Vaníliás cukor

Évek óta tartok otthon vaníliás cukrot amit házilag "készítek", hiszen rajongok a vanília ízéért, illatáért, aromájáért! Fantasztikus, összetéveszthetetlen illata van, a fűszerek elbűvölő királynője, nem is értem miért párosítom nőneműnek ezt a fenséges ízesítőt. Valószínűleg az első elkészülése is a mérhetetlen fukarságomnak köszönhető, hiszen vagy 6 évvel ezelőtt készült, és határtalanul fel voltam háborodva a kilós árán, ez az egyik nagy függőségem a vásárlásnál: alaposan átnézem az árakat. Hiszen, minél többet takarítok meg egyes terméken, esetleg belefér a vásárlába valami újabb különlegesség, új alapanyag, számomra ismeretlen fűszer... :) Természetesen vannak olyan termékek aminél nem kötök kompromisszumot, de ez félelmetesen meghökkentő volt, ezért gyorsan vettem egy jó szaftos, vastag, fantasztikus illatú vanília rudat, és egy kiló apró szemű kristálycukrot. 
Hazahoztam az hozzávalókat, felhasítottam a vanília rudat, kikapargattam az apró magokat, és csatos üvegbe mehetett is a cukorhoz...

Majd hagytam egy kicsit érlelődni, naponta összeráztam, mert a ragacsos vanília miatt összeállt a cukor. Majd mindig cukorral töltöttem utána... Az idők folyamán rendesen veszített az aromájából, és most hogy megérkezett életem első nagy vaníliaszállítmánya, melyről időtlen idők óta csak álmodtam, végre megfrissíthettem a cukrot is, belecsempésztem két egész felhasított, "megkapargászott" rudat is, mondhatom összehasonlíthatatlan a már értékét vesztett cukorral, új életet lehelt belé a kis csoda:

Természetesen most már némi cukor is kell majd az üvegbe, és természetesen az első vanília esszenciám is elkészült, de az a poszt - és a termék - még javában érlelődik, így egyenlőre várat magára... Az új szerzemények pedig, íme:

Borsóleves

Azon ritka pillanatok egyike következett be valamelyik nap, amikor Herrym kimondta hogy mit szeretne enni, szerintem egészen véletlen lehetett, és mire kimondta talán meg is bánta hogy mennyire megkönnyítette a dolgomat. Azt mondta: "borsóleves", el sem hittem, azzal sem voltam tisztában hogy szereti, na nálunk legfőképpen paprikásan készül, a tejeset el sem tudom képzelni, azt hiszem sosem ettem még. Anyukám nagy kedvence is a paprikás borsóleves, nemrég volt egy műtétje, altatás után, ébredéskor ez volt az első szava, így valódi története van nálunk, mely különböző érzésekkel is párosul. Nem mellékesen a világ egyik legkönnyebb és leggyorsabb levese... :) Mind időben, mind ráfordítás tekintetében pozitív dolgunk van vele...

Kevés meleg zsiradékon megforgatunk: 2 szál vékonyra szeletelt répát, 1 szál petrezselymet, kicsi darab karalábét, és egy kis darab zellert:

Ha alaposan körbeforgattuk a zöldségeket, húzzuk le az edényt a tűzről, és hagyjuk hogy picit hűljön a zsiradék, majd kanalazzunk rá a pirospaprikából:

Majd gyorsan keverjük el, fontos a hőmérséklet, hiszen a paprikának a színanyagai csakis a tiszta zsírban tudnak tökéletesen kioldódni, ha túl forró, akkor viszont könnyen megég, és keserűvé teszi az egész ételt. Majd kevés vízzel fokozatosan felengedjük, úgy hogy közben beletesszük a borsót, és némi zölddel is ízesítettem, jelenleg: petrezselyemzöld és kevés zeller zöld is került bele:

Felengedtem vízzel, fűszerezzük: sóval, kevés borssal, és a tiltott húsleveskockával,  és míg alaposan felforr, egy tojásból bekevertem egy kis nokedlit, majd kiskanállal beleszaggatom. Nagyon fontos hogy megfelelő minőségű borsót válasszunk, így ez pont egy olyan termék, amin soha nem spórolok, mindig ugyanazt a fajta zsenge fagyasztott borsót használom, így a főzési idő nagyon kevés, pillanatok alatt kész van, és tálalhatunk is:

A kedves megette az egész lábassal, igaz két alkalomra... de elfogyott mind egy cseppig! :)

Igazi klasszikus: eper és pezsgő

Az egyik este sikerült összehozni ezt a hatalmas klasszikust, számunkra a megfelelő arányok: 

1. nagyjából egy kiló friss zamatos szamóca - amennyiben az lehetséges nem a hatalmas tökéletes génkezelt egyedek, hanem az a magyar fajta, ami talán valódi földet is látott, ami illatos, édes, minden egyes szemnek valódi nyár íze van, és minden egyes őt ért napsugár, gyönyörűséges dallamot varázsol a szívünkbe.
2. egy üveg illatos édes pezsgő 
3. két három evőkanál karamellás ízű nádcukor :) 

A szamócát alaposan megtisztítottam, folyó víz alatt lemostam, megszabadítottam a csumájától, majd négyfelé vágtam:

 Óvatosan rátöltöttem az egész üveg alkoholt:

Majd a cukor is rákerült, néhányszor megkavartam, és megvártam hogy elolvadjon:

Nagyon finom volt, bátran állíthatom hogy mindenkinek ki kell próbálni, viszont érdemes vele vigyázni, mert hamar az ember fejébe száll, emiatt mi sem ettük meg az egészet, és Herry szerint másnap még finomabb volt, úgy is hogy a buborékokat már nélkülöznie kellett...

100 bejegyzés...

Most vettem észre hogy elkészült a 99. bejegyzésem is, mely a túrós csusza volt!!! Ez mindenképp nagy dolognak számít nekem, ezért valami nyalánksággal otthon meg is ünnepeljük! Ennél csak akkor örülhetnék jobban, ha esetleg valamiféle visszajelzést is kapnék a bejegyzésekről...Kíváncsi lennék olvassa-e rajtam kívül a blogot egyáltalán valaki... :) És ha igen, hát akkor vajon milyennek találják mások???

Túrós csusza

Hát nem is tudom hol kezdjem, ez is olyan étel mint a főtt kukorica.. nem gondolnám hogy egész bejegyzést kell róla készíteni, főleg ha azt is figyelembe vesszük hogy igen ritkán kerül az asztalra, de akkor olyan jól tud esni! :) Nem igazán fogyókúrás étel, de időnként olthatatlan vágyat érzek egy hatalmas adagra, így volt ez most is! Rengeteg előny van a számláján: pillanatok alatt elkészíthető, a nehézségi szint pedig nagyjából egy bundás kenyérrel összevethető, bárki elkészítheti, elrontani sem lehet... :) Egyetlen titka van, csakis gondosan válogatott alapanyagokat használjunk, bár ez mindig igaz, egy ilyen egyszerű éteknél pillanatok alatt elbukik az egész egyetlen vacak hozzávalótól...

Eredetileg házi lebbencs tésztát használnék hozzá, de sajnos most nem volt itthon, a vágy pedig hatalmasabb volt ennél, így  megalkudtam a fodros nagykockánál... Feltettem a vizet főni, közben kevés füstölt szalonnát és húsos szalonnát felvágtam, és alaposan megpirítottam, úgy hogy  kívül fantasztikusan ropogós, belül pedig szaftos omlós legyen, és maradjon némi zsírtartaléka. Amikor megpirult a szalonna kiszedtem egy tálkába, majd egy másik tálkába belemorzsoltam a házi túrót, a házi túró utolérhetetlen, semmilyen szempontból nem hasonlítható a nagyáruházakban kapható  vizes, vacak savanyú termékekhez, még ár szempontjából sem, mert én nagyon szerencsés vagyok, és van egy olyan kistermelő a városban, akit nem cserélnék le... Egy harmadik tálkában pedig a tejfölt kavarom ki kevés sóval és borssal, ez a termék is ugyanattól a kistermelőtől való, olyan selymes, krémes és gazdag, hogy a elmondani nem lehet, szinte megáll benne a kanál. :) Ennyi idő alatt biztosan elkészült a tészta, alaposan leszűröm, a szalonna zsírjából leöntök (nagyon jó lesz az még máskor) és a forró elképesztő aromás zsírra dobom, alaposan megforgatom, és tálalok:

Forrón kell enni, azonnal ahogy elkészült. Mindenki annyit vehet mindenből, amennyi az Ő szája ízének megfelel: (van ismerősöm aki képes megcukrozni a szalonnás változatot, de ezt az információt hosszú évek alatt nem tudtam feldolgozni, így minősíteni sem szeretném):

 Ennek az ételnek az egyszerűségében rejlik a zsenialitása... Most is megenném! :)

Sütőzacskó: igazán aromás csirkemell, burgonyával és párolt zöldséggel...

Kezembe akard a fiók alján lapuló sütőzacskó.. rendszerint havonta kiszedem az összes fiókot, kicsit kitakarítani, egy kis fűszer, por mindig begyűlik ennyi idő alatt. Így bukkanok rendszerint ezekre az elvesződött kincsekre, jelenleg: sütőzacskó, van ám itt mindenféle, de azzal a lendülettel vissza is kerülnek ugyanoda... Most valahogy piszkálta a csőröm, hogy évek óta nem használtam ilyet, és az éjszaka közepén kellett gyors vacsorát készítenem... gondoltam legalább az éjszakai mosogatástól megkímélem magam... :) így gyorsan magamhoz ragadtam. 

Meghámoztam némi burgonyát, vettem ki a fagyasztóból zöldségeket: volt benne: brokkoli, zöldbab, cukkini, citromsárga répa, hámoztam sima sárgarépát, és felszeleteltem a csirkemellet:

Tekertem rá jó sok színes borsot, némi chilis tengeri sót, és kivételesen különböző fűszersókkal is megszórtam: (ezeket a fűszereket nem szoktam megvenni, mert gazdaságosabban jövök ki, ha magamnak állítom össze, de most ezeket megörököltem... így miért vesszen kárba, gondoltam kipróbálom)

Majd a zacskóba adagoltam és néhány hideg vajkockát is rádobtam, egyéb zsiradékot, és folyadékot nem is használtam: 

Alaposan lezártam, és a tepsin forró sütőbe tettem:

Természetesen csak később láttam hogy néhány lyukat kellett volna ejtenem a zacskón, ami kimaradt, így sülés során a bent keletkezett gőzök, és gázok nem tudtak szabadulni, volt olyan pont a sülés során amikor attól féltem hogy felrobban az egész. Az elkészült eredményről sajnos fotó nem készült, pedig nagyon klassz volt, egymás gőzeiben átpárolódott minden, frankón omlós és fűszeres zöldségek, igazán ízletes volt, bár a csirkemellel továbbra sem vagyok kibékülve, mégis elégedett vagyok... :) Gyakrabban fogom használni a sütőzacskót...

Könnyű ebéd - epeműtét után...

Vendégeket vártunk... természetesen nekem eszembe sem jutott volna meghívni az adott delikvenseket, na persze nem azért mert nem kedvelem Őket, csakis azért mert túl magas a rizikófaktor az Ő esetükben, és semmi esetre nem szeretném elriasztani Őket ettől a bimbózó kapcsolatból. Az én kedvesemnek egy nagyon kedves barátjáról és barátnőjéről van szó... a rizikófaktorok pedig a következőek:

1. a páros szebbik fele nemrég esett át egy epeműtéten, és ezzel együtt mindenféle ehhez tartozó "nyalánkságon", így laikusan is tudtam hogy igen szigorú diétát kell tartania, amit nem ismertem...
2. a páros "erőssebbik" fele - a férfi: szakács, és nem elegendő hogy mesterséges címere eme nemes szakma, de hallomásból biztosan tudom, hogy igen jól is teszi amit tesz, ráadásul még szeret is főzni.
3. a néhány találka alkalmával számomra sejthető hogy valamilyen speciális táplálkozás hívei, mármint semmi megbotránkoztató, de nem használnak akármilyen fűszert, minden szempontból fontosabb számunkra az egészséges életmód, mint ami ránk jellemző, és mivel semmi konkrétat nem tudok, ezért ez is nagyban megnehezíti a dolgomat...

Úgy érzem ez a hármas elegendő okot szolgáltat arra hogy én lehessek egy hétre a "para királynő", hiszen számomra alapvetően üti egymást a "fenséges" étel és a diéta, számomra a legjobb falatok zsírosak és szaftosak, túl fűszeresek és  sokáig készülnek. Úgy érzem élelmiszeripari szempontból igen ellentmondásos ez a történet, hiszen az egészséges ételek: fehér hús, minimális zsiradék, rövid hőkezelés, kevés fűszer... Na mármost ilyet egy szakácsnak? Valahogy nem állt össze a kép! Valamint a női vendégünkről - Julcsi - azt is tudtam hogy igen nagy mennyiségű súlyfeleslegtől szabadult meg, a káros szenvedélyei felhagyásával egy időben, ami olyan teljesítmény hogy mindenképp tiszteletre méltó, hiszen tudom én soha nem lennék képes ilyen eredményre, és az emberek nagy része sem. Mindenesetre hajlandó voltam bevállalni a leégést annak fejében, hogy Julcsi ne legyen beteg, hiszen mégiscsak az Ő betegsége ami elsőszámú szempont a menü kialakításában. Viszont semmilyen infóm nem volt arról hogy mi az amit ehet, és mi az amit nélkülözni kell. Így több alkalommal leültem a gép elé, és kutakodtam egy kicsit, hogy mit érdemes rizikózni és mit nem. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyénfüggő, ki mennyire érzékeny műtét után, sajna erről infóm nem volt, ezért mindenképp olyat szerettem volna, senki ne üljön üresen az asztalnál, és hellyel-közel mindenki ehessen úgy hogy ha lehet ne kelljen idő előtt mentőt hívni.  Rengeteg szabály, és ha lehet még több tiltás: semmi frissen sült pékáru, teljes kiőrlésű sem, semmi zsír, semmi bő olajban sütés, semmi paprika, semmi "szeles", semmi fűszeres.. Csak szenvedtem a menüvel, így úgy gondoltam csirke mell lesz, valamilyen zöldfűszerrel, minimális olívaolajjal, aki szereti a fűszereset, annak készítek külön a tetejére valami fűszeres cuccot, hogy ízesebb legyen, és ne túl száraz. A rizs alap - én nem szeretem, de ha fűszertelen csirkemell mellé sóban-vízben krumplit teszek, az én Herrym kikészül... :) A "szakirodalom" pedig a rizst javasolta. Valamint salátát terveztem, a zöld mindig jó, mind a diétának és egyébként is Herry imádja! :) A tervek után a kivitelezés sem ment zökkenőmentesen, mindennel elkéstem, a lakásban és a konyhában pedig a teljes káosz uralkodott... :)

1-es számú saláta:

Alapvető terv: Salátát nem fűszerezem, fűszereket az asztalra tesszük, és kétféle öntetet készítek: kapros-joghurtos és olívaolajas-citromos. 

Összevágtam a zöldségeket: 1,5 uborka, 5 közepes paradicsom, 1 paprika, 3 fej retek, 1 fej alma, betettem a hűtőbe, összedobtam az önteteket. Ekkor hazajött a kedves, és természetesen beleevett, az én nagy szerencsémre, hiszen nagyjából a következő párbeszéd zajlott:

- Mit tettél a salátába?
- Semmit...
- Dehát csíp.
- persze...
- tényleg!!!
- ???

Ekkor megkóstoltam egy uborkát, mely olyan égető poklot varázsolt a számba egy pillanat alatt, de ez eltartott vagy két órán keresztül. Nemhogy megfőztem, de szerintem el is fogyasztottuk a kajcsit, mire végre elmúlt a melegség a számból, a melegséggel nem lett volna baj, de előtte lezsibbadt a fél fejem, annyira csípet hogy az ízeket sem éreztem, ez pedig nehezít a főzés folyamatán...

Amikor ezt felfedeztük, megérkeztek a vendégek, így a fejetlenség még inkább elhatalmasodott rajtam, olyan ideges voltam hogy nemcsak a konyhában, de az egész kecóban kuplerájt csináltam... Elölről kellett kezdenem - 2-es számú saláta:

A tájékozódás során olvastam hogy a répa is jó, így a második körből az sem maradhatott ki. :) Gondoltam a kevés retek elfér a saliban, nyugodtan kiszedhető, hiszen Julicsinak egyáltalán nem ajánlott... De az uborkára nem is gondoltam... :(
A csirkemell tökéletes választás: nincs rajta zsír, fehér hús, igen ám, a hirtelen sütés kizárva, így könnyen előfordulhat hogy olyan száraz és íztelen lesz... kiakadtam, nem volt mit tenni, szűk keretek között kellett mozognom a fűszerek tekintetében is, ekkor nyilvánvalóvá vált, nem szeretem a korlátokat a főzésben!!!! A mindennapos BORS = TILOS! Pffff... akkor mit tegyek? Kevés tengeri só, valamint a fáma leginkább zöldfűszereket javasolt, kiemelve a bazsalikomot, így én is ezt használtam, és gyorsan úgy döntöttem nem fűszerezem tovább mással, csak nagyon kevés olívaolajjal:

A hőkezelési technológiához pedig nem választottam mást mint: egy nagy tepsi alját nagyon véknyan kikentem néhány csepp olívaolajjal, ráfektettem a vékonyra szelt csirkemelleket és viszonylag alacson hőfokon megpároltam őket, egyszerre az összeset, ami egy kiló hús volt, így nem kaptak egyszerre hirtelen magas hőfokot, hogy olyan pörzsanyagok keletkezhessenek ami kikészítette volna vendégünk szervezetét:

Készítettem párolt rizst a szokásos módon, azt hiszem a köreteket egyenként külön posztba teszem,  és akkor nem kell minden egyes posztban leírni, csak elegendő lesz az adott bejegyzésemre hivatkozni:

Valamint került még az asztalra a "szaftos csirkemell feltétként": hagymás fűszeres gomba, na itt pótoltam mindent ami a csirkemellről lemaradt: libazsírral indítottam, ment bele rengeteg hagyma, és gomba, só-bors, kakukkfű, chili. Azt hiszem minden ami epe szempontjából tiltó listán van! :)

Julcsi megjegyezte, hogy bírja a gyümölcsöt, ezért neki vágtam fel sárgadinnyét szamócával, nem kellett ízesíteni, mert önmagában is fenséges volt mind a kettő:

Végül ezt a fiúk ették... Én vegyesen fogyasztottam:

A teljes agyrémet, rengeteg bakit, és a vacak mozit leszámítva igazán hangulatos este volt! Bár ez nem az ételen múlott, a társaság sokat dobott rajta, hiszen pontosan olyan barátok Ők akik nem átlagosak, különlegesek, és igazán fantasztikusak... :)