Hiszti van... mostanában sokat, Herry igyekszik enyhíteni a feszültségeimet, és a legkiválóbb módon sikerült ezen jeles alkalommal. Látta hogy nyűgös vagyok, ezért kitalálta: elvisz vacsizni, és mi lehetett volna az alkalmasabb, minta fűszeres, csípős, átütő, vad koreai étterem. Soha nem ettem eddig ilyesmit, nemcsak hogy istenien finom volt, de annyira intenzív volt az élmény, az illatok, a színek, és főként az ízek hogy a világ összes búját-baját elfelejtettem. :)
Első alkalommal akkor találtunk rá az étteremre amikor a drága apósomhoz mentünk látogatóba a kórházba, egészen véletlenül vettük észre, nem is tudtuk hogy ilyesmivel is meg tud ajándékozni városunk, hiszen semmilyen reklámban nem találkoztunk vele, semmilyen hírt nem hallottunk még róla... de mint utólag kiderült, ez nem is véletlen... :) Csak úgy belebotlottunk, míg sétáltunk át a klinikán, akkor is teljesen egyértelmű volt hogy ki szeretnénk próbálni, hiszen messziről fenomenális illatok csábítottak felé, nem értettük honnan ez az átható aroma, csak fokozatosan erősödött ahogy közelítettünk ... :) A döntés már akkor megszületett, és most végre valahára az alkalom is elérkezett, így elindultunk, izgatottságom valódinak bizonyult - és nem hiába. Amikor megérkeztünk már akkor igyekeztem odafigyelni minden egyes ingerre ami a különböző érzékszerveimet érhette, hiszen időnként hajlamos vagyok egyes részletekben nyakig merülni, másokat viszont teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, igyekeztem elkerülni ezt a hibát. Nagyon kis kedves volt a hely ahogy beléptünk, egy modern épület ridegségét, egyszerűségét néhány vitrinnel hivatott enyhíteni, mely bepillantást engedett az idegen kultúra régmúlt dicső idejébe, mely időkapszulája néhány apró morzsája világította meg számunkra hogy itt egy igazán idegen érzéssel fogunk megismerkedni, egy különleges ország hagyományos ételei által. Néhány dob, régi tárgyak, különleges írásjelek figyelmeztettek hogy valami egészen új, valami titokzatos és ismeretlen kaland vár ránk. Egy fiatal lányba botlottunk - magyar, ez nem valami biztató... Viszont egy pillanat alatt rácáfolt a gyanakvásomra, megemlítettem hogy "szüzek" vagyunk ezen idegen konyha ismeretével kapcsolatosan, kifejezetten kedvesen reagált, mesélt az ételekről, alapanyagokról, kérdezgetett az ízlésünkről és ennek tükrében igyekezett a legmegfelelőbb étel kiválasztásában/ajánlásában hihetetlenül tetszett ez a hozzáállás, egészen különös, cseppet sem magyar mentalitás. Szétnéztünk és megnyugvással vontam le a konzekvenciát, csakis koreai fiatalok voltak az étkezdében, ez azért mégis arra engedett következtetni, hogy talán autentikus ételekkel fogunk találkozni, még izgatottabbá váltam. Beszéltünk még pár kedves szót, majd a rendelés nyugtázására egy kis cetlit kaptunk, rajta egy számmal, leginkább a postai hívószámhoz hasonló, majd a kijelző is megkerült hozzá... :) De a lényeg, az ételek: kedvesem választása:
Sajnos mivel minden egyes részletre igyekeztem odafigyelni, ezért az ételek nevei teljesen kimaradtak... szánom bánom bűnömet, de mivel tudjuk nem az utolsó látogatás volt, biztosan állíthatom, legközelebb megjegyzem azt is. Mindketten olyat választottunk ahol van lehetőségünk a levest is és a főételt is megkóstolni, mindezek fényében bátran állíthatom, az árak Debrecen képére lettek formálva. A leves egy tiszta natúr ízű kellemes forró előételként felkészítette a szervezetünket az erőteljes fűszeres íztámadásra. :) Lágy kellemes apró tofukockákkal, és vékonyra vágott zöldhagymával, meg némi algával igazán különleges volt, már ekkor tudtam hogy van az ételben valami, egészen különleges íz, amit soha életemben nem kóstoltam még, valami megfejthetetlen titok. Herry főétele párolt rizs, ami beazonosíthatatlan a fotón... Mégiscsak telefonnal készült... Valamint ha jól emlékszem csirkét kért, ami némi sárgarépával, csípősen lett elkészítve, az én kedvesen kiskanállal eszi az annyira magyar erős pistát, itt az étel végére - csendesen jegyzem meg - teljesen lefőtt, természetesen nem tehettem hogy nem dugom bele az orromat a tányérjába, megkóstoltam az övét is, fenomenálisan finom volt! A kis edénykében pedig a kimcsi húzódik meg, az egyetlen aminek biztosan sikerült megjegyezni a nevét, és azt is azért mert azóta időről-időre belefutok a városban, és mindig megüti a fülemet, ez egy hagyományos koreai savanyúság, hihetetlenül intenzív és finom, számos pozitív élettani hatással, mindenkinek ajánlom!
Az enyém:
Leves ugyanaz mint Herrynek, a másodikat viszont egy forró kőtálban hozták: párolt rizs, rajta zöldségek: répa, mungóbabcsíra, cukkini, gomba, és alga, a közepén pedig egy nyers tojás sárgája. Igazán hagyományos étel, azt hiszem bibimbap-nak hívták. Mellé két kis tálkában kaptam darált marha húst - ami picit íztelenül volt elkészítve - és valamilyen chilis szószt, amit nekem kellett összekeverni az étel többi részével. A tojássárgája krémessé varázsolta az ételemet, a paprikakrém fantasztikusan fűszeressé, így nem hiányzott a húsról sem a fűszer. Ez volt az a fajta paprika, aminek olyan különleges aromája volt, ami összehasonlíthatatlan minden más ízhez képest. Amíg a levessel barátkoztam, ízlelgettem a forró kőtál folyamatosan zenélt a fülembe, mely következtében ropogóssá és aranybarnává sütötte a benne elhelyezett párolt rizst. Természetesen az én tálcámról sem hiányozhatott a kimcsi, az utolsó rizsszemig megettem... :)
Első alkalommal akkor találtunk rá az étteremre amikor a drága apósomhoz mentünk látogatóba a kórházba, egészen véletlenül vettük észre, nem is tudtuk hogy ilyesmivel is meg tud ajándékozni városunk, hiszen semmilyen reklámban nem találkoztunk vele, semmilyen hírt nem hallottunk még róla... de mint utólag kiderült, ez nem is véletlen... :) Csak úgy belebotlottunk, míg sétáltunk át a klinikán, akkor is teljesen egyértelmű volt hogy ki szeretnénk próbálni, hiszen messziről fenomenális illatok csábítottak felé, nem értettük honnan ez az átható aroma, csak fokozatosan erősödött ahogy közelítettünk ... :) A döntés már akkor megszületett, és most végre valahára az alkalom is elérkezett, így elindultunk, izgatottságom valódinak bizonyult - és nem hiába. Amikor megérkeztünk már akkor igyekeztem odafigyelni minden egyes ingerre ami a különböző érzékszerveimet érhette, hiszen időnként hajlamos vagyok egyes részletekben nyakig merülni, másokat viszont teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, igyekeztem elkerülni ezt a hibát. Nagyon kis kedves volt a hely ahogy beléptünk, egy modern épület ridegségét, egyszerűségét néhány vitrinnel hivatott enyhíteni, mely bepillantást engedett az idegen kultúra régmúlt dicső idejébe, mely időkapszulája néhány apró morzsája világította meg számunkra hogy itt egy igazán idegen érzéssel fogunk megismerkedni, egy különleges ország hagyományos ételei által. Néhány dob, régi tárgyak, különleges írásjelek figyelmeztettek hogy valami egészen új, valami titokzatos és ismeretlen kaland vár ránk. Egy fiatal lányba botlottunk - magyar, ez nem valami biztató... Viszont egy pillanat alatt rácáfolt a gyanakvásomra, megemlítettem hogy "szüzek" vagyunk ezen idegen konyha ismeretével kapcsolatosan, kifejezetten kedvesen reagált, mesélt az ételekről, alapanyagokról, kérdezgetett az ízlésünkről és ennek tükrében igyekezett a legmegfelelőbb étel kiválasztásában/ajánlásában hihetetlenül tetszett ez a hozzáállás, egészen különös, cseppet sem magyar mentalitás. Szétnéztünk és megnyugvással vontam le a konzekvenciát, csakis koreai fiatalok voltak az étkezdében, ez azért mégis arra engedett következtetni, hogy talán autentikus ételekkel fogunk találkozni, még izgatottabbá váltam. Beszéltünk még pár kedves szót, majd a rendelés nyugtázására egy kis cetlit kaptunk, rajta egy számmal, leginkább a postai hívószámhoz hasonló, majd a kijelző is megkerült hozzá... :) De a lényeg, az ételek: kedvesem választása:
Az enyém:
A rendelésnél az egyszemélyes személyzet tájékoztatott hogy hol találunk evőeszközt, hogy a víz és kukoricatea fogyasztása korlátlan mennyiségben vállalható, ami valljuk be magyar körökben igen népszerűvé teheti a fogyasztást.Mindenesetre nagyon érdekes volt a kukorica tea, olyan mint amikor megfőzzük a kukoricát sima vízben, és semmilyen ízsítő anyagot nem teszünk bele, csak a "puritán" kukorica íze lágy formában, ami tökéletesen enyhítette a chili által gyújtott háborgó tüzet az ízlelőbimbóimon. :) Nagyon jól esett... :)Beszélgetni is elfelejtettünk, semmi mással, csakis az ízekkel voltunk elfoglalva...
Elégedetten, boldogan és gondtalanul álltunk fel az asztaltól, olyan menzásan helyeztük a tárolókocsiba a tálcáinkat, és ennek ellenére ötcsillagos élményként könyveltük. Az ajtón kifelé tartva már meg sem lepett bennünket amikor a "magyar" leányzó kedvesen érdeklődött a tapasztalatainkról, jól éreztük-e magunkat? Ízlettek-e az ételek? És amikor áradoztam, és boldogan nyugtázta, továbbá örömét is kifejtette... Csak nem hagyott nyugodni, mégis megkérdeztem, miért nem csinálnak valamilyen reklámot... Eredetileg egy itt tanuló diáknak készítették a helyet, és nem pusztán haszon és pénzhajhász étterem. Amit mindenképp elismerhetek, míg ott voltunk néhány társaság váltotta egymást, de egyetlen magyar sem láttam, csakis koreai diákokat, nem csoda hogy nekünk ennyire bejött, hiszen nekik is tökéletes, biztosan hazai ízekért járnak vissza... Várom hogy megint menjünk.. :)
Elégedetten, boldogan és gondtalanul álltunk fel az asztaltól, olyan menzásan helyeztük a tárolókocsiba a tálcáinkat, és ennek ellenére ötcsillagos élményként könyveltük. Az ajtón kifelé tartva már meg sem lepett bennünket amikor a "magyar" leányzó kedvesen érdeklődött a tapasztalatainkról, jól éreztük-e magunkat? Ízlettek-e az ételek? És amikor áradoztam, és boldogan nyugtázta, továbbá örömét is kifejtette... Csak nem hagyott nyugodni, mégis megkérdeztem, miért nem csinálnak valamilyen reklámot... Eredetileg egy itt tanuló diáknak készítették a helyet, és nem pusztán haszon és pénzhajhász étterem. Amit mindenképp elismerhetek, míg ott voltunk néhány társaság váltotta egymást, de egyetlen magyar sem láttam, csakis koreai diákokat, nem csoda hogy nekünk ennyire bejött, hiszen nekik is tökéletes, biztosan hazai ízekért járnak vissza... Várom hogy megint menjünk.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése