Vaníliás cukor

Évek óta tartok otthon vaníliás cukrot amit házilag "készítek", hiszen rajongok a vanília ízéért, illatáért, aromájáért! Fantasztikus, összetéveszthetetlen illata van, a fűszerek elbűvölő királynője, nem is értem miért párosítom nőneműnek ezt a fenséges ízesítőt. Valószínűleg az első elkészülése is a mérhetetlen fukarságomnak köszönhető, hiszen vagy 6 évvel ezelőtt készült, és határtalanul fel voltam háborodva a kilós árán, ez az egyik nagy függőségem a vásárlásnál: alaposan átnézem az árakat. Hiszen, minél többet takarítok meg egyes terméken, esetleg belefér a vásárlába valami újabb különlegesség, új alapanyag, számomra ismeretlen fűszer... :) Természetesen vannak olyan termékek aminél nem kötök kompromisszumot, de ez félelmetesen meghökkentő volt, ezért gyorsan vettem egy jó szaftos, vastag, fantasztikus illatú vanília rudat, és egy kiló apró szemű kristálycukrot. 
Hazahoztam az hozzávalókat, felhasítottam a vanília rudat, kikapargattam az apró magokat, és csatos üvegbe mehetett is a cukorhoz...

Majd hagytam egy kicsit érlelődni, naponta összeráztam, mert a ragacsos vanília miatt összeállt a cukor. Majd mindig cukorral töltöttem utána... Az idők folyamán rendesen veszített az aromájából, és most hogy megérkezett életem első nagy vaníliaszállítmánya, melyről időtlen idők óta csak álmodtam, végre megfrissíthettem a cukrot is, belecsempésztem két egész felhasított, "megkapargászott" rudat is, mondhatom összehasonlíthatatlan a már értékét vesztett cukorral, új életet lehelt belé a kis csoda:

Természetesen most már némi cukor is kell majd az üvegbe, és természetesen az első vanília esszenciám is elkészült, de az a poszt - és a termék - még javában érlelődik, így egyenlőre várat magára... Az új szerzemények pedig, íme: