Pulykás tésztasaláta grillezett pestos camemberrel

Rendszeresen hangoztatom hogy nem vásárolok hipermarketben húst... most életemben először megszabtam ezen aranyszabályt. A hétvégén az egyik nagyáruházban igen meggyőző ajánlattal találkoztam: filézett, bőrözött pulyka felső comb - potom 890 Ft-ért kilója. Pulykát nem gyakran készítek, combját meg leginkább soha. Mivel a hús egésze jól látszott a fólia alatt, és kifogástalannak tűnt, ezért gondoltam kivételesen kapok az alkalmon, hiszen számításba vettem hogy lassan semmilyen húst nem kapok 1200 forint alatt, olyat meg főleg nem amit eddig nem volt alkalmam kipróbálni. (jelenleg a hentesnél még az oldalasnak is 1200 Ft felett van kilója, arról nem is beszélve, hogy azon viszonylag nagy mennyiségű zsír van, mely a sütés alatt távozik, és a benne lévő csont súlyát nem is számolva.) Ez a hús gyakorlatilag zsír és csontmentes, szép egészséges darabnak látszott, egy kilónyiba két felső comb jutott, így gondoltam ebből két teljes menüt is kihozhatok, ha ügyesen válogatom össze a hozzávalókat. Így a kosárba kerül a husi, minden előzetes elképzelés nélkül.

Majd másnap munkából hazaérve kérdeztem Herryt, hogy mit szeretne vacsorázni, kivételesen volt válasz: salátát... ez nagyon nem vágott egybe az én elképzelésemmel, hiszen rettentő éhséggel érkeztem. Gondoltam kitalálok valamit, hogy mindkettőn igényének megfelelő lehet.

A husit alaposan leáztattam, majd a két répát meghámoztam majd a zöldségszeletelővel vékony, csinos hosszú szeletekre vágtam. Egy fél vajretket megtisztítottam és vékony szeletekre daraboltam. Egy fél zöld, még kicsit éretlen körtét negyedeltem és kis darabokra szabdaltam. Ezt a hármast megpermeteztem némi balzsamecettel:

A pulykacombot vékony kis csábító csíkokra daraboltam, a felvágás során sem kellett a húsban csalódnom, egyetlen inas részt találtam, amit rendkívül egyszerű volt eltávolítani, és igen csábítónak tűnt első nekifutásra:

Majd alaposan megfűszereztem: sóval, fehér borssal, chilivel és egy kis kanál méz és némi olaj is került a husi csíkokra:

Majd alaposan lepirítottam, gyorsan nagy lángon:

Gyorsan beledobtam a balzsamecettel fűszerezett zöldségeket és gyümölcsöt, és két korty víz társaságában, lassú tűzön fedő alatt átpároltam: (amennyiben lett volna egy kis fehérborom kibontva, biztosan azzal ízesítettem volna tovább, de jelen pillanatban, ez nem állt a rendelkezésemre:

Amíg a zöldségek párolódtak, leszűrtem a tésztát, és megkentem pesto-val a camembert, valamint frissen őrölt fekete borssal is ízesítettem, és egy kis serpenyőbe dobtam:

Alacsony hőmérsékleten - hogy a pesto ne égjen meg - mindkét oldalát megsütöttem, hogy szép színt kapjon. Majd levettem a fedőt a husis-zöldséges keverékről, és további hozzávalóként némi fagyasztott zöldséget is dobtam rá: zöldborsót, cukkinit, pici brokkolit és sárga színű sárgarépát. Ezeknek a zöldségeknek éppen elég volt 2 perc, hogy kiolvadjanak, és picit átmelegedjenek. Majd az egészet a olívaolajjal megforgatott tésztán a sült, forró, folyós camembert-rel tálaltam:

Számomra igen jól néz ki, és legalább olyan ízletes is volt... :)

Okos TOJÁS!

A tegnapi vacsora igen fellelkesített írás szempontjából, így este tíz körül oda is kucorodtam a gép mellé, hogy néhány inspiráló mondatot megfogalmazhassak az igen nagy sikert aratott vacsorával kapcsolatosan. Gondoltam amíg összeszedem a gondolataimat, megnézek néhány oldalt amit rendszeresen meg szoktam, de egy olyan cikkbe botlottam, ami mélyen felháborított és alaposan kibaszta nálam a biztosítékot. Természetesen az országban zajló "tojás mizériát" igyekezett megfogalmazni az író, ami olyan nézőpontba helyezte a történteket, ami teljesen minősíthetetlen számomra! Hogy ezek mindent le tudnak dugni a torkunkon... Az író lelkesen ecsetelte, hogy a tojás árának növekedése azzal az uniós szabályozással indokolható, mely szerint nagyobb és komfortosabb ketrecek készítenek a drága tyúkjaink számára... Hát a "kedves" cikkírónak javasolnám hogy beszélgessen az emberekkel, menjen ki az utcára, vagy csak a nagymamájához, talán sikerülne megvilágosodnia... és jóval egyszerűbb gazdasági összefüggéseket találna a tojás árának rohamos növekedésével kapcsolatosan. Ezért igazán nem kell külföldre mennie, hogy felelősöket találjon.

Nem vagyok egy közgazdász, és talán a politikát még inkább igyekszem kikerülni, de ami sok az sok... Mindenesetre egy olyan országban élünk, ahol amikor a forint árfolyama jelentősen erősödik, az üzemanyag gallononkénti világpiaci ára pedig csökken, akkor is meg tudják magyarázni a SZOKVÁNYOS szerdai üzemanyag áremelést! Kérdem én, hogy is van ez? Természetesen nem azt mondom, hogy kizárólag ez a felelős a tojás árának rohamos emelkedéséért, hiszen tisztán emlékszem, hogy: december végén egy darab tojást 27 forintért vásároltam, ugyanannál az árusnál, ahol rendszeresen vásárolok Most (múlt hétvégén) ugyanannál az árusnál - feltételezem ugyanaz a tojás - 48 forint volt! Akár merről vizslatom a témát ez pontosan 21 forintot jelent tojásonként nagyjából 3 hónap alatt! És lehet hogy csak úgy látom, de a mérete még csökkent is, vagy egyszerűen kevesebbet tudok már vásárolni...

Akár szakmámból kifolyólag, vagy az alapanyagok és ételek iránti szenvedélyes elkötelezettség miatt, de igyekszem mindig jó minőségű alapanyagokat vásárolni, ezért nem vásárolok hipermarketben húst. Amit csak lehet - és a büdzsé is engedi - igyekszem a piacon, vagy magántermelőktől beszerezni. Így voltam a tojással is egy időben, mindig ugyanattól az idős úrtól vásároltam. A tojás torony elé gondosan odabiggyesztett kartonpapírral - melyre a következő volt "vésve" gyönyörűséges fekete vastag kerek betűkkel: "Friss tanyasi tojás"  - is hirdetve a minőség iránti elkötelezettséget. Közepesen nagyok, az árukat tekintve igen kedvező, és feltörve gyönyörűséges, élénk színű, hatalmas sárgája volt.
Tudom, a tojás minősége nem függ a sárgája színétől, még a berögződések alapján ragaszkodunk a tökéletes külsőhöz, hiszen az a meggyőző amit látunk. És egy igazán szép sárgájával készült piskóta is összehasonlíthatatlan... A szín leginkább a tyúk takarmányozásától függ, és különböző színű árnyalatokat lehet elérni, különböző táplálékokkal: sárga színét a xantofilloknak nevezett növényi festékanyagoktól, hazánkban leginkább a kukoricától nyeri. A zöldtakarmány (klorofill) zöldesre, a szójaliszt pirosasra, a lenmagliszt barnásra, a körömvirág telt narancssárgára színezi. A tojássárgája színe már csak ezért sem utal a tojás valódi minőségére.

Mindegy is, én rendkívül büszke voltam magamra, nagymamám örök tanácsának köszönhetően mindig igyekeztem a megfelelő tojást kiválasztani. Míg egy napon mégis úgy döntöttem szemre vételezem a tojáson szereplő regisztrációs számot. Ez a szám, természetesen ismételten uniós előírás, mely nagyon sok információt tartalmaz számunkra: a sor mindig egy egyjegyű arab számmal kezdődik és a következőket jelenti:

1. biotojást
2. szabad-tartásos, kifutós tartási rendszert,
3. különböző istállózott, de nem ketreces tartást
4. ketreces tartási módot.

Nagyon fontos az utána következő betűjelzés, mely a származási országot jelenti. Magyarországon termelt tojás esetében ezt HU betűkkel jelzik. Az utána következő számsor annak az állattartó telepnek az azonosítására szolgál, ahol a tojást termelték. A tojás csomagolóanyagán található regisztrációs szám minden esetben a csomagolásra és a fogyaszthatóságra vonatkozik. Jelöli a csomagolás helyét, a szavatosságot és – nem kötelezően – a tojás dátumát is.
Mindezek fényében egyértelműen tükröződik, hogy korunk háziasszonyai  hiába is igyekeznek a megfelelő alapanyagokhoz hozzájutni, hiszen a piacon  is már a szemetet árulják, hiszen az én "Friss tanyasi tojás"-on bizony 4-el kezdődik az a bizonyos regisztrációs szám... Ami egyértelműen a ketreces tartásra utal, olyan állatok tojásaira, amelyek mesterséges adalékanyagokkal vannak tömve a magasabb "hozam" elérése érdekében. Valamint a tyúkok társaikkal együtt folyamatosan bezárva egy szűk ketrecben, ahol gyakorlatilag mozdulni sem lehet. Napvilágot, friss levegőt soha életükben nem tapasztalnak.

Vajon miért drágulnak ezek a termékek is ilyen szaporán? Biztosan nem azért, mert tágasabb lakhelyet kaptak ezek a haszonállatok! Arról nem is beszélve hogy 2008. elejétől hallhatjuk a híreket, miszerint az unió betiltja ezen állatok ketreces tartását, de eredmény sosem lesz, úgy ahogy a hasonló esetekben sem! Ki tudja, melyik hír igaz, és mely csak gusztustalanul deformált - azon tájékoztatásokból, - melyet időről-időre el akarnak velünk hitetni.

Nem gazdasági szemmel, csakis hétköznapi "paraszti" ésszel belegondolva: A bácsika ugyanazt a mennyiségű portékáját kívánja napról napra a "nagyfalu" piacára hozni (jelen esetben 30-35 kilométerről), akkor igenis üzemanyag költsége folyamatosan növekszik, hiszen egy egy tojásra magasabb üzemanyag költség esik, hiszen hétről-hétre igenis magasabb annak az ára. Az esetleges baleseteket nem számolva, ha egy egy tojás törik, az pedig törékeny, így akár egy tálcával sem nehéz egyszerre összezúzni. Valamint ki kell termelni a napi bérét, az adót, a piaci árusítás költségeit, és talán még a családtagjainak a megélhetését. Vagy az új adótörvényeknek köszönhetően - a magasabb adó miatt - kevesebb marad a zsebében, amit természetesen bevásárlásra, vagy életének tengetésére áldozna. Ez megint csak napról-napra magasabb költséget jelent mindannyiunk számára! Hiszen minden termék és szolgáltatás ára nagyban megnövekedett az utóbbi időben, a közüzemi számlákat, a forint árfolyamának ingadozását, az esetleges egyéni családi tragédiákat vagy a közeledő húsvét miatti kereslet növekedést figyelembe sem véve. De legfőképp a rossz hírverés eredményének következményeivel nem számolva! Túl sok összetevője van ennek a történetnek, és mint említettem... sajnos nem vagyok gazdasági szakember!

Biztos vagyok benne, hogy számtalan további tényt nem sikerült figyelembe vennem, illetve sok tényezőt elfelejtettem az írás közben, de úgy érzem hirtelen felindultságomban ennyire futotta! És abban is biztos vagyok, hogy itt nem CSAK egy darab tojás áráról lehet szó...

Új ötletek

Rengeteg új ötlettel gazdagodtam az utóbbi időben, de időről-időre azon kapom magam, hogy ezek elszállnak a fejemből, de van néhány, amit nagyon nem szeretnék elfelejteni, ezért úgy döntöttem "papírra" vetem őket:

1. Csípős-savanyú kínai leves: személy szerint, nem nagyon kedvelem, de a környezetem igen, és szeretném kikísérletezni a számunkra leginkább ízletes változatát. Igen sok receptet kerestem már hozzá, és konkrét elképzelésem is van már, csak némi alapanyag nem áll rendelkezésemre, ezért várat magára.
2. Indiai: a konkrét recept várat magára, leginkább mert nem kaptam meg azt a szakácskönyvet, amit az egyik nagyon kedves kollégám anyukája küldött nekem. Elbeszélgettük az időt, és a könyvet elfelejtettük, de mindenképp megvárom, és biztos vagyok benne hogy nagyon hasznos lesz számomra. Előre is nagyon-nagyon köszönöm!!!! :)
3. Répatorta: sok változatáról olvastam, de konkrét elképzelésem is van már, a név hangzásával ellentétesen, egy igen izgalmas, felkavaró eredményre számítok. Vajas-omlós alapra, mascarponés izgalmas krém kerül, majd díszítésként, karamellizált zsenge répa és gyönyörűséges karamelldísz...
4. Kenyér: nagyon régóta foglalkoztat a gondolat a házi kenyérrel kapcsolatosan, rengeteg fantasztikusnak tűnő receptet találtam, de az erő eddig elmaradt, hogy tényleg belevágjak.
5. Sushi: rettenetesen rajongok érte, készítettem már régen, annyira változatosak, hogy nem egyszerű eligazodni ebben a "dzsungel"-ben, eddig különböző makikat és nigiriket is készítettem, de jelen pillanatban a konyhám igen hiányos az elkészítéshez. Így is marad még a Wasabi, ahonnan rendelhetünk.
6. Bármi ami szarvasgombás, évek óra vágyakoznak az érzékeim ezen nemes alapanyag után, de eddig még nem volt alkalmam kipróbálni, de a tojásos trükköt mindenképp kipróbálom. :) Ami pontosan arról szól, hogy annyira aromás ez a gomba, hogy a tojás mellé helyezve, megízesíti azt a héján keresztül.
7. Camembert: nem adtam fel a legutóbbi kudarc miatt, hogy valami fantasztikus ételt készítsek ebből a sajtból. Bár valóban nem nevezhetném kudarcnak, hiszen annak köszönhetem a blog indulását...
8. Borsókrémleves: konkrét elképzelés van, csak várom az alkalmat, amikor csakis arra fogunk vágyni.
9. Tervezek különböző díszítőelemek nagy mennyiségű elkészítését, leginkább csokoládés és karamelldíszeket terveztem eddig, így nem kell majd minden desszerthez külön készítenem, csak a rejtett kincsekhez nyúlnom.. 
10.  Bon-bon: nagyon izgat a jó minőségű csokoládé otthoni készítése, van saját elképzelés, leginkább szokatlan ízeket szeretnék kipróbálni, de annyit ígérhetek hogy a mentás-szalonnás kategóriát kihagyom a repertoárból. :)

Biztos vagyok benne hogy még ezen kívül vagy ezer féle recept forog a fejemben, de jelen pillanatban csak ezek jutottak eszembe. Természetesen  tervezem a látogatást a "keleti fűszerek boltjába" ott biztos megint elárasztom magam különböző elképzeléssel, és elköltök egy vagon pénzt, arról nem is beszélve, hogy akkor egy igen hatalmas posztra is számítok ezen vásárlásról, valamint az eredményekről... :)

U.i.: az Amaretti-ről teljesen megfeledkeztem... meg gondolom sok másról is...

Csirkemell kukoricás rizzsel

Az egyik legegyszerűbb variáció lehet amit egy könnyű vacsoraként el tudok képzelni, hiszen a rizs nagyjából 18-20 perc alatt elkészül addig biztosan készen lesz a csirkemell is.

A rizs lekészítése rendkívül egyszerű, egyszer már leírtam részletesen - ha jól emlékszem - most sem készítettem másként, talán csak annyi a különbség, hogy amennyiben kukoricát, vagy borsót teszek az ételbe, akkor egy pici cukrot is mindig, így a zöldségek megőrzik a frissességüket, zamatosságukat. 

Felteszem az edényt a lángra, némi napraforgóolajjal, az olajat alaposan felmelegítem, a szükséges mennyiségű rizst is a lábasba tesszük, majd időnként megkeverve, szépen fehéredésig "pirítjuk": Amikor már egységesen fehérek a rizsszemek - és már megéreztük a piruló rizsszemek különleges illatát - de még nem barnulnak, vízzel felöntöm, a kukoricát is beleteszek, nagyjából egy kávékanál cukorral, és nagy lángon alaposan felforralom. A szükséges víz és rizs arányáról mindenféle variációt hallottam már, de nekem egyik sem vált be, valószínűleg ezért rontottam el minden alkalommal. Az egyetlen ami nekem bevált: teljesen mindegy, hogy mennyi rizst főzünk, az edény méretét úgy válasszuk meg, hogy az körülbelül kétszeresére fog dagadni, és a víz mennyisége annyi legyen, hogy körülbelül két ujjnyira ellepje. Ilyenkor fűszerezem némi sóval és egy húsleveskockával, majd takarék lángra teszem és lefedem. Amikor a víz már majdnem elpárolgott, megkóstolom. Ha majdnem tökéletesen puha, akkor a lángot elzárom, és fedő alatt pihentetem még vagy 15 percig. Előfordulhat, hogy még néhány korty vizet kíván ilyenkor, de ez mindig attól függ hogy milyen minőségű rizst sikerült vásárolni, én például sosem veszek zacskós félkész rizst, szükségtelenül drágának találom, és soha nem lesz olyan ízletes.  Bátran kísérletezhetünk a fűszerezéssel, nagyon sokféle variációt kipróbálhatunk, egészen különleges ízeket csalogathatunk elő. Természetesen ha rizottót készítek, ahhoz mindig kerek szemű fajtát használok, de annak a elkészítési technológiája is egészen más.

A csirkemellet nagyjából három szeletre vágom hosszában, majd némi olívaolaj és vaj keverékén megsütöttem, fűszerezésnek nem használtam mást csak sót és fehér borsot.

Sokszor hangoztatom hogy hőkezeléshez vétek az extra szűz olívaolajat elpazarolni, mégis rendszeresen kapom saját magam rajta, hogy elkövetem ezt a vétket. :) Leginkább akkor ha csirkemellet készítek, és semmilyen különleges, aromás fűszert nem használok a sütéshez, hiszen a csirkemellnek van leginkább semleges íze számomra, és igazán különleges zamatot ad az ételnek.

Alapvetően az étel így össze is állt, de számomra kellett volna még bele egy kis csavar, ami az én kíváncsiságomat kielégíti, hiszen ebben a variációban, igen könnyű, semleges ételt sikerült összehozni, így szerettem volna ha valami szaftos része is van a "kompozíciónak". Ezt egy nagyon gyors és egyszerű módon egészítettem ki: egy egész fej hagymát fél karikákra vágta, egy fél doboz csiperke konzervvel alaposan lepirítottam fűszerekkel - sóval, borssal, chilivel - némi ZSÍRON! Érdekes hogy a hagyma egészen más ízt és állagot kap, ha zsíron pirítjuk, mint ha olajon. Így az ízek sokfélesége, a textúrák változatossága pontosan megfelelt az én ízvilágomnak, úgy hogy nem egy nehéz vacsora került az asztalra:

Igyekeztem ízlésesen tálalni... :)

Lustatág

Igen eseménydúsra sikerült az utóbbi hetekben az életünk, emiatt nagyon elmaradtam a posztolással, így az utóbbi főzések alkalmával még a fotózás is elmaradt, mert nem lenne lehetőségem mindent bepótolni, pedig aztán volt minden: hurka-kolbász, keleti ízek, magyaros, levesek és ínyencségek.. de ezeket már nincs alkalmam pótolni. Így igyekszem új energiával a már felgyűlt elmaradásomat pótolni, és néhány új ötlettel is feltöltődtem, amiket igyekszem megvalósítani. :) Azóta már a nőnapon is túl vagyunk...

Borzaska

Nagyon szeretem a burgonya minden hőkezelt formáját: pürének, sütve, "rakva", még főzve is! Sőt tovább megyek újabban levesnek is kedvelem, bár ez rendkívül friss élménynek mondható, talán csak főzeléknek nem ettem még. De mindenesetre olyan sokféleképpen elkészíthető, hogy akár egy hónapon keresztül, mindig tudnék valamilyen más variációt készíteni belőle...

Most az egyik nagy kedvencet választottam, a lepcsánkát, és hála Bellámnak, igen gyorsan, nagy mennyiségben is tudok belőle készíteni. Meghámozom a burgonyát, a nagy lyukú reszelőn lereszelem, dobok hozzá két tojást és fűszereket, jelen esetben: só-bors-ételízesítő. Számomra ez az alap, de időnként ezt a listát bővítem: foghagymával, pirospaprikával és esetleg zöld fűszerekkel.

 A masszát alaposan összeforgatom, majd liszttel sűrítem, úgy hogy viszonylag laza masszát kapjunk :

Majd villával forró olajba szaggatom a masszát, úgy hogy kis süni formájuk legyen:

Majd szép aranybarnára sütöm a kis "sünikéket, így kívül ropogós, felül finom omlós lesz a finomságunk. Most azzal bolondítottam meg az ételt hogy ennek a masszának a keverékébe vékonyra klopfolt fűszerezett karajszeleteket töltöttem. Igaz eléggé maszatos meló, de annál inkább hálás és főleg kiadós. :)

Összesen négy szerelt húsra, némi krumplira és fűszerekre volt szükségem, ami kettőnknek vacsorára és ebédre is elegendő volt. Eléggé gazdaságos... :)

Csodálatos India

Életem során igyekszem minél több újdonságot kipróbálni a konyhaművészet terén, minél több, akár számunkra szokatlan alapanyagot megismerni, minél több technológiát elsajátítani, de igazából úgy gondolom, ahhoz, hogy mindent megismerhessünk egy élet is kevés lenne, de talán még több élet is... És tudtommal nekem egyenlőre csak egy van! :)
Az olasz konyha legnagyobb remekeit biztosan sikerült már végigennem - néhányszor. A méltán híres francia konyhát is igyekeztem már hazavarázsolni. De igyekeztem belekóstolni a kínai és a japán konyha világába - a távol-keleti ételekbe - természetesen az megint más kérdés, hogy piciny hazánkban mennyire van lehetőségünk igazán autentikus ízeket kipróbálni. Hiszen nem kell ahhoz messzire mennünk, hogy például azt a véleményt halljuk, hogy az igazi olasz pizza a magyar ember számára "befogadhatatlan". Arról nem is beszélve hogy csak néhány "magyarosított" variációját ismerjük, de vannak olyan változatok, melyeket egyáltalán nem hoztak be az országba.
És tovább megyek: országunkon belül is vannak régiók, ahol egészen másképp készítenek ételeket. Például a Dunántúlon fokhagymával készítik a bablevest, míg az a "keleti" magyar számára elfogadhatatlan, hiszen keleten cukorral-ecettel fogyasztják. Valamint a töltött káposztáról nem is beszélve, hiszen én is készítettem már vagy hatféle módon, úgy hogy az ország határait el sem hagytam. De számtalan példát kereshetnék erre a problémára.
Így kérdem én, hogyan kóstolhatunk bele más nemzetek ízeibe - ha esetleg egy nagyobb ország ízeire gondolunk - ahol feltételezem hasonló változatosság a jellemző... Létezhet az, hogy valódi régiókra jellemző ízeket varázsolhassunk elő? Jó lenne minden országba eljutni, és ott nem csak az éttermekben enni, hiszen ha csak magunkból indulunk ki, a magyar éttermek konyháin is árulnak botrányos gulyást...

De van egy méltán híres konyha, ami eddig minden tekintetben kimaradt a repertoáromból, és ez nem más mint az INDIAI. Az utóbbi időben gyakran foglalkoztatott az a gondolat, hogy vajon milyen lehet. Először, amikor hazafelé sétáltunk Herryvel egy mozi után, és szó szerint belebotlottunk városunk egyetlen Indiai éttermébe. Meg is jegyeztük hogy mindenképp kipróbáljuk, csak eddig vártam az ihletet, ami eddig elmaradt...
Valamint egyre gyakrabban találkozok főzőműsorokban is az indiai ételek varázsával, arról nem beszélve, hogy a hétvégén sikerült rátalálnom az egyik hipermarketünkben egy "fantasztikus" fűszerkeverékre, ami indiai "ízű" volt. Nem véletlen a megfogalmazás és az észrevétel, hiszen köztudott hogy szörpökben sem szabad megvenni az "ízű" szó jelölésével ellátottakat, ugyanis a legsilányabb mesterséges adalékanyagokat tartalmazzák.
Az, hogy az indiai konyha eddig kimaradt, feltételezem a remek kis ismeretterjesztő műsoroknak köszönhetem, hiszen minden indiai dokumentumfilm beszámol az ott lévő szegénységről, a hatalmas nyomornegyedekről, és a higiénia hiányáról - ami számomra igen nagyra becsült szempont.
Alapvetően, ha Indiára gondolok csak néhány dolog jut az eszembe: különleges kultúrájuk és vallási meggyőződéseik, amelyek igen eltérőek az általunk megszokottól. A hatalmas nyomornegyedek, és felfoghatatlan szegénység, hatalmas népsűrűség, betegségek és az analfabetizmus. Úgy gondolom, leginkább  a média tehet ennek a képnek a kialakulásáról, leginkább a negatívumokat mutatják be, hiszen erre van igény a felvevőpiacon.
Az utóbbi időben sikerült elkapnom egy igen különleges dokumentumfilmet, mely ugyancsak Indiát mutatja be,de ez életem egyik meghatározó műsora volt. Hihetetlen módon mutatta meg ezt a nemzetet, fantasztikusan színes, gyönyörű ország! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az általában vetített és az adott film között lehet a valóság. De ez valami varázslatos volt... Megmutatták a különböző vallások alapgondolatait és szépségeit, majd meg is magyarázták azokat. Betekinthettünk egy esküvő előkészületének mesés folyamataiba is. A film bemutatta az ország fejlődésének folyamatait, varázslatos gazdagságát és hihetetlen színességét. Olyan forgatag volt ez, ami pillantatok alatt a Mennyországba repített, és azonnal ott akartam lenni! Tudom ez sem egy valós kép, de sokkal inkább közelebb engedtem magamhoz ezt az elragadó országot.
Nagyon megfogott és magával ragadott az ételeik sokfélesége, a fűszerek bűbájos aromája és mennyisége. Rendkívül izgalmas színes világ ez.... Ezek után sem fogok minden nap indiai ételeket készíteni, de mivel az első recepten már túl vagyok - amit csak másodjára sikerült összehozni - mindenképp ki kell próbálnom azt az éttermet, hogy valódi véleményt alkothassak. :) Van mit tanulni róla... így ez is egy fantasztikus kis utazás lesz a számomra.

Hát sajnos a fényképezőm nincs otthon, így képet sem sikerült készítenem az elkészült "műremekről", pedig igazán érdemes lett volna. Több alapvető szabályt megsértettem a kivitelezés során, de igyekeztem olyan ételt az asztalra tenni, ami a mi ízlésünknek megfelelő.
Az alap:

1. 4 egész csirkecomb ketté vágva
2. adott, nemzeti "ízű" fűszerkeverék
3. némi olaj
4. két kávéskanál paradicsomszósz
5. fél fej hagyma fél karikákra vágva
6. két gerezd fokhagyma egészben
7. némi vaj
8. néhány kanál tejföl.

 Mindent bedobtam egy jénaiba majd alaposan átforgattam. A fűszereket bemasszíroztam, és úgy terveztem, hogy fedő alatt alaposan átpárolom, majd fedő nélkül szépen zsírjára pirítom, és a tejfölnek és egyéb alapanyagoknak köszönhetően, majd jó szaftos szószos lesz, ahogyan azt a tévében szoktuk látni...

Tudom, köretként illett volna rizst készítenem, de sajnos mi nem rajongunk érte, és mostanában túl sokszor is készítettem, ezért gondoltam maradunk a hagyományos burgonyapüré mellett.
A pürét nem lehet elrontani sem... A husiról viszont hiába vettem le a fedőt, a víz csak nem akart eltűnni róla, az ízét pedig nem minősíteném...  Ez a fűszerkeverék nagyjából olyan volt, mintha a pürét is dobozból szerettem volna készíteni... Se íze, se bűze... Rosszabb volt mint bármelyik por alapú milánói szósz...  Fel nem tudom fogni, hogy hogyan készíthetnek ilyet emberek!
Nem volt mit tenni, ki kellett találnom valamit hogy menthető legyen a husi! :) Irány a konyha, gondoltam átgondolom ezt a receptet:
A kis serpenyőm már ment is a tűzre, elővettem a két fantasztikus kis csodafűszeres kosaramat, és dobtam bele:

1. Koriandert
2. egész köményt
3. mustármagot
4. szegfűborsot
5. egész borsot

Alaposan lepirítottam, e közben a mozsárba a következő alapanyagok kerültek:

1. kurkuma
2. fokhagyma granulátum (vésztartaléknak akad otthon, és most tökéletes, mert nem szándékoztam hosszú ideig tovább hőkezelni a szószt)
3. só
4. bors
5. chili (SOK)
6. gyömbér (szárított, friss hiányában)

Amikor a forró serpenyőben illatoztak az erős fűszerek, folyamatos körkörös mozdulatokkal rázogattam, hogy alaposan lepirulhassanak minden oldalukon... Amikor úgy éreztem, hogy már rendben lesz - mert ha sokáig hagynám, akkor picit meg is éghetnének - a mozsárba öntöttem a keveréket a már benne lapuló por alapú fűszerekhez. Majd levezettem az összes feszültséget a mozsáron :-), amit a vacak minőségű fűszerkeveréknek köszönhettem. Alaposan összedolgoztam a por és a szemes fűszereket. Majd az egész mehetett a serpenyőbe vissza. Felöntöttem a jénaiból visszamaradt "pecsenyelével", majd habverővel szép csomómentes, homogén mártást kevertem ki. A sűrítésre odakészítettem a kukoricalisztet, de végül arra nem volt szükség... Nagy izgalmamban nem is figyeltem az illatokra, ízekre, csak mikor beszaladtam egy kiskanállal a kezemben a szobába, hogy Herrym megízlelhesse, akkor vettem észre hogy ebből az illatfelhőből valószínűleg a szomszédoknak is jutott! Amikor visszatértem a konyhába az étel színe is felkeltette a figyelmemet... olyan eleven, élénk napsárga lett, hogy azt hittem azon nyomban kiugrik a serpenyőből és Kuchipudit - az indiai táncok gyöngyszeme - jár a pici pultomon. Egészen más volt ezzel az ízzel-színnel-illattal szembesülni, alapvetően ezt vártam az ételtől. Minden fűszer fantasztikus játékossággal jelent meg az ételben. Erős, pikáns, energikus és meghatározó volt számomra annak ellenére, hogy nem tudom milyennek kellett volna lennie...  Igazán büszke voltam Magamra...

Irány az étterem, izgatottan várom!