Bűnös kényeztetés...

Az utóbbi időben sikerült magamra kapni tíz kilót, igen... nem dekát, úgyhogy saját elhatározásomból  - és külső nyomás hatására - igyekszem változtatni a táplálkozási szokásaimon, hiszen nem behatárolható, hogy az utóbbi időben végbe ment változások közül melyik felelős a tetemes súlygyarapodásomért. Minden esetre nem ideális a csekély 164 centimhez ez a súlytöbblet, még úgy sem hogy egyenletesen került mindenhová belőle, hiszen nehezebben mozgok, és nem is érzem túlságosan jól magam, életemben először ideje fogyókúrázni... Szörnyű belegondolni is, leginkább a középkori inkvizíció által gyakorolt kegyetlen megtorlások jutnak az eszembe, hiszen mindarról kell lemondanom, ami oly szorosan az életem mindennapjait érinti, az hedonizmusom egy nagyobbacska részét lefedi: a napi csokoládémennyiségem elfelejtése, nincs chips, sem nasi! Cukor kizárólag a kv-ba kerülhet. :) Este semmi éjszakai hűtőre járás... Illetve ami még fontos: mozgás, hiszen ez eléggé hiányzik az életemből, és több dolog miatt is ideje erősíteni a szervezetemet... :) Néha mégis bűnbe esek... már a második nap végén megszegtem a szabályokat, mégpedig a"nincsCSOKI-t", persze jó okot is találtam a "szélhámosságra": Fázós napunk van, épp a forró csoki időszaka! :) Így ez egy tökéletes nass, kielégíti az édesség iránti vágyam, néhány pillanat alatt, első osztályú édesség készíthető, mindig van hozzá otthon elegendő alapanyag, és könnyen variálható, épp az aktuális kívánalmaknak megfelelően.
Így első alkalommal a már klasszikussá vált chilis variációt választottam. :) Először is felmelegítettem két deci zsíros tejszínt, két deci tejjel, tettem bele egy fél csipet sót, egy késhegynyi chilis és ugyanennyi szerecsendiót, egy teáskanál házi pálinkát, majd alacsony hőfokon felmelegítettem. Közben összevágtam egy tábla 70 %-os csokoládét apró darabokra vágtam, egy evőkanál vaníliás cukorral egy edénybe tettem, majd botmixerrel a meleg tejet folyamatosan adagolva, jó habosra dolgoztam, majd kiöntöttem:

A cukor kevés volt, de ez gyorsan orvosolható, forró-selymes-illatos boldogság lett belőle.. Tervezek még: whiskys, kávés és talán még gyömbéres variációt is!

Pizzás szentségtörés... :)

Az egyik délután munkából hazatérve arra kellett rájönnöm pokoli napom volt... Nincs is erre jobb gyógyír: tésztát kell gyúrni, szeretem ahogy a kezem alatt átalakul a liszt, szeretem gyúrni, nyújtani és formálni, az összes dühöm elszáll és valami különleges érzés kerít a hatalmába, ami fura módon romantikussá tesz, ez számomra nem mindennapi hangulat, hiszen egyáltalán nem jellemző rám... :) Így volt ez most is, ahogy elkezdtem gyúrni a tésztát, tettem bele némi olívaolajat és zöldfűszereket - csak mert most ehhez volt hangulatom - és élveztem ahogy a kezem melegének hatására, és a formálásnak köszönhetően felszabadultak az illóolajok, az olívaolaj összetéveszthetetlen kesernyés aromája, és az illatok elárasztva lelkemet az utolsó szegletéig, a világot is magamhoz öleltem volna, ez aztán az aromaterápia! :) Egy szempillantás alatt szép lett minden, főleg amikor arra gondoltam hogy Herry mennyire fog örülni ha hazaért, és frissen sült forró pizza várja! :) 
Nagyon egyszerű, a tésztát begyúrtam, félretettem kelni, közben összedobtam egy gyors gyümölcssalátát:

Előkészítettem a többi alapanyagot: felfűszereztem a sűrített paradicsomot, felvágtam egy paradicsomot, és némi erős zöld paprikát, reszeltem sajtot, meg szeleteltem egy kis maradék camambert, jöhetett: házi csípős parasztkolbász - persze ez is maradék, kevés virsli, és némi maradék sült csirke: (mint a mellékelt ábra mutatja, a hűtőben található maradékokból dobtam össze! :) Így nemcsak hogy spóroltam, de nem is pazaroltunk...

A tésztát a tepsibe nyújtottam, hagytam még kelni kicsit:

Közben megterítettem: 

Megpakoltam a pizzát:

Betoltam a sütőbe:

Megsütöttem:

Gyertyafénynél, organza terítővel, alaposan behűtött 2005-ös hat puttonyos tokaji aszú kísérettel, maradék alapanyagok felhasználásával készült  pizzát ettünk, egyesek számára több szentségtörés is létezhet ebben a menüben, de szerencsére nem vagyunk sommelier-ek, sem elhivatott gasztro szakértők, de még csak dizájnerek sem... Nekünk így volt tökéletes az este: elfogyott az összes pizza, a borból egy csepp sem maradt, a hangulat varázslatos volt, szerelmes pillantásokból sem nélkülöztünk, és a lakást sem gyújtottuk fel. :)

Ovo-lakto vegetáriánus gnocchi

Vagyis inkább gyorsan valami finomat... Nem tudtam szerénynek semmi értelmes nevet adni, de az elnevezés minden bizonnyal a valóságnak megfelel. A rendelkezésre álló alapanyagokból igyekeztem kihozni valami finomat, ami nem túl könnyű... :) Így előkaptam az általam készített fagyasztott fura alakú nudlit, azaz gnocchit, ami eredetileg a kedvenc köretem volt: krumplipüré, majd újragondoltam és dolgoztam, majd a fagyasztóba rejtettem ínséges időkre, hát eljött az idő. ... :)Gondoltam, minél hamarabb elkészüljek, ezért nem terveztem semmi nagy dolgot, csak egy intenzív-varázslatos fűszeres alapot, így egy fej apróra vágott hagymát és egy gerezd fokhagymát alaposan lepirítottam, némi olívaolajon:

Fűszereztem: sóval, borssal, nagy adag chillivel, kevés oregánóval és kakukkfűvel, a gnocchi-kat forró vízbe dobtam, megfőztem, majd megpirítottan a fűszeres alapban:

Majd rálöttyintettem három deci fejszínt,

és hirtelen beforraltam és tálaltam:

Az alapanyagok finomak, az elképzelés fenomenális, viszont a kivitelezéssel némi gondom  akadt, hiszen ehetetlenül elsóztam, nem volt jobb mentségem: "szerelmes a szakácsunk..." :)

Paraszttarhonya

Az utóbbi időben nagyon sok volt a: kínai, thai, indiai, francia de még az olasz jellegű étel is az asztalunkon, lassan el is felejtjük hol is élünk, természetesen ez részben nagyon jó dolog, hiszen éppen az a kísérletező típus vagyok a konyhában, szeretek mindenféle ételbe belekóstolni, nagy izgalommal töltenek el az új alapanyagok megízlelése, megismerése, különböző kultúrák felfedezése. De mégiscsak magyarok vagyunk vagy mifene... :) Az újdonsághoz mégis ragaszkodom, és nem annyira vágyódok most a hatalmas húsok után - mint általában, így találtam szembe magam egy igazi magyar jellegű étellel, amit eddig nem sodort az utamba a sors, nem is értem hogyan történhetett, de édesanyám nem túl sok tarhonyát készített gyerekkorunkban, de most sikerült megismerkednem ezzel a magyar klasszikussal: paraszttarhonya. Olyannyira magyaros a jellege, hogy ami számomra a "szentháromságot" jelenti a távol keleti konyhában: fokhagyma, chili és gyömbér, úgy ebben szerepel a magyar konyhai "szentháromsága", ami számomra: zsír, hagyma és őrölt piros paprika. Nagyon egyszerű, végtelenül gyors, laktató és ízletes étel, nem is említve a gazdaságosságát, ami ugye egyre nagyobb fontosságot tölt be a midennapjainkban. Most a"hipernagyonvillámgyors" változatot igyekeztem elkészíteni, így elsőre, hiszen nem tudjuk még hogy mennyire szeretjük, ezért nem kezdtem el a szalonnát kiolvasztani, egyszerűen egy szép nagy adag házi zsírt kezdtem felolvasztani az edényben, majd rádobtam a tarhonyát, amíg pirulgatott, meghámoztam három fej burgonyát. Érdemes az edény méretére odafigyelni, hiszen tudjuk milyen szapora ez a tészta! :) Amikor a tészta megpirult, belevagdostam a burgonyát, tovább pirítottam, majd karikáztam be egy kis füstölt és egy kis parasztkolbászt is, még egy kicsi pirítás. Közben egy nagy fej hagymát lereszeltem, hiszen most nincs pörkölt alap, amíg a tészta megpirul, addig a hagyma meg is égne, viszont az íze mindenképp szükséges, így a reszelt hagymát csak utólag adagolom, egy részt nem reszeltem le, azt nagyobb darabokra vágtam, és mehetett az is az edénybe. 

Ízesítettem még saját fűszerezésű sűrített paradicsommal, és egy kevés házi darált csípős-paprikával, melyet Herry "sztahanov" viselkedése eredményezett az otthonunkba, hiszen egy fusi meló miatt kapta "hálapénz"-ként. Az ilyennek én duplán tudok örülni, azt hiszem saját termés volt, és saját maguknak készítették, történetesen Gabica barátnőm sógornőjétől érkezett, mivel most próbáltam először, igyekeztem óvatosan bánni vele... És milyen jól tettem, egy kiskanál segítségével, egy keveset tettem az ételbe, na... megadta az ízét rendesen, a házi jelleget beleszámítva is javában túlszárnyalta a hozzá fűzött reményeket, isteni finom paprikaíze mellett, fantasztikus nem tolakodó de kellemes tüzet gyújtott a torkunkban, azt hiszem ez a nagy üveg nagyon sokáig be fog járni, pedig a tészta mennyisége - mire kész lett az étel - kitöltötte az egész edényt... :) Kapott még némi sót, egy kevés ételízesítőt, kicsi pirospaprikát, majd ezután tetemes mennyiségű vizet, melyet folyamatosan adagoltam még, míg a tészta és a burgonya meg nem főtt, hagytam hogy kicsit "szottyos" maradjon, majd karikáztam még bele virslit:

Nagyon fincsi, mindenkinek ajánlom, bár vagy kétszer még utánasóztam, hiszen a krumpli és a tarhonya is szereti a bő fűszerezést...

Őzláb... :)

Igen nagy mennyiségű őzlábgomba került hozzánk... :) Utána néztem néhány receptnek, és igen jó ötleteket is találtam, melyet hamarosan szeretnék kipróbálni is. :) A mennyiségnek köszönhetően az alapos tisztítás és fagyasztás már megtörtént, hiszen összesen 38 nagyobbacska gomba került hozzánk, ami nem mellékesen összesen 3 kis csörgős százforintosba került, egy hatalmas szatyrot alaposan megtöltöttek a gombák. :) 

Alig várom hogy valami az asztalra kerülhessen belőle, ez mégiscsak vadontermő, számunkra még ismeretlen alapanyag... :)

Indiai kaland

Az oly régen várt indiai kalandon is túl vagyunk... Semmit nem szeretnék hozzáfűzni, de azt a néhány képet megosztanám...
Az italom:

A vendégmarasztaló:

Herry étele:

Az én választásom:

"Vajaskenyér":

Szendvics

Újra szendvics... :) A heti egyben ennek is benne kell lennie, bár az utóbbi időben ez a típus olyan sikert aratott, hogy hetente többször is az asztalra került, lehet variálni szabadon, és ez benne az annyira jó. Egyszerű, mégis lehet kreatív szendvics, félig mégis melegétel... :)
A folyamat főszereplője még gyermekkoromból rám maradt sütő alkalmatosság, kissé ütött-kopott, de a világ összes kincséért sem adnám, és lecserélni sem akarom... igazi eszmei értékkel rendelkezik:

Első lépésként a sütőt beizzítom, legyen jó forró, mire a sütnivaló összeáll. Majd készítek egy öntet féleséget, ami mindig más, jelen alkalomkor: tejföl, kevés mustár, kicsi majonéz, só-bors, erős pista, kakukkfű és bazsalikom:

Van olyan hogy az öntet nem áll másból: tejföl, só-bors, fokhagyma, most egy picit variáltam. Majd előkészítettem még: reszelt sajtot, egy kevés paradicsomot és erős paprikát:

A szendvicskenyereket megkentem sajttal, pakoltam rá sonkát, az öntetet, sajtot és zöldséget, majd szép pirosra sütöttem:

Jó képet sajnos nem sikerült összehoznom, de az ízek magukért beszélnek, Herry nagyon szereti ezt a fajta szendvicset, mert a fűszerekkel, és különböző zöldségekkel húsokkal, egészen különböző aromákat tudunk kicsalni. :) Ahogy felmelegednek a zöld fűszerek a krémes öntetben, méginkább meggyőzik az embert...