Tüzes ananászos pulyka, párolt rizzsel

Csak nem jött az ötlet, mi legyen a holnapi ebéd??? Ez természetesen annak köszönhető, hogy sikerült egy hatalmas sajtos-tejfölös-fokhagymás lángost megennem - nem olyan régen, így az éhségérzet hiányával az ihlet is elmaradt... Mostanában sokat készítek nem magyaros ételeket, most is egy ilyenre esett a választás: Tüzes ananászos pulyka, párolt rizzsel. Első lépésként némi vegyes borsot, kevés szárított chilivel, és sóval a mozsárba csempésztem:

Alaposan összezúztam, és ebbe forgattam a husit, ami most pulykacombfilé vékony csíkokra vágva. Félretettem, addig felkészítettem a rizst párolódni. Herrym nagyon szereti az erős, karakteres csípős ízt... hónapok óta többféle szárított chilit kipróbáltam, egészben-darálva, nyersen: maggal és mag nélkül, változtattam a mennyiséget, de valahogy sehogy nem sikerült azt kihoznom, amire vágytam volna. Na most anyukám megajándékozott engem egy hatalmas adaggal a saját készletéből. Abból: ami az egyik húsleves evés során olyan tüzes vizet varázsolt az ízletes levesből, hogy amikor odahajoltam hogy megkóstolom, még a szememet is csípte, így szerencsére az ízlelőbimbókig nem jutott a tüzes nedűből, azt hiszem ezt hívják méregerősnek. Még az én kedvesem sem bírta, pedig ami nekem már éget, az neki: "Mintha lenne egy pici csipije..." :) Na most hozzá jutottam ehhez a csodához, gondoltam ideje kipróbálnom, és előrelátásom miatt óvatosan bántam vele, a két legkisebb darabkát varázsoltam a mozsárba...És milyen jól tettem, van egy rossz szokásom: főzés során nem nagyon kóstolok, de most az új alapanyagnak köszönhetően, úgy gondoltam mégiscsak megnyalom az ujjam, amivel alaposan összeforgattam a nyers húsdarabokat... hát már nyersen is megkaptam azt a karakteres, erőteljes, de nem tolakodó fantasztikusan csípős ízt, amire vágytam. :) Így nyugodt szívvel tettem a serpenyőt a tűzhelyre, hogy alaposan átforrósodhasson, majd némi napraforgó olajat is tettem bele, némi vajjal. Az olaj hiányában a vaj pillanatok alatt elszenesedne, ilyen hőmérsékletnél, de az olaj fantasztikus hőtűrő képessége segít nekünk ezt elkerülni. Nagyon szeretem a forró vaj illatát, amikor már picit habzott a forróságtól, egyenként beletettem a húsdarabokat, szépen lassan óvatosan, legyen ideje alaposan átpirulni... Majd még mosogatni is arrébb álltam, hiszen ha nem bírom ki, és megforgatom a husit, sosem fog igazán megpirulni, és nekem most baromi nagy szükségem van a serpenyő aljára kozmálódott ínycsiklandozó fűszerekre.Amikor minden oldala alaposan megpirult a husinak, öntöttem rá vagy két korty vizet, és vagy három percre lefedtem, hogy a forró gőz keresztülszaladhasson a falatkákon, ezzel omlóssá-puhává varázsolja a husikat, majd a fedőt levéve, a legmagasabb lángon, az összes felesleges nedvességet gőzzé változtattam és a husikák már jöhettek is ki egy tányérra. Majd következett az ananász, és sokkal jobban szeretem ha külön készül, de ugyanabban a serpenyőben, hogy a már alaposan átforrósodott/pirult fűszerek tovább ízesíthetik a gyümölcsöt. Arról nem beszélve hogy így nem mosódnak össze egy raguban az ízek, nem lesz fűszeres ananászunk, és édes husink, hanem megmaradnak külön-külön erősen: fűszeres hús és ropogós izgalmas ananász, így fantasztikus kontrasztot adva a viszonylag semleges rizsnek. Most sajnos csak konzerv ananász jutott, hiszen ha hirtelen ötlettől vezérelve készítek ilyesmit, friss ananász nincs itthon, de tökéletes megoldás vészhelyzet esetére, alaposan lecsepegettem, mert nagyon szeretem ha friss erős fűszeres ropogós kéreg kerül rá, a belseje pedig forró, omlós, és édeskés, ám picit fanyar. Hajlamos voltam régen, idő előtt kivenni a serpenyőből, de mindenkinek ajánlom, csak akkor szedjük ki, ha szépen rákaramellizáltak a fűszerek, és fantasztikus színt kapott, itt is figyelni kell hogy csak időnként forgassuk meg a gyümölcsöt a serpenyőben, addig nyugodtan elbánhatunk a maradék mosatlannal. :)

Herrym nem volt éhes, a fotón szereplő adag mégis az Ő pocakjában tűnt el, 10-esre pontozta (10-es skálán) ami eddig még soha nem fordult elő, majd hozzátette: "lassan mégiscsak megtanulsz főzni... " És habzsolt tovább! Természetesen ismerem, így én tudom minden szavának valódi jelentését... :)  Remélem... így az is megvan mikor "ugrat"... Talán soha nem dicsért még meg ennyire!