Fokhagymás-chillis tarja burgonyapürével

Hát végül nem a legszebb alkotásom az utóbbi időben, de mindenképp az egyik legsikeresebb Herrynél. Valami nagyon gyorsat és ízleteset terveztem, annak az eredménye ez a recept.

Két gerezd fokhagymát megtisztítottam, és lereszeltem, összekevertem némi chilli porral, sóval és olajjal:

A tarja szeleteket nagyon vékonyra klopfoltam:

És megkenetem egyenként a fűszeres olajjal, majd félre tettem őket:

Amíg a husi pácolódik, addig meghámoztam a burgonyákat, alaposan megmostam, feldaraboltam és feltettem főni. Majd némi réteslisztben megforgattam a husi szeleteket- csak úgy nagyjából - és forró serpenyőben hirtelen gyorsan kisütöttem:

Közben elkészítettem a burgonyapürét, tejjel és tejszínnel, a botmixer habverő részével alaposan krémesre pürésítettem. Majd tálaltam:

Nem lett valami mutatós, de annál inkább ízletesebb. Igazán egyszerű, letisztult ízek, semmi csavar, semmi fondorlat, de igazából nincs is arra mindig szükség!

Bolognai spagetti II.

Nem a kedvenc tésztaételem, de a gyorsaság miatt ismét asztalra került. Semmit nem csináltam másként, csakis a befejezést, mint előző alkalommal: Bolognai spagetti 

A befejezést és tálalást tekintve, kétféleképpen fejezem be a receptet, az első ami az előző alkalommal készült, de jelen esetben, mikor elkészült a tészta és a szósz is, a tésztát leszűrtem, majd hőálló edényben extra szűz olívaolajjal megcsorgattam és összeforgattam:

Egyenletesen elosztottam rajta a szószt:

Majd megszórtam reszelt sajttal:

Majd két-három percre forró grill alá tettem:

Szeretem amikor a sajt rásül a tetejére, kívül hihetetlenül ropogós, belül forró, lágy és nyúlós. Kiszedése nem egyszerű, de mindenképp megéri!

Gofri

A tavasz első napsugarait kihasználva néhány hete úgy döntöttük sétálunk egyet a Nagyerdőn, gondoltuk a friss levegő és egy kis D vitamin megteszi a hatását és újabb energiával tölt fel, de eredményként leginkább az éhség jelentkezett. :) Séta közben valahogy a gofri jutott az eszembe, erre Herrym néhány pillanat múlva megjegyezte: "úgy ennék egy kis gofrit". Gondoltam ez mindenképp valamiféle "jel" és mindenáron kell hogy együnk ebből a nyalánkságból. Megnéztük a környéken lévő összes büfét, és bódét, de sehogy nem találtunk olyan helyet ahol kielégíthettük volna az éhségünket. Ezért hazafelé tartva eldöntöttem, ha nem tudunk venni, akkor igenis készíteni kell! Anyához beugrottam a sütőért, felkészültem a sütésre, ami nem volt egyszerű, hiszen vagy nyolc éve nem készítettem...

Első körben, úgy éreztem a nap jótékony hatását mindenképp meg kell koronáznunk valamilyen gyümölccsel, ezért összedobtam egy gyors salátát. Felvágtam csinos kis falatokra egy körtét, gerezdekre szedtem néhány mandarint, majd ketté vágtam, került még bele néhány kiwi és egy kis doboz szamóca is. A szamócát gyakran földiepernek nevezik, de nálunk mindig is szamóca marad. A megtisztított, megmosott és felvágott gyümölcsöket frissen reszelt citrom héjjal fűszereztem, majd megcsepegtettem friss citrom levével, és néhány kávéskanál mézzel is megcsorgattam:

Majd jöhetett a tészta, ami közel sem volt ilyen egyszerű eset, hiszen természetesen rákerestem, hogy tökéletes receptet találhassak, természetesen ahány-annyiféle, de még az arányokat tekintve is igen nagy különbségeket találtam, mivel mérlegem nincs, ezért úgy döntöttem a megérzéseimre hagyatkozok.
Három tojást felütöttem, szétválasztottam, a sárgájába került egy csipet só, vagy három nagy kanál cukor, és még vaníliás cukor, most először egy nagy adag vajat és margarint is kevertem a tojásos keverékhez. (Eddig mindig olajjal készítettem.) A liszthez tettem némi sütőport majd belekevertem a tojásos keverékbe, picikét sűrűnek éreztem, ezért némi tejszínnel lazítottam. Majd felvertem a fehérjéket kemény habbá, és óvatosan beledolgoztam a tészta alapba. Egy igen selymes állagú sűrű laza nokedli jellegű masszát kaptam, de jóval sűrűbbet mint egy palacsintatészta. A sütőporral megint fukarul bántam, mert nagyon nem szeretem ha a desszerteken érződik, még annak az árán is hogy esetleg a küllem kárára válik, hiszen nem a szemünknek akarok kedveskedni, sokkal inkább az ízlelőbimbóinknak.
A gofri sütőt alaposan felmelegítettem, és egy ecsettel meg is kenegettem kevés olajjal. Valamint a tészta adagolását is óvatosan végeztem, hiszen ha túl sok, akkor a sütő "orrán-száján" folyni fog, miközben az a kicsi sütőpor megkezdi a munkáját a tésztában, valamint várhatóan a felvert tojásfehérje is segíti az állagnövekedést:

Szerencsére nem futott ki, de a feni képnél még tovább növekedett. :) Néhány pillanat alatt el is készült:

Több féle lekvárral, nutellával, gyümölccsel és tejszínhabbal ettük:

Így könnyű finomat készíteni, hiszen mind a ketten ezt kívántuk, és míg elkészült, addigra semmi más nem esett volna ilyen jól... :)

Camember leves

Nem adom fel a különböző Camembert-es receptek kipróbálását, ezért most úgy döntöttem hogy levest készítek ebből a sajtból. Rákerestem neten, és a legnagyobb meglepetésemre létezik - bár soha nem hallottam még róla - ennél már csak az lepett meg jobban, hogy minden egyes recept hasonlóképpen írta le, így gondoltam hogy nem lehet rossz, ezért én sem készítettem másképp.
Egy darabka házi vaj került az edénybe:

Majd némi lisztet tettem rá, és igyekeztem gyakori kevergetés mellett picit megpirítani, közben beledobtam két gerezd reszelt fokhagymát is:

Majd hideg vízzel, habverő segítségével folyamatosan kevergetve egy homogén levet igyekeztem létrehozni, a folyadékot, fokozatosan adagoljuk az alapba:

Majd a camembert sajtot kockákra vágtam:

Majd mehet a levesbe, sóval-fehér borssal ízesítem:

Majd alaposan beforralom, fűszeres-olívaolajas pirított kenyérkockákkal tálaltam:

Nagyon jól esett, biztos vagyok benne hogy fog még nálunk készülni, habár nem rajongok a fő hozzávalóért, ez kifejezetten elnyerte a tetszésem. :)

Jack tripla csokitorája

Tegnap eléggé magam alá zuhantam, kellőképpen ahhoz, hogy közhelyekhez forduljak, a problémák látszólagos megoldásához. Egyesek a csokoládé áldásos hatásait használják fel, mások alkoholba fojtják bánatukat. Én gondolta megfelelő arányban összehozom ezt a csodás kombót: mondjuk három rész csoki, és egy alkohol formájában. :) Ezen gondolatokkal született ez a recept. Először a fifty-fifty elvéből indultam ki, aztán tudatosult, mégis csak csokoládé rajongó vagyok, ezért a dupla mégis jobb mint a szimpla, majd odáig fajult a gondolatmenetem, miért ne lehetne inkább tripla! Úgyhogy elővadásztam a rejtett "boldogságkészleteimet", és kezdődhetett is a menet! Az alapgondolat megvolt: torta, némi alkohollal, de még több csokoládéval!

Az alap: csokoládés piskóta
Öt darab tojást szétválasztok, a sárgáját egy nagy edénybe teszem, egy csipet sóval, négy kanál kristálycukorral, és egy nagy kanál házi vaníliás cukorral:

A botmixer habverőjével fehéredésig keverem a tojásos cukros keveréket:

Itt jött az első csokis csavar, mert az öt kanál liszt helyett, két és fél kanál liszt került a keverékbe és két és fél kanál jó minőségű kakaó. Mivel egy lágy krémet terveztem a torta belsejébe, ezért mindenképp egy könnyű csokis piskótára lesz szükség, ezért további adalékanyagként némi sütőport és szódabikarbónát is tettem az alapba - természetesen csak tippeltem:

A keveréket alaposan eldolgozom:

Majd jöhetett a fehérje, jó alaposan keményre vertem a habot - ebbe is csempésztem titokban egy pici cukrot - a hab állaga akkor tökéletes, ha meg tudjuk fordítani az edényt, úgy hogy nem moccan benne a hab egy cseppet sem:

Ha a két keverék elkészült, óvatosan össze kell dolgoznunk őket. Általában arra figyelek hogy hat adagban fokozatosan növelve a fehérje mennyiségét dolgozom bele a csokoládés keverékbe, úgy hogy az óra járásának megfelelően, finom óvatos körkörös mozdulatokkal dolgozok a tésztával:

Majd házi teavajjal kenem ki a csatos tortaformát, óvatosan beleöntöm a masszát, majd néhányszor a pulthoz ütögetem óvatosan az edényt:

Gyorsan kitaláltam a második csokoládés merényletet: van egy kedves kávés csokim, melyből akár két nagy táblát is megeszek egy ültő helyemben (nem mellékes infó: táblánként negyed kilós ez a csoki):

Kicsi kockákra vágtam:

És óvatosan a piskóta tetején elosztottam:

A csokidarabok mérete rendkívül fontos, hiszen ha túl nagyok - ezáltal túl nehezek - a darabkák, a tészta sülése során nem tudja megtartani a súlyát a csokidarabkáknak, lesüppednek a forma aljára, és úgy leégetik az aljára, hogy biztosan nem tudjuk kivarázsolni a formából a piskótát.
majd úgy 170 fokra mehet a sütőbe.

Közben elkészítem a krémet: selymes lágy whisky krém

Öt kanál nádcukor, egy egész csomag vanília puding - szívem szerint tojással készítettem volna, de az amúgy sem olcsó süti mellett, igen luxus lett volna a sok tojás sárgája - némi whisky - természetesen Herry kedvence, ami a Jack Deniel's, és újabb adag házi vaníliás cukor:

Kézi habverővel alaposan elkevertem, majd a tűzön, folyamatos kevergetés mellett nagyjából fél liter tejjel folyamatosan felöntöttem:

Közepes hőmérsékleten, folyamatos kevergetés mellett besűrítettem:

Majd a kagylóba hideg vizet engedtem, és habverővel gyorsan lehűtöttem, így elkerülve a krém "bőrösödését".

 

 Közben elkészült a piskóta is:

Mind a kettőt félre tettem hűlni - a krémet és a piskótát is - addig gondoltam elkészítem a csokoládé mázat - ez már a harmadik csokis megmozdulás. Oda készítettem egy edényt, melybe vizet tettem, és rá egy fém keverőtálat, melyben megfelelő hőmérsékleten olvadozhat majd a csokis mázunk:

 Egy ilyen torta esetében, mindig arra gondolok: nem vagyok egy cukrász, így ha szép nem is lesz, mindenképp nagyon finom eredményt várok, amit csakis a kifogástalan hozzávalók megfelelő arányaival tudok elérni. Ezért egy nagyon jó minőségű csokit választottam alapul:

A csokit kis kockákra vágtam, majd a keverőtálba dobtam, a meleg csokifürdőhöz ment még: tejszín, vaníliás cukor, és sok méz, meg még több méz. :) Vigyázni kell a hőfokkal, mert a csoki igen érzékeny a magas hőre, így hamar megég, és élvezhetetlenül keserűvé válik.

Majd amikor már minden szépen felolvadt, némi házi teavajat is tettem a csokihoz, hogy gyönyörűséges fényes mély barna színt kapjon, de a csillogását megőrizhesse:

Ekkorra kihűlt minden, aminek ki kellett, és kész volt a meleg "borítás" is a tortára. Úgy döntöttem, kellene bele valami ami némi frissességet kölcsönöz az édességnek, hiszen most úgy tűnik egy kicsikét nehézre sikeredett. Ott volt a dupla csokis piskóta alap, a belesütött kávés csokoládé darabkákkal, az igen aromás, édes Whisky krém, a tömény csokimázról nem is beszélve. Ezért kinyitottam a hűtőt, és gyönyörű érett körtékre bukkantam, gondoltam tökéletes lehet a két piskóta lap közé, a krém alá, hiszen nem túl lédús, valamint a piskótát is megakadályozza, hogy esetlegesen a krémet magába szippantsa.Szép vékony szeletekre vágtam:

Majd a piskótát kettévágtam:

Elhelyeztem a körte szeleteket:

Rátettem a krémet:

Majd a tetejét:

Jöhetett a csokoládé bevonat:

Hűtőbe tettem pihentetni:

Majd felvágtuk:

Megint nem voltam elég türelmes, és első nekifutásra nem tudott eléggé lehűlni a krém, valamint a csokimázat eredetileg nyúlós-szaftos csokimáznak terveztem, de ez megszilárdult, legközelebb több mézet kap... :)

Ennek ellenére Herry egy negyedet egy ültő helyében betermelt, ugyanúgy ahogy Zsolti is, így nyugtázhatom, olyan lett az eredmény amilyet szerettem volna, hiszen mindketten kértek még. Nekem csak egy igazán picike-vékonyka szelet jutott, és én is elégedett voltam az eredménnyel. :)

Hasonlót tervezek még...

Máktorta

Na nem vagyok egy nagy cukrász, de rendelkezésre álló ötletek, kellékek híján még nehezebb dolgom volt ezzel a recepttel. Nem sok tapasztalattal rendelkezem sütés szempontjából, és igen érdekesen érintett, amikor "anyucicám" felhívott, és megkért "süssél már valamit Zsoltinak". Itt még csak a nagy üresség volt a fejemben, természetesen a következő kérdésem az volt hogy miket szeret az "Ő élete párja"... :) Mint kiderült Zsolti a mákosat szereti, ez megfelelően leszűkítette a kört, hogy néhány ötletem támadjon, de azok túl kuszák voltak ahhoz, hogy megvalósuljanak az ünnepi asztalon! Az első: linzeres alapon, édes mákkrém valami gyümölccsel. Második mákos piskóta tejszínhabbal és karamelldíszekkel. Harmadik: mákfelfújt, valamilyen sodós krémmel és gyümölcssziruppal. Volt még vagy száz rettenetes ötletem, de valahogy mind kútba esett. Semmi ötletem nem volt! Ezért úgy gondoltam elkezdem, aztán lesz ami lesz...

A kezdet nehezebb volt mint gondoltam, megvoltak a hozzávalók - nagyjából, minden ihlet nélkül, és csak bámultam rájuk üresen... Gondoltam az első lépés: daráljuk meg a mákot! Aha... ez nem olyan egyszerű mákdaráló nélkül. Beleerőltettem a kis izgő-mozgó mákszemeket a botmixerem késes aljú tartozékába, természetesen semmilyen eredménnyel nem jártam:

Ekkor jutott eszembe, van ám nekem mozsaram! Gondoltam pikk-pakk összezúzom ezt a kis mákot, hiszen csak MÁK!!!

Nem volt egyszerű, és igen megfájdult a kezem a végére:

Közben ki is agyaltam: félig a piskótára, félig a brownie-re szeretném hogy hasonlítson a végeredmény, mármint az alap, mert azt szeretném majd feldobni, valami kis furfanggal. Piskóra, mert: könnyű, illatos, finom alapot szerettem volna - ezért némi sütőpor is került a keverékbe, brownie, mert: lisztet nem szerettem volna használni, hanem mint az emlegetett süteménynél a csokoládé, jelen esetben a mák képezi a tészta alapját. Az elképzelés alapján, már gyorsan pörögtek az események: felütöttem 3 tojást, került bele némi margarin és vaj is - csakis a megérzésekre hallgatva:

Igen nagy mennyiségű cukor és vaníliás cukor - csakis a háziból - egy csipet só, majd alaposan kézi habverővel eldolgoztam, itt már másodjára sikerült rendesen kifárasztani a kezemet, és még az alap sincs kész! :) Amikor fehéredésig kikavartam a tojásos keveréket, a kézi erővel "szétmoncsikolt" mákba némi szódabikarbónát és sütőport is csempésztem: (természetesen csak tipp alapján adagoltam, de nagyon ki tudok akadni ha valaminek sütőpor íze van, ezért mindig igyekszem keveset használni, a megfelelő térfogatnövelés feláldozása árán is)

Majd a "nedves" hozzávalókat összeforgattam a száraz alapanyagokkal, továbbá belekerült egy egész citrom héja:

Még egy picit hígnak találtam az eredményt, így úgy gondoltam minimális mennyiségű liszt nem árthat, így összesen nagyjából két evőkanál finom liszt is került a masszába. Majd teavajjal kikent csatos tortaformába tettem, és sütőben 180 fokon kisütöttem, tűpróbával ellenőriztem, de sajnos a sütési időt nem néztem meg. Annyira vigyáztam hogy nem nyitogattam a sütőajtót, addig amíg a sült mák meg nem csiklandozta az orromat. Közben azt is kitaláltam, hogy mi lesz a következő lépés, ahol természetesen újabb akadályokba ütköztem a szép eredmény elérésében, mely valóban kifogott rajtam... :) Azt találtam ki, hogy tojásfehérje habot teszek a tetejére, ami valódi cukrászati remekműként fogja megkoronázni az édességemet... Nem jött be! Hiszen több gond is volt: a süti elkészült, így további hőkezelést nem igényel. A tojásfehérjehabnak pedig nem bánnám, ha némi hő érné... Mivel az eredeti ötlet tetszett, ezért úgy gondoltam ideje kipróbálni a gőzölt habot, amit eddig nem sikerült reprezentálnom. Itt volt a következő első akadály: nincs edényem, amiben lehetne a habot gőzölni... Csak egy kicsikét sikerült találni:

Ezen fantasztikus ötletemnek köszönhetően a következő károkat sikerült okoznom:

1. a kávégépnek nemcsak hogy az oldalát sikerült beteríteni a cukros mázzal, de valamilyen titokzatos módon a tetejére is került, ezen kívül még:
2. a tűzhely mögötti csempe,
3. a tűzhely melletti csempe,
4. a "kisközért": saját szavunk a kis két emeletes tárolóállványra, melyen mindenféle alapvető hozzávaló található, hogy mindig kéznél lehessen. Ezt alapvetően nem értem, hiszen a "kisközért" félig mögöttem volt, így mindenki belegondolhat, mennyire voltam cukormázzal bevonva... Azokról az alapanyagokról nem beszélve, melyek jelen voltak az állványon.

 A "beterítés" nem csak annak köszönhető hogy kicsi volt az edény, hanem annak is nagyban hogy a botmixerem, mellyel a műveletet óhajtottam végrehajtani 700 W-os motorral rendelkezik, így a fokozatosság varázsa elmaradt, de legalább pillanatok alatt kész lett, és még "újra is festettem" édes-habos cukormázzal... A fehérje folyamatosan kapott egy kevés ecetet, hogy a szerkezete erős lehessen, illetve igen nagy mennyiségű cukor is került bele, hogy tömör igazán édes-habos csókok legyenek. Az eredmény:

Ekkor jött a következő akadály... rájöttem: nincs mivel ráhelyezni a torta tetejére! Azóta ezt a hiányosságot édesanyám pótolta a konyhámban. De ezt így kellet volna dekoratívan megoldani... :) Gyakorlat hiányában... Gondoltam megoldom a problémát egy sima uzsonnás tasak segítségével, gyorsan pohárra húztam:

Meggőzöltem a habot, megtöltöttem a pohárra húzott zacskót és a végét kivágtam:

És igyekeztem a tortát feldíszíteni, természetesen a végére rájöttem hogy hogyan kellett volna csinálni:

Utána egy percre forró grill alá dugtam, de mivel nem sikerült egyforma magasra kreálnom a kicsi habcsókokat, ezért az egyik fele jobban megpirult:

Láttam én mi a helyzet, de a család sem titkolta el a véleményét, miszerint a megszokott küllem alapján messze elmaradtam az elvárttól, ami eléggé lelombozott...

De nem maradt egy morzsa sem, hiszen a "nem szép, de legalább sok" kijelentéssel, vanília és csoki fagyival elfogyasztottuk mind. :)