Mama titka

Hát igen! Csakis a nagymamák tudnak ilyet... sajnos saját nagyim már nincsen, - nagy szomorúságomra, de hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy az én Herrymnek milyen fantasztikus családja van. Nemcsak hogy elfogadtak, de a szeretetüket is minden alkalommal tisztán érzem, ha sikerül egy kicsit "össze ülnünk", neki két igazi fantasztikus mesébe illő nagyi is jutott, az egyik varázslatosabb mint a másik, rendszerint meglátogatjuk mindkettőjüket, és rendszerint még mindig igyekeznek minden alkalommal a kedvünkbe járni, mindenféle finomsággal, kedvességgel, égig érő szeretettel. :) Pedig szerintem nekünk kellene Őket segíteni, de a nagyik már csak ilyenek, csak remélhetem hogy mi is hasonlóak leszünk a mi unokáinkkal.. Bár addig még sok időnek el kell telnie. :)
Legutóbb emiatt nem is jeleztük nekik hogy érkezünk, váratlanul beállítottunk, hátha nem pazarolják a drága energiáikat a főzésre-sütésre. Persze nem jelentett ez sem semmit, ahogy megérkeztünk, azonnal tépte fel a fagyasztó ajtaját "nyanyanyám", már került is a sütőbe az isteni házi kolbász és hurka, máris sütötte a süteményt, és számomra felfoghatatlan módon fél óra alatt három hatalmas rúd almás süteményt rettyintett az asztalra, majd megszólalt... 
Olyan hirtelen és gyorsan történt minden hogy még fotózni is majdnem elfelejtettem, félkészen:

 Házi tojással megkenve:

Kisütve:

Mivel mamika nem készült hogy érkezünk, így az ünneplős terítő elmaradt - végre - és a kötelező szentimentális kockás maradt, nagy megelégedettségemre:

Fogok én tudni valaha ilyet? Vagy ebben a rohanó világban elfelejtünk majd jó nagymamának lenni? Igyekszem nem megfeledkezni ezekről a kincset érő pillanatokról, és elvesződni ebben az őrült világban...