy szűrő közreműködésével alaposan átpasszíroztam:

Némi joghurttal tálaltam

Nekem nagyon fincsi volt:

Végül tejszínnel is fagyasztottuk, igyekeztünk változatosan felhasználni, de a legnagyobb sikert üdítőként aratta, némi barnacukorral, kevés gyömbérrel, jéghidegen... egy kis mentát imádtam volna hozzá... :)

Barackos joghurttorta némi titokkal :)

Most vagyok igazán bajban.... egy igen régi receptet találtam a fotók között, de mivel nagy sikert aratott, ezért mindenképp szeretném megosztani veletek. Igyekszem mindig úgy fotózni, hogy utólag is le tudjam írni mindenféle probléma nélkül a felhasznált alapanyagokat, de most egy hozzávalót nem tudtam beazonosítani, így nem lehet tökéletes a leírás... Bár nem mellékes, hogy a legkedvesebb szomszédasszonyom ma megemlítette ezt a receptet a "Nem akarsz végre sütni valami kis sütikét?" mondat kíséretében. :) Így jutott eszembe hogy ez még nem szerepel a blogon, így mindenkinek a fantáziájára bízom a hiányos részeket, biztos vagyok benne hogy számtalan jó variációt ki lehet még ebből hozni. Első körben, kekszmorzsa és rengeteg selymes házi vaj, majd tettem bele összetört kukoricapelyhet és ledarált zabpelyhet. Továbbá édesítőként tettem bele vegyes házi virágmézet és egy nagy adag szőlőcukrot:

A masszát alaposan összekevertem és a csatos torta forma aljába alaposan belenyomkodtam:

Itt következik a már emlegetett nem beazonosított alkotórész: valamiféle gyümölcsöt összeturmixoltam néhány korty hamisítatlan magyar házi pálinkával:

Azt rákentem a formára:

Egy nagy pohár joghurtba belekevertem némi barna cukrot, egy kevés házi vaníliás cukorral:

Majd egy nagy adag felkockázott barackot és némi citrom héját is hozzáadagoltam:

Majd egy egész csomag zselatint csomómentesre feloldottam némi baracklében:

Hozzákevertem az ízesített gyümölcsös joghurthoz, majd hűtőben egy éjszakán át hagytam hogy megszilárduljon:

Szépen lehetett szeletelni: