Ez a recept egy hete készült, ahhoz képest hogy azóta sok minden kikerült a konyhából, annyira nagy sikert aratott hogy minden pillanatára tisztán emlékszek az elkészítésnek, és a fogyasztásnak is. Maximálisan - mind a hozzávalókat tekintve, mind az arányokat nézve a képzelet szüleménye, valószínűleg soha többé nem tudom még egyszer így elkészíteni. Múlt hét pénteken, egy fárasztó nap után hazajöttem a munkából, ilyenkor mindig jól esik egy kis tészta gyúrás, arról nem beszélve hogy péntek esténként nem kell azzal foglalkoznom, hogy másnap is fogyasztható vacsorát tegyek az asztalra, a szabadság pedig felszabadít. :) Úgy éreztem ideje ismét valami kenyérféleséget alkotni, de nincs idő keleszteni, meg sokáig sütögetni, ezzel egyértelmű volt hogy valami kisebbet kell összehozni, hogy az gyorsabban átsülhessen... Mivel nincsenek még bevált receptjeim, ezért úgy gondoltam neten tájékozódok... igazából kivételesen semmi sem ragadott magával, így úgy döntöttem maximálisan a konyhámra hagyatkozom, hiszen hol táltosodjak meg, ha nem ott? Kimentem, magamhoz ragadtam a kelesztőtálat, majd a kenyérlisztből öntöttem bele, eszembe jutott, vannak itt más csodák, így ideje megbontani a teljes kiőrlésű rozslisztet. Nagyjából 2/3 és 1/3 arányban kevertem a kettőt, bontás után nem találtam semmi meglepőt a rozsliszten, épp ilyennek képzeltem, mielőtt még hozzájutottam volna, majd benéztem a hűtőbe, hátha rájövök, hogyan tovább... Találtam egy kis pohár natur joghurtot, az majdnem mind belekerült, majd kevés olívaolajat is löttyintettem hozzá, némi szárított élesztő, kevés cukor és só is került bele. Végül extra hozzávalóként egy kis marék mandulát és némi mogyorót egy zacskóba tettem, és levezettem rajta az egész napi feszültségemet a nyújtófa segítségével, így vegyesen kaptam mandula és mogyorólisztet, ugyan ezen olajosmagvak szilánkjait, és viszonylag nagyobbacska darabok is maradtak:
A sodrófás művelet után következett a gyúrás, alaposan némi víz adagolásával selymes, egyenletes kis cipót kaptam, ez is tökéletes művelet a feszkó levezetésére... még sehol nem tartunk, de lassan lenyugszunk... :)
Ez volt az a pont amikor tiszta konyharuhával letakartam a tésztát, begyújtottam a sütőt, majd elszaladtam a boltba, mert tej nélkül nem fogyaszthatjuk el jóízűen ezt a vacsorát... :) Igazából vagy 30 perce volt a tésztának kelni, sajnos elfelejtettem fotót készíteni a nagy meglepetésben, mert fantasztikusan gyönyörűséges laza tészta lett belőle ilyen rövid idő alatt. Bár gondolom a sütő is megtette a hatását, hiszen amikor beléptem a lakásba, hihetetlen meleg csapott meg, a tészta kelesztője pedig a gázrózsákon volt, közvetlen-közel a meleghez. Három kisebb darabra vágtam a tésztát, majd hosszúkás bagetteket formáztam belőlük, és úgy gondoltam egy kicsit izgalmasabbá teszem: megkentem felvert tojássárgájával, majd némi mák és szezámmag keverékévével megszórtam, végül egy éles késsel néhány bevágást is ejtettem rajtuk:
Mehetett a sütőbe úgy 180 fokra, egy idő után olyan illatok lengték körbe az egész lakást hogy nem bírtam tovább és kivettem:
Ennek az illatnak a hatására, legyen az ember bármilyen feszült is, biztosan lenyugszik... hiszen a tökéletes harmonikus otthon illata ez, akkor is ha csak néhány pillanatig tart.
Készítettem hozzá egy villámgyors salátát: többféle zöldsalátával, paradicsommal, uborkával, és a fantasztikus kakukkfüves kecskesajttal:
Szépséges, ízletes, lyukacsos harapnivalót kaptunk:
Melegen, friss salátával, felvágottakkal és friss tejjel fogyasztottuk:
A boltban vettem két sajtos bagettet, ha esetleg nekem nem jön össze... Kár volt érte pénzt kiadni... nagyjából ötszörösébe került mint a házi... Arról nem beszélve hogy fejenként egyet tudtunk megenni, boltiból szerintem három nálam elfogy, így egy darab kimaradt, melyet másnap is volt alkalmam megkóstolni, fantasztikusan puha maradt, még így is tökéletes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése