Masnitészta hagymás pirított csirkével

Ezt a tésztát egy rettenetes nap után készítettem, ilyenkor mindig valami pikánsra vágyok, sok fűszerrel és még több szénhidráttal, arról nem is beszélve, hogy nincs hangulatom pepecselni a főzéssel, így tálcán kínálja magát valamiféle tészta. Hiszen a tészta mindig tökéletes, fenséges, gyors, laktató és isteni! :) A fűszerességet sok hagyma, foghagyma, és számos fűszer szolgáltatta, de a kiválasztott tésztától is pszichológiai hatást - stresszoldást - vártam, hiszen a helyes kis masnik csakis jókedvre derítheti az embert.

Feltettem a tésztát főni, közben egy nagy fej hagymát vékony karikákra vágtam, és fűszerekkel alaposan összepirítottam, melyek a következők: só, bors, pici édes-nemes paprika, chili és fokhagyma. Majd a husikát, azaz kockákra vágott csirkemellet is megpirítottam, később egy kis kanál mustár is került a husihoz, és pici tejföllel és tejszínnel tovább ízesítettem. Majd a tésztára szedtem és kicsike házi tejföllel tálaltam:

Legkönnyebb vacsora: fokhagymás csirkemell salátával

Herrym nagyon szereti a könnyű ételeket, valamelyik nap közöltem az én drágámmal hogy paprikás krumpli lesz a vacsi, az igen alacsony érdeklődésre reagálva, mégis megkérdeztem hogy mit szeretne enni, olyan ritkán kapok használható választ, de jelenleg sikerült valami valósat mondania, ezért nem volt mit tenni, mennem kellett a piacra... :) "valami sült husi, és friss saláta" jól esne neki...

Bevásároltam, salihoz a következő alapanyagokat sikerült összeválogatnom:

Összevágtam egy kis fej lilahagymát, egy szál újhagymát, és néhány levél medvehagymát is apróra daraboltam, alaposan megsóztam, megborsoztam, belereszeltem egy citrom aromás héját, majd megöntöztem némi olívaolajjal és némi citromlével:

Összevágtam a zöldségeket: két fej paradicsomot, egy fél szál kígyóuborkát, egy nagyobb paprikát és két fej retket, majd megöntöztem a dresszinggel:

Alaposan összeforgattam, és betettem a hűtőbe picit, hogy összeérhessenek kicsit az ízek. Egy kis tálba némi sót, fehérborsot, egy gerezd fantasztikus fokhagymát - melyet most vettem, sajnos nem tudom pontosan milyen fajta, de valami fenségesen lágy és "vajpuha", igazán különleges vele dolgozni, fantasztikus... a hozzávalókat némi olívaolajjal összekeverem:

Majd a csirkemellet vékony szeletekre vágtam, és egy ecset segítségével megkentem mind a két oldalukat a fokhagymás olajjal:

Majd hirtelen kisütöttem és a salival tálaltam:

Én sajnos soha nem értem azt, hogy egy saláta lehet köret.. számomra a köret: tészta, krumpli vagy rizs, és ennek mindenféle variációi... Gondoltam nem fogok magamnak külön főzni, mert az nem túl könnyű! Így némi friss kenyeret megkentem házi teavajjal, ráhelyeztem a forró husiszeleteket, arra pakoltam a salátából, majd majonézzel is meglocsoltam, és egy újabb szelet friss kenyérrel zártam a sort. Így már az én éhségemet is csillapíthatta:

Paradicsomleves - csak úgy menzásan

Soha nem csináltam még, és eddig nem is nagyon ettem meg... de nemrégiben sikerült betű tésztát vásárolnom, ezért úgy gondoltam ideje ezt is bevezetni a repertoárba, hátha mégis sikert arat. Nem is értem miért vettem meg a tésztát, de valahogy annyira hívogatott, és kántálta: "vegyél meg!!!".  Mivel korai még nyers paradicsomból készíteni, hiszen a piac tele van a melegházi, sem íze-sem bűze féle fajtákkal, ezért mindenféleképpen jóféle sűrítettet variációt választottam. Nem titok, hogy igyekszem mindig ugyanazt a fajtát venni, bár igaz, jóval drágább mint a hasonló termékek, ezért rendszerint újra végiggondolom annak pozitív tulajdonságait. Alapvetően nagyon szeretem a paradicsomot, a paradicsomlevet, a paradicsom szószt - egyenlőre ez az egyetlen a szervezetemnek "fura állagú" étel, amelyet hajlandó vagyok elfogyasztani, így gondoltam talán a levest is szeretni fogom, de mindenképp valamiféle fűszeres variációra vágytam.

Némi vajat egy lábasba tettem, és egy fél fej lila hagymát nagyon pici apró kockákra vágtam, majd a vajon megpároltam:

Nagyjából két evőkanál lisztet enyhén megpirítottam a vajon:

Majd két deci hideg vízzel felöntöttem, és habverő segítségével csomómentesre kevertem:

Majd két darab - azt hiszem 140 g-os - sűrített paradicsomot is beletettem, némi sóval borssal, pici bazsalikommal és oregánóval:

Majd beledobtam a betűtésztát, és némi nádcukorral és kristálycukorral is ízesítettem. Majd kis csészésben, frissen sült pogácsával tálaltam:

A pogi életem legnagyobb csalódása volt... de frissen még fogyasztható... a posztot hozzá egy hete írom, még a főzéstől is elvette a kedvem, nemhogy az írástól! Viszont a leves: mind melegen és hidegen is nagyon jól esett, egyedül befaltam az összeset... :) Más fűszerekkel is ki fogom próbálni...

Chilis tonhalas spagetti

Ez az igazi 15 perces történet, amibe szinte a mosogatás is belefér, és mindemellett a "mivanahűtőben?" fogás, gyorsan feltesszük a tésztát főni, a kolozsvári szalonnát apró kockákra vágjuk, hirtelen megpirítjuk, alaposan  megszórjuk chillivel, sóval és borssal, majd rádobunk egy konzerv tonhalat, picit átmelegítjük. A tésztát leszűrjük, pici olívaolajjal megcsorgatjuk, mehet rá a tüzes feltét és néhány csepp citromlé:

Friss gyümölccsel tálaljuk:

Mustáros flekken

Nem vagyok nagy mustáros, de ezt kifejezetten szeretem... Végtelenül egyszerű és viszonylag nagy mennyiségben is gyorsan jó előre elkészíthető. Én a legegyszerűbb variációt készítem: a tarját vékony szeletekre darabolom, kicsit megklopfolom, egy fej hagymát kettévágok, majd vékony szeletekre:

Egy nagy műanyag edény aljára kevés olajat teszek, a hús mindkét oldalát megborsozom, és jó mustárral vékonyan bekenegetem, a tetejére teszek a hagymából:

Majd így rétegezem a husikat, addig amíg el nem fogy az összes, majd a tetejére pirított babérleveleket helyezek és olajjal gondosan lefedem. Nagyon fontos hogy sem a husik között ne maradhasson levegő buborék, és a tetején se kandikálhasson ki semmi az olaj alól, így a hűtőben sokáig akár egy hétig is eltartható.

Nekem most több mint 24 órát pihent, majd lecsepegtettem a felesleges olajtól, picit megsóztam, és hirtelen kisütöttem, végül burgonyapürével tálaltam:

Fűszer rendezés...

A hétvégén tavaszi nagytakarítást terveztem, több alkalommal felmérgesített már hogy, nem találom a két fűszeres kosaramban a megfelelő fűszereket, így gondoltam megfelelő időpont hogy rendet tegyek az életemet oly nagyon befolyásoló aromák között... :) Az utóbbi időben, sikerült új fűszereket beszereznem, így össze-vissza kavarodott minden, így új rendszert kellett találom, hogy mindent rövid idő alatt megtalálhassak. Eddig két kosaram volt: 

1. Sós 
2. Édes

De az új fűszerek összekeveredtek, mindenhová beférkőztek, és végül semmilyen rendszer nem volt, természetesen azokat soha nem találtam amire éppen szükségem lenne.  Így számomra egyértelmű rendszert kellett vinnem a dologba... ahogy kitetten őket a rendezésre, arra is rájöttem, nem elegendő egy plusz kosár beiktatása, hanem egyből kettőre lesz szükségem. Most a saját rendszerem így alakult:

1. Alap kosár: ide pakoltam mindenféle alapfűszert, ami a mindennapi főzéshez szükséges: különböző egész és őrölt borsok, kömény és minden ami egyéb kategóriába nem illeszthető. Valamint ez a legnagyobb kosaram, és ennek a végébe rendeztem a különböző fűszerkeverékeket, melyeket igen ritkán használok, pl: grill fűszerkeverék...Itt az elrendezés sorrendjét a használat gyakorisága adta meg.
2. Édes kosár: Itt találhatóak: zselatin, sütőpor, instant élesztő, néhány pudingpor, szerecsendió, fahéj...
3. Szárított zöldfűszerek: minden szárított zöldfűszert elkülönítettem. Így könnyen hozzáférhetőek, természetesen a kosáron belül is rendeztem, abc sorrendbe rendeztem, így pakolás során egymás mellé kerülhettek melyekből több is van egyszerre. Lévén hogy friss-hez nem férek hozzá, így egyenlőre tökéletesen helyettesíthetem ezeket, van itt minden: bazsalikom, babérlevél, tárkony, medvehagyma, kapor, zsálya és még sok más is.
4. Különleges kosár:az utóbbi időben megsokasodtak, az eddig számomra szokatlan fűszerek, ezek mennyisége szépen alakult az utóbbi időben, ezért úgy éreztem, hogy ideje lesz külön helyet kapnia ezen csodáknak. :) Ide került: csillagánizs, cayenne bors, kurkuma, koriander, sáfrány és társaik.

 Az új rendszert még nem sikerült lepróbálnom, de biztos vagyok benne hogy hamarosan megérezhetem az előnyeit. Természetesen, a só, a piros paprika- melyből csakis házit vásárolok - a borsőrlőmmel együtt külön helyet kapott a szekrényemben...

Túrógombóc

Mint tudjuk nem rajongok a túrógombócért, de most ráakadtam egy olyan variációra, amiről bátran állíthatom hogy: TÖKÉLETES, néhány apró mozdulattal, és némi odafigyeléssel egészen különleges, összehasonlíthatatlan eredményt kaphatunk, az első variációhoz képest, amit már gyorsan száműztem az életünkből! :) Ide már nem kell semmi meglepetés meggy a belsejébe, mert önmagában is tökéletes lesz az eredmény. :) Édesanyám és az én közös barátnőnknél akadtam rá, először nem is kértem, de amikor megtudtam hogy a kicsi lány: Lina segítségével készült, nem volt szívem visszautasítani, és milyen jól tettem! Olyan kellemes meglepetés volt hogy csak na :) Gyorsan elkértem a receptet, és már két alkalommal készült nálunk azóta... A recept melyet kaptam a következő:

"Hozzávalók: 2 tojás, 3dkg margarin vagy vaj, 50 dkg tehéntúró, 4 csapott evőkanál búzadara, só.

 

A tálaláshoz: 4 evőkanál zsemlemorzsa , 5 dkg vaj

 

A tetejére: 2-3 dl tejföl,2-3 evőkanál cukor.

 

A tojások sárgáját 3 dkg olvasztott margarinnal simára keverek, a túrót szitán áttörjük(én nem szoktam) ,a darával együtt a tojássárgájához adjuk,1 mokkáskanál sóval. A tojásfehérjét habbá verjük, óvatosan a túróamasszába forgatjuk. 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy a dara megdagadjon. a vajban a zsemlemorzsát megpirítjuk. Forró vízbe tesszük a gombócokat, ha feljött a tetejére 6-8 percig főzzük lassú lángon, és hideg vízbe szedjük. Morzsába hempergetjük, tejföllel ízesítjük és JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK HOZZÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

 

Természetesen megint nem tudtam ellenállni annak, hogy némileg saját ízlésünkhöz alakítsam a receptet.  Ez nálunk nem főételként, inkább minden alkalommal desszertként kerül az asztalra, így jó nagy mennyiségű cukorral, kevés vanília magokkal és némi friss citromhéjjal bővítettem a leíráson.

Először habverővel alaposan összedolgoztam 3 tojássárgáját vagy négy deka vajjal, majd belekerült a só, és a túró, robotgéppel alaposan összedolgoztam, belekerült 4 csapott evőkanál dara, majd a sok cukorral kemény habbá vert tojásfehérje, kis adagokban óvatosan összeforgatva. Ekkor a következő eredményt kaptam:

Mehetett a hűtőbe, igen lágy, folyékony és habos ilyenkor a massza, egy órát pihent. Anya titokban csempészett még némi búzadarát a masszába, de sajnos nem tudta megmondani mennyit, mert jó szokásához híven, csak úgy a zacskóból öntött még hozzá - hát igen, a nem méricskélést is tőle tanultam! :) Végül mégiscsak kicsit lágy volt a massza, de valójában ez a titka saját véleményem szerint. Majd kifőztem a gombócokat - jó maszatos munka, de megér minden egyes rászánt pillanatot. :) Majd hideg vízbe helyeztem őket. Ami nagyon fontos: csakis nyugodt lelkiállapotban készítsük, mert ezek a gombócok, olyanok mint a rossz gyerekek, ha nem elég odafigyeléssel, és óvatossággal bánunk velük, máris kész a katasztrófa... A gombócokat vajon pirított cukros zsemlemorzsába forgattam. Házi tejfölt vaníliás cukorral bekevertem, ezzel tálaltam, és került még a tetejére némi csokoládé. A csoki a whisky krémes csokitorta bevonatából maradt, mely sok mézzel volt összekeverve, hűtőszekrényben szépen megszilárdult, de elég lágy ahhoz hogy csodás-hosszú gyönyörűséges csoki "forgácsot" gyártsunk belőle, fantasztikusan olvadozó dekoráció, amely minden desszertnél kéznél lehet:

Mindenképp még egy megjegyzést megérdemel a recept, eddig hajlamos voltam kekszmorzsát használni, de most mindenképp úgy gondolom az túlságosan por alapú, nem érvényesülnek a textúrák, és fullasztó lehet evés közben. A lágy, könnyű gombóchoz sokkal inkább passzol egy kis édes zsemlemorzsa...