Gyümölcsrizs

Nem vagyok nagy rizs rajongó, még inkább nem bolondulok az édes tejberizsért, ha ezt fokozni lehet gyümölccsel sem tálalnám, de most nem is rólam van szó. Herrynek akartam készíteni valami különleges nass-t, amit talán Ő értékelne, így jött az ötlet, meg úgy hogy néhány "szottyos" szilvát és barackot találtam a gyümölcsrekesz mélyén. :) A rendelkezésemre álló gyümölcsöket alaposan megmostam, a barackot meg is hámoztam, feldaraboltam, némi citromhéjjal, barna cukorral ízesítettem:

Gondoltam ha már valami különlegesre készülök - hiszen soha nem készítettem még ilyet - akkor a rizs módját is meg kell hogy adjam, így egy jó minőségű rizottó rizst választottam, egészen pontosan: arborio-t, gyönyörűséges kerek szemű, méltán a legnépszerűbb rizottórizs:

Felöntöttem tejjel, majd fűszereztem egy nagy csipet sóval, a tejet folyamatosan adagolva, egészen puhára krémesre főztem a rizst:

A tejet folyamatosan adagolva, puhára, mégis testesre főztem a rizst, olyan selymes és bársonyos lett, tökéletes alapja egy csodás desszertnek, ekkor a megpihent gyümölcsöket is hozzáadtam, némi cukorral és vanília esszenciával tovább ízesítettem:

Frissen, melegen tálaltam:

Tészta bombasztikus ízekkel

Az utóbbi időben felfedeztem a balzsamecet zsenialitását, valamint nem is tudom megmondani mikor készítettem bármit a csodás tüzes chili nélkül, az isteni fokhagymáról nem is beszélve, rendszerint meghatározzák a konyhában tölött időmet ezek a fantasztikus intenzív ízek:

Felaprítottam az ízbombákat, megpirítottam némi extra szűz olívaolajon egy kevés feldarabolt bacont, és a fenomenális balzsamecetet is előkészítettem:

A bacont gazdagon fűszereztem frissen őrölt színes borssal, és sóval, majd felvágtam a három színű kaliforniai paprikát:

A ropogós baconre rádobtam a többi hozzávalót:

A megfőtt tésztát, kevés olívaolajon átforgattam, a fűszeres baconnal és paprikával tálaltam:

A balzsamecetet "sose többet" nem hagynám ki... :)

Gyors ropogtatnivaló

Pillanatok alatt elkészül ez a gyors kis ropogtatnivaló, hirtelen beesett vendégek esetén is fantasztikusan alkalmazható... :) Nem kell hozzá semmi nagy különlegesség, csak egy fagyasztott leveles tészta, és némi kedvünkre való fűszer. A tésztát kicsit kinyújtottam, megtekertem, felsorakoztattam a tepsibe, megszórtam frissen őrölt színes borssal és némi chilis tengeri sóval, és hirtelen megsütöttem:

Nem is kellett hozzá semmi más, csak némi saláta:

És egy adag darabolt friss és konzerv gyümölcs:

Ugyanúgy pillanatok alatt elfogy, ahogyan elkészült... :)

Fűszeres szaftos csirkecombok, csőben sült karfiollal és burgonyapürével

Egy elég komplex és összetett étel, mindenesetre bátran állíthatom több szempontból is megéri. Nem is emlékszem már hogyan született ez a recept, csak arra hogy nem várt sikereket söpört be...

Első körben egy darab chlilt, némi fekete borsot, kevés tengeri sót, kicsi kakukkfüvet és majorannát, némi ételízesítővel a kávédarálóban megdolgoztam:

A fűszereket rádobtam a csirke combokra, majd tovább ízesítettem kevés ketchuppal és mustárral:

Alaposan összeforgattam, majd néhány órára állni hagytam:

Majd a csőben sült karfiol alapjához némi fantasztikus házi füstölt szalonnát feldaraboltam:

A karfiolt apró darabkákra szedtem, alaposan megsóztam, frissen őrölt borssal megszórtam és kevés szerecsendióval is megízesítettem:

A szalonna zsírját alaposan kiolvasztottam és megpirítottam, majd kevés liszttel megszórtam:

Egy nagy csokor petrezselymet megmostam:

A szalonnás lisztes alapot felöntöttem tejjel, úgy hogy közepes sűrűségű basamellt kapjak, beleszórtam a durvára darabolt petrezselymet, majd a karfiolra öntöttem:

Mehetett a sütőbe. Közben megfőztem a burgonyát, és a pácolt combokat alaposan megpirítottam, majd fedő alatt kicsit megpároltam:

A burgonyát tovább ízesítettem a vissza maradt szafttal:

Közben gyönyörűségesre barnult a csőben sült karfiol:

Majd együtt tálaltuk:

Herry nem is szereti a karfiolt, de most repetázott... többször is... :)

Rigatoni tejszínes füstölt lazaccal

Számunkra igazi különlegesség volt ez a tészta, nagyon szeretem ezt a fajta tésztát, és ezt feldobtuk egy igazán aromás füstölt lazaccal, csodás zöldfűszerekkel, markáns aromákkal és zsíros isteni selymes tejszínnel. A tészta az egyik kedvenc száraz tészta amit mostanában rendszeresen vásárolunk, igazán jó minőségű, a lazac szeleteket pedig a kis sógornőm hozta Belgiumból...

Mindenképp valami erőset szerettem volna készíteni, hiszen nem gyakran jutunk ilyen halhoz, ezért választottam ezt a tésztát, majd egy fej hagymát, két gerezd fokhagymát és egy chilit előkészítettem:

A hagymát apróra vágtam, a fokhagymákat vékony szeletekre daraboltam, a chilinek pedig a felét feldaraboltam, majd bespricceltem némi balzsamecettel:

A fenomenális lazacot előkészítettem, varázslatos földöntúli színe teljesen elvarázsolt:

Előkészítettem a "zöldeket" -  majoranna, zsálya, oregánó, bazsalikom:

Kevés extra szűz olíva olajon megpárolom a hagymákat és a chilit:

Rátettem a kis kockákra vágott lazacot, a zöldfűszereket és a tejszínt is:

Hagytam kicsit besűrűsödni, majd a rigatonival tálaltam:

Igazán ütős kis vacsi lett! IMÁDTAM!!!! :) A mostanában meghatározó ízvilág maximálisan uralta ezt az ételt... Zseniális "SZENT" hármas...

Gyors "sushi" tál...

Van az úgy hogy egy fárasztó nap után semmi kreativitás nincs az emberben. Ilyenkor menedékként a fagyasztót használom, olyan az ilyen étkezés mint egy ingerszegény környezetben eltölteni az egész napot, de mindenképp van ennek is kedvező hatása, időnként megengedhetem magamnak az ilyet is... :) Utána pedig újra büszke lehetek magamra egy-egy időigényesebb recept után. Ez akkor van, ha tényleg nincs egy csepp hangulatom sem a konyhában tevékenykedni, 18 perc alatt letudok mindent, amibe a mosogatás is belefér, és elfelejthetem az egész napot... :)
Most extra gyors vacsoraként párolt rizst és halrudacskákat sütöttem:

 A főzés egész idejét a rizs veszi igénybe, közben kisüthettem a halrudacskákat és felvágtam a zöldségeket némi salátához és még a mosogatást is letudtam:

A zöldségeket már csak egy kevés balzsamecettel ízesítettem az asztalnál... Az elnevezés csak átvitt értelemben értelmezhető, hiszen azok a cuki kis japán uzsonnás táskák ihlették... Egyszer ez is jó volt... :)

Rizs - köret

Alapvetően nem vagyok rizs párti, de nem ehetünk állandóan tésztát, vagy krumplit, így rendszeresen rizs is kerül az asztalra. Emlékszem fiatal kezdő háziasszonyként minden merényletet sikerült elkövetnem ezzel a növénnyel, leégettem, szétfőztem, volt, hogy ízetlen lett, de az is előfordult hogy olyan kemény maradt, hogy nem bírtam volna megenni. Valamit mindig elbaltáztam, aztán egyszer sikerült éppen eltalálnom, úgy hogy számunkra finom legyen, azóta soha nem rontottam el! Egyszer kell eltalálni, utána mindig tudni fogjuk hogy mit csináljunk vele. Én hiszek abban az elméletben, hogy nem csak az általunk használt fűszerek, és alapanyagok milyensége határozza meg asztalra kerülő ételek ízeit, hanem befolyásolja a gáz minősége, a tűzhely milyensége, de még az edényeink is hatással vannak a végeredményre. Ezért mindenkinek saját magának kell megtalálnia a tökéletes elkészítési módot. 

Amennyiben párolt rizst készítek - és nem rizottót - akkor számunkra a legfontosabb hogy pergős és ízletes legyen az, attól függetlenül hogy teszek-e bele valamilyen zöldséget, vagy sem. Leggyakrabban a jól ismert rizi-bizit, esetleg kukoricás rizst készítem, de jelen esetben, a legegyszerűbb, legpuritánabb párolt rizst választottam. 

Én így készítem: felteszem az edényt a lángra, némi napraforgóolajjal, az olajat alaposan felmelegítem, addig hámozok egy kis fej hagymát, melyet éles késsel picit körbeszurkálok úgy, hogy a hagyma egyben maradjon, majd megforgatom alaposan a forró olajon. Amikor a hagyma kiengedi az illóolajait, és éppen csak megérezzük az illatát, a szükséges mennyiségű rizst is a lábasba tesszük, majd időnként megkeverve, szépen fehéredésig "pirítjuk":

Amikor már egységesen fehérek a rizsszemek - és már megéreztük a piruló rizsszemek különleges illatát - de még nem barnulnak, vízzel felöntöm, és nagy lángon alaposan felforralom. A szükséges víz és rizs arányáról mindenféle variációt hallottam már, de nekem egyik sem vált be, valószínűleg ezért rontottam el minden alkalommal. Az egyetlen ami nekem bevált: teljesen mindegy, hogy mennyi rizst főzünk, az edény méretét úgy válasszuk meg, hogy az körülbelül kétszeresére fog dagadni, és a víz mennyisége annyi legyen, hogy körülbelül két ujjnyira ellepje. Ilyenkor fűszerezem némi sóval és egy húsleveskockával, majd takarék lángra teszem és lefedem. Amikor a víz már majdnem elpárolgott, megkóstolom. Ha majdnem tökéletesen puha, akkor a lángot elzárom, és fedő alatt pihentetem még vagy 15 percig. Előfordulhat, hogy még néhány korty vizet kíván ilyenkor, de ez mindig attól függ hogy milyen minőségű rizst sikerült vásárolni, én például sosem veszek zacskós félkész rizst, szükségtelenül drágának találom, és soha nem lesz olyan ízletes.  Bátran kísérletezhetünk a fűszerezéssel, nagyon sokféle variációt kipróbálhatunk, egészen különleges ízeket csalogathatunk elő. Természetesen ha rizottót készítek, ahhoz mindig kerek szemű fajtát használok, de annak a elkészítési technológiája is egészen más.