2012. november 4., vasárnap

Csapongó kusza gondolatok....

A mai "egészséges" társadalomban a tévéreklámok százai, az újsághirdetések ezrei és minden egyes életünkben megjelenő momentum sulykolja belénk hogy mi az egészséges, milyennek kell lennünk ahhoz hogy jól érezzük magunkat, ezzel létre hozva a torz bulimiás barbik társadalmát. Minden egyes irányzatnak határozott elképzelése van, kemény szabályai, és mindenféle eszköz, hogy erőszakosan meggyőzhessen arról amiben Ő épp aktuálisan hisz. Kérdem én? A mai világban vannak még egészséges ételek? A mai földben teremhet még génkezeletlen kukorica? A mai levegőn növekedhetnek a táplálékul szolgáló növényi élelmiszerek? A mostani fertőzött víz alkalmas ezen alapanyagok táplálására? Így az állati eredetű táplálékról még nem is beszéltünk... Az gusztustalan ipari állattartás, a húsok festése, gyógyszerezése, és táppal való "fújtatása"? Milliónyi egyéb kérdés is felmerülne még. De sajnos globálisan nem tudjuk látni ezeket a dolgokat, hiszen az élelmiszeriparnak mindig meglesznek a mocskos kis titkai, melyeket mi soha nem tudunk meg, ilyen ez a kegyetlen valóság is a mai politikai életben Magyarországon, de talán az egész világon is...
És azt még figyelembe sem vettünk hogy mindannyiunknak más a szervezete, így mindannyiunknak másra van szüksége, hiszen mondhatjuk mi hogy mennyire fontos a búzaliszt élettani hatása, a rost tartalom, bla-bla-bla és mi lesz így egy lisztérzékenyekkel? Vagy hangsúlyozhatjuk a fehérjék fontosságát, édesanyám allergiás egy bizonyos fehérjére, így nem fogyaszthat: tejet, tojást, halat és banánt, számára mi az egészséges? Beszélhetnénk a cukorbetegekről, szív és vérnyomás problémákkal küzdő betegekről is, esetleg azokról akiknek az emésztő rendszerével van probléma... vagy akár arról hogy ezen problémák kiváltó okai mik is lehetnek? Persze itt jön a genetikai magyarázat, de számtalan ismerősöm akad, akinek a családjában nem volt hasonló jellegű probléma, mégis az újabb generációknál felütötte a fejét egy egészen új "betegség"...
Csakis akkor mondhatjuk meg hogy mi az egészséges számunkra ha az hosszú távon is boldog, egészséges életet biztosít nekünk, az utolsó ilyen generációk szerintem még az én nagymamám generációja volt, hiszen Ők még erősek voltak 80 évesen is, kapálták és gyomlálták a kertjeiket, a családjukért éltek és dolgoztak tiszta fejjel, pedig a legnagyobb jóindulattal sem mondhatnánk hogy Ők salátán és zsírmentes húsokon nőttek fel. A mai fiatalok évtizedeken át tanulnak hogy elkerülhessék a fizikai munkát, hogy végül jobb esetben egy sötét koszos kis irodában tölthessék le az életüket, vagy rosszabb esetben diplomás munkanélküliként tengessék kis szánalmas napjaikat állandó feszültségben és kilátástalan jövő illattal körüllengve, kitolva ezzel a gyermekvállalás idejét, ki tudja milyen hatással lesz ez az elkövetkezendő generációkra. Persze mondhatnánk hogy ma az életkörülmények is megváltoztak, és emiatt kell más ételeket fogyasztanunk, de ki vallja be hogy Ő egy levegőtlen konditeremben, monoton mozgást imitálva igyekszik pótolni a régiek életét... 
Számtalan kérdés, és egyetlen válasz sincs... nincs is jó válasz, hiszen hosszútávon nem tudjatjuk mi vár ránk, nem tudjuk hogy megöregszünk-e valaha, hogy az egészségünk meddig tart ki... mi is majd csak utólag lehetünk okosabbak, ezért mindenkinek azt ajánlom, egyen mindig azt ami jól esik, persze csak mértékkel, mozogjon amennyit csak az ideje engedi, és azt is úgy hogy olyan emberekkel tölti ezt az időt, akik fontosak számára, hiszen így nem kínzásként és sanyargatásként éli meg az ember. Legyünk pozitívabbak, szeressünk nyíltan, bátran és nagyon, kacagjunk hatalmasakat és hangosan, és amennyire csak lehet kerüljük a feszültségforrásokat, ha lehet ne vegyünk tudomást a bosszantó dolgokról, lássuk ami igazán fontos, lássuk a szépet és a jót, tanuljuk meg újra értékelni azt, minden egyes nap ajándék, és örüljünk az élet apró csodáinak. :) Hiszen a szeretetnél és szeretteinknél semmi sem fontosabb, így becsülnünk és tisztelnünk kell egymást, ez az ami elveszett ebből a világból... csak mi hozhatjuk vissza saját magunknak...




2012. november 3., szombat

páLINKA

Azt hiszem nincs is most aktuálisabb alapanyag mint a sütőtök, a "holloween"-i őrület már kicsiny országunkba is beette magát - csakúgy mint a hőn áhított szerelmesek napja - így a piacot ellepték a mindenféle ehető - dísz, különböző formájú, különböző színű és textúrájú tökök. Egyik varázslatosabb mint a másik, természetesen átlagos gyerekhez méltón számomra is a gyűlölt ételek közé volt sorolandó, mindaddig amíg fel nem nőttem, vagyis úgy kezdtem viselkedni, leplezve gyermeki lelkemet... :) 
Érdekes módon mégis rendszerint visszatért az életembe, és fénylő pillanatokat hagyott emlékem forgatagában. Gyerekként egyszer megpróbálkoztam megbarátkozni vele, de rám nem jellemző módon ahogy a számba vettem, azzal a lendülettel el is hagyta a szervezetemet... ezután nehéz volt újra meggyőzni magam hogy ismételten próbálkozzak az elfogyasztásával. Volt olyan amikor Gabica barátnőmmel egész délután vitatkoztunk, jó szabolcsi lány lévén nem ismerte azt a szót: "linka", én váltig állítottam hogy ez a sütőtök neve, és kerek-e világon mindenki tudja. A végén annyira erősködött hogy "meggugliztam", és megdöbbentően vettem tudomásul, tényleg nem ismerik ilyen módon, felnőtt fejjel is olyan csalódás volt ez mint amikor megtudtam hogy anya a télapó... :)  Az egyik kedvenc story ami a LINKÁ-hoz kötődik, természetesen családhoz kapcsolódik, a nagyobbik öcsém hazajött Londonból, és készített sütőtökkrémlevest, mely életem első ilyen levese volt, nekiinduláskor azt mondtam tutira nem eszem meg... Gyömbérrel, korianderrel és mézzel készítette, fűszeres pirított kenyérkockák is kerültek hozzá. Annyira finom volt hogy teleettem magam melegen, éjjel pedig a hűtőbe eltett maradékot közvetlen az edényből ettem ki, öt percenként a hűtőre járva, nem tudtam abbahagyni, minél többet ettem belőle annál több kellett, így lettem szerelmes ebbe az émelyítően édes zöldségbe. Ma már ebben az időszakban rengeteget kerül az asztalra, és végre mostantól más recepteket is ki fogok próbálni, de valahogy eddig mindig tökéletesen megelégedtem a sütéssel, és mindig izgatottan várom a szezon első elkészülő linkáját. :) Így volt ez ma is... :) Felvágtam, én nagyon szeretem a külső megsült felületet, ezért nem kétfelé vágom, hanem minél több apró darabra, ezzel megsokszorozva a számomra oly kedves édes felületet, és nem mellékesen lecsökkentem a sütési időt, hiszen ahogy az első émelyítő illatok megjelennek a konyhában percről percre türelmetlenebbé válok, mire elkészül:
Eltávolítom a magokat, megkóstolom a levét, ha elég édes, akkor nem teszek cukrot a tetejére, de volt már olyan fogásom, ami nem volt elég fincsi, így azon egy kevés barna cukorral igyekeztem korrigálni. Amióta sütöm a tököt, azt tapasztaltam nem egyszerű megfelelőt választani, de mindenképp meg kell várni amíg az első fagy megcsípi, lehet attól nyeri a varázslatosan bűbájos mézes édességét? Ha az első fagy előtt vásároltam, az sosem volt elég finom.Jó magas hőfokra, jó sokáig máris mehetett a sütőbe. Közben készítettem egy kelt tésztát, aminek bőségesen volt ideje megkelni a forró tűzhely tetején... Már sütés közben is érződött a tök illatán hogy különlegesen finom lesz, azt nem is említve hogy vizuális megjelenése is volt, hiszen buzgón buborékozott belőle a sűrű ragacsos cukros lé, mely méginkább megédesítette a számomra oly finom külső héját,  belül pedig forró gyönyörűséges puha narancsszínű húsa, mely azonnal a rég látott forró nyári napokat idézte:
De szavunk nem lehet hiszen november lévén még most is csodás időnk van, némi esőt leszámítva, bőven jut még a nap áldásos sugaraiból, teret engedve a szabadtéri programoknak, és az esetleges nagy sétáknak. :) Sütés után vizuálisan a következő eredményt kaptuk:
Ízlelés szempontjából szavakkal nem lehet megfogalmazni mennyire ízletes volt, bár az is lehet hogy hozzáadott némi ízt a viszontlátás öröme, mégiscsak az idei első sütés... annyira édes volt, hogy nem is mertem belőle sokat enni, hiszen olyan magas a cukortartalma, hiába vonnék meg magamtól minden mást, nem hiszem hogy sikeres lenne az úgy áhított súlyfelesleg eltüntetése.. És most nem kezdek ódákat zengeni arról mennyire egészséges, és milyen élettani hatása van, a béta karotin tartalmáról nem is beszélve... bla-bla-bla... nem vagyok én Linka manáger... :) Valaki vagy szereti és rajong érte, vagy távolról elkerüli...
A napokban egy újabb kedves storyval gyarapodott a linkás történetek kedves pillanatai, mely hamarosan egy újabb kedves emlékcseppként fog letelepedni tudatom legmélyén, időnként fel-felbukkanva kellemes pillanatokat okozva. Herrym-nek van egy barátnője, vagyis igazából egy egész csapat "dinka" nőszemély, akik egy esti "ereszdelahajam" alkalmával - némi alkoholos befolyásoltság után - ide jutottak:
"Hogyan köszönünk el a sütőtöktől?
PáLinka! :D "

Nemhiába de a böszörményi lányok nemcsak szépek, de okosak is... :)

2012. október 31., szerda

Bűnös kényeztetés...

Az utóbbi időben sikerült magamra kapni tíz kilót, igen... nem dekát, úgyhogy saját elhatározásomból  - és külső nyomás hatására - igyekszem változtatni a táplálkozási szokásaimon, hiszen nem behatárolható, hogy az utóbbi időben végbe ment változások közül melyik felelős a tetemes súlygyarapodásomért. Minden esetre nem ideális a csekély 164 centimhez ez a súlytöbblet, még úgy sem hogy egyenletesen került mindenhová belőle, hiszen nehezebben mozgok, és nem is érzem túlságosan jól magam, életemben először ideje fogyókúrázni... Szörnyű belegondolni is, leginkább a középkori inkvizíció által gyakorolt kegyetlen megtorlások jutnak az eszembe, hiszen mindarról kell lemondanom, ami oly szorosan az életem mindennapjait érinti, az hedonizmusom egy nagyobbacska részét lefedi: a napi csokoládémennyiségem elfelejtése, nincs chips, sem nasi! Cukor kizárólag a kv-ba kerülhet. :) Este semmi éjszakai hűtőre járás... Illetve ami még fontos: mozgás, hiszen ez eléggé hiányzik az életemből, és több dolog miatt is ideje erősíteni a szervezetemet... :) Néha mégis bűnbe esek... már a második nap végén megszegtem a szabályokat, mégpedig a"nincsCSOKI-t", persze jó okot is találtam a "szélhámosságra": Fázós napunk van, épp a forró csoki időszaka! :) Így ez egy tökéletes nass, kielégíti az édesség iránti vágyam, néhány pillanat alatt, első osztályú édesség készíthető, mindig van hozzá otthon elegendő alapanyag, és könnyen variálható, épp az aktuális kívánalmaknak megfelelően.
Így első alkalommal a már klasszikussá vált chilis variációt választottam. :) Először is felmelegítettem két deci zsíros tejszínt, két deci tejjel, tettem bele egy fél csipet sót, egy késhegynyi chilis és ugyanennyi szerecsendiót, egy teáskanál házi pálinkát, majd alacsony hőfokon felmelegítettem. Közben összevágtam egy tábla 70 %-os csokoládét apró darabokra vágtam, egy evőkanál vaníliás cukorral egy edénybe tettem, majd botmixerrel a meleg tejet folyamatosan adagolva, jó habosra dolgoztam, majd kiöntöttem:
A cukor kevés volt, de ez gyorsan orvosolható, forró-selymes-illatos boldogság lett belőle.. Tervezek még: whiskys, kávés és talán még gyömbéres variációt is!


2012. október 29., hétfő

Pizzás szentségtörés... :)

Az egyik délután munkából hazatérve arra kellett rájönnöm pokoli napom volt... Nincs is erre jobb gyógyír: tésztát kell gyúrni, szeretem ahogy a kezem alatt átalakul a liszt, szeretem gyúrni, nyújtani és formálni, az összes dühöm elszáll és valami különleges érzés kerít a hatalmába, ami fura módon romantikussá tesz, ez számomra nem mindennapi hangulat, hiszen egyáltalán nem jellemző rám... :) Így volt ez most is, ahogy elkezdtem gyúrni a tésztát, tettem bele némi olívaolajat és zöldfűszereket - csak mert most ehhez volt hangulatom - és élveztem ahogy a kezem melegének hatására, és a formálásnak köszönhetően felszabadultak az illóolajok, az olívaolaj összetéveszthetetlen kesernyés aromája, és az illatok elárasztva lelkemet az utolsó szegletéig, a világot is magamhoz öleltem volna, ez aztán az aromaterápia! :) Egy szempillantás alatt szép lett minden, főleg amikor arra gondoltam hogy Herry mennyire fog örülni ha hazaért, és frissen sült forró pizza várja! :) 
Nagyon egyszerű, a tésztát begyúrtam, félretettem kelni, közben összedobtam egy gyors gyümölcssalátát:
Előkészítettem a többi alapanyagot: felfűszereztem a sűrített paradicsomot, felvágtam egy paradicsomot, és némi erős zöld paprikát, reszeltem sajtot, meg szeleteltem egy kis maradék camambert, jöhetett: házi csípős parasztkolbász - persze ez is maradék, kevés virsli, és némi maradék sült csirke: (mint a mellékelt ábra mutatja, a hűtőben található maradékokból dobtam össze! :) Így nemcsak hogy spóroltam, de nem is pazaroltunk...
A tésztát a tepsibe nyújtottam, hagytam még kelni kicsit:
Közben megterítettem: 
Megpakoltam a pizzát:
Betoltam a sütőbe:
Megsütöttem:
Gyertyafénynél, organza terítővel, alaposan behűtött 2005-ös hat puttonyos tokaji aszú kísérettel, maradék alapanyagok felhasználásával készült  pizzát ettünk, egyesek számára több szentségtörés is létezhet ebben a menüben, de szerencsére nem vagyunk sommelier-ek, sem elhivatott gasztro szakértők, de még csak dizájnerek sem... Nekünk így volt tökéletes az este: elfogyott az összes pizza, a borból egy csepp sem maradt, a hangulat varázslatos volt, szerelmes pillantásokból sem nélkülöztünk, és a lakást sem gyújtottuk fel. :)






2012. október 27., szombat

Ovo-lakto vegetáriánus gnocchi

Vagyis inkább gyorsan valami finomat... Nem tudtam szerénynek semmi értelmes nevet adni, de az elnevezés minden bizonnyal a valóságnak megfelel. A rendelkezésre álló alapanyagokból igyekeztem kihozni valami finomat, ami nem túl könnyű... :) Így előkaptam az általam készített fagyasztott fura alakú nudlit, azaz gnocchit, ami eredetileg a kedvenc köretem volt: krumplipüré, majd újragondoltam és dolgoztam, majd a fagyasztóba rejtettem ínséges időkre, hát eljött az idő. ... :)Gondoltam, minél hamarabb elkészüljek, ezért nem terveztem semmi nagy dolgot, csak egy intenzív-varázslatos fűszeres alapot, így egy fej apróra vágott hagymát és egy gerezd fokhagymát alaposan lepirítottam, némi olívaolajon:
Fűszereztem: sóval, borssal, nagy adag chillivel, kevés oregánóval és kakukkfűvel, a gnocchi-kat forró vízbe dobtam, megfőztem, majd megpirítottan a fűszeres alapban:
Majd rálöttyintettem három deci fejszínt,
és hirtelen beforraltam és tálaltam:
Az alapanyagok finomak, az elképzelés fenomenális, viszont a kivitelezéssel némi gondom  akadt, hiszen ehetetlenül elsóztam, nem volt jobb mentségem: "szerelmes a szakácsunk..." :)

2012. október 26., péntek

Paraszttarhonya

Az utóbbi időben nagyon sok volt a: kínai, thai, indiai, francia de még az olasz jellegű étel is az asztalunkon, lassan el is felejtjük hol is élünk, természetesen ez részben nagyon jó dolog, hiszen éppen az a kísérletező típus vagyok a konyhában, szeretek mindenféle ételbe belekóstolni, nagy izgalommal töltenek el az új alapanyagok megízlelése, megismerése, különböző kultúrák felfedezése. De mégiscsak magyarok vagyunk vagy mifene... :) Az újdonsághoz mégis ragaszkodom, és nem annyira vágyódok most a hatalmas húsok után - mint általában, így találtam szembe magam egy igazi magyar jellegű étellel, amit eddig nem sodort az utamba a sors, nem is értem hogyan történhetett, de édesanyám nem túl sok tarhonyát készített gyerekkorunkban, de most sikerült megismerkednem ezzel a magyar klasszikussal: paraszttarhonya. Olyannyira magyaros a jellege, hogy ami számomra a "szentháromságot" jelenti a távol keleti konyhában: fokhagyma, chili és gyömbér, úgy ebben szerepel a magyar konyhai "szentháromsága", ami számomra: zsír, hagyma és őrölt piros paprika. Nagyon egyszerű, végtelenül gyors, laktató és ízletes étel, nem is említve a gazdaságosságát, ami ugye egyre nagyobb fontosságot tölt be a midennapjainkban. Most a"hipernagyonvillámgyors" változatot igyekeztem elkészíteni, így elsőre, hiszen nem tudjuk még hogy mennyire szeretjük, ezért nem kezdtem el a szalonnát kiolvasztani, egyszerűen egy szép nagy adag házi zsírt kezdtem felolvasztani az edényben, majd rádobtam a tarhonyát, amíg pirulgatott, meghámoztam három fej burgonyát. Érdemes az edény méretére odafigyelni, hiszen tudjuk milyen szapora ez a tészta! :) Amikor a tészta megpirult, belevagdostam a burgonyát, tovább pirítottam, majd karikáztam be egy kis füstölt és egy kis parasztkolbászt is, még egy kicsi pirítás. Közben egy nagy fej hagymát lereszeltem, hiszen most nincs pörkölt alap, amíg a tészta megpirul, addig a hagyma meg is égne, viszont az íze mindenképp szükséges, így a reszelt hagymát csak utólag adagolom, egy részt nem reszeltem le, azt nagyobb darabokra vágtam, és mehetett az is az edénybe. 
Ízesítettem még saját fűszerezésű sűrített paradicsommal, és egy kevés házi darált csípős-paprikával, melyet Herry "sztahanov" viselkedése eredményezett az otthonunkba, hiszen egy fusi meló miatt kapta "hálapénz"-ként. Az ilyennek én duplán tudok örülni, azt hiszem saját termés volt, és saját maguknak készítették, történetesen Gabica barátnőm sógornőjétől érkezett, mivel most próbáltam először, igyekeztem óvatosan bánni vele... És milyen jól tettem, egy kiskanál segítségével, egy keveset tettem az ételbe, na... megadta az ízét rendesen, a házi jelleget beleszámítva is javában túlszárnyalta a hozzá fűzött reményeket, isteni finom paprikaíze mellett, fantasztikus nem tolakodó de kellemes tüzet gyújtott a torkunkban, azt hiszem ez a nagy üveg nagyon sokáig be fog járni, pedig a tészta mennyisége - mire kész lett az étel - kitöltötte az egész edényt... :) Kapott még némi sót, egy kevés ételízesítőt, kicsi pirospaprikát, majd ezután tetemes mennyiségű vizet, melyet folyamatosan adagoltam még, míg a tészta és a burgonya meg nem főtt, hagytam hogy kicsit "szottyos" maradjon, majd karikáztam még bele virslit:
Nagyon fincsi, mindenkinek ajánlom, bár vagy kétszer még utánasóztam, hiszen a krumpli és a tarhonya is szereti a bő fűszerezést...

2012. október 17., szerda

Őzláb... :)

Igen nagy mennyiségű őzlábgomba került hozzánk... :) Utána néztem néhány receptnek, és igen jó ötleteket is találtam, melyet hamarosan szeretnék kipróbálni is. :) A mennyiségnek köszönhetően az alapos tisztítás és fagyasztás már megtörtént, hiszen összesen 38 nagyobbacska gomba került hozzánk, ami nem mellékesen összesen 3 kis csörgős százforintosba került, egy hatalmas szatyrot alaposan megtöltöttek a gombák. :) 
Alig várom hogy valami az asztalra kerülhessen belőle, ez mégiscsak vadontermő, számunkra még ismeretlen alapanyag... :)