Pulyka új dimenzóban - rozmaringos-citromos páccal

Nem értem mi volt ma velem, nagyon sok receptben látom mostanában a citromot... de nekem semmilyen módon nem jön össze a citrom a sós alapanyagokkal! Valahogy a citrom számomra édes... mehet teába, sütibe, desszertbe.. de húsra? Semmi esetre sem!!! De ma nem hagyott békén ez a gondolat, akármit szerettem volna főzni, csakis a citrom ízét éreztem a számban, ami mellé csatlakozott a rozmaring! Igazán meglepő páros, hiszen a rozmaring évek óta szerepel a kincses kosaramban, főként fűszerkeverékekhez, és páchoz használom, de önállóan sosem... Az aromák addig csiklandozták a szájpadlásomat, az illatok addig játszottak az érzékszerveimmel, úgy döntöttem ezt mégis kipróbálom, csakis jó megérzés lehet... :) Nemrég vettem saslik pálcikát, gondoltam ezt a két dolgot ideje összeházasítani, így felvágtam egy egész répát 1,5 cm-es szeletekre, egy negyed karalábét szeletekre, egy egész lila hagymát nagyobbacska cikkekre, és egy vöröshagymát is a keverékbe tettem. Majd megtisztítottam, kiáztattam egy adag pulykacombot, és felkockáztam. Alaposan összekevertem a hozzávalókat, megsóztam, megborsoztam, majd ráreszeltem egy egész citrom héját, alaposan megszórtam rozmaringgal, kevés olajat is rálöttyintettem, majd belecsavartam egy fél citrom levét is:

Összeforgattam, majd hagytam pácolódni vagy 4-5 órát. Közben gondoltam hogy kevés lesz így köretnek is, egyért egy szép nagy adag burgonyát felszeleteltem, megsóztam, megborsoztam, és kevés olajat is tettem rá.

Amikor úgy gondoltam pácolódtak eleget az alapanyagok, a saslikpálcikára húztam az alapanyagokat, majd a burgonyára ráöntöttem az ízes páclevet, löttyintettem hozzá vagy két korty vörösbort, és a sütőbe tettem a jénait a fedővel együtt.

Majd jó sokáig magas hőmérsékleten alaposan megpároltam a vacsit, mivel a pálcikák kilógtak a jénaiból, így lehetősége volt a keletkező gőznek megszökni az edényből, ami pontosan elegendő idő volt az omlós husivá és ízletes zöldségekké váljanak az alapanyagok! :) Rövid ideig fedő nélkül is sütöttem, hogy némi színt is kapjanak a hozzávalók, és az összes felesleges nedvesség eltűnhessen...

Az elfogyasztást, csak ebédre terveztem, hiszen a kedves palacsintát kért, de amint megérezte az illatokat, elment a kedve az édességtől... így az ebéd még előző este vacsoránál elfogyott... :) És milyen jó megérzés, varázslatos páros a citrom és a rozmaring...

Szamóca whikyvel és tejszínhabbal

Az én kedvesem valami édességre vágyott, gondoltam ideje megkímélni a  nasis fiókot, a hatalmas nutellás üveggel együtt, hiszen az utóbbi időben igencsak tunyák lettünk, ami némi plusz kilóval is megajándékozott bennünket. Ezért mindenképp úgy éreztem, egy szamóca-whisky-csoki szentháromság tökéletes megoldás lehet az édesség éhségünk csökkentésére, természetesen a megfelelő arányok betartásával, így megtisztítottam egy negyed kiló szamócát, feldaraboltam, majd rácsavartam egy citrom levét, löttyintettem hozzá néhány korty whikyt, és apróra vágtam összesen két kocka egész mogyorós milkát, amiben van karamell, meg valami fura krém...

Friss fantasztikus házi tejszínhabbal fogyasztottuk:

Jobban esett mint egy émelyítően édes kalóriabomba... :)

Fűszerboltom... :)

Van egy weboldal, nem is tudom már hogy találtam rájuk, csak azt: hogy hónapok óta valamilyen rejtélyes erő, mindig visszahúz oda... valahogy időről-időre visszalátogatok, és mindig szeretnék mindent megrendelni, de sajna ez a projekt eddig elmaradt... Mindig csak nézegetem a termékeket, megnézem az összeset egyenként... valahogy elfelejtődött vagy egy hétre, és így lecsúsztam egy olyan akcióról, ami miatt két hétig mérgelődtem! Nagyon tetszik az oldal, a színek, és minden!!! Ami külön értékelendő, nem csak a webáruházra helyezik a hangsúlyt, aminek a használata kifejezetten egyszerűnek és jónak tűnik, de különböző fantasztikus tanácsokkal is ellátják az embereket, hogyan tároljuk a fűszereinket? Minden termékhez leírás tartozik. Valamint kis házi praktikákat is rendszerint találok. Továbbá hihetetlen akciókat is rendszerint hirdetnek: az egyik alkalommal 5 db vanília rúd rendelése esetén, kifizették a postaköltséget, ja és a termék így 1000 Ft-ba került! Kérdem én, mégis hogy??? Én rendszerint 5-600 Ft-ot szánok egy vaníliarúdra... Vagyis ideje múltidőben mondanom ezt!!! :) Egy másik alkalommal 18-22 darab vaníliarudat 1 490 Ft-ért "vesztegették", ez volt amiről lemaradtam, és majdnem bele is haltam! :) Reméltem hogy lesz még hasonló...
Természetesen számomra leginkább két termék volt vonzó, a már oly sokszor emlegetett vanília és a hibiszkusz... ja és a szárított narancsvirág, a borsmenta, meg a kardamom... meg az összes többi! Mivel ma 28 napja hogy egy slukkot sem szívtam, ezért úgy gondoltam ideje ismét meglátogatnom az oldalt, és megajándékoznom magam... Erre látom hogy megint van egy klassz kis akció!!! Bourbon Vanília rúd India 20 db fenomenális áron... Annyira elkápráztatott, hogy azzal a lendülettel írtam is nekik egy levelet, ezt:

Kedves Fűszerboltom!

Két kérdésem lenne, egy a termékkel kapcsolatosan egy pedig egészen más jellegű:

1. A 20 db vaníliarúd milyen csomagolásban van, és meddig tartható el biztonságosan, hogy ne veszítsen az aromájából.

2. van egy igen kis kezdő blogom, amin a saját tapasztalataimat, receptjeimet írom meg, és szerepeltetni szeretném az oldal címét. Ehhez szeretném kérni az engedélyüket.

A jövőben szándékomban áll rendszeresen rendelni az oldalról (amihez mindenképp szeretnék gratulálni), nekem nagyon tetszik, és maximálisan meggyőzött... :)

További nagyon sok sikert és minden jót kívánok!

Üdvözlettel:
Nany

Hát az történt amire nem is számítottam, a rendszerük azonnal küldte a válaszlevelet, megkapták a kérdésem és hamarosan válaszolnak. Annyira fellelkesültem, hogy a regisztrációmat is azonnal elkészítettem! :) Erről is jött a levél! Még inkább megtetszett! A levelem elküldését követően alig telt el kicsit több mint két óra, és máris érkezett egy olyan barátságos hangvételű válasz, ami megmelengette a lelkemet. Természetesen a levelezést nem szeretném nyilvánosságra hozni, de minden szempontból tökéletesen kielégítő volt, és több is mint amit várhattam. 

A csomagolás tekintetében: visszazárható simítózáras csomagolás. Ebben hónapokig eláll még a vanília. Kézzel ki lehet nyomkodni a levegőt felbontás után és könnyen tárolható, és ez nem elég, két nagyon jó ötletet is mellékelt a felhasználásukhoz! Mindkettő készítését is leírta. Az egyik a vanília eszencia, ehhez már megrendeltem a szomszédunktól - Csabitól - a jó minőségű vodkát, nekik van egy kis üzletük itt a közelben. A másik ötlet a házi vaníliás cukor volt, ilyenem évek óra folyamatosan van itthon. Természetesen a háttérinfókat nem tudhatta a levélíró, mégis nagyon jól esett, ez az odafigyelés, annak ellenére hogy egy webáruházról van szó, az emberek azért nem szeretik mert talán még személytelenebb mint a multik! Hát mondhatom, nekik sikerült áthidalni a személytelenséget!!! A kis virtuális valóságom is nagyon pozitívan fogadta, melynek a címét is elkérte, mondhatom nagyon jól esett! További segítséget ajánlott, és megjegyezte hogy várja a válaszom! Itt már tudtam: ebből még poszt is lesz!!! Ideje hogy végre valami pozitívat is megjelenítsek, hiszen túl sok volt mostanában a negatív kritika...

Minden szempontból jobb tapasztalatom van, mint amire maximálisan számítottam, a regisztrációm is elkészült, így mindenképp neki leselkedek a rendelésnek, természetesen azokat a tapasztalataimat is leírom, de előre leszögezhetem, mostantól szerepel az oldalamon, és a legnagyobb reményeimet fűzöm hozzá a jövőben is, valamint amit itt megkaphatok, nem fogom máshonnan rendelni... :) Még a cím is zseniális... olyan személyes... http://www.fuszerboltom.hu/

Sült csirkecomb, burgonyapürével és fehérboros tárkonyos mártással - anyák napi menü

Az anyák napi menüben ez volt az újdonság, ez volt az az étel, amit eddig még nem készítettem, feltételezem valamelyik paprika tv-s műsor ihlette, de sajnos nem emlékszem melyik pontosan, hiszen nagyon sok műsort nézek, és talán még több blogot olvasok. Gondoltam kell valami új, valami egészen más mint amit a család már megszokott tőlem, így egy szép nagy darab házi vajat feltettem megolvadni:

Majd öntöttem bele némi napraforgóolajat, hogy a melegítés során a vaj ne éghessen meg, és jó sokáig alacsony hőmérsékleten hagytam alaposan felmelegedni, valamint megvártam, hogy kapjon egy enyhén sötétebb árnyalatot, mint ami eredetileg látható volt, ezzel a benne lévő víz szinte teljes mértékben eltávozott:

Majd amikor a vaj már sötétebb árnyalatot kapott, és némileg felhabzott, belepakoltam a csirkecombokat, és hagytam minden oldalán alaposan lepirulni:

Amikor a csirkecombok minden oldala megpirult, kicsit lefedtem az edényt, hogy belül is alaposan átpárolódhasson, majd egy edénybe kiszedtem:

A visszamaradt zsiradékba apróra vágott hagymát kicsit megpároltam:

Majd igen nagy mennyiségű tárkonyt, egy kevés mézet és némi mustárt adtam az alaphoz:

Amikor már jó forró volt, öntöttem hozzá némi fehérbort, ami feloldott az edény aljára ragadt hús "moszatokat", ami fantasztikusan intenzív ízt adott a mártásnak, majd óvatosan némi tejszínnel felöntöttem, és alacsony lángon felforraltam, és hagytam hogy besűrűsödjön.

A burgonyapürét a szokásos módon 30%-os tejszínnel és házi teavajjal készítettem, alaposan habosra kevertem a botmixer habverős részével:

Lévén hogy nálunk új recept volt, ezért nem bírtam kihagyni, nekem nagyon bejött... :)

Saláta - anyák napi menü

Egy egyszerű saláta mindig jól jön az asztalon, így úgy gondoltam most sem hiányozhat a menüből... Megint egy alapot választottam, kezdetnek felvágtam egy fej salátahagymát, és lereszeltem egy citrom egész héját, gondoltam most ennek az aromája fogja különlegessé varázsolni a salit.

A hagymát alaposan: megsóztam, hogy az erejét gyengítse mire az asztalra kerül, és csakis az édes kellemes hagymaíz maradhasson, fehér-borssal alaposan megszórtam, csavartam rá fő fél citrom levét, megcsorgattam extra szűz olívaolajjal, és rákerült a reszelt citromhéj is, összeforgattam, és félre tettem, amíg a zöldségekkel lekészülök. Szinte bepácoltam a hagymát:

 

 Összevágtam: egy kígyóuborkát, néhány szem tökéletes paradicsomot, egy kevés paprikát és édesség kedvéért egy fél almát is, majd belekevertem a gyengített csípősségű hagymát, vagy egy órát állni hagytuk, majd tálaltuk:

Oldalas fokhagymás burgonyapürével - anyák napi menü

Annyiszor szerepelt már oldalas a posztjaim között... nem hiába az egyik kedvenc húsom, konkrétan rutinból készítem, nem lehet elrontani, nagyon zamatos, és ízletes, most egy alap variációt készítettem. Semmi csavar, semmi odafigyelés, csak néhány lap fűszer, és kész is a fantasztikus, zamatos és ízletes ebéd. Jelenleg: só-bors-kevés chili és néhány gerezd fokhagyma, a jénai aljára kevés olajat csorgattam:

 Lefedtem és mehetett is hosszú időre a sütőbe, lefedve. Amikor alaposan átpuhult levettem a fedőt és magasabb hőfokon tovább sütöttem. A burgonyának egy titka volt, mivel dupla adag burgonyapürét készítettem, így úgy gondoltam az oldalashoz egy picit variálok rajta... Leszűrtem, a felébe pici tejszínt tettem, és vaj helyett csorgattam bele az oldalas zsiradékjából és a sült-édes-zamatos fokhagymákat is beletettem, így törtem alaposan össze, majd egy tálon tálaltam:

Tökéletes példa, arra hogy a "kevesebb több", nem szükséges semmiféle ételízesítő, semmi különleges, csak az ízletes hús és egy kevés odafigyelés. Természetesen elfogyott... :)

Főtt kukorica - anyák napi menü

Nem gondolnám hogy egy ilyen jellegű tevékenység megérdemel egy egész bejegyzést, de mivel az anyák napi menümről van szó, és a mi anyáink annyira szeretik, így mégis úgy gondoltam, érdemes rászánni vagy három percet. Több szempontból is, hiszen amit tanultam, azt anyukámnak köszönhetem, és a főzés iránti szeretetet és szenvedélyt is tőle örököltem. Valamint szeretném ha egy hónapban legalább 24 bejegyzés szerepelne, ami igen sok lehet a napi 10 órás munka, a család, a lakás és minden egyéb mellett, valamint ez az is jelenti hogy esetleg egy hónapban 24 új receptet kellene szerepeltetnem az asztalon, ami akár egy ideig kivitelezhető is lenne... :) Igyekszem pozitívan látni... És ha ezt a számot nézem, csakis egyetlen hónapban teljesítettem eddig...

A lényeg most a kukorica: Két szabály van kukorica főzés esetén:

1. Nem szabad hosszú órákon át főzi, emlékszem gyerekkoromban nagynéném 1,5 - 2 órán keresztül főzte, addig amíg a benne lévő cukor keményítővé alakult, így az íze kifejezetten kellemetlen volt, a szemek meg gusztustalanul kemények, így anyukám megtanított hogy: vagy 10 perc a főzési idő, amit forrás után számítok...
2. A vízbe kevés só és két három kávéskanál cukor is kerül.

Nagyon sokan nem tesznek semmit a vízbe, és csakis erre esküsznek, nekem viszont tökéletesen bevált, hogy mindkettőt teszek bele. A főzést úgy indítom: langyos vízbe felteszem egy hatalmas edénybe, hogy a kukoricaszemek egyenletesen melegedhessenek fel, és egyszerre, kicsi só és kevés cukor is kerül a vízbe, majd közepes lángon felforralom, nagyjából 10 perc és kész! :) Időnként finom házi vajjal is megkenegetem, ilyenkor akár grillezve is nagyon fincsi lehet! :) Az anyusok két csőig meg sem állnak, és tehetek eléjük bármi flancosat, ennek mindig marad egy kis hely. Én is nagyon szeretem...

Tortilla

Hűűűhaaa... ez igazán régen volt, alig emlékszem rá hogy készült, csak arra, van néhány momentum ami miatt mindenképp szeretnék megosztani veletek, és azt is tudom azért nem készült még el a bejegyzés, mert nem nagyon sikerült értékelhető, valósághű fotót készíteni a végeredményről... :)  Ez pedig rendesen hazavágta a lelkesedésemet. Ráadásul azok a vacak kis mankó fotóim nincsenek itt, hogy segítségemre legyenek a folyamatban. Az az egy biztos, találtam egy hatalmas húst a fagyasztóban, az volt ráírva: Tarja, és pontos dátum, hogy mikor került hűvösre a husika. :) Herrym nagybátyjától kaptuk, az egyik látogatás alkalmával, nem is értettem, minek pakolnak nekünk oda mindenféle jót, rengeteg cuccal jöttünk el! :) Volt közte a saját burgonyájukból, fagyasztott csöves kukorica, jóféle házi malacból sós szalonna, ez a hatalmas tarja, és ki tudja még mi minden más... Kivettem a fagyasztóból husit, egy hatalmas edényben a hűtőbe tettem, hogy szépen fokozatosan kiolvadhasson. 24 óra múlva ránéztem, kiolvadt, de egészen más volt a hús színe és illata is mint amit megszoktunk már az utóbbi években. Ráadásul még szeletelni is más volt, a szerkezete is egészen szokatlan volt. Hiába volt rég, most is tisztán emlékszem, már az előkészületeknél is volt egy fura érzésem... A husi eredete és mérete miatt is különleges terveim voltak vele, az biztos volt hogy egyben, egy ekkora adagot nem fogunk tudni megenni.. így pácoltam, szeleteltem, ha jól emlékszem háromszor főztem belőle. Ha úgy számoljuk hogy egy főzés alkalmával általában négy adag készül, - nálam vacsora és ebéd is két főre, így láthatjuk a nagy adag húsból nagyjából 12 adag étel készült. :)
Vásároltam tortilla lapokat, azóta természetesen alaposan utánaolvastam, az alapanyagok is megvannak, így mindenképp szeretném majd elkészíteni, van itthon kukoricaliszt is, így azt a variációt sem hagyom ki, most készen volt... csak át kellett melegítenem. :) A husit apró kockákra vágtam, és alaposan befűszereztem, most csak képről tippelhetek, hogy nagyjából mik kerültek a husira, hiszen - ezt is mint általában - érzésből főztem... Tehát a fűszerek: só, bors, piros paprika, chili, oregánó, rozmaring és olaj:

Majd némi újhagymát is összedaraboltam, friss kockázott paradicsommal összekevertem, és ezt is befűszereztem:

Némi sűrített paradicsomhoz ketchupot és nagyon sok erős Pistát kevertem:

Majd natúr joghurthoz fehér-borsot és kaprot adagoltam:

A husit forró serpenyőben megpirítottam:

A szószokat együtt szervíroztam:

A lapokat alaposan átforrósítottam, majd husit, zöldséget és szószokat pakoltunk rá:

Feltekertük és együtt megettük, sajnos nem voltam eléggé felkészülve zöldségek szempontjából, valamint a husinál további rendellenességet tapasztaltam, hiába vágtam apróra, nem akart pillanatok alatt elkészülni, ahogy megkavartam, éreztem hogy valami nem olyan a serpenyőbe, mint ahogy lenni szokott. De még mindig nem tudtam mi az ami nem úgy működik... Majd az első falatnál azonnal rájöttem, máris fénysebességgel repültem vissza gyerekkoromba, valami hihetetlen nosztalgikus érzés kíséretében, és villámként hasított belém, igazi malacot eszek! :) Olyat amelyik dagonyázik, és valódi életet él igazi ólban, igazi napfénnyel, és valódi táplálékkal... :) Ezért volt az a sok fura érzés, az ismerős halvány emlékek, amelyek az első falatnál kiélesedtek, és egyértelművé váltak. Ismét lelkes gyerekként vacsoráztam, fantasztikus és szomorú is ez... :)

Élelmiszeripar szemetének mennyországa

A cím sokat sejtethet magáról, főleg ha azt is hozzáteszem hogy kicsiny hazánkat szeretném jellemezni ezzel a néhány sokat sejtető kifejezéssel. Az utóbbi néhány hónapban igen megsokasodtak azoknak az élményeknek a száma az életemben, mely által felruházva érzem magam ezen igen erős kritika megfogalmazásához, még akkor is ha azokat az apró információkat nem is vesszük számításba, hogy bizonyos termékek beszerzése sem egyszerű ma már...
Mi történt a piacon? Az árak az egekbe szöktek, a minőség nem is tudom hová süllyedt... csupa gusztustalan szemetet akarnak ránk sózni, azok akik eddig megbízható, jó forrásnak bizonyultak. Az első ilyen élmény a tojással volt, melyet meg is fogalmaztam az Okos tojás című bejegyzésben, a lényeg: "tanyasi tojás" feliratú táblával igyekeztek rám sózni "3"-as kóddal kezdődő terméket, mely egyértelműen a ketreces tartásra utal.
De ez csak a jéghegy csúcsa volt, mert azóta meg sem tudom számolni mennyi negatív élmény ért. Mindig igyekszem megbízható termelőkkel felvenni a kapcsolatot, félreértés ne essék, nem vagyok "biomániás", de néhány alapszabály kialakult már a saját konyhámban. Pl: nem vásárolok húst hipermarketben, mindig a piaci hentesnél vásárolok, - bár ezt a hentest nagy valószínűséggel most le kell cserélnem. Pedig egyetlen rossz élményem volt vele, a számtalan jó mellett, ez mégis akkora vétek, hogy azt hiszem tovább állok. Mindig friss volt nála az áru, mindig kaptam mindent amit csak elterveztem, és mellette még némi bónusz is rendszerint besikeredett, az egyik alkalommal, házi füstölésű angol szalonna jellegű húst kaptam, aminek mennyei aromái voltak, nevetséges áron. Volt olyan amikor gyönyörű marhahúst vásároltam, 1 200 Ft-os áron, és ez már az 1 400 Ft-os csirkemellfilé idején volt! A zabos kacsamájat rendszerint 600 Ft-ér veszem nála... A csirkemájról nem beszélve, annak pedig a nagy erénye hogy mindig gyönyörűségesen meg van takarítva, vagyis megkezdve, mert ilyen szempontból picit hárklis vagyok, és nincs összezúzva, hogy mire hazaérek, csak alvadt vérrel keveredett pép legyen a zacskóban... De most? Néhány hete leszaladtam, mindenképp valamilyen húsos szalonnát szerettem volna, elsősorban császárt... erre közölte a

• Hentes: NINCS! 
•  Mondom: Kolozsvári? 
• Hentes: Az sincs?
• Mondom: Valami, vagy bármi? Ami húsos szalonna?
•  Hentes: Semmi sincs...Csak fehér és füstölt...
• Csak néztem bambán... Gondoltam csirkecomb legyen otthon, erre:
• Hentes: Nincs!
• Mondom: Csirkemell? 
• Hentes: Csontos/bőrös
• Azokat a részeit nem használom... így nem kértem, csakhogy a kukában végezze... kétségbeesésemben csak néztem ki a fejemből... Ez mégis hogy fordulhat elő? Közben megvizslattam a jó kis füstölt-csülköket a hűtőpult tetején, akkora penészfoltok voltak rajta, hogy azokat összevarrva egy századnak elegendő öltözéket  készíthettem volna....

 Soha nem láttam ilyen állapotokat errefelé, mindig tiszta pult, rendes-kedves személyzet, roskadozó polcok a finomabbnál-finomabb füstölt és friss árutól, de most nem csak üres kézzel, de mérhetetlenül csalódottan távoztam! Azóta nem mentem hús közelébe... Pihenem a sokkot!
Vagy a tejes... újabb botrányos csalódás... Van egy tejes bolt a piacon, ahol elvileg házi tejtermékeket lehet vásárolni, rendszerint ide járok! És mondhatom imádom! A tejföl olyan krémes, mintha félig tejszín lenne, és nincs műanyag íze, a vaj, hát mondhatom, az összes termékük közül a kedvencem, a túró összehasonlíthatatlan a hipermarketes termékek többségével, a joghurt isteni, a krémtúró mennyei, és a gyümölcsös joghurtok... ez volt az első amit szívesen megettem én is. Az utóbbi időben kétszer fordult elő hogy a tejföl néhány nap alatt megromlott, és a túró is bűzös levet eresztett magából... ezt igyekeztem a hirtelen felmelegedésre kenni, vagy a hűtőnk mostanában kattogó zajokat hallat, talán csökkent a teljesítménye, de más szokásos termékeknél még nem tapasztaltam idő előtti romlást... Egy próbát mindenképp tenni fogok még...
Volt hipermarketes élmény is, az utóbbi időben mindennek megnőtt alaposan az ára... így én is igyekszem minél több helyen minél többet megtakarítani, hogy az egyéb dolgainkra is juthasson.  Legutóbb egy nagy áruházban találtam "császár szalonnát", igen akciós áron, mint tudjuk a hentesnél javában hús árban van, mi pedig nagyon szeretjük, így a hűtőben mindig van egy nagy darab, és sok mindenhez használom is, így viszonylag nagy mennyiség fogy el egy hónapban. Gondoltam, majd ezen milyet sokat spórolok, így egy nagy darab a kosárba is végezte, már mikor hazavittem, lehetett rajta érzeni, hogy valami nem stimmel... Ránézésre jó volt, szerintem valamiféle festékkel kenhették be, mert sem illatra, sem ízre semmit nem tapasztaltam, még egy pitypang is erősebb ingert tud kiváltani belőlem, mintha egy szépséges - és üres - műanyag húsutánzat lett volna. Mintha ellopták volna belőle az összes ízanyagot és illatot is, amit valami más termékben hasznosítottak. Igazán tökéletes példája: "az olcsó húsnak, híg a leve" témájának, így újra erősen a tudatomba véshettem az örök igazságot: "nem vásárolok húst hipermarketben!!!!" ezzel erősítve: "ismétlés a tudás anyja" igen okos közmondásunkat... Nem tudom felfogni milyen eljárással készíthetik ezeket a szemeteket, milyen gyors érlelésű eljárás az, ami minden eredeti értékét eltünteti az ízletes húsnak! Főzésre nem is nagyon volt alkalmas, a kedvem is elment tőle, mégis betettem a hűtőbe, hátha csak én nem érzem az aromáját, majd egy hét múlva szépen megpenészedett a tálcáján, ezzel megfertőzve a többi jó minőségű szalonnát, és kolbászt! Mondanom sem kell főként házi termékekről van szó, melyeket igen becses kincsként kezelünk.. Nemhogy nem spóroltam, de ahhoz igen drága volt, hogy gyorsan a kukában végezze, és veszélyeztette a többi finomságot is!
Ma már vásárolni sem könnyű...

Bolti gofri...

Egy kis nasi mindig jól jön... mostanában sokat van itthon bolti gofri... igen a nassok megcsúfolása lehet... mi mégis szeretjük, és nincs kedvem mindig tésztát kavargatni, és egyenként sütögetni, csak valami édes kell, sok és "hipergyorsan", hiszen ha a cukorszintem mélyrepülésbe kezd, azt azonnal orvosolni kell! :) Így ez mindig kéznél van, a bolti műanyag ízt pedig gyorsan eltünteti a fantasztikus új habszifonommal gyártott édes, nesquik-es tejes tejszínhab, valamint a zsibin szerzett meggy lekvár. A gyümölcstartalma 50%, de még így is lekörözi a piacon lévő szintetikus termékek nagy részét, és igazán fincsi... Mostanában több ízben vásároltuk ezt a terméket, egyikben sem kellett csalódnunk, még a kesernyés narancsos is nagyon bejött, és újdonságként robbant be az életünkbe. Díszítéskén egy szem epret tettem.. :) A hab, azért ilyen gyötört, mert már a vége volt ennek az adagnak, kissé aggasztó, hogy ilyen sok fogy, amióta nem a habspray-s változatot fogyasztjuk.. :)

Saláta pirítóssal és pikáns tőkehalmájkrémmel

Ma mikor hazaértünk a munkából, nagyon éhes voltam, és Herrym is megjegyezte hogy kiment a fejéből az evés, így az ebédje is ott maradt, ami egészen konkrétan azt jelenti hogy semmit nem evett... Így egyértelmű volt, valami nagyon gyorsat, finomat és nem túl nehezet tegyek az asztalra, már csak azért sem, mert lévén hogy éhségünk igen nagy, és ha valami nehezet teszek oda, abból teleesszük magunkat, úgy az hosszú órákig tartó hasfájást okozhat. Herrym amúgy is salátás, így az kézenfekvő volt, hogy ez a kiindulópont, de mégiscsak éhesek vagyunk, ezért úgy gondoltam pirítok némi kenyeret, sok fűszerrel, pici olívaolajjal, de mivel olaj megy a salátára, ezért arról lemondtam... Szerettem volna valami husit, de semmi nem jutott az eszembe, majd rájöttem, inkább valami különlegesebbet szeretnék, ilyenkor mindig jó egy kis tőkehalmáj, amit most igen pikánssá tettem... Ekkor már összeállt a fejemben, hogy mit szeretnék látni végeredményként a tányérunkon. Az egyetlen időigényes feladat két tojás megfőzése, ezért ezzel indítottam: feltettem főni hideg vízben nagy lángon, némi sóval. Majd megtisztítottam a salihoz a zöldségeket: egy nagy kígyóuborkát felvágtam egyforma méretű kis hasábokra, két fej retket vékony szeletekre, egy paprikát kis falatokra szeleteltem, két fantasztikusan nyár illatú paradicsomot is a keverékbe daraboltam. Mostanában a dresszingbe nem teszek cukrot, inkább egy fél fej almát kis falatokra darabolok, és az fantasztikusan feldobja az ízeket, majd némi kukoricát is belekevertem. (ki volt bontva a hűtőben:)) Majd némi sóval meghintettem, és szép mennyiségű őrölt fekete-borssal megszórtam, rácsavartam majdnem egy fél citrom levét, és meglocsoltam egy kevés extra szűz olívaolajjal, és mehetett a hűtőbe. A citrom és az olívaolaj aránya nagyjából, 2/3 és 1/3, ez az arány amit az én Herrym igazán szeret, ha egy picit több olajat teszek, akkor már megjegyzi hogy hivalkodó az íze.  Közben elővettem egy kis adag tőkehalmájat, amit beletettem a botmixer késes aljába, tettem bele némi mustárt, majonézt, kevés margarint, sóval-borssal és néhány csepp citromlével ízesítettem, majd alaposan összeturmixoltam, két csipet cukorral ellensúlyoztam a citrom savasságát:

Közben elkészült a tojás, hideg víz alá tettem, közben egy palacsintasütőt a tűzhelyre tettem melegedni, és friss kenyereket pirítottam. Nagyon sokszor hallom hogy a szikkadt kenyér tökéletes pirítósnak, vagy bundás kenyérnek, de nem értek ezzel egyet, hiszen ha friss kenyérből készítem a pirítóst, nekem sokkal inkább ízlik, egészen más az úgy...  Közben "megpuccantottam" a tojásokat, és a saláta szélén elhelyeztem:

A pirítós is elkészült:

Majd hideg tejjel, együtt tálaltam:

Nagyjából fél hatkor értünk haza, és hatkor ránéztem az órára, már majdnem megettünk mindent, azt hiszem bátran állíthatom hogy rendkívül gyors és fincsi vacsi volt, igazán kevés energiából...

Tavaszi vásár: kakukkfüves kecskesajt

Ma van a tavaszi vásár, minden évben megrendezik itt a "nagyfaluban", ám én évek óta nem voltam, ma az eső ellenére  mégis elindultunk szétnézni. Gyerekkorom emlékei alapján imádtuk, élveztük a színes forgatagot, a portékák sokféleségét. Hát... most inkább nem minősíteném a jelenlegi színvonalat. Van: zokni, borotva és ágynemű, és remélem nem kell mondanom honnan jöttek ezek a termékek... Ja, meg szőnyegek és edények...
Mégis találtunk néhány említésre méltó apróságot. :) A kézműves utca, valahogy mindig kimarad a szórásból, most semmiképp nem akartam kihagyni, eredetileg szarvasgomba vadászatra indultam. Az utóbbi alkalmakkor mikor lehetőségem volt szarvasgombás termékeket vásárolni, mindig kihagytam, most viszont megfogadtam, ha találok ilyesmit, semmi esetre nem hagyom ott. Sajnos ilyesmit most nem találtam, csak a szokásos kovács stand, a kovácsolt rózsákkal, és a hagyományos sajtok. Meg sem akartunk állni, de az egyik standról egy harsány úriember hangosan hirdette portékáját, de nem ám a hagyományos módszerrel, ez valami egészen más volt. Negatív pszichológia, és közvetlenül az embereket szólította meg... Első lépésként utánunk kiabált: "A szerencsés ifjú pár máris megnyerte az ingyenes sajt kóstolást..." Herryvel összenéztünk, de mentünk tovább, de csak nem hagyta abba... még mindig hezitáltunk, Ő csak mondta a magáét. Épp elég volt ahhoz hogy mégis megnézzük magunknak a sajtokat. :) Alig léptünk oda, máris folytatta... vacak ez a sajt, az embereknek ingyen sem kellene... és máris nyújtotta felénk, mit ne mondjak nagyon jól néztek ki! És nyúltam is érte széles mosollyal a számon, erre rám kiabált: "maga erre rácáfolt, mégis kell ingyen!" :) Ekkor már nevettünk... gyorsan megkóstoltatott velünk több fajtát is, erre az emberek gyűltek oda, és egy kis kabaré főszereplőivé váltunk, mindenki kacagott nagyokat az árus szövegén, közben finomabbnál-finomabb sajtokat ettünk. :) Az első: lila hagymás gomolya: nagyon finom, véleményem szerint a legelterjedtebb ezeknél az árusoknál. A második: kakukkfüves kecskesajt, nagyon-nagyon jó volt, a kakukkfű egyáltalán nem volt tolakodó, tökéletes harmóniát alkotott az érlelt kellemes sajttal. A harmadik: drága kereskedőnk nehezített a dolgunkon, egy hosszú érlelésű, keményebb aromásabb sajtból nyújtott felénk egy darabot, különleges ismerős, ám beazonosíthatatlan szelíd háttérízzel, némi parmezános beütéssel és azt akarta hogy találjuk ki milyen sajtot eszünk. Szégyen-szemre, még egy nyavalyás tippet sem tudtam adni.. hosszú érlelésű kamillás tehéntejből készült sajt volt. Közben folyamatosan szórakoztatott bennünket: "én nem szeretem ezeket, tejből vannak! Ha pálinkából lehetne ilyet csinálni, talán szeretném én is!" :) Gondoltuk, már csak a szórakoztatásunk miatt is, de főként a termék íze miatt mégis veszünk egy darabkát. Végül a kakukkfüves kecskesajt mellett döntöttünk, nagyon szerettem volna a kamillásból is, engem teljesen meggyőzött, de be kell vallanom nem olcsó portékáról van szó...  Megköszöntük, és tovább álltunk. Ahogy sétálgattunk tovább, csak a sajtárusról tudtunk beszélni, nem ment ki a fejünkből, hogy micsoda megjelenése és szövege van, hogy mennyire szimpatikus és jópofa volt, megszépítette a napunkat! :) Nem mellékesen, a fincsi sajtok, vajon hová valók? Hol tudunk még ilyet beszerezni, ha legközelebb is szeretnénk? Meg is beszéltük, hogy visszamegyünk! :) Vissza is mentünk... kaptunk szórólapot, kétszer kezet is csókolt, amivel olyan zavarba hozott, hogy most is belepirulok...
A fantasztikus sajton kívül kaptam még: egy fa csipeszt, és  egy fa lapátot is, aminek szép lekerekített íveié és alaposan kezelt felülete van... :)

Anyák napja...

Meghívtam a "nyanyákokat" anyák napjára... természetesen a meghívás alkalmával nem volt ez úgy kiélezve, csak annyit mondtam hogy jöjjenek át ebédre, azért igyekeztem mindent megtenni. A menü a következő:

1. Oldalas, fokhagymás burgonyapürével: mindig fincsi, az egyik nagy kedvencem, elrontani  nem lehet, ez a "mankó"... :)
   
   
2. Sült csirkecomb, burgonyapürével és fehérboros tárkonyos mártással: szerettem volna valami újat is asztalra tenni, olyat amit még soha nem készítettem.
   
   
3. Saláta: ez mindig jól esik ha van friss saláta az asztalon, illetve külön fogásként is értelmezhető, ha valaki speciálisan étkezik.
   
   
4. Főtt kukorica: a két anya nagyon szereti, így a kedvükért szintem mindig készítek.
   
   
5. Csokitorta whiskys karamellkrémmel nyúlós csokoládéöntettel: alapként a Jack tripla csokitorája szolgált, de némileg átgondoltam... :)

Természetesen szokásomhoz híven, minden egyes receptet leírok külön-külön posztokban. Az alkalom apropóját illetően mindenki jól lakott. :) Az anyák örültek a meghívásnak, és talán annak is hogy kivételesen nem nekik kellett "sínylődni" a konyhában... :) Még egyszer BOLDOG ANYÁK NAPJÁT minden anyának, hiszen ez a leghálásabb és leghálátlanabb szerep is melyet életünkben választhatunk.... :) Azt hiszem én és Herry szerencsések vagyunk, hiszen nekünk két olyan anya jutott, amilyeneket más csak álmodni kíván...

"Az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Az anyai szeretet egy fekete lyuk, ami elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja az istenkáromlást, a lopást és a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája."

Joanne Harris

Zsibis csodák

Sosem értettem Herrym lelkesedését az zsibogó iránt, képes lenne minden héten kimenni, többször körbejárni, és általam szemétnek titulált kacatok után kutatni... :) Bár el kell ismernem több alkalommal igen sikeresen alakult a zsibis túránk, hiszen a  kecóban is számos kincs fellelhető, arról nem beszélve, hogy jelentős összegeket sikerült már megtakarítani ennek köszönhetően. :) 

 Ma végre én is lelkesen indultam neki, nekem is volt célom, ami miatt hetek óta lelkesedek... az utóbbi időben több alkalommal fejtörést okozott a jó minőségű habspray beszerzése, viszonylag megfizethető áron... Vannak a piacon megfelelő termékek, de azoknak nagyon magas az ára... vagy van viszonylag megfizethető, de az biztos hogy növényi alapú szemét. A habot leginkább a kávéba tesszük, de a drágám "édesszájának" köszönhetően sokszor jól jön gofrira, vagy gesztenyepürére is. Az utóbbi időben többször megalkudtunk az olcsóbb hab beszerzésével, ami a meleg kávéra téve, pillanatok alatt semmivé vált a kis koffeinbombánkban, annak tetejére gusztustalan "zsírfoltokat" varázsolva, így felmerült az ötlet, ha már "fincsit" nem lehet kapni, akkor ideje lenne egy jó régi habszifont beszerezni, így azzal trükközhetnék is  a konyhában, és mindig lenne friss hab, olyan ami tényleg tejszínből van. :) "fincsi": emlékszik egyáltalán még rá valaki? Félelmetes milyen vén vagyok! :) 

Szóval, utána néztem ennek a habszifonos megoldásnak... Hát mit ne mondjak van mindenféle megoldás, találtam több netes aukciós oldalon használtat kétezerért, de vannak ízesített patronos változatok akár 80 ezerért. Nem tudhatom meddig fog tartani a lelkesedésem, de semmi esetre nem szánnék magas összeget a dologra, ezért gondoltam a zsibi talán megfelelőhelyszín lehet egy kis kincsvadászatra. Mászkáltunk, az első amit megláttam, egy kis öregembernél volt, látszólag is hiányos variáció, ezért meg sem kérdeztük. A második helyen ráakadtam egy igen jó állapotúra, de az eladó figyelmeztetett hogy használt és újat csak 10-12 ezerért tud hozni, ha hasznot sem tesz rá. Így erről is lemondtam. Majd eljutottunk a következő célállomásra, ahol egy hölgy árul új konyhai felszereléseket, néhány apróságot vásároltam már tőle, de a kérdésemre negatív választ kaptam, azt mondta nem érdemes, mert 8-10 ezerért tud hozni, és csakis rendelésre. Így erről is lemondtam. Az újonnan kialakult "habszifon radarom" nem jelzett többé... Alaposan végiggondolva a következő eredményre jutottam, nem veszem meg az újfajta típusok valamelyikét 8-12 ezerért, hiszen ezek a típusok műanyag fejjel rendelkeznek, ezek tartóssága közel nem lehet olyan mint a régi fajta jól bevált, hosszú évtizedeken ár működő retro daraboké. És azoknak a hangulata is megvan, úgyhogy tudtam: mindenképp olyat szeretnék. Így máris kettő maradt a listán, az első: ütött kopott és hiányos, és a második, aminek már az árát is tudtam. Gondoltam baj nem lehet abból ha a kis hiányosra rákérdezünk, ha nem olyan, akkor lecsapok a másikra. Nehezen de megtaláltuk a kis öreget, megnézegettem: rózsaszín - nem az én színem, ütött-kopott, de tisztítható, és a tartozékai is meg voltak, minden hiánytalanul, pót tömítések, meg valamiféle kulcs... az ára: 1 500!!! Gondoltam ha rossz is megéri! :) Sőőőt 200-ért még patront is kaptunk hozzá, bááár az 5-ből csak 2 jó, a többi használt! :) Mindegy is, az öreg is aranyos volt, így lecsaptam rá, és hazahoztam, szétszedtem: tömítéseket eltávolítottam, majd 3-4-szer vízkőoldóval átmostam, leáztattam, domestosszal is megöntöztem, majd felöntöttem forró vízzel, kefével-dörzsivel alaposan kimostam, és lecsöpögtettem. Beletetten a tejszínt, és egy patront is belecsavartam, majd vártam az eredményt... 

Minden várakozást felülmúlt az eredmény, teljesen elfelejtjük az eredeti ízeket, a kényelmünk kedvéért, megalkuszunk és észre sem vesszük mennyi vacakot megetetnek velünk. Gyorsan készítettem egy kávét, kávébabból, igazi tejszínnel, jó minőségű kakaóval meghintve... varázslatos volt, megpróbáltam eltüntetni, és elkavarni a forró kávémban a habot, de nem sikerült, és fantasztikusan krémessé és könnyű habossá varázsolta a italomat, és bearanyozta az egész napot! :) Egyszerűen imádom!!! Rengeteg ötletem van!!! A kávéról kép is készült, de úgy tűnik a gépem megadja magát, így nem sikerült értékelhető fotót létrehoznom... :( De ennek ellenére is elégedett vagyok! :)

Ez önmagában siker lehetne, de más csodákat is sikerült beszereznünk. Vettem még meggy és narancslekvárt, 800 g-os Nutellát: a bolti ár feléért, nagy Milka csokit: szintén a bolti ár feléért. Tusfürdőt és habfürdőt nagyjából harmad áron... Turkáltam két troll babát a kedvenc unokahúgomnak, igazi gyűjtő, bár az egyik baba igen "viharvert", mert sajnos valami kis vadóc megszabadította az összes hajától... De sikerült még két olyan  dolgot vennem, amiért nagyon lelkesedtem: házi piros paprika, nagyjából a bolti árral megegyezik, csak ebből kevesebbet kell használni ugyanolyan szín eléréséért, és a következő napra nem tűnik el a színe az ételnek, és vettem igazi házi füstölésű szalonnát, aminek az illata olyan mintha magát a füstölőt is elhoztuk volna, az árát nem is említve, mert olcsóbb mint egy jó hentesnél, és a multikban található gyors érlelésű vacakkal van egy árban, amiből valahogy az ízt már eltüntették, és a kutyának sem adnám oda...

Minden szempontból sikeres túra volt, szerintem most már minden héten szeretnék én is menni... :) Sok különleges apróságot láttam még, melyeket idővel én is szeretnék beszerezni...

Pirított rizs... az igazi maradék hasznosítás

Alapvetően a rizs uncsi... főleg ha kimaradt sima párolt rizsről van szó... Lusta voltam főzni, és nagyon gyorsan kellett valami nagyon fincsi. Úgy gondoltam maradékból gyártok valami gyors és ízletes fogást... A serpenyő már ment is a tűzhelyre, némi olívaolaj, amíg az felmelegedett, felkockáztam  egy fél fej hagymát. Majd a fagyóból némi fagyasztott zöldség került a hagymához, egy pár pillanat alatt az átpárolódott, addig összeszedtem a többi maradékot: rozmaringos pulykacomb, és csirkecomb, melyet kis kockákra vágtam, azt is megpirítottam a többi hozzávalóval, majd ment bele a rizs. Összepirítottam, és végül picit felfűszereztem, csak azzal ami éppen  a kezem ügyébe került, végül egy darab tojást alaposan habverővel összekutyultam, és az is mehetett a forró serpenyőbe. Hatalmas tányérra tettem, és friss paradicsommal koronáztam, igazán ízletes volt, arról nem beszélve, hogy összesen vagy nyolc perc, és megmentettem magam némi pazarlástól: :)

Ilyen ügyfelet mindnekinek...

Van egy ügyfelem, nagyon rendes, szimpatikus fiatalember, rendszerint igyekszem normálisan viselkedni az ügyfeleinkkel, Ő kifejezetten beszédes volt, ezért igyekeztem méginkább odafigyelni a gépére, főleg hogy hamarosan lejár a garanciája... Háááát... Murphy törvénye szerint, ha valamire rágörcsölünk, és akarjuk hogy sikerüljön, tutira káosz a vége. Ahogyan most is! Kért ajánlatot memória bővítésre, amit nem szeretnék minősíteni... több mint 3 hét múlva visszaérkezett a gép... megkapta az automatikus levelet, hívott is. Sajnos beteg, és nem tud érte jönni. Igyekeztem memóriát keríteni a gépébe helyben, ezért egy nappal az érkezése előtt megpróbáltam bekapcsolni, a hiba egyértelmű volt... billentyűzet! Szóltam neki telefonon hogy: ne jöjjön, sűrű bocsánatkérések közepette elsüllyedtem a szégyen nyálkás mocsarában. Ismételten elküldtem javításra, az ügyfél megkapta a mobilszámom, hogy bármikor tájékozódhasson a gépe felől, egyeztettem a notebook csoportvezetővel - aki nagyon kedves barátom - előre vettük a gépet a sorban, és már többen figyeltünk rá kiemelten... :) csak nem akar működni a dolog, újabb egy hónapja van a gépe a központban... még a szabadságom alatt is az Ő gépét figyeltem... majd újabb hetek teltek... tegnap hívott, de még mindig nem tudtam neki egyértelmű magyarázatot, és infót adni hogy biztosan mikor lesz kész! Félelmetes hogy milyen türelmes... én egyetlen ügyintézőnek sem hinnék ennyi idő után, nem tartom kizártnak, hogy már intenzíven asztalt borogatnék... :) Bezzeg ez a pasi... Tegnap este vacsit hozott nekem és Herrynek, mert út közben kiderült hogy az egyik kedvenc kajáldámban dolgozik...

Sushi válogatás, nem is kívánhattam volna finomabbat egy hatalmas tál tonhalas-bazsalikomos-friss paradicsomos tészta után... :) Herry nem rajong érte, de nem estem kétségbe, több marad nekem! :) A válogatásból kimaradt az ecetes gyömbér és a wasbi.. de nekem így is tökéletes volt:

A tonhalat és a tigrisrákot imádom, a hamisítatlan kikkomann szójaszószt nem is említve. Egy ültő helyemben megettem az egészet, évek óta rajongok érte... Hát... ilyen ügyfelet mindenkinek!!!! :)

IKEA-s csoki: Herry tökéletes meglepetése nekem... :)

A drágám piciny országunk "nagyfalujában" dolgozott a héten, és egy kis aprósággal jött haza. Valahogy mindig tudja hogyan tudna igazán meglepni. Bár hihetelenül egyszerű eset vagyok, apróságokkal is boldoggá lehet engem tenni. :) Ha valami konyhával kapcsolatos, máris nyert ügye van, főleg akkor ha még gazdaságosan is meg tudja oldani a problémát, ilyenkor duplán örülök és rendkívül büszke vagyok rá... :) Most csokit hozott, igen népszerűek nálam mostanság a csokoládés receptek, ezért az utóbbi időben több csokit is kipróbáltam,  különböző kakaótartalommal, különböző márkákat... És arra is rájöttem ha igazán jó csokit akarunk, a mindennapi költségek mellett igenis számolnunk kell az extra kiadásokkal... :) Most ezzel sikerült meglepnie:

A 70%-os kakaótartalom, csábító...kóstolás után fenségesen simogató és lágy, hihetetlenül kellemes és olvadós, az ára pedig káprázatos... :) Legutóbb a 43%-os csokit is drágábban vettem, mint amennyibe ez került! Igazán megéri, és ráadásul 4 táblát kaptam, ami a többi készletem mellé téve, most hosszú ideig nem fogok hiányt szenvedni... :)

Csirkemell párolt zöldséggel

Annyira uncsi, hogy még normális nevet sem tudtam neki adni! Természetesen csak számomra, mert a kedves igen nagy előszeretettel fogyasztotta. :) Végtelenül egyszerű történet, a zöldség zacskóból jött, egyenesen a fagyasztóból... Némi olívaolajat és picike vajat felolvasztottam, egy friss zsenge fokhagymagerezdet vékony karikákra vágtam, picit megpároltam a zsiradékon, majd beleöntöttem a szükséges mennyiségű zöldségkeveréket, megfűszereztem némi sóval és fehér-borssal. Lefedtem néhány percre, majd amikor lassú tűzön alaposan átmelegedett, levettem a fedőt, had párologjon el a felesleges víz, tényleg néhány perc az egész, akkor jó ha a zöldségek még frissek-roppanósak. A csirkemellet kis "medalionokra" vágtam, megforgattam némi olívaolajban, melybe kevertem egy adag sót, fehér-borsot, és a pikánsság kedvéért némi chilit. Majd hirtelen forró serpenyőben kisütöttem:

Természetesen a kalóriákat tekintve nem találtam megfelelőnek magamnak az adott fogást, és az alapanyagok tekintetében sem győzött meg, így inkább némi kis maradékot vadásztam a hűtőből: rántott tarja - mégiscsak disznó, a vörös hús mindig jóóóóóó, ráadásul nem is a zsírmentes része. Burgonyapüré: természetesen habtejszínnel, aminek 30% -os a zsírtartalma, valamint házi vajjal, ami közel 80 %-os zsírtartalmat ígér! Párolt zöldség gyanánt, főtt kukoricát melegítettem, hiszen a malackák is attól híznak jobb esetben! :) A kukorica főzése során természetesen némi cukrot is adagoltam a főző vízbe, így lesz igazán ízletes, és a végén alaposan megsóztam még egyszer az egészet:

Bármennyire is szörnyűséges a nem annyira reform vacsim, de szerintem nem olyan vészes... ráadásul nem én turkáltam Herry tányérján... :) És nem is vagyok benne biztos hogy olyan hatalmas a különbség:

Végül mindketten jól laktunk, és elégedetten nyugtáztuk az étkezést... :)

Kiaknázatlan kincsek a konyhámban

Az utóbbi időben - már néhány hónapja - lelkileg készülök arra hogy feladom az egyik nagy szenvedélyem... a szenvedély szó általában pozitív, de "ez" mások számára mindenképp negatív jelentésű... A dohányzásról van szó, számomra mindenképp pozitív, hiszen imádtam... Számomra a pihenést, a szabadságot, a megnyugvást, némiképp a luxust és a kikapcsolódást testesítette meg, nem szégyen, szeretek cigizni! De mindenképp az a cél, hogy megszabadulhassak ettől a mégiscsak "káros" szenvedélytől. "Függőségeink = a gyengeségeink" megfontolásból, valamint az utóbbi időben nagyon éreztem hogy nagy változásokra van szükségem, gondoltam ezzel kellene indítani. Több jó okot találtam rá, és nemcsak anyagi megfontolásból, de számos más nyomós érv is erősített ebben az elhatározásban. Így első lépésként rendszerint megajándékoztam magam számomra különleges apróságokkal, olyan alapanyagokkal/fűszerekkel amelyek nem jellemzik a mindennapjaimat a konyhában. Ezekre azért volt szükség, hogy láthassam, ha megszabadulok a szenvedélyem anyagi terhétől, akkor a nem mindennapi hozzávalókat is rendszerint be tudom szerezni. :) Így gyűlhetett fel számos alapanyag, melyet még nem volt alkalmam, vagy csak nagyon ritkán  használni. Ilyenek a következők: kukorica dara, kukorica liszt, csicseri borsó, üvegtészta, kínai gyors tészta, köles, bab (soha nem szerettem szegényt, de gondolom itt az ideje kipróbálni), és számos új izgalmas fűszer is került a repertoárba, néhány új szósszal, és készítménnyel. És mivel jelenleg hat napja egy slukkot sem szívtam, ezért úgy érzem ideje lesz jutalomként belekóstolni ezekbe a csodákba! :) Valamint amióta nem gyújtok rá, rendszerint minden nap megajándékoztam magam további meglepetésekkel, hogy erősítsem magamban, az elhatározás jó, és a helyes úton járok. Így történhetett hogy az utóbbi időben a két alap lisztem: finom és rétes liszt kiegészült a kenyér liszttel (BL80) és a napokban bővítettem ismételten: teljes kiőrlésű rozsliszt és graham liszt is felkerült most már a saját polcára. :)  Ahol a búzadara is jelen van. 

Természetesen nem csak élelmiszerekkel ajándékoztam meg magam, de mindenképp igyekszem kitartani, hiszen holnap már egy hetes leszek... :) Jelenleg minden újabb 24 órát sikerként könyvelek el, hamarosan minden hét lesz újabb siker, utána minden hónap és így tovább.... Talán sikerül! Sőőőőt, tudom hogy sikerül, hiszen ez is csak elhatározás és kitartás kérdése... és most hajlamos vagyok azt képzelni, hogy elég erős vagyok, abban hogy megvalósítsam a célt. :)