Csokoládé torta - csak úgy liszt nélkül, kávés mascarpone krémmel

Számomra ez a legtökéletesebb csokoládés édesség ami létezhet - ha jól van elkészítve, most nem lett tökéletes, de majd legközelebb - igazi ízorgia, a gasztronómiai hedonizmus egyik csúcsa. Zseniális maga az elképzelés is! :) Fantasztikus tiszta csokoládé íz, kívül ropogós - szinte habcsókos, belül lágy nyúlós-ragadós izgalmas csokival, lágy, selymes kesernyés és édes sima kávékrémmel, néhány csepp alkohollal. Tökéletes harmónia! 

Kezdetnek elkészítem a fürdőt a csokinak: nagyon alacsony lángon egy edényben felteszek vizet, majd jöhet a keverőtál a tetejére, de nagyon figyeljünk hogy ne érjen bele a vízbe az alja, mert a jó minőségű csokoládé igen érzékeny a hőre, és hamar megégne, fogyaszthatatlanná válna. Kerül bele 2 tábla magas kakaótartalmú finom csokoládé (20 dkg) és nagyjából 10 dkg házi vaj és egy csipet só:

A legkisebb hőfokon hagyom hogy felolvadjon, addig szétválasztok 6 db tojást:

Ha a csokoládé és a vaj felolvadt, teszek bele némi cukrot, pici vaníliás cukorral, és a tojás sárgáját egyenként óvatosan beledolgozom:

A tortába és a krémbe is terveztem valami kis apró csavart, aminek a következtében: a titkos hozzávaló: egy pici chili a tortába és egy leheletnyi Jack a krémbe. Erre nem azért van szükség, hogy érződjön, hanem hogy megadja a desszert egyediségét, amikor megkóstolják, gondolják azt hogy mitől ilyen különleges, és ne akarják abbahagyni az elfogyasztását, hiszen a chili kiemeli a csokoládé valódi ízért, a whisky pedig feldobja az egyszerű könnyű kávés  krémet.

Majd a 6 tojásfehérjéből kemény habot vertem, úgy hogy félúton adagoltam bele némi cukrot:

Majd nagyon lassan, óvatosan, beleforgattam a csokikrémbe:

Majd az eredményt vajjal alaposan kikent csatos tortaformába öntöttem:

Mehetett a sütőbe 180 fokra 30 percre, jelen pillanatban én picit tovább hagytam bent, ezért nem lett tökéletes, mert szerettem volna ha a belseje méginkább nyúlós-ragadós marad, de lehet azért nem sikerült, mert előtte már vagy 3 órán keresztül sütöttem egészben egy nagy darab oldalast, ami miatt eredetileg is túl forró volt a sütő. Közben elkészítettem a krémet:

Némi mascarpone, nádcukor, egy kis kávéskanál instant kávé és néhány korty Jack Daniels, alaposan összekavarom, és magára hagyom, hogy az instant kávé felolvadhasson. Arra gondoltam hogy ez a krém így túl tömény lenne, ezért 2 dl habtejszínt kemény habbá varázsoltam:

Majd mivel tisztában voltam a torta töménységével, úgy gondoltam valamivel szilárdítanom kell a habot, jobb ötlet híján némi színtelen íztelen zselatint felolvasztottam némi forró vízben:

Ekkor az instant kávé már megtette amit meg kellett, így még egyszer alaposan összedolgoztam, majd a zselatint is gyorsan belekevertem, sietni kell mert a meleg zselatin ahogy érintkezik a hideg krémmel, azonnal összeáll, és nem fog elkeveredni a krémben, csak vacak pvc ízű visszataszító darabkák lesznek benne, és a krém többi része elfolyik:

Alaposan és óvatosan beledolgoztam a tejszínhabot:

Ilyenkor a tortánk már megsül, én most picit túlsütöttem, pedig amikor kivettem, tűpróbát csináltam, és úgy éreztem tökéletes lett, de amíg meghűlt addig, tovább sütötte magát a desszertünk, így csak pici réteg maradt belül ami folyékony és ragadós volt. Sütőből kivéve ilyen lett, látszik milyne szépen megemelkedett:

Majd lehűlés után némileg visszaesett:

Látszik a tetején hogy a tojásfehérjének köszönhetően ropogós habos teteje van. Majd a kávékrémmel és  kakaóval, instant kakaóval, reszelt csokoládéval és még fahéjjal is tálaltuk, mikor milyet sikerült összehozni. A krémnek kellett néhány óra mire a megfelelő állagot elérte, a hűtőben...

Rakottkrumpli

A rakott krumpli számomra igazi nosztalgia, anyukám sokszor készítette mikor még kicsi voltam, és akkor is ugyanazzal a lelkesedéssel szerettem ahogyan most is... Az egyik legegyszerűbb és legízletesebb étel lehet ha jól van elkészítve, bár ez mindenkinek mást jelent... Van aki főzőkolbásszal szereti, van aki csak füstölttel, van aki virslivel... 

Az én variációm: A burgonyát alaposan megtisztítom, viszonylag vékony karikákra vágom, és felteszem főni jó sós vízben. Sikerült vásárolnom egy szép szál lecsókolbászt, persze nem olyan mint amit gyerekkorunkban lehetett megvásárolni, de mindig igyekszek jó minőségűt választani: (ez itt csak a fele)

Egy serpenyőben alacsony hőfokon összemelengettem egy adag csemege, egy adag csípős és egy adag füstölt kolbászkarikákkal, mindössze arra kell vigyázni, hogy mindegyiknek alaposan eltávolítsuk a bőrét. A vegyes válogatott pedig annak köszönhető: szeretem ha minél többféle íz fedezhető fel az ételben, annál izgalmasabb, és valljuk be egy lecsókolbász a maga kis semleges ízével nem feltétlenül elégítené ki a kíváncsiságom, de egy füstölt talán túl erőteljes ízhatást kölcsönözhetne az ételnek, így az elősütéssel létrehozhatunk egy tökéletes egyensúlyt, mely kellően megízesíti a natúr burgonyánkat:

Most összesen négy tojást keményre főztem, nem találtam meg a tojás szeletelőt, így aljas módon Herryvel felszeleteltettem. Igazából Ő ajánlotta fel a segítségét, mert látta hogy mérges vagyok! :) A tojás mennyiségének magyarázata igen egyszerű, túlságosan nem rajongunk érte, így összesen egy réteget terveztem a rakottba.

Közben a jó sűrű házi tejfölt is előkészítettem: kapott némi sót és jó sok fehér borsot, majd alaposan kikavartam simára. A jénai aljára némi sült kolbászzsírt csorgattam, majd szépen elkezdtem rétegezni a hozzávalókat. Első körben természetesen némi burgonya: 

Majd a kolbászkák: természetesen a szélekre került a lecsó, és középre az aromásabb, fűszeresebb variációk:

Majd a most előkészített alapanyagok arányait figyelembe véve jött még egy adag burgonya, arra egy adag fűszeres tejföl, majd még egy adag burgonya és újabb kolbász réteg:

És az egyetlen ide szánt tojás réteg:

Majd az utolsó adag burgonya, melyet megsózok, és frissen őrölt borssal is megszórok:

Majd mehet a sütőbe 180 fokra, és zsírjára pirítom

Mind elfogyott...

Szendvics

Ma szendvics volt a vacsi, aminek több magyarázata is van... Lustaság... dögvész... és még sorolhatnám. Az én Herrym nagy örömére, hiszen az utóbbi hetekben több alkalommal sérelmezte hogy nekünk naponta kétszer kell főtt ételt ennünk, fáj a szívem érte, és gondolom sokan másoknak is! :) Bár Ő tökéletesen meg tud elégedni néhány jó kis fűszeres kolbászkával, zöldséggel és kenyérrel. Ezért összedobtam most egy gyors tálat:

Friss magos zsömlével, vajjal, sok zöldséggel és tejjel ettük meg... :)

Kenyér - életem első sütése...

Elég régóta foglalkoztat a gondolat hogy: süssünk kenyeret! De annyi recept van a neten, olyan mások az arányok, és mindenki más technológiára esküszik, valamint kenyérsütő gépem sincs... így valahogy mindig elfelejtődött! Mikor gyerek voltam nagymamám gyakran sütött kenyeret, amolyan napi rutin volt neki, majd anyukám is sokat készített, de mindig valamilyen másik receptet próbált: fokhagymásat, magvas kenyereket sütött, igazán hagyományosat soha... Most egyre több rossz véleményt hallok a kenyérsütőkről... így gondoltam nekem sem kell ez a szerkezet. :) Valamint egészen véletlenül ráakadtam egy receptre az egyik gasztroblogon, ami nemcsak hogy nagyon kevés munkát, de rendkívül jó eredménnyel is kecsegtetett, nagyban alátámasztotta a recept mellé feltöltött fotó, ami a lelkesedésemet az egekig repítette, az általa okozott éhség ugyanazzal a lendülettel a pokolba küldött! Megpróbáltam megkeresni a forrást, hogy kit jelölhetnék meg, hiszen a bloggerek nem szeretik, ha lenyúlják a receptjeiket, melyet Ők is kaptak valahonnan... hiszen ez egy olyan alkotás, ami tényleg körbejárt a nagy blogok között! Így én sem tudtam igazán, kinek a véleményét és engedélyét kérhetném a poszt elkészüléséhez... Egy biztos volt, csakis jó véleményeket, még gyönyörűségesebb képeket és dicséretek tömkelegét találtam a poszt nyomában. Így gyorsan döntöttem, KIPRÓBÁLOM! Az első bökkenő: BL80-as liszt... Igen analfabétának éreztem már magam azonnal, így gondoltam nem kezdek neki a sütésnek amíg pontos infók nincsenek arról, mégis mivel dolgozok. :) Így kutakodtam egy kicsit, de mindenképp azt szűrtem le a recept alapján, ez tökéletes alap lehet az első kenyeremhez, variálni meg ráérek utána, hogy különböző variációkban, más ízesítésekkel is kipróbálhassam, akár magvakkal, vagy zöldfűszerek adagolásával.
A kutakodás során egyre mélyebbre ástam magam az alapvető információk sokaságában. A legfontosabbnak információk közül számomra a következőek voltak, mely tulajdonságokat a liszteken is jelölik:

1. milyen gabonából készült az adott liszt, (a liszt kódon ez az első betű)
2. milyen méretűre őrölték, azaz a szemcsenagysága a lisztnek, (a liszt kódjában a második betű, esetlegesen a harmadik is)
3. mennyi a hamutartalmuk, azaz mennyi héjanyag van a lisztben. (ezt a liszt kódjában szereplő szám jelöli)

Az új keletű rajongásom: a távol keleti konyha iránt eredményezte hogy van már itthon kukorica és rizslisztem is. De az hogy a búzalisztnek is jóval több "fajtája" van, ez teljesen újdonság volt számomra. Azt is  tudatosult bennem hogy milyen jól is teszem, hogy a réteslisztet többször használom, mint a sima finomlisztet. Hiszen a tapasztalataim szerint, nem csak én vagyok ilyen kis tudatlan a mai háziasszonyok között, hogy megelégszik a finomliszttel. Sokszor használom panírozáshoz, (jóval könnyebb vele maszatolni) vagy a pizza tésztához, (ropogósabb lesz a tészta, és nem nő meg túlságosan) esetleg bizonyos süteményeknél is használom. Eddigi a tapasztalatom helyesnek bizonyult, de most már azt is tudom hogy miért van ez így: a réteslisztnek magasabb a sikértartalma és a szemcsenagyságnak köszönhetően kevesebb folyadékot is vesz fel.  A jövőben tervezek egy időt, amikor külön-külön elkészítek sütiket a két liszt felhasználásával, úgy: hogy minden egyéb alapanyag ugyanaz legyen, ugyanabban az edényben, igyekszem ugyanúgy elkészíteni, nagyon kíváncsivá tesz az eredmény szempontjából.
Az olvasgatás után, csakis a vásárlás volt meglepőbb számomra, irány a bolt! Azonnal igyekeztem a lisztekhez, és még soha nem tűnt fel hogy ilyen hosszú ez a sor, ilyen sokféle gyártó, ilyen sokféle jelöléssel. Csak álltam ott, és elolvastam mindet egyenként, mint egy hatéves kislány aki azokban a régi típusú édességboltokban áll, ahol a polcok csak úgy roskadoznak a különböző üvegekben, különböző méretű, és formájú, a szivárvány minden színével rendelkező nyalánkságok között éhezve a sok finomságra. Megnéztem magamnak mindet egyenként, és megkerestem az oly áhított BL-80-as típusjelzésű csodát is. Voltak különböző gabonafélékből, különböző szemcsenagyságú, különbözős sikértartalmú lisztek is, leginkább a grahamliszt (GL), a rozslisztek különböző változatai és a tönkölybúzaliszt lepett meg, le is vontam a következtetést: itt van még mit tanulni! :) Fura hogy eddig hogy elmentem mellettük, mindig megkerestem a finomlisztet és a réteslisztet, tettem kettőt-kettőt a kosárba és igyekeztem is tovább, mintha nem is lenne fontos hogy mit is vásárolok...Valamint további meglepetés volt számomra a különböző sütőporos lisztek, de azt sajnos nem tudtam hogy milyen arányban vannak bekeverve, az ára aránytalanul magas volt, így úgy döntöttem maradok a saját magam fajta kevergetésnél... :) A vásárlás során annyira biztos voltam már a dolgomban hogy egyből nem is egy, hanem két csomaggal került a kosárba.

Na de túl sokat beszélek,  a recept rendkívül egyszerű, mind hozzávalókat, mind a tésztával való foglalkozást tekintve: (bögre: 2,5 dl)

1. 3 bögre BL-80 liszt
2. 1,5 bögre víz
3. 1,5 tk só
4. egy csapott tk instant élesztő.

Elfelejteni is nehéz lenne. :)

Az összeállítás is rendkívül egyszerű: A liszthez hozzáadom a szükséges mennyiségű sót és instant élesztőt:

Összekeverem, majd a szükséges mennyiségű vizet is hozzáadagolom, és néhányszor megkeverem:

Nagyjából nokedli jellegű tésztát kaptam, a dagasztó tálat lezártam és a tésztát magára hagytam egészen 12 órára. Péntek este tízkor állítottam össze, hiszen szombaton mindig szeretek sokáig lustizni, és nem bírtam volna kivárni más időpontban a 12 órát. :) Az eltelt idő után a következő eredmény várt:

Majd néhányszor, liszttel átforgattam:

Alaposan beliszteztem az összes oldalát, és hagytam megint fél órát pihenni:

Közben egy nagy jénait alaposan felforrósítottam a sütőben, melyet előmelegítettem nem kevesebb mint 250 fokra. Majd belefordítottam a tésztát, és megszórtam némi liszttel:

Lefedtem és fél órára mehetett a forró sütőbe:

Fél óra után lekerült a fedő, és újra visszatettem:

Elvileg további 20-25 percig sülnie kellett volna, de szerintem az én sütőm forróbb lehet mert az alja megpirtyant, de kárba nem veszett, időben észrevettem, és tíz perc elteltével kivettem!

Úgy éreztem vártam már eleget, úgyhogy még forrón kivadásztuk az edényből, és azonnal fel is szeleteltem:

Az eredmény csodálatos lett! Úgy falatoztam belőle mintha bélszínt ennék, szarvasgombás raviolival, sáfrányos mártásban és hatalmas gyönyörűséges parmezánforgácsokkal. Pedig csak kenyér volt, házi készítésű isteni selymes vajjal és néhány szem sóval... Semmi más, csak kenyér, mely még ilyen ízletes nem volt a számban, ropogós héja, meleg lukacsos puha belseje volt!!!  Minden kezdő háziasszonynak azt javasolnám, készítse el, ha egy kis önbizalomra van szüksége, ez tökéletes megoldás! Még öt nappal később is rendkívüli elégedettséggel és büszkeséggel tölt el... pedig csak kenyér... :)

Fűszeres karajcsíkok, szerecsendiós burgonya és zöldborsópürével

Nagy siker következménye ez a recept, gondoltam az előző nagy kedvencet, kicsit átdolgozom, némi zölddel kiegészítve tálalom, és biztosan jobb lesz... a hozzáfűzött remények függvényében, nagyjából az eredmény a reciproka lett a várt végkifejlettnek... Herrynél mindenképp, nekem ízlett. 

Az alap: Fokhagymás-chillis tarja burgonyapürével, a változtatás oka: kissé snassznak éreztem, gondoltam teszek bele egy kis csavart, valamint kevés husit sikerült kivenni, ezért gondoltam egy kis zöld nem ártana a képbe. Eredmény:

Husi: Most falatkákra vágtam, került bele fokhagyma, majoránna, só:

Hirtelen kisütöttem: (ez a fotó még a félkész állapot):

Zöldként párolt borsót képzeltem eredetileg, melyet házi teavajon, egy gerezd vékonyra szeletelt fokhagymával, fehérborssal, sóval, és nagyon pici cukorral összemelegítettem:

A borsóba mindig teszek egy pici cukrot, mert így sokkal ízletesebb! Majd megpároltam a borsót (csak néhány pillanat kell neki), de valahogy vágytam egy kis zöldborsópürére - amit eddig még soha nem ettem - ezért az aprítóba tettem:

A főtt burgonyát tejszínnel, teavajjal és kivételesen némi szerecsendióval ízesítettem:

Majd tálaltam:

Herry nem annyira örült az "idegen anyagnak" a tányérján, annak ellenére hogy nem lett teljesen püré a borsóból, nekem kifejezetten ízlett.

Pulykacomb marokkói lélekkel

Mostanában túlságosan érdeklődök más nemzetek konyhái iránt, ezért rengetek műsort megnézek a témával kapcsolatosan, újabban könyveket is olvasok, most kaptam egy könyvet melynek a cím: Csodás indiai konyha. Nagyon izgalmas... de erről egy külön posztban szeretnék írni. Ami mégis ide vágna: eddig mindig azt hittem hogy a magyar konyha mennyire fűszeres, vannak ám nemzetek amelyek javában túlszárnyalnak rajtunk... nemcsak a felhasznált fűszerek mennyiségét, de számukat tekintve is. És ez igen a keleti konyha, ma néztem egy műsort, melyben a marokkói konyha játszotta a főszerepet. Teljesen elkápráztatott a fűszerek sokfélesége, a zöldségek és gyümölcsök rengetege, és a receptek fantasztikus változatossága, ez a műsor ihlette a mai vacsoránkat. Nagyon érdekes volt ahogy a kultúrát bemutatta a film, amit sikerült nagyjából leszűrnöm a műsorból: rengeteg gyümölcsöt, zöldséget fogyasztanak, húsból: leginkább a csirke és a bárány a jellemző, de gyakran készítenek halakat. Fűszerek használatában: hasonló az indiai ételekhez, rendkívül sokféle fűszert használnak, számtalan keveréket, melyeknek mágikus hatást tulajdonítanak. Marokkó egyik legmeghatározóbb íz és aroma szerepét az őrölt római kömény adja meg. A leggyakrabban használt fűszerek ezen kívül a paprika, kurkuma, gyömbér, ánizskapor, fahéj, bors, cayenne bors, koriander, és természetesen igen nagy mennyiségben használják ezeket a fűszereket. Nagyon érdekesnek találtam hogy az étkezés alatt egy hatalmas tálat körbeültek a vendégek, és jobb kézzel fogyasztották, (a bal kéz számunkra tisztátalan, és egészen más a funkciója) de csakis a saját területükről vehettek. Rengeteg ételt készítenek hosszú órákon át át, cserépedényben sütve, úgy hogy több zöldséget, rengeteg fűszert, általában bárányhússal, szaftos végeredményt kapnak, melyet mindig kenyérrel és/vagy kuszkusszal tálalnak. De erről rengeteget lehetne még beszélni, hiszen fűszerekben, alapanyagokban és kultúrában  varázslatosan változatos népség... Úgyhogy inkább lássuk az első receptet, melyet Marokkó ihletett:

Mivel hirtelen ötlettől vezérelve akartam hasonló ételt készíteni, és az én konyhám nincs felkészülve tökéletesen az ilyen ripsz-ropsz megmozdulásaimra, ezért néhány hozzávaló tekintetében kompromisszumot kellett kötnöm. Tudom a pulyka nem feltétlenül jellegzetes alapanyag Marokkóban, de nekem most ez volt kéznél. Első körben megtisztítottam néhány répát, és nagy darabokra vágtam, annak függvényében, hogy hosszú ideig fog párolódni az edényben. Egy nagy fej hagymát kettévágtam, és vékony szeletekre szeleteltem, egy egész paprikát apró kockákra vágtam, majd egy jénaiba dobtam, kevés olaj társaságában:

Majd egy palacsintasütőben a következő fűszerek pirítása következett: római kömény, koriander, szegfűbors, babérlevél és némi mustármag:

Amikor elkezdtek illatozni a fűszerek, néhányszor körkörös mozdulatokkal megmozgattam a serpenyőben őket, és már mehetett is a mozsárba:

Került még bele: gyömbér, piros csemege paprika, pici chili és bors:

Majd feszültséglevezetésként porrá őrlés, került bele még só és olaj:

Majd a husi került a jénaiba, és rá a fűszerkeverék:

Alaposan összeforgattam, két deci vizet is tettem rá, majd mehetett lefedve a sütőbe 170 fokon - hiszen igen hosszú távra terveztem. Két órával később kivettem, hogy megforgassam:

Megforgattam, és újabb egy óra várt rá a sütőben, kicsit magasabb hőfokon, úgy 200 fok körül:

A film alapján öt hat órán át is sütik az agyagedényben ezeket az ételeket, de én nagyon türelmetlen voltam, ráadásul nem is bárány volt a jénaiban... Így is rettenetesen omlós és ízletes lett, friss kenyérrel tálaltam - kuszkusz hiányában, amit még soha nem ettem, de mindenképp arra vágytam volna. 

Mindenesetre siker volt első nekifutásra.

Szaftos tarja, gombával és kurkumás-fűszeres rizzsel

Eredetileg ezt a receptet nem akartam feltenni a blogra, de olyan sikere volt, hogy tálalásnál mégis lefotóztam, és úgy érzem érdemes néhány szót ejteni róla. Egy gyors vacsit terveztem, rizzsel és valami szaftos husikával. A párolt rizst mindig valamilyen zöldséggel szoktam gazdagítani, hogy ne legyen annyira natúr, olyan semmilyen uncsi... De most kihagytam a kukoricát, a zöldségeket, úgy gondoltam valamilyen fűszerekkel adok neki lelket, hiszen önmagában annyira semleges. Az előző estéről kimaradt némi fűszerkeverék a sültburgonyából, mely a következő fűszereket tartalmazta: sok chili, piros édes-nemes paprika, őrölt feketebors, só és némi fokhagymasó:

Ez volt az alap a párolt rizsnek, melyet kiegészítettem némi kurkumával. A lapos uncsi rizs, igazán izgalmas, tüzes lett a fűszerektől és fantasztikusan napsárga és különlegesen ínycsiklandozó a kurkumától, az illata pedig káprázatos.

A husi elkészítése is rendkívül egyszerű volt: apró kockákra vágtam egy nagy fej hagymát, két gerezd fokhagymát, és egy doboz gombával, az említett fűszerkeverék kíséretében alaposan lepirítottam, majd dobtam rá két kanál mustárt, egy kanál méz kíséretében. Majd a husit is lepirítottam, amikor minden oldala szépen megpirult, két deci tejszínnel gazdagítottam. Az egész nagyjából 20 perc volt, az eredmény pedig magáért beszél: