Pokoli napom van... bátran állíthatom, életem egyik legszörnyűségesebb napja... Száz százalék hogy dobogós... ezért a reggelim: tripla adag tészta, minden egyes hozzávalót sikerült valamilyen tulajdonsággal/jellemzővel párosítani, mely szimbolikussá tette ezt a reggelit! Először is, ha valami miatt fáj a lelkem, alapból tésztát választok, nem véletlen most a háromszoros mennyiség, egyedül magamnak több mint negyed kiló tésztát főztem ki, ezzel hangsúlyozva, az általános "gondok" háromszorosa nehezedik most rám. Az alap: megpirítom a hagymát, ami ugye könnyeket csal az ember szemébe, így ez kellett hogy alkossa az alapot, a fokhagyma: az sem zavar ha egész nap ettől lesz kellemetlen illatom! Só-bors, alapvető fűszerek, párizsi apró kockákra vágva: élelmiszer-ipari termékeink legalja = olcsó vigasz. Gomba: magába szippantja a fűszereket, olyan mit egy szivacs, a bennem kavargó érzések sokaságát szimbolizálja, egy egész száraz chili - had csípjen - a benne lévő kapszaicin tudományosan fájdalomcsillapító hatású, hátha segít. Majd egy pici tejföllel finom szószt varázsolok a tésztára. Tejföl: savanyú = Savanyú a szőlő. Némi: parmezán = igazán intenzív, az élet állandótlanságát, és változékonyságát testesíti meg. Megpirítottam a hozzávalókat, közben kifőztem a tésztát, és azt is lepirítottam picikét, majd selymes szósz került rá, egy kevés tejfölnek köszönhetően...
Mind megettem azonnal... nem lett könnyebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése